Szolnok Megyei Néplap, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-30 / 125. szám

4 IA szerkesztőség postájából I Levelekből—sorokban .Varga Andrea 6/b osztá­lyos tanuló a mezőtúri 739. sz. Petőfi Sándor úttörőcsa­pat életéről küldött tájékoz­tatást. Május 18-án kiváló őrsök vetélkedőjét rendezték meg, amelyre már hetekkel előbb, izgatottan készültek. Czinege Istvánné szülői munkaközösségi tag a kar­cagi Takács Péter úti óvo­dában. Arról számolt be: május 24-én a városi peda­gógusnap keretében Karcag vezetőinek képviselői láto­gattak el a nagycsoportosok egyik foglalkozására. A gyer­mekintézményben kiállítás nyílt a kicsik évi munkáiból. Csodálatos Kresz-parkot is avattak, amely társadalmi munkában készült... Valaki mondja meg... Ahogy picinyem csepere­dett, elérte ama bizonyos há­romhónapos „nagylánykort” megvettem neki mindazt, mi szem-szájnak ingere, azaz, amit a­­ konzervipar a kisma­mák nagy könnyebbségére kínál. Sütőtök, zöldborsó, zöldbab, sárgarépa és még egyéb pürét, banán, alma, ilyen-olyan ivólevet, majd később a főzelékek sorát májjal, hússal — és termé­szetesen továbbra is az ital­féléket. Mindezektől — s a semmivel sem pótolható anyatejtől egymás után nőt­te ki leánykám a kis inge­ket, a rékliket, a tipegőket. Alig vártam, hogy megszü­lessen a­­ kis „örökös”. Nem, nem testvérke, hanem ked­ves ismerősöm kisunokája, akinek szülei szívesen fogad­ták, fogadják a kinőtt, majd­nem , vadonatúj babaholmi­kat. (Mellesleg: kevés kivé­tellel mi is „örököltük” va­lamennyit.) Visszatérve az ízletes bé­biételekre, a csöppnyi csava­ros üvegek garmadájától idestova alig férek. A csa­ládban mindenkit rábeszél­tem már: tartson benne bor­sot, szegfűszeget, sáfrányt, miegymást. Dehát ötnél-hat­­nál többet senkire se tudtam rásózni Mit tegyek a többi­vel? Dobáljam a szemétbe, menjen a kukába? Sajnálom őket! Akár ingyen is — tisz­tára mosva !— visszavinném a boltba, de nem kell. Valaki mondja meg, „ma­gyarázza el nekem, miért kell értéknek szemétbe ke­rülnie? Olcsóbb tízezerszám­ra új bébiételes, -italos üve­geket­­ gyártani, mint az üre­sekkel bíbelődni? B. K.-né Jászberény Szemrehányás... Lajtos Márton karcagi ol­vasónk húsz évnél is régeb­ben fizet elő a Néplapra. „..."Nagyon csodálkozom azon, hogy nem néznek utá­na annak, amit felelőtlen nagyvállalat reklámoz. A má­jus 12-i lapjukban közölték, hogy a Fészek Áruházban vásároljunk a lakásunk kor­szerűsítésére komplett köz­ponti fűtés- és gázfelszere­lést ... Elmentünk, de még egy csavart sem kaptunk... Idősek vagyunk, de csak én kapok nyugdíjat. Tehát ab­ból a pénzből még annyit tudtunk spórolni, hogy öreg­ségünkre egy kis kényelmet teremtsünk magunknak, de csúszópénzt már nem tu­dunk adni száz helyen, más­ként pedig nem lehet hozzá­jutni a radiátorhoz, gázka­zánhoz, de még egy idomá­hoz sem. A karcagi vasbolt­ban nem lehet kapni semmit. Útiköltség ide, oda, akkor elmegy a kis pénz erre, nem beszélve a sok fáradságról, amin hetven felé már cso­dálkozni se lehet...” Nem vitás, az említett hir­detést a Kelet-Magyarorszá­gi Tüzép Vállalat (Nyíregy­háza) feladta, s meg is je­lent lapunkban. Hirdetéssel kapcsolatban nem Lajtos Mártontól kaptuk az első szemrehányást. Tulajdonkép­pen — bármilyen furcsán hangzik — örülünk neki. Legalább itt is olvasóink tu­domására hozhatjuk, hogy a hirdetéseket kiadó vállala­tunk veszi fel, jelenteti meg. Egyetlen szerkesztőség­nek, lapkiadónak sincs mód­jában azonban ellenőrizni (nem is feladata!): megfelel­nek-e a valóságnak, amit kis- és nagyvállalatok, szö­vetkezetek, intézmények