Szózat, 1924. március (6. évfolyam, 51-75. szám)
1924-03-01 / 51. szám
A Hás harmadaik felolivaisiásibiata elforadja a kisebbségek nyelvhasználatának biztosításáról szóló töarvény'jarviaS'latot és áttér az országos testnevelési alapról szóló törvényjavaslat tárgyalására. Jédy Anna szerinnt a sportot nem lehet kötelezővé tenni. Ne vonják el a munkásságtól az egyetem szabad vasárnapjaikat. Petrovácz Gyula: Teljesen egyetért mindazzal, amit Bódy Anna a gyermekeikről mondott, de teljesen ellentétben van vele abban, hogy megfeledkezve női mivoltáról, vallásellenes szavakat használt a nemzetgyűlésen és vallási kérdéseket kevert bele olyan dologba, amelynek a valláshoz semmi köze -:mosra. A törvényjavaslatot nemcsak a maga részéről, hanem a párt részéről is a legnagyobb örömmel fogadja. A kultuszminiszter a sport demokratizálásáról beszélt. Reméli, hogy a kultuszminiszter keresztény értelemiben vett demokráciáit értett. A sportnak ilyen pasti értelamibem vett demokratizálása máris két elfajulást eredményezett. Az egyik a sport üzeltszerűvé válása, a másik a sport eldurvulása. . Azzal, hogy a cserkészeket megtanítják, hogy önállóik egyermek, ezzel a csenk&Kimkmak erkölcsi érzékét is nagy mértékben növelik, különösem akkor, amikor valláserkölcsi alapon álló nevelőik kerülnek a cserkészmozgalom élére. Olyan ifjúságot neveltnek a cserkészekből, amely nemacsak fizikailag, hanem erkölcsileg is egész embereiket nevel, olyanokat, amimnokra ma az országnak szüksége van. Még arra kéri a kultuszminisztert, hogy azokból az összegekből, amelyeket a testnevelés céljára rendelkezésére bocsátottak, ne felejtkezzék meg a cserkészet hathatós támogatásáról song. (Éléigik helyeslés és taps.) Ezután Rothenstein Mór szólal fel. Lénával István: Most jönnek a zsidó cserkészek. Reiceenstein Mór: Bírálja a javaslatot, nem fogadja el. A testnevelési tanácsban a munkások képviselete is ott fegvan. * Láng János: Talán magukat gondolja? Magáik nem képviselik a minorkóltságot. Gömbeös Gyula beszéde Gömbös Gyula: T. Nimastgryyilés! Azt hiszem, a legnagyobb politikai ellentétnek dacára vannak olyan kérdések, amelyeket a nemzet egyetemének magas szempontjaiból kell megítélnünk. Ilyen ez a törvényjavaslat is. Vannak olyan kérdések, amelyekben nincsenek pártok, hanem amelyek a nemzetnek nagy kérdései. Ez is ilyen kérdés és ezért csodálkozni kell afelett, hogy akad valaki ebben a Házban, aki a törvényjavaslatot el nem fogadja. Rólám és barátaimról méltóztatnak tudni, hogy a kormányt nem tartjuk alkalmasnak arra, hogy az ország ügyeit vezesse, mégis ebben a kérdésben bizalmat szavazok a kormánynak. Ezzel, dokemmentálni akarom azt, hogy engem semmiféle pártszempont nem vezet, hanem csakis a testnevelés nagy érdekei, az a szempont,, hogy ezzel a törvényjavaslattal a testnevelés számára olcsón anyagi alapot teremtsünk, amelyet eddig nélkülöztünk és amellyel sikerülni fog a testnevelési törvényt teljes egészében végrehajtani. Sajnálom, hogy 1921-ben a testnevelési alapot eltöröltük, míg ma, 1924-ben megint visszaállítják. Ez azt mutatja, hogy ezen a téren bizonyos kapkodás van. 1921-ben nem éreztük át, pedig át kellett volna érezni márdakkor a testnevelés fontosságát, és így kénytelenek vagyunk most újabb törvényjavaslattal az ország figyelmét és idejét igénybe venni ahelyett, hogy komolyan átgondolt szerves egészet alkotó terv szerint jártunk volna el. Hiszem azonban, hogy e javaslat folytán a testnevelés végre valóra fog válni és tud Országos Testnevelési Tanács, amelynek én is tagja vagyok, ezentúl nem akadémikus vitákat fog rendezni, hanem gyakorlatilag fogja megoldani a testnevelésnek azokat a nagy problémáit, amelyeket klasszikus időket és életet élő emberek mindig megértettek, de amely nagy , problémák iránt dekadens nemzetek soha meg-értéssel nem viseltették. A falura kell felépíteni a testnevelést . Fontos, hogy az irányító körök tisztában legyenek azokkal a nagy irányelvekkel, amelyeknek mértékadóknak kell letuniik a testnevelés végrehajtásánál. Én a mai magyar testi nevelést általában elfajult nevelésnek mondhatnám. Szinte azt mondhatnám, hogy fővárosi sportnak ismerem csak, mert a vidékikel csupán a legutóbbi időben foglalkoznak. Felfogásom szerint nem az a lényeg, hogy külföldi túrákra küldjünk