Állami gimnázium, Szolnok, 1903

Miért idegenkedik az ifjúság a gyakorlati életpályáktól. Irta: Nógrádi László dr. Év év után mind nagyobb számmal özönlik az ifjúság a tudományos pályákra. Alig van gimnázium, a­melyben fölös ne volna a tanulók száma s az egyetemek, jogi akadémiák évi kimutatása elég világosan beszél arról a hallatlan kedvről, mely ifjúságunkat a diplomás pályákra — különösen a jogira — viszi. Ez mindenesetre olyan jelenség, a­mely fölött gondolkozni érdemes, mert baj, nagy baj a diploma­hajhászok ekkora áradata. Észre vették már évekkel azelőtt s a volt közoktatásügyi minisz­ter az 1902-iki közoktatásügyi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmával április 10-én tartott nagy beszédében mint legnagyobb bajt fejtegeti. A miniszter szava elhangzott, elhangzott azóta annyi más intő szó is minden eredmény nélkül; sem a tár­sadalom, sem a szülők, sem az ifjúság nem szívlelte meg. Azóta is csak oly zsúfoltak az intézetek, mint azelőtt s az egyetemek, akadémiák népessége hatalmasan szaporodik. Apadás nincs! Gátat vetni ezen áradatnak nem lehet, mert hiszen az iskolák kapuja mindenki előtt nyitva van, a­ki kopogtat s kellő bizonyitványnyal ellátva érvényesítheti jogát. Minden év szep­temberében megindul a diák­özön. — Milyen örvendetes jelenség volna ez, ha az iskolákba iratkozók legalább is jó része hiva­­tottságot hozna magával, ha nem csupán a szülők diploma hajhászása, divatossá lett úrrá nevelési felfogása küldené fiaikat a középiskolák falai közé,­­ ha nem volna ennek a tudo­mányért égő szomjúságnak, ennek a fényességnek árnya is: a veszélyeztetett sociális és nemzeti érdek. De ime itt az árny, a fenyegető veszedelem. A közönségnek, az ifjaknak meg kell érteniök ezen veszedelmet! S nagyon örülnék, ha ez értesítő szűk keretében sikerülne egynémely balfelfogást eloszlatnom a címül írt kérdés fejtegetése alkalmával. Szavaimat egyenest a szülőkhöz intézem (bár tudom, hogy a szülők nem szeretik

Next