Szolnok Megyei Néplap, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-29 / 124. szám
1982. MÁJUS 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Az ünnepi könyvhét újdonságai Kádár János életútját mutatja be az ünnepi könyvhét egyik kiemelkedő jelentőségű alkotása, Gyurkó László Arcképvázlat történelmi háttérrel című kötete. A Magvető Kiadónál megjelent műben a szerző pártunk első titkárával beszélget, és ezekből a beszélgetésekből kibontakozik Kádár János életrajza, és közben bepillanthatunk a közelmúlt olyan történéseibe, melyeknek Kádár János alkotó alakítója volt. Tehát a könyv nem a szokásos értelemben vett életrajz, hanem inkább vallomás, melynek során az életúttal kapcsolatos közéleti, történeti események is előkerülnek. Megismerkedhetünk a könyvből Kádár János cselekedeteinek mozgatórugóival, a párt, a nép szolgálatával. Élete példa a következetességgel higgadt bölcsességre, a felelős politikai vezető helytállására. Gyurkó László a műben híven rögzíti Kádár János vallomását, de a maga módján — egyénien, esszéisztikusan — kommentálja a hallottakat. A mű nem történelmi kulisszatitkokat akar feltárni, hanem epizódról epizódra, a XX. századi magyar történelem elmúlt évtizedekben lezajlott eseményeinek megértéséhez ad segítséget. A Magvető Kiadó népszerű Tények és tanúk sorozatában jelent meg Balázs Béla eddig ismeretlen Napló- ja. Balázs Béla egyike a magyar művészet legsokoldalúbb alkotóinak. Íróként Ady, Lukács György és Thomas Mann méltatta, verseit Bartók és Kodály zenésítette meg. Naplója 1903 és 1922 közötti életútjához ad nélkülözhetetlen útbaigazítót. Természetesen a napló közéleti vonatkozású is, hiszen a két dátum közé esett az első világháború, a Magyar Tanácsköztársaság, Horthy hatalomátvétele, a fehérterror, a haladó magyar értelmiség legjobbjainak emigrációja. A kor, amelyben élt, nem kényeztette el a szerzőt, de ami történt vele, az politikai hitvallásában megerősítette. A Magvető Kiadó Lukács György összes műveinek legújabb köteteként életrajzi és hasonló természetű írásait adja közre Curriculum vitae címmel. A zömében már ismert írások mellett jónéhány olyan van, amely most jelenik meg először kötetben — javarészt a Lukács-archívum anyagából. A legismertebb magyar filozófus gondolkodói, ideológiai fejlődését ismerhetjük meg belőle, annak az útnak legfontosabb dokumentumait, melyet Lukács filozófiai gondolkodásában megtett. Található néhány emlékezés is (Károlyi Mihályról, Rajk Lászlóról), sőt egészen különleges dokumentumok is, mint például Lukács György bírósági kihallgatásának jegyzőkönyve (1928) Hogyan hatott Sztálin könyve — A leninizmus alapjai megjelenésekor — a kapitalista országokban? A közelmúlt dokumentumkönyve Balogh Sándor munkája A népi demokratikus Magyarország külpolitikája 1945—1947. A fegyverszünettől a békeszerződésig vizsgálja s összegzi e két nehéz évet, a koalíciós pártok küzdelmét a párizsi béketárgyalásokon, azt a küzdelmet sem mellőzve, melyet a magyar békedelegáció az etnikai határok kialakítása érdekében kifejtett. E kérdésről — ilyen hatalmas dokumentumanyag felhasználásával — Magyarországon még nem jelent meg egyetlen könyv sem. A világjáró debreceni egyetemista az élményeken kívül néhány érdekes tárgyat is magával hozott, a képünkön látható kis szobor például Delhiből származik, az ábrázolás az északi buddhizmus jellegzetességeit viseli. Kubassek János „souvenirjei” közül jónéhány tárgy tudományos célokat is szolgál, így a Thai-sivatagban gyűjtött homokmintákat a Kossuth Lajos Tudományegyetem Földrajzi Intézetében dr. Borsy Zoltán egyetemi tanár vezetésével dolgozzák fel. (MTI fotó : Oláh Tibor felvétele — KS) Életreszóló élménnyel gazdagodott Kubassek János, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem-földrajz szakos hallgatója, aki 65 ezer kilométeres utazást tett a saját költségén Dél- és Délkelet-Ázsiában diplomamunkája megírásához. Útja során hosszabb időt töltött Indiában, Sri- Lankán, Nepálban, az Andaman- és Nicobar-szigeteken, a Maláj-félszigeten, Szingapúrban, Borneo-szigetén, valamint Nyugat- Tibetben, ahol felkereste Körösi Csoma Sándor egykori lakhelyét Zangla Gompát.I Jókai-kézirat, Kazinczy hajtincse Új szerzemények a Petőfi Irodalmi Múzeumban Több értékes kézirattal gyarapodott a közelmúltban a Petőfi Irodalmi Múzeum. Fischer Ernő nyugalmazott főiskolai tanár, festőművész több külföldi — egyebek között dél-amerikai — ajánlatot visszautasítva, a múzeumnak adta el 12 darabból álló gyűjteményét, amely sok meglepetéssel szolgált az irodalomtörténészeknek. Előkerült Petőfi Sándor 1847-ben írt, Széphalom című versének tintaírású második kézirata, amelynek létezéséről eddig nem tudtak. A vers szövege nem tér el lényegesen az országos Széchényi Könyvtárban őrzött kéziratétól, előkerülése mégis jelentős csemény, hiszen az utóbbi 30 évben nem fordult elő, hogy eredeti Petőfi-versre bukkantak volna. A kollekció része Jókai Mór A kétszarvú ember című regényének csaknem hiánytalan kézirata. Rendkívül ritka a Jókaitól származó, szinte teljes regénykézirat, ugyanis az író halála után jó néhány művének egyes részeit, egy-két oldalként szétosztogatták a családtagok — ,,a jól sikerült zsúr emlékére” és ehhez hasonló „ajánlásokkal”. Hasonló okok miatt hiányos az Egy magyar Nábob-nak a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött kézirata is. A hézagok egy részét kitölti az az öt,mindkét oldalán teleírt lap, amely a regény első és negyedik fejezetéből származik, s ugyancsak a gyűjteményből került elő. Kuriózum Eötvös József— valószínűleg az 1830-as évek elejéről származó — levele Dessewffy Józsefhez, az akkori konzervatív körök ismert alakjához. A kizárólag politikai kérdésekkel foglalkozó terjedelmes levélben Eötvös leírja a reformmozgalommal kapcsolatos állásfoglalását, véleményét, Széchenyi politikai nézeteiről. Kossuth Lajos rövid, politikai vonatkozású levelét Kazinczy Gáborhoz az teszi különösen érdekessé, hogy az 1840-es évek első feléből származik, s ebből a korból kevés Kossuth-levél maradt ránk. Sajtótörténeti érdekesség az a levél, amelyet Széchenyi 1828. szeptember 26-án írt ugyancsak Dessewffy Józsefnek, a felső-magyarországi Minerva című irodalmi folyóirat tulajdonosának.. A két és féloldalas levélben praktikus javaslatok, tanácsok olvashatók arról, miként lehetne a lapot még vonzóbbá tenni. Mivel a folyóirat közölte a levelet, annak szövege ismert volt, most azonban előkerült az eredeti kézirat is. Ugyancsak megjelent már nyomtatásban — tehát nem ismeretlen a szakértők előtt — az a terjedelmes irat, amelyet a konzervatív párt 1846. november 12-i alakuló üléséről készítettek. A múzeum birtokába került eredeti példány kőnyomatos sokszorosítással készült, s mint most kiderült, ezzel nem teljesen azonos a nyomtatásban publikált szöveg. Rendhagyó ,, irodalomtörténeti emlék” is szerepel a megvásárolt gyűjteményben: Kazinczy Ferenc hajtincse, melynek hitelességét a hozzátartozók néhány soros írása szavatolja. 