futballcsapatokat, hanem az, hogy az egész nemzetet, mint nemzetet foglalkoztassuk a testneveléssel. Nem az a lényeg, hogy budapesti klubbokat fejlesszünk, babém az, hogy végre kimenjünk a falura és a magyar mezővárosokba és onnan kiindulva építsük fel a testnevelési rendszert. Meg vagyok győződve róla, hogy ha a falura fogjuk felépíteni a testnevelési rendszert, akkor itt a fővárosban mint központban automatikusan ki fog alakulni természetes szelekció útján olyan tökéletes , testnevelés, andre valamennyien, akik sporttal foglalkozik, vagyunk. Azért nem értem egészen a szociáldemokrata párt magatartását. Itt tömegsportról van szó, tehát egyszersmind munkás kérdés, népjóléti intézmény is felfogásom szerint a testnevelés, az embernevelés. Nem arisztokraták neveléséről van itt szó, hanem tömegnevelésről, tömegnemesítésről, ennek következtében az a felfogásom, hogy a szociáldemokrata pártnak éppen világnézeti szempontból is ezt a javaslatot a legmesszebbmenően támogatnia kell. A vidéki testnevelés kiépítése fontosabb, mint a külföldi túrázások . Azt mondja Propper képviselőtársam, hogy először kenyér kell. Ezt a közbeszólást akceptálom, mert üres gyomorral semmit sem lehet csinálni. Azonban felfogásom szerint szükséges, hogy Rousseau elve érvényesüljön ebben a kérdésben, amely abból indul ki, hogy erős testre nem szükség, hogy a léleknek engedelmeskedni tudjon. Szükség van arra is, hogy minden egyedet erőssé tegyünk fizikailag, hogy magasabb gondolatkörben élve, magasabb eszményekért tudjon lelkesedni és tudja feláldozni is a testét a lélekparancsára, amikor a haza érdekében erre szükség van. Amikor tehát azt mondom, hogy a falura és a vidékre helyezzük a fősúlyt, és ilye®, reijdszesd, a mikos apak, akkor, én az aktualitás szempontjából a külföldi túrázásokat egyelőre feleslegeseknek tartom. — Aktualitásszempontjából az Olympiádot is másodrendű fontosságúnak tartom. Nagyon sajnálom, hogy az olympiádra és a külföldi ♦úrázásokra sok-sok milliót adjunk ki akkor, amikor a vidéki ■ sportpályák még nincsenek készen, amidőn a vidéken fürdők nincsenek. Nem szeretném, ha ma megint nagy utazgatásokra sok pénzt költenénk akkor, amikor a magyar tömegsport még nincs megalapozva. — Igaz. Hogy: az internacionális versenyeken való részvétel szükséges. Azonban a párisi Olympiádra — most csak erről beszélek: — csak olyan magyar sportembereket szabad kiküldeni, akik tényleg reprezentálni fogják a magyar színeket." Legyen nyílt professzionizmus — Petrovácz képviselőtársam a professzionizmus kérdését is felvetette. Nyíltan kijelentem, hogy én a professzionizmus kive vagyok, mert az álprofesszionizmust erkölcstelennek tartom. Az a rendszer azonban, amely ma Magyarországon ,különösen a futballsport terén uralkodik, erkölcstelen, inert, erkölcstelen dolog, hogy valaki azon a címem, hogy amatőr, mégis pénzt vegyen fel és szinte ■kereskedjék a testével Ez “valóságos sportprostitúciót jelent. Ebből a szempontból tehát szintén igen szigorú intézkedések szükségesek. Jobb volna a nyílt professzionizmus mellett síkra szállni, semhogy megtörjük ezt a lappangó professzionizmust, amely kárára vall,aiv'egész sportelkeresnek. A testnevelésnek kötelezőnek kell lennie . Magának, a testnevelési törvénynek a végrehajtása elsősorban szervezési probléma. Itt nem pár száz vagy ezer emberről van szó, hanem a kalkuláció szerint legalább is egymillió ember kötelező testneveléséről van szó. A kötelező szót én is hangsúlyozom, mert nem az a lényeg, hogy mindenki elismerje egy törvény helyességét, hanem az, hogy ha a testnevelés problémájával foglalkozunk és elismerjük apaink szükségességét, nem látunk a testnevelésben egyedül fizikai munkát, hanem lelki nunnkát is. Köteleznünk kell a testnevelésre a tömeget, amely íég nem érett arra, hogy önmagától rájöjjön atestnevelés fontosságára. Nem szabad csak a Leveles egyesületekre felépítenia testnevelést . Ennek a kérdésnek a megszervezésénél két szempont a mértékadó. Helyteleníteni azt, ha csak Levente-egyesületek létesülnek, mert ha nem is vagyunk megelégedve a magyar sportegyesületek működésével, a tömegsport szempontjából, mégis azt mondom, hogy vannak régi, bevált egyesületek, amelyek igen nagy nemzeti munkát végeznek. Ha tehát ezekből az egyesületekből