Szovjet Irodalom, 1987. október-december (13. évfolyam, 10-12. szám)

1987 / 10. szám

A szó szoros értelmében. A Manglisziben lévő nyaraló jog szerinti tulajdonosa például általános iskolai tanító. Mit taníthat egy ilyen tanító? - Feltételezed, hogy arra tanítja a gyerekeket, miként lehet becstelenül anyagi javakhoz jutni? Nem, Harry. Épp az a helyzet, hogy becsületes életmódra szólítja fel őket, igazságosságra, jóságra... Korunk egyik átka, hogy mást gondolunk, mint amit mondunk. - Lehet, hogy így van. Tavaly Vasakidze férjhez adta a lányát. Hatszáz személyes lakodalom volt egy étteremben. Húszezer rubelba került. Megszereztük a számlák másolatait. Szanadzéval két éve tart kapcsolatot. Azelőtt más partnerekkel dolgozott. Hogy tetszik? - Ez nekem egyáltalán nem tetszik. - Hát persze, fiú! Most azt hallgasd meg, mit tudtunk meg Ahvledianitól, a gyár­igazgatótól. - Ahvledianitól? Beszélt veletek? - Idehívtuk munka után, és rövid, alig háromórás keresztkérdés-sorozatnak vetet­tük alá. Az a két főkérdés foglalkoztatott minket, amelyeket a te cikked vet fel. Az első: hogyan és mikor bukott el? A második: tudta-e, hogy Karlo Toradze ártatlan? A második kérdéssel kezdtük. Meglepő harciassággal bizonygatta, hogy Karlo csirke­fogó, és beláttuk, hogy őszintén beszél. Tudod, miből jöttünk rá? - Abból, hogy ő is csirkefogó? - Abból, hogy gyűlölettel beszélt arról, hogy Karlo csirkefogó. Csalódott benne, érted? Megmutattuk neki a cikkednek azt a részét, amelyben bebizonyítod, hogy Karlo ártatlan. Ha láttad volna a hatást, fiú! Sírt, mint egy gyerek! Aztán már beszélt, mint a vízfolyás. Felvettük magnóra. Büszke lehetsz rá. A feltevéseid nagyjából beigazolódtak. - Azt akarod mondani, hogy Ahvlediani azért hallgatott éveken át, mert félt a szégyentől? - Pontosan. Gyenge vezetőnek bizonyult, és ezért egy kitűnő szakembert és ragyogó szervezőt küldtek mellé segítségül - vagyis Vasakidzét. Ahvlediani feltétel nélkül megbízott benne. A gyár minden ügyét Vasakidze irányította, ötvennégy január hatodikán Vasakidze hanyagul ledobott egy köteg bankjegyet Ahvlediani asztalára, és így szólt: „Ez így lesz minden hónapban, de kisebb mértékben. Ez az összeg hat hónapra szól." Akkor már fél éve feketézők kezén volt a gyár. És Ahvlediani észre se vette. Ki hitte volna el, hogy az igazgató nem tud semmiről? Fiú, hiszen te nem is figyelsz! - Figyelek, Harry. Karlo Toradzét azért engedte közel magához, mert azt remélte, hogy az ő segítségével mászik ki a szarból? - Pontosan. - Miért számolt be Vasakidzének Karlo gyanúiról? Hiszen Karlo az igazgatón kívül senkit nem avatott be a sejtelmeibe.­­ Azt állítja, azért szólt a főmérnöknek, mert azt remélte, hogy az megijed és felszámolja az üzelmeit. Vasakidze úgy is tett, mintha megijedt volna. Sőt, megígérte, hogy szakít Szanadzéval és társaival.

Next