Szolnok Megyei Néplap, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-23 / 198. szám

1986. AUGUSZTUS 23. Televíziós műh­oldmínssz-vevő és­­ Sugárzó berendezés Salgótarjánból Televíziós műholdvevő- és műsorsugárzó parabolaantennák és berendezések gyártá­sa kezdődött el a Nógrád megyei Szolgál­tatóipari Vállalat Videotechnika leányvál­lalatánál. A salgótarjáni szakemberek csehszlovák megrendelésre készítették el az első híradástechnikai berendezést, amelynek próbasugárzását Povázska Byst­­ricán tervezik. A berendezés a szovjet horizont 7. tévés műholdról érkező moszk­vai 1. műsort veszi és adja tovább a kör­nyék szlovák nézőinek. Amennyiben a vé­tel és az adás minősége kielégítő lesz, to­vábbi tíz műholdas berendezést szállítanak északi szomszédunknak. Ezekkel Prága, Karlovy Vary, Liptovszki Mikulás és más települések is élvezhetik majd a nemzet­közi televíziózás előnyeit. A képen­ ellen­őrző méréseket végeznek az üzem parkjá­ban felállított parabolaantennával Gyermekeknek, felnőtteknek hasznos elfoglaltság Szövatkozati családok szabadidő­-tábora Szolnok megye ipari, me­zőgazdasági és fogyasztási szövetkezeteinek közös csa­ládi szabadidő-tábora csü­törtökön nyílt meg a zebe­­gényi Szőnyi István emlék­múzeum alkotótáborában. A megyei szövetségek és a Ma­gyar Népművelők Egyesüle­te által szervezett kilencna­­pos tábort száztizenkét la­kójának, népművészek, kép­­előadóművészek, tartanak előadóművészek, tartjanak foglalkozásokat, adnak mű­sort, megismertetik, hogy a család különböző korosztályú tagjai — együtt —, hogyan tölthetik el hasznosan sza­badidejüket, nyári variáció­­jukat. A táborban — csoportos rendszerben — szerepel fotó­zás, filmezés, videózás. Mű­ködik felnőtt- és gyermek­­jlátszóház, ahol textilfestés­sel, batikolással, fonással, szövéssel, népi játékok ké­szítésével foglalkoznak. A képzőművészeti csoportban a grafika, a festészet, a fafara­gás, a szobrászat, a kerámia­készítés van műsoron. Az if­jú korosztály a gyermek­szí­njátszást is tanulhatja. Változatosak és sokszínűek a szabadidős sportjátékok. Vesedializátor Import helyett hazai gyártmány A művese-berendezések egyik fontos egységét, az ed­dig importból beszerzett dializátort ezután a Pest Megyei Műanyagipari Válla­lat is gyártani fogja. A dia­lizátor lényegében egy kü­lönleges műanyagból álló szűrő, amely kiválasztja a beteg véréből a káros anya­gokat. Évente 50—60 ezret használnak el belőle, ami hat-nyolcszázezer dollárba kerül. A hazai gyártással en­nek a valutának egy részét megtakaríthatják, s ezt a pénzt az egészségügyi ellá­tás további javítására lehet majd fordítani. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Miről álmodik...? Férfiak, nő Ideáljukról S. huszonnyolc éves, amo­lyan „igazi férfi­­” típus. Kétszeri házassága után sem adta fel a reményt, hogy megtalálja az „igazit”. — Mit tart fontosabbnak egy nőben, a külsőt, vagy inkább a belső tulajdonsá­gokat? — Mind a kettőt. A jelen­téktelen külső sokszor ritka emberi értékeket takar, mégis — férfiszemmel — először az igazán csinos, jó alakú lányokat nézem meg. — Mi az, ami először meg­ragadja a figyelmét? — A lány alakja, szeme, haja. Utána — ha beszélge­tünk — akkor a hangja. Nem szeretem a vékony, nyafogó hangú — kényeske­­dő lányokat. — Mit tart értékesnek — emberileg — egy nőben? — Az