Szózat, 1923. november (5. évfolyam, 248-272. szám)
1923-11-01 / 248. szám
Nagy Emil marad Lemondása tudomásulvételét nem „szorgalmazza” A némángi ülés tegnapi ülésén lefolyt incidens után — mint megírtuk — Nagy Emil igazságügyminiszter benyújtotta lemondását Már az ülés alatt megindult a puhitási hadjárat, amely az igazságügyi minisztert arra akarta, hinni, hogy változtassa meg szándékát. Az ülés befejezése után azonban Nagy Emil a folyosón ismételten ■kijelentette, hogy lemondásához ragaszkodik. De másikép történt. Gróf Bethlen István délután 11 órakor magához kérette Nagy Emilt, aki több mint egy órát töltött a miniszterelnök dolgozószobájában. A miniszterelnök — mint Nagy Emil a Magyar Távirati Iroda útján közreadott nyilatkozatában mondja — közölt© vele, hogy lemondását semmi szín alatt, semi körülmények között sem fogadja el. Hogy azonkívül még mit beszéltünk — mondja nyilatkozatában Nagy Emilt, mint bizalmas dolgokat a válvánosság elé nem vihetem. Ma reggel Bessenyey Benő, aki tudvalevőleg az egész incidens előidézője és közvetlen okozója volt, engesztelő levelet írt az igazságügyminiszternek. A levélben Bessenyey töredelmes bűnbánattal kér bocsánatot Nagy Emiltől. Ezek után Nagy Emil ma a következő újabb elhatározását közli auylvánossággal: — Lemondásom tudomásulvételét nem szorgalmazom és ezzel kapcsolatosan szilárd eltökélésem, hogy Karácsonyig a pénzügyi politikával semmiféle módon nemm foglalkozom. Még fejbólintás diákjában sem. ____ Mint politikai körökben hírlik, Nagy Emilt a maradásra igen súlyos befolyások vették rá. Érthető hogy úgy a kormány, mntegy egységes prát mindent elkövetett, nehogy Nagy Emil sértődötten váljon meg tárcájától. Előrelátható volt, hogy különösen az egységes párt higgadtabb elemei nem engedhetik meg, hogy azoknak a párttagoknak törekvései érvényesüljenek, akik eddig oly kíméletlenül és oly hoszantó formában támadták a párton belül Nagy Emmt és kellemetlenkedtek neki. A lemondás visszavonása, mint Nagy Enil nyilatkozatának szövege is mutatja,nem végleges, s így látszik, hogy Nagy Emil nagy súlyt helyez rá, hogy az a hat igazságügyi törvényjavaslat, melyet elkészített , amelyeket a nemzetgyűlés előtt bizonyára ő maga akar még képviselni, tető alá jusson. Lehet, hogy ezért hozta meg azt az áldozatot, hogy két hónapig megmarad állásában. Ennek ellenértéke gyanánt Bethlen István — amint sejthető — azt kívánja, hogy a hátralevő időben ne zavarja Kültag köreit. Ebbe a megoldásba az egységes párt frondőrjei kénytelenek lesznek belényugodni. Méltatlanság Timma emlékének pártpolitikai kisajátítása Tisza István vére mindig ki fog csordulni — Berzeviczy Allbert és Ravasz László emlékbeszéde a Tisza-tennepen Gyönyörű és felejthetetlen lefolyása emlékünnepenl adózott a Tisza-Bizottság a Tisza István-Kör Károly-körüli dísztermében szerdán ,délután a közelmúlt magyar történelem legdismandiózusabb magyar férfias a dicsőséges vérdami halált halt gróf Tisza István emlékének.Immár, fél évtizede, hogy a jellemszilárdságnak és a honfi hűségnek ez a héroszi alakja a magyar história leggazabb orgyilkosságának áldozata !Jett, azóta október harmincegyedikét, mint nemzeti gyászük impel, mélységes alázattal, az idővel dacoló fájdalomérzésssel, de egyben a jövőbe vetett szilárd hittel üli meg ez a nemzet, hogy lelkében felidézve gróf Tisza István szellemét, a kegyeletből lelki- és cselekvési erőt merítsen.Az emlékünnepélyen, mely 6 órakor kezdődött, Jwsáz és száz honfi és honleány töltötte