Szovjet Irodalom, 1980. április-június (6. évfolyam, 4-6. szám)
1980 / 4. szám
A Budapest bevételekor tanúsított sikeres hadvezetésért nyerte el a Szovjetunió Hőse címet. Haditetteiért negyvenhárom szovjet és külföldi kitüntetést kapott. Közéjük tartozik a Magyar Népköztársaság Érdemrendje és a Vörös Zászló Érdemrend. Az utóbbi években sok levelet kapott iskolásoktól, diákoktól, budapesti dolgozóktól. Nemcsak mint háborús hőst keresték meg, hanem mint a Szovjet-Magyar Baráti Társaság elnökhelyettesét is, aki a népeink közötti baráti kapcsolatok erősítéséért fáradozik. Dr VASZILIJ GOlOVCOV Az ivanovi területen, Tyejkovóban, Moszkvától hét óra járásra ma már nem találni olyan embert, aki ne ismerné s ne büszkélkednék földijével, Vaszilij Golovcovval. Ő állt modellt Kisfaludi Strobl Zsigmondnak, a Szabadság-szobor alkotójának a szovjet katona alakjához. A szemiltikai kisiskolások a magyar gyerekekkel fenntartott kapcsolatukról meséltek. Budapesti barátaik, akiknek úttörőcsapata Vaszilij Golovcov nevét vette fel, tanulmányi eredményeikről számoltak be. Az ivanovói 4. számú iskola úttörői, akik szintén leveleznek budapestiekkel, meghívót küldtek barátsági klubjuk ülésére. Levelek... Se vége, se hossza a kérdéseknek. Hol harcolt? Hogyan állt modellt a magyar művésznek? Találkozott-e vele a háború után is? Meséljen a családjáról! A háború hosszú, nehéz utat tartogatott számára. Harcolt a Don-kanyarban, ott volt Sztálingrádnál, részt vett a kurszki csatában, ahol könnyebb sérüléseket szenvedett. A Baltikumban megsebesült. Felépülése után a messzi Budapestre irányították. Ekkor látta meg őt Kisfaludi Strobl Zsigmond. Vaszilij modellt állt. Bárki más is kerülhetett volna a helyére, a választás azonban éppen őrá esett. Ahogy a háborúban teljesítette katonai szolgálatát, itt is végezte a szokatlan feladatot. , Naponta eljárt a műterembe. A szobrász nem beszélt oroszul, ő sem magyarul. De, bármilyen különös is, kis ügyeskedéssel megértették egymást. Mikor elkészült az emlékmű terve, a művész megajándékozta három, a makettről készült fényképpel. Leszerelt a katona. Visszatért Tyejkovóba, s mint korábban, továbbra is a textilművekben dolgozott. Lekötötte a napi munka, ritkán gondolt élete e korszakára. Nem is tudta senki sem, hogy éppen ő, Golovcov volt a művész modellje. Maga Kisfaludi Strobl Zsigmond így vallott erről: „Idősebb koromban tehát immár tudatosan azt a célt tűztem magam elé, hogy az emberek közti barátságot szolgáljam. Nem vagyok politikus. Az én politikám a munkám. A Gellérthegyen levő emlékmű nem csupán a szovjet harcosoknak állít emléket, egyben a békéért folytatott harc szimbóluma is...” Amikor összegyűlik a család, szűk lesz Vaszilij Golovcov lakása. Itt van legidősebb lánya a férjével, fia meg a felesége, másik lánya, kisebbik fia, az unokák... Vaszilij Golovcov ilyenkor ünnepi ruhát ölt, rajta a legmagasabb háborús kitüntetés, a Dicsőség érem, a Magyar Népköztársaság Zászlórendje, s más kitüntetések összegyűlik a család Magyarország felszabadulásának évfordulóján is. Ez már hagyomány. Az első poharat arra emelik, hogy többé egyetlen ember se ismerje meg a háború borzalmait, hogy az egész világon béke uralkodjék. Természetesen arra is visszaemlékeznek, hogy már sok évvel a leírt események után, Vaszilij találkozott Kisfaludi Strobl Zsigmonddal és magyar „rokonával”, Turánszki Erzsébettel, akiről az emlékmű nőalakját mintázta a szobrász. Akkor ők ketten — Vaszilij és Erzsébet — felsétáltak a Gellérthegyre. Vaszilij jól megjegyezte Erzsébet szavait. „Itt állunk, együtt a Gellérthegyen, akárcsak az emlékmű alakjai — a szabad Magyarország és a Szovjetunió jelképe. És mindig is egymás mellett maradnak, akár népeink.” – FODOR KATALIN fordítása