igazmondást, az őszinteséget. Azt, hogy ön­magát adja. Ne próbálja el­hitetni velem, hogy ő ilyen vagy olyan. Előbb-utóbb úgyis kiderül, hogy milyen a természete. Az ember ön­kéntelenül is becsapva érzi magát, ha az együtt járás, együttélés során „kibuknak” a gondosan eltitkolt rossz tulajdonságok. Lehet, hogy két rosszul sikerült házassá­gom miatt vagyok „kiábrán­dult”, de a mai lányok túl­ságosan önzők. (Tisztelet persze a kivételeknek.) El­várják, hogy minden óhajuk teljesüljön, de ezt viszonoz­ni már nem akarják. K. huszonhárom éves, most egyetemista. — Van-e a mostani fiata­loknak egy kialakult nőide­áljuk? — Valószínűleg nincsen. Mindig is vannak „divatos” lányok, vagyis a híres film­csillagokhoz, színésznőkhöz, énekesnőkhöz hasonló típu­sok. Sokat beszélgettünk er­ről a barátaimmal, de nem tudok általános típusjegye­­ket felsorolni. Minden em­bernek egyéni az ízlése, van aki a feketéket, más a sző­kéket kedveli. Van, aki es­küszik arra, hogy csak a teltkarcsú lányokat kedveli, mégis előfordult, hogy nem éppen „dundi” lánnyal járt együtt. — Melyik az a tulajdon­ság, amit legjobban szeret a nőkben ? — Talán a kedvességük. A gyengédségük. Tudnak vi­gasztalni, ha az ember „el­szontyolodik”. Igazából a nőies nőket kedvelem. Akik merik vállalni gyengeségü­ket, törékenységüket. Azt hiszem, rosszul értelmezik a mai lányok az egyenjogúsá­got. Ha társaságban­ va­gyunk, és nem foglalkozom folyton a partneremmel, ő rögtön mellőzve érzi magát. Mintha nem tudnának meg­állni a „saját lábukon”, társ nélkül nem érzik magukat egész embernek. Pániksze­rűen kapaszkodnak a másik­ba, néha levegőt sem hagy­va, ezt viszont senki sem tudja hosszabb ideig elvisel­ni. Z. végzett mérnök. Laká­sa, kocsija van — vagyis jó „partinak” számít. — Hogy milyen a nőideá­lom? — kérdez vissza. — Hirtelenjében nem is tudom. Nincsen meghatározott el­képzelésem, szőke, barna, kék szemű vagy fekete le­gyen. Azt hiszem nem is ez számít. Az fontos, hogy jól ápolt, kellemes megjelenésű legyen. Borzasztó látni, ha egy csinos lány elhagyja ma­gát, csapzott hajjal, „sza­kadtan” jár-kel az utcán, munkahelyen. Szerencsére a topisság eltűnőben van — kiment a divatból — a mai lányok már adnak magukra. Sajnos a festék meg az illat­szer sokszor csak álca — nincsen kiábrándítóbb, mint egy kifestett, de piszkos kör­mű lány. — Emberileg mit vár tár­sától? — Legyen intelligens. Ez persze nem attól függ, hogy van-e diplomája vagy felső­fokú képzettsége. Hasonló legyen az érdeklődésünk, persze az sem baj, ha van olyan hobbija, ami engem nem túlzottan érdekel. Hi­szen össze lehet egyeztetni a dolgokat, nem muszáj foly­ton egymás „nyakán lógni”. Legyen megbízható és őszin­te. S ne legyen féltékeny , mert a féltékenység a leg­jobb kapcsolatot is megmér­gezheti. S. Tóth Aliz Sikeres módszer a távfűtés szabályozására A Nagy Lajos király úti és az újpesti lakótelepen több éves kísérletsorozat alapján sikeresen vizsgázott a Cső­szerelőipari Vállalat fűtés­korszerűsítési és automati­kus fűtésszabályozási mód­szere. Ezzel az eljárással a Budapesti Műszaki Egyetem és a Fővárosi Távfűtő Mű­vek ellenőrző vizsgálatai és mérései szerint a fűtési ener­gia 17,6 százalékát takarítot­ták meg a kísérletbe bevont több mint 300 lakásban. A gazdaságossági számítások azt is kimutatták, hogy az