meg zsa- Isoláéig a Hisztériáét, amelynek faláról sajátságos borongással és egyben ragyogással tekintett gróf Tisza István arcképe az ünneplő közönségre. Ott látták Berzeviczy Albertet, az Akadémia elnökét, Travass László reformátuspüspököt, Sczitavszky Bélát, a nemzetgyűlés elnökét, Balogh Jenő volt igazságügyminisztert, báró Petényi Zsigmondot, Herczeg Ferencet, Trakosi Jenőt, Bartóki Józsefet, Vargha Gyulát, Szász Károlyt, Kozma Andort, Vára Albert Tuiomaügyészhelyetest. Lukács László volt miniszterelnököt, Jankovich Bélát, s a jelen és múlt közélet számos kitűnőségét. Az emlékünnepet Berzeviczy Albert megnyitó beszéde vezette be. Berzeviczy művészi tömörséggel állította a hallgatóság elé gróf Tisza István, gigászi méretű alakját, aki élete rovat- szonásaiban- a szó legnemesebb értelmében főként -politikus volt. Ez a politikai élet oly nagyszabású, oly gazdag és oly egyetemesen nemzeti volt mindig, hogy a legnagyobb igazságOdaH-mg és egyben Tisza emlékével szemben a legmészebbremenő méltatlanság, ha őt bármily politikai párt is ki akarná, sajátítani a maga számára. A mostani forrongó világban, _ megváltozott viszonyok között, uj célok, és.u.igen. ■fiolátok törnék föl, de _ éppen ez uj célok felé való törekvésben, az új gondolatok megvalósításában, csak úgy haladhatunk előre, ha az ő élete tanulságait tartjuk szem előtt, s ha Tisza látván nyomdokain haladunk. Három megragadó és lenyűgöző fő sajátsága volt Tisza István nagyegyéniségének: a hazaszeretetében való önfeláldozás, a nyílt igazmondás és a hitéhez való sziklaszilárd ragaszkodás. " Ez a nagy őszintesége sokszor nem .is volt épen politikus dolog, de vájjon az igazmondás ártható a köznek annyit, mint az ide-oda hintázó ügyeskedés" A nagy tapssal és tetszéssel fogadott magas sslavovaliu elnöki megnyitó beszéd után • Kozma Andor felolvasta Sard Miklósnak Tisza Istvánról szóló megragadósan szép költeményét, amelynek az alapgondolatához az az érdekes előzmény adott forrást, hogy 1881-ben Bárd Miklós, mint hitvallásos katona, hadnagya volt a XVI. huszásrrezrediben az akikor önkéntes énjét szolgáló gróf Tisza Istvánnak. A könötség Vunbiaros lelkesedéssel és hosszas tapssal köszöntötte Bárd Miklós költeményét. Végül Ravasz László püspök, közéletünk egyik legtüedeiklabb szónoka tartotta meg Migueljey emlékbeszédét gróf Tisza Istvánról. •A magyar tragikum és az egyéni tragikum olvadásbíre ennek a napnak megilietődöttt ünnepén. Gróf Tisza István élete a magyar történelem nagyjai életsorához mérve valóban a legtragikusabb, mert tragikus életn kiváló nemzeti hősünk nagyon sok volt, de egyiknek a tragédiája sem olyan zárt és teljes, mint a Tiszáé. " Mesteri és lélekbemarkoló vonalaikkal rajzolta meg a magyar történelem tetralógiájában három első tragédiarészletet. A tetralógia első része az a korszak, amikor Ázsiából a magyar népvándorlás, gigantikus hullámain a mostani hazájába érkezik s itt folytatni akarja addigi tomboló és csapongó erőkifejtéseit. Ezek a nemzeti kalandozások összeomlanak. A tetralógia második drámai része az a korszak, amikor vádi saját vére, nemzeti élete kockáztatása áráin is a nyugatot, azt a nyugatot, amely soha meg nem értette és meg nem becsülte őt, az Mám erejével szemben. A tetralógia harmadik része a korszak, amikor a Habsburg-uralom és dinasztia béklyóiba kerül a némzét s amikor a nemzettest megrepedtezel, részeibe olyan idegenek szivárogtak mind nagyobb számmal, akik az ország integritásának összeomlásán keresztül önálló