Szovjet Irodalom, 1980. április-június (6. évfolyam, 4-6. szám)

1980 / 4. szám

A Budapest bevételekor tanúsított sikeres hadvezetésért nyerte el a Szovjetunió Hőse címet. Haditetteiért negyvenhárom szovjet és külföldi kitüntetést kapott. Közéjük tartozik a Magyar Népköztársaság Érdemrendje és a Vörös Zászló Érdemrend. Az utóbbi években sok levelet kapott iskolásoktól, diákoktól, budapesti dolgozóktól. Nem­csak mint háborús hőst keresték meg, hanem mint a Szovjet-Magyar Baráti Társaság elnökhe­lyettesét is, aki a népeink közötti baráti kapcsolatok erősítéséért fáradozik. Dr VASZILIJ GOlOVCOV Az ivanovi területen, Tyejkovóban, Moszkvától hét óra járásra ma már nem találni olyan em­bert, aki ne ismerné s ne büszkélkednék földijével, Vaszilij Golovcovval. Ő állt modellt Kisfaludi Strobl Zsigmondnak, a Szabadság-szobor alkotójának a szovjet katona alakjához. A szemiltikai kisiskolások a magyar gyerekekkel fenntartott kapcsolatukról meséltek. Buda­pesti barátaik, akiknek úttörőcsapata Vaszilij Golovcov nevét vette fel, tanulmányi eredménye­ikről számoltak be. Az ivanovói 4. számú iskola úttörői, akik szintén leveleznek budapestiekkel, meghívót küldtek barátsági klubjuk ülésére. Levelek... Se vége, se hossza a kérdéseknek. Hol harcolt? Hogyan állt modellt a magyar mű­vésznek? Találkozott-e vele a háború után is? Meséljen a családjáról! A háború hosszú, nehéz utat tartogatott számára. Harcolt a Don-kanyarban, ott volt Sztálin­grádnál, részt vett a kurszki csatában, ahol könnyebb sérüléseket szenvedett. A Baltikumban megsebesült. Felépülése után a messzi Budapestre irányították. Ekkor látta meg őt Kisfaludi Strobl Zsigmond. Vaszilij modellt állt. Bárki más is kerülhetett volna a helyére, a választás azonban éppen őrá esett. Ahogy a háborúban teljesítette katonai szolgálatát, itt is végezte a szokatlan feladatot. , Naponta eljárt a műterembe. A szobrász nem beszélt oroszul, ő sem magyarul. De, bármilyen különös is, kis ügyeskedéssel megértették egymást. Mikor elkészült az emlékmű terve, a művész megajándékozta három, a makettről készült fényképpel. Leszerelt a katona. Visszatért Tyejkovóba, s mint korábban, továbbra is a textilművekben dolgozott. Lekötötte a napi munka, ritkán gondolt élete e korszakára. Nem is tudta senki sem, hogy éppen ő, Golovcov volt a művész modellje. Maga Kisfaludi Strobl Zsigmond így vallott erről: „Idősebb koromban tehát immár tudatosan azt a célt tűztem magam elé, hogy az emberek közti barátságot szolgáljam. Nem vagyok politikus. Az én politikám a munkám. A Gellérthegyen levő emlékmű nem csupán a szovjet harcosoknak állít emléket, egyben a békéért folytatott harc szimbóluma is...” Amikor összegyűlik a család, szűk lesz Vaszilij Golovcov lakása. Itt van legidősebb lánya a férjével, fia meg a felesége, másik lánya, kisebbik fia, az unokák... Vaszilij Golovcov ilyenkor ünnepi ruhát ölt, rajta a legmagasabb háborús kitüntetés, a Dicsőség érem, a Magyar Népköz­­társaság Zászlórendje, s más kitüntetések­ összegyűlik a család Magyarország felszabadulásának évfordulóján is. Ez már hagyomány. Az első poharat arra emelik, hogy többé egyetlen ember se ismerje meg a háború borzalmait, hogy az egész világon béke uralkodjék. Természetesen arra is visszaemlékeznek, hogy már sok évvel a leírt események után, Vaszilij találkozott Kisfaludi Strobl Zsigmonddal és magyar „rokonával”, Turánszki Erzsébettel, akiről az emlékmű nőalakját mintázta a szobrász. Akkor ők ketten — Vaszilij és Erzsébet — felsétáltak a Gellérthegyre. Vaszilij jól megjegyezte Erzsébet szavait. „Itt állunk, együtt a Gellérthegyen, akárcsak az emlékmű alakjai — a szabad Magyarország és a Szovjetunió jelképe. És mindig is egymás mellett maradnak, akár népeink.” – FODOR KATALIN fordítása

Next