hir­detnek. Fizetnek a közlésért, olykor nem is keveset. Az ő érdekük is az lenne, hogy a reklám megfeleljen a való­ságnak. Csúszópénzt pedig soha, sehol ne adjon senki! Díszkőt vagy mi? Biztosan tudja va­laki, hogy Szolnokon, a Zagyva-parti lakó­telepen hány tízeme­letes ház épült. Ar­ról is van adat va­lahol, hogy ezekben a lakásokban hány család, mennyi gye­rek él. Több száz szaladgál, labdázik, tesz-vesz a játszóte­reken, kerékpározik, „gőzözik” a járdá­kon. Logikus, hogy ezek a kis örökmozgók já­ték közben meg­szomjaznak. Úgy vé­lem, erre gondolhat­tak, akik valamikor két olyan kutat rend­szeresítettek, mint amilyen a képen lát­ SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ható. Csakhogy van ezeknek némi szépséghibájuk. Az egyik — a Kun Béla körút 9.-hez közel — kb. nyolc éve van meg, egy nyáron ha folyt belőle víz. Azóta sem­mi. A Kun Béla körút ele­jén levőben talán több gyö­nyörűségük volt csemetéink­nek, mostanában annak se látják hasznát. Tudvalevő, hogy a 10 éven aluli gyerekek (elvileg) nem használhatják egyedül a fel­vonót. (Egyik-másik időn­ként használhatatlan is.) Mit tesznek a gyerekek? Hasz­nálják — szabálytalanul, egyedül! Esetleg gyalog másszák a lépcsőket, felcap­­latnak egy pohár vízért. Van más választásuk is. Átvonul­nak a nagy forgalmú Kun Béla, illetve Ady Endre úton a Tabánban levő nyomós­­kúthoz. Hat-nyolcéves moz­gékony emberke könnyen le­lép — áttekintés nélkül! — a járdáról, és megvan a baj! Ha ezt a kutat dísznek szánták, rosszul tették. Nem fejleszti utódaink szépérzé­két. I. L.-né Szolnok Indíttatás Nem mindennapi esemény színhelye volt a minap a szolnoki Költői Anna úti Ál­talános Iskola. Osztálytalál­kozóra gyűltek össze az 1960- ban végzett leányosztály ta­nulói. A közel negyedszáza­dos emlékek felidézése, a változtatás dietutek a volt tanárok, tanítók és diákok számára örök emlék marad. A találkozó hangulatában tükröződött, hogy a „koltáis” évek egy életre szóló indít­ egy életre hatást adtak mindenki szá­mára. Köszönjük tanárainknak, tanítóinknak, hogy jelenlé­tükkel megtiszteltek bennün­ket, s a visszaemlékezések gondjaival, tanácsaikkal hoz­zájárultak e felejthetetlen összejövetel bensőséges han­gulatához. — Ezt írta a volt osztálytársak nevében Rat­­kainé dr. Király Emőke szol­noki olvasónk. Hétköznapi összehasonlítás Négyezer veszélyeztetett gyerek van a megyében , akiről tudnak! Erről május 10-i lapjukban olvashattam. Az újságíró megfélemlítet­teknek, szorongóknak, gátlá­sosaknak jellemezte őket, amit senki­­ nem is vitathat. Igaz az is, a veszélyeztetett gyerekek ügyében segíthet a társadalom, ez kötelessége! Összehasonlításom hétköz­napi. Nem tehetek róla, de a szorongó, gátlásos, megfé­lemlített gyereket éppen úgy sajnálom, mint az éhesen, piszkosan, emberi szóra szomjasan, ázva-fázva kul­logó kutyát, macskát! A szá­nalmat kiváltó emberpalán­ták szomorú sorsáért a fele­lőtlen szülők okolhatók. Ugyanígy felnőttek, értelmes emberek miatt barangolnak helyenként kutyafalkák az utcákon, utakon, macskahad rendez koncertet éjjelente a bérházak tövében. Megsze­retnek egy-egy négylábút, befogadják i— az utódokkal azonban­­ már nem törődnek. Állatszer­etetük odáig már nem terjed ki, hogy inkább pusztítanák fel világrajövete­lük­­ után a kutya-, macska­­kölyköket, mint hogy étlen­­szomjan, gazdátlanul kóbo­roljanak. .Ez is állatkínzás! Végezetül: nem újdonság, a­­ kóbor állatok olykor veszé­lyesek! M. L. Törökszentmiklós Válaszok, intézkedések Csak a kátyúk tűnnek el Május 123-án jelent m­eg „Elhanyagolt útszakasz” címmel egy mesterszállási olvasónk panasza. Az Alsó­részen lakók érdekében ér­kezett a segítségkérés­­. Egy nnapon érkezett a válasz a Közúti Igazgatóságtól, va­lamint a községi közös ta­nács elnökétől. Vegyük sor­ra: A Közúti Igazgatóság tájé­koztatásából megtudtuk, hogy a Mesterszállásra veze­tő országos közutakat az el­múlt években 3 m-ről 6 m­­re szélesítették. Az alsóré­szi út nem az övék. Amen­­­nyiben kezelőjének lehetősé­ge lesz a közeljövőben az út helyreállítására, esetleg ki­­szélesítésére, a kivitelezésre soron kívül módot találnak — írta dr. Bede János igaz­gató. A kifogásolt út tehát a ta­nácsé. Kiss János tanácsel­­nök­­ azzal is egyetért: az út rossz. 1983-ban a sertéstele­pig valóban korszerűsítették, szélesítették. Ehhez a mező­héki Táncsics Tsz 2 085 000 forintot adott a tanácsnak, mivel ezen a szakaszon ugyanúgy, mint az út tovább­­i részén, a legnagyobb köz­úti szállítást­­ bonyolítja le. A mesterszállási Községi Közös Tanács az idén 350 ezer forintot költhet útkar­bantartásra. Ebből a legros­­­szabb utakon csak a kátyúk javítására jut.­­A két köz­ségben mintegy 10 kkm mű­utat kell karbantartaniuk... A kifogásolt útszakaszon május 21-én kezdte meg a munkát a mezőtúri Városi Tanács Költségvetési Üze­mének útépítő részlege. Vár­hatóan­­ két héten belül meg­szűnik a balesetveszély, el­tüntetik a kátyúkat. Ennyire telik 120 ezer forintból. Egyelőre az út nem lesz szé­lesebb. A végleges megol­dáshoz, korszerűsítéshez — hasonlóan a tavalyihoz — a mezőhéki Táncsics Tsz és a megyei tanács anyagi támo­gatására lenne szükség 1984. MÁJUS 30. Jogi tanácsok a terhességi­­gyermekágyi segélyről A szülési szabadság nem új intézkedés, változtatáso­kat sem találunk pillanatnyi­lag a megjelent jogszabályok között. Az első gyermekes anyákat azonban bizonyára érdekli. Akkor jogosult rá a szülő nő, ha a szülést megelőző két éven belül legalább 180 napi úgynevezett előzetes biztosí­tási idővel rendelkezik. A jogosultak például: a mun­­kaszám­ban állók, az ipari szövetkezetek tagjai, a me­zőgazdasági és halászati té­eszek, valamint szakszövet­kezetek tagjai és a bedolgo­zók. Ha a szülést megelőzően csak 180 nap biztosításban eltöltött ideje van a jogo­sultnak, csak csökkentett terhességi-gyermekágyi se­gélyt kap. Ha a szülést meg­előző két éven belül legalább 270 napja van, akkor a napi átlagkereset teljes összegét kapja. (180 nap esetén ennek csak a 65 százalékát). Annak is jár a terhességi-gyermek­ágyi segély, akinek a bizto­sítása megszűnt ugyan, de az ezt követő 42 napon belül szül, illetve a negyvenkét nap is eltelik, de a nő táp­pénzt vagy baleseti táppénzt kap. Ha ennek folyósítását meg is szüntették, de 28 nap nem telt el, még akkor is jogosult lesz a segélyre. A 180 illetőleg 270 napi előzetes biztosítási időbe be kell számítani egyes olyan időket is, amelyek nem mi­nősülnek biztosítási, illetve a társadalombiztosítás va­lamennyi ellátásra jogosító időnek. Ezek az idők a kö­vetkezők: a biztosítás meg­szűnését követő táppénz, baleseti táppénz, terhességi­­gyermekágyi segély (az elő­zőleg született gyermek után), a gyes folyósításának ideje, az oktatási intézmény nappali tagozatán egy évnél hosszabb ideig folytatott ta­nulmányok ideje. A szülési szabadság ideje­ 20 hét. Ez rendellenes szü­lés esetén négy hétel meg­hosszabbítható. (Rendellenes a szülés akkor, ha a gyermek 2500 grammnál kisebb súl­­­lyal, vagy ikerként született). A szülési szabadság időtarta­ma azonban rendellenes szü­lés esetében sem terjedhet a szülést követő 