újonnan alakuló országokról álmodtak. Ezután rátért Ravasz László gyönyörű emlékbeszéde leggyönyörűbb részére, Tisza István jellemzésére. Színes, megható és sok tekintetben egészen újszerűen közvetlen képet rajzolt a geszti kripta halhatatlan halottjáról. Aki Tiszával találkozott, úgy érezte, hogy valami elementáris erővel áll szemben, amely fölemeli vagy elsodorja. Gróf Tisza István Magyarország legegyszerűbb embere volt. Azt a benyomást keltette, mintha egy minden vonatkozásban egészséges és derék magyar embernek az erkölcsi és testi dimenzióit látta volna az ember negyven-ötvenszeres nagyításban. Valami diákos és kadetos cselekvési frisseséget, aktivitást őrzött meg mindvégig. Wesselényire emlékeztetett tisztultabb, kiadásban. Érzelmi életéről keveset tudunk, de annál többet sejtünk. Tiszát itthon sok magyar nem is tartotta magyarnak, Becs szemében pedig ugyanakkor a legmakacsabb kuruc volt. Ha nem lett volna Tisza István olyan jellemű, mint amilyen volt, akkor még most is élne vele neki, aki ellenezte a háborút,"ki kellet esnie és ugyanakkor azok a tigrisszivü generálisok cs- k, u. k. miniszterek, akik leszavazták az ő háboruellenzését, most vidáman írják a memoárjukat. —Azt hallottam,— mondta Ravasz László -- Tisza István vér.-, halála után három nap múlva is kicsordult, amint a halottat megmozdították. Tisza István vérének örök erejét szimbolizálja ez az eset. Tisza István vére mindig ki fog csordulni, ha baj és veszedelem éri nemzetét. Egy kis ér, Tisza István vére, lüktetve elindul, elementáris erővel áttör hegyeken, akadályokon, mindenféle távolságokon és egykor hömpölygő folyamként mindent és mindenkit magával ragadva megérkezik közénk. A díszes közönség percekig tartó, szűnni nem akaró tapsviharral köszönte meg Ravasz Lászlónak azt a nagy lelki gyönyörűséget, melyet gondolatokban és költői szépségekben rendkivüli emlékbeszédével keltett a hallgatóságban.• 1323 NOVEMBER 1 CSÜTÖRTÖK ■ K Öt év múltán A Károlyi-forradalom apológiája Ezzel a címmel, melyet közleményünk élére írtunk, vaskos kötet jelent meg, amelyen dr. Nagy Vince, a Károlyi-forradalom egyik belügyminisztere szerepel, mint felelős kiadó. A könyv tulajdonképpen nem egyéb, mint rendszerré olvasztása és forrasztása annak a védekezésnek, amelyet a Károlyi-forradallomés az összeomlás védelmében a forradalomban bűnös sajtó már esztendők óta igyekszik belemérgezni a magyar közvéleménybe. A könyvet Búza Barna, Dénes Lajos, Fényes László, Nagy Vince, Rupert Rezső, Supka Géza, Jerász Zoláni és Vámbéri Rusztem dolgozatai Lölttük ki s a cimilaipon egy őszirózsa egy törtekonsordba foglalt őszirózsa szimbolizálja azt a fájdalmat, amelyet a dolgozatok elkövetői éreznek és érezhetnek azon, hogy a szemét®ép forradalma nem sikerült s az a gondolat, amelyet képviseltek, a köztársasági radikalizmus megbukott. . .............. A nyolcfejű szerzőség nem teszi különösebben érdekessé és súlyossá ezt az írást, mert a nyolc ember között egyetlen egy politikailag súlyos, vagy jelentős egyéniség minősen, a nevezett uraik a politika szemszögéből nézvenemi egyebek, mint aittfelejtett komfitácsik, amelyek egy vert sereg febomítása után meddőn és reménytelenül próbálkozniaik megzavarni a velük szemben diadalmas világi nézet uralmát és továbbfejlődését. A kilenc úr közül Rupert Rezső a legzsavarosabb, részben mert új fiú, részben pedig mert csak utólag csatlakozott ez állásponthoz, miután telikének szellemi kirakatát egy megfelelő szakértelmű revízióval átrendezte. A