Szövetkezeti Értesítő, 1920 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1920-09-18 / 38. szám
A magyarországi mókás fogyasztási szövetkezesek hivatalos kSsESnye Szerkesztőség és kiadó- hivatal, Budapest, VII. Rákóczi út 42. szám, I. e.1 Telefon: József 48-01, József 48-02 és József 75-70. [ Megjelenik minden ház szombatján | A munkás жг •• •• termelés szövetkezet К ПZПЯ fogyasztás I alapelve: haszon ! Egyes szám ára szövetkezeti tagoknak 20 fill., nem« tagoknak 30 fill. Előfize- t tési ára postai szállítással egész évre 30 kor., szövet* kezeti tagoknak 20 korona. Иашкуа. — Természettudományos érdekezés az igazmondásról. — Olvasóink bizonyára ismerik a hangyát. Helytt a pici állat, mozgékony és szorgalmas munkáit Tudományosság kedvéért, mindenki okuláséira, aki eddig a hangyákat közelebbről nem ismerte, ide iktatjuk a nagy lexikon ismertető cikkét a hangyáikéról. Azt mondja a lexikon: „Hangyák (Formicidae Lafr.) a bányák szárnyaló rendjébe, a falánkosok csoportjába tartó»« rovarcsalád. Testük nyúlánk, rágólre hatalmasak és erősen kiállók, csápjaik térdeltek, potrohuk kocsányos, az első vagy az első két potrohgyűrűt megkeskenyedve köti össze az arányilag keskeny tort a gombalakú potrohhal. Többnyire társaságban, államokban élnek. A hangyák növényi, nevezetesen cukortartalmú részrokkolóa állati anyagokkal táplálkoznak. Különösen az édességet szeretik. E célból gyakran levéltetveket vagy más rovarokat mint háziállatokat tartanak lakásaikban, amelyeket sántán becéznek le, hogy tőlük édes nedvet nyerhessenek. Némely fajok, az ú. n. rablóhangyák más fajok bábjait is ellopkodják, fölnevelik és a kifejlődött ivadékot mint rabszolgát tartják és különféle munkára kényszerítik. Az igazi hangyák (formica), amelyek egytagú potrohkocsánnyal és eleáínyult falánkkal vannak ellátva, fölosztalmik a vies hangyákra (Formica rufale) és a nagy hangyákra (F. herculeana L.), amelyek szurokfeketék.“ Amint látható, a lexikon nagy tudománynyal és elég részletesen ismerteti a hangyákat. Sajnos, hogy a fölosztásban megáll a szurokfekete nagy hangyáknál, de ezek alfajaival már nem törődik, holott a búvárkodó közönséget éppen ez a további fölosztás érdekelné közelebbről. A lexikonnak ezt a hiányát kívánjuk ezennel pótolni, amikor a szurokfekete nagy hangyák további osztályozásába és ismertetésébe bocsátkozunk. Tehát: A szurokfekete nagy hangyák fölosztatnak: a) mezei vagy erdei vad nagy hangyáikra; b) városi és falusi szurrokfekete szolidabb nagy hangyákra, mint szövetkezetekre, végül c) füllentő Hangyára. A füllentő Hangya egy Budapesten megjelenő szövetkezeti szaklapnak minősített heti folyóirat, amely már a címében sem mond igazat. Azt állítja ugyanis magáról, hogy ő: „A magyarországi fogyasztási, értékesítő és termelőszövetkezetek szaklapja“, holott mindenki tudja, hogy a munkásszövetkezeteknek, a Pénzintézetek és Központok fogyasztási szövetkezetének, a köztisztviselők és vasutasok fogyasztási szövetkezeteinek, a gyáriparosok fogyasztási szövetkezetének stb., stb., stb. nem szaklapja a Hangya. De ez a Hangyát nem zsenirozza. Ő azért csak állítja magáról, hogy ő a magyarországi ilyen meg olyan szövetkezetek szaklapja. Ugyanennek a Hangyának megvan az is jó tulajdonsága, hogy mikor igazat ír, akkor sem ír igazat, például szeptember 12-én megjelent legutóbbi számában „Vörös szövetkezeti központ —a merkantilista párt« fogással“ cím alatt megeresztett cikkében; egyebek között a következőket írja: „A Hangya szövetkezeti központ 209 és a vidéki Hangya-szövetkezetek 247 millió korona múlt évi forgalma (456 millió) mégis csak több, mint az Általánosé.“ Ebben a mondatban minden állítás igaz és mégis azt kell róla mondanunk, hogy az egész állítás valótlan. Igaz az, hogy a Hangya, szövetkezeti központ múlt évi forgalma 209 millió korona volt. Igaz az is, hogy a vidéki Hangya-szövetkezetek forgalma 247 millió korona volt, de ez már nem a múlt évi forgalom, hanem az 1918. évi, amint az a Hangya szövetkezeti központ 1919. évi zárszámadásainak 31. lapján világosan látható. Tegyük föl azonban, hogy 1918. és 1919. évek fölcserélése semmiféle komolyabb számadási hibával nem jár és hogy a vidéki Hangya-szövetkezetek 1919-ben is kerek 247 millió koronát forgalmaztak, még ez esetben sem mond igazat a Hangya a közi igaz állítás dacára. Ugyanis a Hangyaszövetkezetnél az a rend, hogy a vidéki szövetkezetek a központi szövetkezettől vásárolnak. Az a forgalom tehát, amit a központi Hangya csinál, annyit jelent, hogy a Az Általános Fogyasztási Szövetkezet a takarékbetétek után 5% kamatot fizet, míg minden más intézet 1—2%-ot ad. Akinek tehát megtakarított fillérei vannak, önmagának használ, ha az Általános Fogyasztási Szövetkezet betétosztályánál helyezi el.