energiamegtakarításból leg­később három év alatt meg­térülnek a korszerűsítésre és az automatikus szabályozás­ra fordított költségek. Az új módszer lehetővé­­ teszi, hogy radiátoronként l automatikusan szabályozzák a fűtést, ne pocsékolják az energiát. Jelenleg ugyanis ahhoz, hogy a leghidegebb lakásokban is kellemes me­leg legyen, más lakásokat a szükségesnél melegebbre kell fűteni, mert egy-egy ra­diátor lezárása a melegvíz egész keringési rendszeré­ben zavarokat okozna. A kí­sérletek során korszerűsített vezetékrendszerben a radiá­toroktól függetlenül is fo­lyamatos a melegvíz áram­lása, s ezért a fűtőtesteket a hálózat egyensúlyának meg­bontása nélkül szabályoz­hatják, mégpedig a hőérzé­kelőkkel automatikusan ös­­­szekapcsolt nyitódó-záródó szelepek beépítésével. 5 Tervek öt évre Új községháza épül Jászjákóhalmán Jászjákóhalmán a községi tanács a VII. ötéves terv idején 98 millió forinttal gazdálkodik. Ez csaknem két­szerese az elmúlt 5 évre ju­tott pénznek. Az intézmé­nyek fenntartása, üzemelte­tése 79,6 milliót emészt fel, beruházásra 14,2 milliót for­dítanak. A nyáron már hozzákezd­tek az 5 év legjelentősebb beruházásához, a közös párt­ház és tanácsháza építéséhez. A 160 éves, többször bőví­tett, átalakított, rendkívül elhanyagolt épületet községi összefogással bontották le. A régi helyen, a Fő úttól valamivel távolabb felépí­tendő új székház tervét a Jászsági Építőipari Szövetke­zet készítette, a kivitelező is a szövetkezet lesz. Az alap, a lábazat még az idén elkészül, a befejezést pedig 1988-ra ütemezték. A kétszintes cseréptetős épület nem bontja meg, in­kább hangsúlyozza a falu fő utcájának egységes beépí­tését, tömegével, megjelené­sével igazodik a központ ké­péhez, a környező épüle­tekhez. Az ,,L” alakú szék­házban kap helyet a taná­csi apparátuson és a köz­ségi pártbizottságon kívül a Hazafias Népfront, vala­mint a területi párt- és KISZ-alapszervezet is. A je­lenlegi pártszékház sorsa még nem dőlt el. Az öregek nap­közi otthona költözik oda egy másik épületből, vagy a honismereti szakkör kapja meg. Ebben az esetben a szakkör gyűjteményének be­mutatásán túl állandó kép­zőművészeti kiállítóterem­mel is gazdagodna a köz­ség. Jövőre kezdik meg az új iskola szomszédságában egy 600 négyzetméter alapterü­letű tornaterem építését. Az 5,5 millió forintos beruházás befejezését 1988-ra tervezik, és számítanak a lakosság társadalmi összefogására is. A tervidőszak végére üte­mezték a gamesz-műhely és az iroda építését is. Jövőre két, társadalmi mun­kában készült út (a Kossuth és a Mikszáth) kap új bur­kolatot, a lakosság jogos igé­nyeinek kielégítésére pedig öt év alatt 440 ezer forintot fordítanak. A község vezetői a bevételi források növelése érdekében megragadnak minden lehető­séget, így jutnak pályázatok útján kiegészítő forintokhoz a tornaterem építésénél, út­alap lezárásánál, a közvilá­gítás korszerűsítésénél. Eze­ken túl természetesen számí­tanak a lakosság és a helyi gazdasági egységek összefo­gására is. Ez 5 év alatt 58 millió forint értékű munká­val gyarapítja Jászjákóhal­­mát. — lp — Berci bácsi minden hibát „kiszúr” Siófok tőszomszédságában, Balatonszéplakon ilyentájt néhány megyénkbeli diákkal találkozik az ember. Vala­mennyien a szolnoki Keres­kedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola másodiko­sai, akik azonban nem nya­ralni jöttek a Balatonra. A Kötelező négyhetes szak­mai gyakorlatunkat töltjük a nemzetközi újságíró-üdülő­ben, vagy hivatalos nevén Hotel Interpressben — mond­ja a törökszentmiklósi Tuka Zoltán. — Ha délelőttösek vagyunk, akkor hattól fél kettőig vagy héttől fél há­romig tart a műszak, ha délutánosak, akkor déltől es­te fél nyolcig vagy egytől fél kilencig dolgozunk. — Mit? — Meg kell terítenünk az asztalt, azután az előző na­pon kitöltött étlap szerint ki kell hoznunk a kért étele­ket. Átlagosan 36 személyt szolgálunk ki, de olyan eset is adódott, hogy egy ember 78 üdülőt ebédeltetett. Erre ritkán, és csak akkor kerül sor, ha valaki közülünk vé­letlenül megbetegszik. A mezőtúri Ma­rosi Andrea más­ról beszél. — Sajátos mun­ka ez, hiszen sok érdekes ember megfordul, ebédel itt. Nálunk érke­zett Zorán, Vágó István, Déri János, Psota Irén, Czi­­gány György, Sza­bó László is. — Különleges esetnek számíta­nak? — Ellenkezőleg, még az átlagven­dégeknél is szoli­­dabbak voltak. Az egyik sztori Vágó Istvánhoz fűződik, aki azt kérdezte az egyik szolnoki fiútól: lehet egy kérdéssel több? Igen, hangzott a fele­let. Akkor ugye kaphatok még egy kis cukrot a kávé­hoz? Egyébként ami a munka minőségét illeti, arról a kis­újszállási Szepeshegyi Nóra így vélekedik. — Tavaly a Pelikánban Felszolgáló­­tanulók a Balatonnál töltöttem a kötelező szakmai gyakorlatot, de itt sokkal színvonalasabb a felszolgá­lás, és a legkisebb tévedé­sért is szólnak. — Ez baj ? — Ugyan, hiszen így tanul az ember. A többiek bólogatnak, és az elhangzottakhoz a tápió­­györgyei Varró István még hozzáteszi. — Van itt egy remek nyugdíjas szakember, akit Márk Albertnek hívnak, de mindenki csak Berci bácsi­ként ismeri. Korábban hos­­­szú esztendőkön át Bécsben a Mátyás pincében dolgozott, ő nálunk egyféle szakmai el­lenőr, tanácsadó. Csak ránéz a temérdek terített, de még néptelen asztalra, és hogyan, hogyan nem, az első pilla­natban kiszúrja, ha mond­juk a bal hatos asztalnál egy villa véletlenül rossz helyre került. — A hajtás? — Igen nagy, és el is fá­radunk, de azért jut idő másra is. A jászkiséri Bördös Krisz­tina arról is beszámol, hogy nekik is jut idő a műszakok között egy kis kikapcsoló­dásra. Napoznak, csónakáz­nak, sűrűn ellátogatnak Sió­fokra, ahol mindig temérdek a látnivaló. Igaz, ezek a sé­ták eszik a pénzt, és bizony a szakmai gyakorlat végére az elhozott ezer-ezerhárom­­száz forint nevetséges ös­­­szeggé zsugorodik. Még sze­rencse, hogy a munkáért itt is kapnak némi pénzt, no meg a vasúti jegyüket is ki­fizeti a szálloda. Hogy a hotelnek mit je­lent a diákok, többek között a szolnoki vendéglátós szak­középiskolások segítsége, ar­ról Szabó Ernő szállodaigaz­gatótól érdeklődünk. — Már hagyomány, hogy üdülőinket középiskolások szolgálják ki. Ha nem lenné­nek, akár be is csukhatnánk az ajtókat. Egy bizonyos, a munkájuk olyan, hogy az első osztályú hotelek méltán irigyelhetnék. — A szolnokiak? — Elégedettek vagyunk velük. A megfelelt és a jó minősítéseken kívül kiváló is minden évben akad kö­zöttük. D. Saabé Mikió: A felszolgáló lányok a második fogást rakják a tálcára és hordják a vendégeknek Fotó: N. Zs. Fiúknál az előírt ruha: fehér Ing, rövid fe­hér kabát, fekete nadrág, cipő. Lányoknál fekete szoknya, fehér blúz, kötény

Next