legtöbbet talán Nagy Vince mondja, aki azon zokog, hogy a felemás és Pedig koalíciós kormányzatnak nem volt annyi morális politikai és fizikai ereje, hogy a felburjánnzott bőseivizatius Biail fegyveresen szembeszáillkthatott volna. ■ Azon zokog Nagy Vince, hogy a szocialistákat nem lehetett kizárni a hatalomból, mert egy egységes polgári kormányzat felborulássall fenyegette az államrendet, tehát csak egy tisztán szociailista kormány tudott vorkina fellépni a bolsevizmussal szemben, azonban a szocialista vezérek nem voltak irányutói a tömegeknek, csupán szürke figyelői az eseményeknek. A kritikus pillanatban a temperamemtumosabb szóciallista vezérek a kommunnista áramlatba vetették magjaikat, a mérsékeltebbeik pedig elven ültek aj magyar^ közéletből. _ Nagy Vince c 'tiikke. fejezi ki a hivatalos állásponjtot és a ravatalos védekezésit. Ezzel a védekezéssel nem nehéz, elfoégmi, ment _ hiszen ha férfiak és egyéniségek lettek volna, könnyen cl'oáu'híitlak \ oikia a kommunista cs .szocialiista söpredékkel, azonban Nagy Vince elfeledtkezik, hogy a polgári miniszterek sokkal iadiktálisab ezek mutatták magukat, mint a notórius szocialista néptribunok, olyannyira, hogy a szocialista vezérek a valósággal féltékenyeik voltak ezekre az emberekre, akik szerintük csak azért kerültek be a hatalomba,mert a szocialta tömegek hála alkalmas lépcső volt a forradalmi karrierhez." , , Az egész Vont a bél. Let gondoláit, két moti-i nm csendül ki, az egyik a köztársaság, a másik pedig a földbirtokr eforia gondolata. Amennyire a nem éppen tehetséges teásokból kiderül," a köztársaság gondolata doktrinerek kesén volt, akit egyszerűen hiteles másolattal akartak venni a külföldi és így elsősorban a francia forradalmakból, nem vétvén, számot egyrészt a magyar nép érzelem- és gondolati világával, másrészt pedig azzal, a ténnyel, hogy a lemásolt forradalmiak eredője nem külső morüilmények ti voln^áira, kö^’cüktetett be, haillemni egy beső politikai és társadalmi rétegelkoatlan eredménye volt. , Egy külön függelék ,csatlakozik a könyvfi^s idézi " megcsonkítva a mais szereplő közétett faktorok, politikusok és újságírók cikkei, melyekben a forradalomról alkotott véleményüknek adnak kifejezést. E függelék nyilvánaival szembe akarja állítani ő ket mai állatpontjukkal, hogy ezzel meggyöngítse azoknak a Mio leütéseknek súlyát és értékét, amelyekkel a sok a tábori forradalom fölött pálcát törnek. Nem akarjuk ezt a könyvet értékén túl becsülni, nem is szállunk vele polémiába, neki mi az a véleményünk, hogy a bitóösöknek igenis joguk van a védekezésre, de csak egy helyen, bíróság előtt. Minden egyéb védekezés , neha egyéb, politikai agitációval, amelynek ideje már elérkezettnek találják, különösen pedig akkor, amikor, Benes Ede cseh külügyminiszber blodogságtermő kezét már kezdi kinyitogatni a magyar határsorompókat Bethlen István kormányának jóvoltából ex emigráció szemeték előtt. A magunk részéről köteles világnézeti felffogásunkhoz és fajvédő álláspontunkhoz hívei tultakoztuak a zsidó forradalom minden vitéző kiisérítete plkul és szomorúnak találjuk hogy azok az urak, akiknek arcába nem egyszer vágták a hazaáruló jelzőt, már kezdenek jelentkezni. Kezdenek pedig jelentkeznibuteo és belső biztosítékokra támaszkodva, hogy egy adott pillanatban] egy újabb forradalommá rohanhassák meg a magyartársadalmat s egy poltttell orgyilkossággal végleg eltemessék az a Magyarországot, amelyért mi nem szünyrdmeg utola gondoláluokig küzdeni és harcos