7 A mester tavasza Műterem-látogatás Gecse Árpád festőművésznél A tavasz a festők évszakja: színekkel ébred a természet. A gyönyörködés hónapjai ezek — akár az ősz, csak más színpompával — még azok számára is, akik nem a festők szemével nézik a fák, az erdők, a berkek, a kertek mindennap változó új ruháit. A festők másképpen látnak, különösen azok, akik számára a szülőföld szépsége a legfőbb ihlető erő. Gecse Árpád a Jászság festője, mondják róla szeretettel szűkebb pátriájában, de az elfogultság vádja nélkül hozzátehetjük: piktúrája része századunk magyar festészetének. A természet szerelmese és tisztelője. — Nézd ezt az öreg barackfát. Tán csúnya is szegény, fele száraz, de két gallya még élni akar. Valaki azt mondta: vágd ki! Beoltottam, hadd éljen. Amott az a vén körtefa. Már azt is halálra ítélték volna, ha hagyom. Dehát velem öregedett, gyermekkoromban még rajta mászkáltam, isten ments, hogy elpusztítsam. Ha a természethez kegyetlenek leszünk, nem kívánhatjuk, hogy szeressen bennünket. Pedig az nagyon fontos ám! Az ágason fenett kasza, a pázsit jó gazda kezét látatja. — Van ilyen huncut-masina tolikaszám is, de az nem az igazi. Maradok a réginél, szépen csendesen húzogatom, suhogtatom, úgy dől a fű, ahogy én akarom. — Viszontszereti a természet: 82 éves korában kevesen „suhogtatják” a kaszát. — Talán tudod, valaha Wiener-Neustadtba jártam katonaiskolába, huszártiszt voltam. Igaz, az ecset kedvéért egészen fiatalon letettem a kardot — 1927-ben már ott voltam a Szolnoki Művésztelep negyedszázados jubileumán — de azért sok mindent megtanultam ott: a testnek is meg kell adni ami jár neki; edzeni kell! S mérsékletesség mindenben, ételben, italban. — Ott volt a Művésztelep félévszázados és a 75 éves jubileumán is ... — Azt mondtam akkor, legutóbb, hogy szeretném megélni a 100. évfordulót. Persze, hogy szeretném, más kérdés, úgy lesz-e?! Mindenesetre néhány régebbi emlékemet, képemet újra festettem, festem. Mondják, ha „elmegyek én is ősnek”, a műteremből emlékház lesz. Olyan legyen, amilyennek szeretném: ez a lakodalmas képem — még nincs kész — oda készül. — Ez a két parasztportré — kortársaim — úgyszintén .. . — Három önarcképet is látunk. Az 1927-es és az 1968- as önarckép után festői megoldásaiban is meglepetés mai önlátása. — Nehezen álltam kötélnek, a csoda tudja miért, de aztán valahogy felfedeztem mai önmagamat... — Ezt mi is tanúsíthatjuk: bölcs és „fickós”, örök ifjú. — Erre mondok egy kádenciát. Megkérdezi az öreg parasztot a riporter: Bátyám, maga annyi rendszert megélt, mikor volt a legjobb. „Hát őfelsége Ferenc József apostoli királyunk korában, mert akkor voltam húsz éves, akkor ismertem meg a Márit.” No, ezzel én is így vagyok, de hozzáteszem: Ferenc Jóska ideje után rögtön ez a mai világ következett volna, — ami közben volt, arról lemondanék, ha újra kezdhetném . . . Szóval a fiatalság nagy kincs, de mindig megtalálja az ember az életkora szépségeit, ha nem akar erőszakot venni a természeten. Mit festettem még, azt kérdezted az előbb: ez a Téli berek, ez a Berek ősszel ... A Lakodalmas képet már mutattam . . . Csendélet hegedűvel, ez is új . .. No, nézd csak: Utca vihar után, Olvasó lány ... Szóval nem panaszkodom, nagyon sokat dolgoztam az elmúlt hónapokban. A festők egy kicsit, mindig megújulnak a természettel. Nyit az idő, megyek ki a szőlőmbe, — ha eljössz a télen, megmutatom, mit kaptam az idei tavasztól. Tiszai Lajos A mester és önarcképei Lakodalmas menet „Beteg voltam” címmel gyermekrajzkiállítás nyílt csütörtökön Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ Gyermekgalériájában. A kiállítást a Hetényi Géza megyei Kórház Korányi Frigyes KISZ-alapszervezete rendezte. Az általa kiírt rajzpályázatra Szolnok 13 iskolájából több, mint 180 rajz érkezett be. A szakmai zsűri 75 gyermekrajzot választott ki, ezek szerepelnek a kiállításon. Több mint 30 gyermek munkáját nívódíjjal jutalmazták. Képünkön: Mozsár Zsolt, 7. osztályos (Kisegítő Iskola) tanuló nívódíjas rajza.