20. héten túli időre. Hát akkor hol itt a kedvezmény? — kérdezhe­tik. Ott, hogy a szülési sza­badságból négy hetet a szü­lés előtt kell kiadni. Ezzel a négy héttel együtt 20 hét a szülési szabadság. Rendelle­nes szülés esetén ezt a négy hetet a szülés után nem von­ják le. Az említett négy hét szülés előtti kiadása kötele­ző ugyan, de ha a szülés előtt álló nem kéri, és szak­orvossal igazolja, hogy mun­kája nem ártalmas az egész­ségére, akkor ezt a négy he­tet megtakaríthatja magá­nak a szülés utáni időre. Ha a gyermek halva szüle­tik, vagy a szülési szabad­ság ideje alatt meghal, a szülési szabadság a halál napját követő nyolcadik nap­pal megszűnik. A szülési szabadság azonban hat hét­nél rövidebb ebben az eset­ben sem lehet. Most nézzük, milyen ös­­­szegű lehet a terhességi-gyer­mekágyi segély? Minek alap­ján állapítják meg? A szülés napját megelőző naptári év első napjától az év utolsó napjáig kimutatott kereset alapján. Előfordul, hogy a terhességi-gyermek­ágyi segélyre jogosult abban az évben nem dolgozott. (Mert például a nagyobbik gyermekkel éppen gyesen volt.) Ebben az esetben az irányadó időszak a szülés bekövetkeztének éve: az első naptól a szülést közvetlenül megelőző hónap utolsó nap­jáig terjedő időszak. DR, K* E. Tájékoztató Egyedülálló és beteg gyerekeket nevelő szülőknek A családi pótlék zavarta­lan folyósítása érdekében, az érvényben lévő társadalom­­biztosítási rendelkezések ér­telmében az ellátás igénylé­sekor, illetőleg azt követően évente május hónapban nyi­latkoztatni kell azokat a biz­tosítottakat, akik egyedülál­lóként részesülnek családi pótlékban. Igazolást, illetőleg nyilat­kozatot kell kérni azoktól a biztosítottaktól is, akiknek a háztartásában 16 éven aluli, állandó felügyeletre szoruló vagy 16 éven felüli, kéthar­mad részben munkaképtelen beteg gyermek él, és ez az állapota nem végleges. 16 évesnél idősebb beteg gyermek munkavégzése ese­tén nyilatkozai kell a gyer­mek keresetéről is. Ha a be­teg gyermek keresete három egymást követő hónapban meghaladja az öregségi nyugdíj legkisebb összegét — ami 1984-i­en 2070 forint —, úgy a családi pótlék a ne­gyedik hónaptól nem jár. A késedelmes vagy hiányos­­ nyilatkozatok miatt a csa­ládi pótlék folyósítására csak később kerülhet sor. Ezért kérjük az egyedülálló és beteg gyermeket eltartó biztosítottakat, hogy az igaz­gatóság vagy a kifizetőhely által kiküldött nyomtatvá­nyokat szabályszerűen kiál­lítva, aláírva a jelzett határ­időre küldjék vissza. Társadalombiztosítási Igazgatóság, Szolnok Talán megmaradnak Van, akit dédelgeti, van, aki pusztítja címmel tettük szóvá — képpel is illusztrál­va — május 20-i lapunkban, hogy Szolnokon, a József At­tila úton fiatal fákat „hiva­talos emberek” döntöttek ki, amit a környéken lakók ne­veltek, öntöztek... A városi tanács műszaki osztályától érkezett a tájé­koztatás: a József Attila la­kótelepen a jelzett lakóépü­let mellett (31-es szám) az Ingatlankezelő Vállalat hő­távvezetéket javít. A kisze­dett fák a vezeték védőtá­volságába esnek, ezért az IKV megrendelte azok átte­lepítését a VTVB Közterü­letfenntartó Intézménytől. Kapacitás hiányában azon­ban csak a felújítási mun­kákkal egyidőben emelték ki a fákat, telepítették át őket. A késői átültetés miatt a fák életbenmaradása bizonyta­lan, jóllehet, az áttelepítést végző kertészek legjobb tu­dásuk szerint igyekeznek a fákat megmenteni. Végezetül, az eddigiekhez hasonlóan, a városi tanács műszaki osztálya továbbra is kéri a lakosság segítségét a fák ápolásában. Az eddigi munkát is köszönik.

Next