Szövetkezeti Értesítő, 1920 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1920-09-18 / 38. szám
2. oldal SZÖVETKEZETI ÉRTESÍTŐ Дам ?Íy a szövetkezeti központ a vidéki Hangya-szövetkezeteknek bizonyos árukat elad. A Hangya szövetkezeti központ 209 millió forgalma tehát abban állott, hogy a Hangya szövetkezeti központ 209 millió korona értékű árut adott el a kötelékébe tartozó vidéki szövetkezeteknek. A vidéki szövetkezetek a Hangya-központtól megvásárolt árut adják el a tagoknak.Vagyis amit a vidéki szövetkezetek a központtól 209 millió koronáért megvettek, azt a tagjaiknak eladták 247 millió koronáért, vagyis körülbelül 18%-kal drágábban, mint ahogyan a központtól beszerezték. A valóságos helyzet tehát az, hogy tulajdonképen csak 209 millió koronás forgalmat csináltak a Hangya-szövetkezetek összesen, csakhogy először a központ bevasalta a rezsit a vidéki szövetkezeteken, azután a vidéki szövetkezettek egy másik rezsit vasaltak be a tagokon. A Hangya-központ és a kötelékébe tartozóvidéki szövetkezetek forgalma tehát nem két külön forgalom, azokat összeadni nem lehet, hanem csak egy forgalom, amelyik azonban kétszeres közvetítődíjazással jár. A Hangya tehát rem mondhatja, hogy a Hangya-szövetkezetek 450 millió koronás forgalmat csináltak, bár papíron annyit csináltak, hanem csak azt szabadna mondania, hogy csináltak 209 millió koronás forgalmat és azután bevasaltak a tagokon még körülbelül 40 millió korona kezelési költséget. Ez felelne meg a valósságnak. Ugyanígy sántít a füllentő Hangya sok egyéb állítása is, amelyekkel a fönti megállapításával kapcsolatban bátorkodik szűk nyilvánossága elé. Ez a füllentő Hangya természetrajza. A többi hangyáról majd máskor. Segélyalap. Az üzletrésztőke fölemeléséről itt közleményben jeleztem, hogy a segélyalap létesítése feltétlenül elválasztandó a nyereség visszatérításhová fordításának megállapításánál. Addig, amíg a kiűzetésre kerülő nyereségvisszatérítésnek,a be nem űzetett üzletrészek födözésére utaló föltétlen levonásához megvan minden alap, addig egy segélyalaphoz való csatolásnak a lehetősége csak azon összeg erejéig van meg, ameddig az összeegyeztethető egy ily alapnak a szövetkezet részéről történő dotálásával. A ki nem fizetett üzletrészhátralékot tartozásnak kell minősíteni, amit minden rendelkezésre álló eszközzel be lehet hajtani A segélyalap létesítése, amelynek az legyen a hivatása, hogy az ínségbe jutott tagtársaink szükség esetén azt igénybe vehessék, csak önmegadóztatás alapján jöhet létre. Ha tehát azt akarjuk, hogy egy ilyen alap a szövetkezeten ,belül létesíttessék, úgy azt csak önkéntes belépés alapjain lehet megvalósítani. Egészen bizonyos, hogy a mai viszonyok mellett nem számíthatunk arra, hogy a szövetkezet összestagjai ezen intézmény tagjaivá is válnak. Márpedig ily esetben a szövetkezetnek a bekapcsolódása csak korlátolt fokig lehetséges. Ha akceptáljuk is azt a tényt, hogy a szövetkezet kebelében létesítendő ily segélyalapra szükség van, tisztában kell lenni azzal, hogy az csak akkor kerülhet működésbe, ho annak az anyagi előfeltételeit megteremtettük. Nem lehet szem elől téveszteni, hogy ezen törekvés mellé elsősorban azokat a tagokat tudjuk megnyerni, akik szakmájuk szerinti szervezetüknek is tagjai. Ezekben megvan a hajlam egymás támogatására, de ezek a segítésnek ezt a módját inkább a szakszervezetekbe tartozandónak fogják minősíteni. Az olyan tagoknál pedig, akiket csupán a szövetkezet által nyújtott kedvezmények kihasználása vont el a magánkereskedelemtől és hozott közénk, csak az olcsó bevásárlás a cél. Elibénk tornyosulnak tehát a kezdet nehézségei és ha a munkát föl is vesszük, annak célirányosnak és intenzívnek kell lenni. Meg lehet és meg kell értetni, hogy az, aki már egyszer biztosítva van szakszervezetében a munkanélküliség ellen, az is jó hasznát veszi, ha azonkívül a szövetkezeten belül is biztosítja i magát. A másik réteget pedig föl kell világosítani az ily biztosítás üdvös voltáról és a különböző intézményekbe való bekapcsolások által állandó tagokká kell az illetőket tenni. A sikeres működés elengedhetetlen feltétele megfelelő számú csatlakozónak a biztosítása. A segélyalap csak akkor helyezhető a működésbe, ha a megfelelő létszám mellett annak az anyagi működése is biztosítva van. Ha ezt elmulasztjuk, akkor bekövetkezik a csőd. Lesz majd egy intézményünk, amely a hozzáfűzött reményeknek nem felel meg, de nem kívánatos színben tünteti föl a szövetkezetét és diszkreditálja magát az intézményt is, in'uljon meg tehát a szervezés munkája. A fizikátia kezdetét a közgyűlés adja meg, ш,*у a segélycsoport megszervezéséhez hozzájárul és azt a mutatkozó nyereség egy bizonyos hányadával mindjárt dotálja is. " Szándékosan használom a „segélycsoport" szót, mert én úgy tartom helyesen megoldandónak a kérdést, ha az említett segélyben csak a segélycsoporthoz csatlakozott tagtársak részesülnek az abban eltöltött idő, illetve befizetett járulékaik arányában. Ha nem ezt a módot válasszuk, hanem kimondjuk, hogy a segélyben a szövetkezet minden tagja részesül, akkor az ily akció már eleve a csúfos bukásra van kárhoztatva. Ebben az esetben a segélyakciót a nagyszámú szövetkezeti tagok közül oly sokan vennék igénybe, hogy az néhány heti működés után kimerülne. Ha ugyanis nem a segélycsoport tagjainak a rendszeres befizetése, hanem csak a szövetkezeti nyereségvisszatérítés egy kis töredéke és az e célra külön megszavazott összeg képezné a segélycsoport bevételi forrását, úgy annak az igénybevételétől egy szövetkezeti tagot sem szabad elutasítani. Hogy pedig a mai gazdasági viszonyok mellett a segélycsoport igénybevételére mily nagyszámban jelentkeznének az arra rászorulók, azt bizonyítani fölösleges. Az sem szorul bővebb magyarázatra, hogy a segélycsoport kimerülése folytán elutasított tagtársak körében mily hangulatot váltana ki az elutasítás. A megszervezésnek tehát úgy kell megtörténnie, hogy a belépő tagtársak beiratási díjat és rendszeres havijárulékot fizetnek. A segélyezés formáját és nagyságát egy az összes érdekeltek által megtartott összejövetel állapítaná meg. A segélyezés természetesen csak a szöveti kezeinél kapható áruban volna kiutalható. Ugyancsak ezen összejövetelen kellene megválasztani a segélycsoport intézőbizottságát is, XII. évfolyam