kivesszük azokat, akiket a Levente-egyesületekbe akarunk tömöríteni, megbontjuk az egyesületük egész szervezetét. — Nem szabad kizárólag a Levente-egyesületekre felépíteni a dolgot, mert ez túlságosan militari miatt az egész testnevelést. Rendszerben, uniformisban nem lehet sportolni. Mint katona mondom ezt. 1A sport lelkimunka. Ehhez egészen más alapokat kell teremteni, kedvvel kell sportolni, mert másként nem fogunk eredményt elérni. Én, mint katona, állítom azt, hogy az angol sporttréner nagyobb militarista volt, mint a porosz gárdakapitány! Mert abban a sportban testnevelés van. Ebből a szempontból tehát, azt kérem a kultuszminiszter úrtól, hogy a régi, bevált sportegyesületeket is — magam is egy olyan szervezetnek állok az élén, amelyhez 95 sportegyesület tartozik •— tessék igénybe venni. Minél jöfefé munkássporícgy®SMÍ®t létesüljön — Eltekintve attól, hogy az uniformizálás következménye az is, hogy versenykedv nincs, mert minél több színnek kell megjelenni a sportpályákon, minél több egyesületnek, minél több érdekszférának kell összeütköznie. Szeretném, hogy sok munkásegyesület legyen. Sokkal szívesebben látom a munkásokat a sportegyesületekben, mint délutáni szakszervezeti üléseken. A munkás sportegyesületek létesítésével a munkásokat bevonják a mi gondolatkörünkbe, mert aki sportol, tiki egeret, a sportot, az lassan nacionalistává válik, megszereti a sportpályát és ha nincs is földje, azt a sportpályát és azt a rögöt szereti, amelyen fut, amelyen tornászik, amelyen atletizál, amelyen győz. Ezeknek a munkás sportegyesületeknek a kifejlődését támogatni kell azért, mert éppen a munkásosztálynak van szüksége, a. szabadtéri sportra, sportpályákra, jó levegőre és egészséges foglalkozásra, annak a munkásosztálynak, amely a gyárakban dolgozik görnyedt háttal. A .régi, bevált egyesületeiket saerephes feet! jattal»* — A régi, bevált egyesületeket — megjegyzem, hogy Rothenstein képviselő úrnak nincs igaza, mert a MAC-nak én is tagja vagyok és ott zsidó nincs — Lieder egyesületekké alakítanám át. Pesten van pár egyesület, amelyek nagy sportmúlttal rendelkeznek, ezeket kellene az országos sportszervezetek élére állítani. Nem volna hiba például, ha a MAC a maga atlétikáját, amelyben kiváló, átplántálná az egész országra, ha volna még huszonöt vidéki MAC és ezek vezetését a budapesti MAC vállalná, szakembereit kiküldése, különösen ma, amikor a testnevelési főiskola még nincs felállítva s amikor ennek hiánya folytán hibás irányban fejlődhet az egész sport. Ahogy én a magyar, igazán amatőrsportférfiakat ismerem, azoknak nagyonnagyon kevés anyagi támogatás kell ahhoz, hogy ezt a kötelességüket megtegyék. A magyar amatőr sportsmanlek eddig is megtették kötelességüket, rongyos ruhával járták az országot és lelkesedtek, ha valahol át tudták plántálni tudásukat a vidéki emberekbe. Én azt tartom, hogy az ilyen Liederegyesületek kreálásával automatikusan kifejlődnék az, hogy a kék-sárga, piros-fehér és hasonló színek az egész országban elterjednének, nagy konkurrencia fejlődnék ki az egyes szervezetek között és ezzel automatikusan hozzájárulnának ahhoz, hogy sport-érdekszférák alakuljanak, amelyekben a sport óriási elhaladásáról fogunk meggyőződhetni. A nemes, verseny a sport éltető etene Mert a verseny a sportéltető eleme. A nemes verseny abban áll, hogy nem könyökléssel lehetek első egy futásnál vagy vívásnál, nem intrikákkal és nem is összeköttetésekkel, hanem elérek egy pozíciót egy sportban, mert tehetség van bennem. Itt nincs stréberség. Ez a nemes verseny elő fogja majd idézni azt hogy azok a kellemetlen, emberek ebben az országban végre arra a helyre kerülnek, ahová valók, azok a könyöklők, stréberkedők, nagybácsikra és lantikra támaszkodó emberek elvesznek és ki fog majd fejlődni egy magyar társadalom, amely automatikusan kiveti magából ezt a tehetségtelen, jólfésült, monoklis és raccsoló söpredéket, amely nem alkalmas arra, hogy az állam életében részt vegyen, mert se nem férfi, se nem karakter. A nemes versenynek éppen az lesz a célja, hogy olyan férfitípus keletkezzék ebben az országban, amelyre elsősorban ennek az országnak van szüksége. Az iskolai testsse-®©!®» — Abban is igaza van a kultuszminiszter úrnak, hogy az iskolai testnevelés kérdését is aktuálisnak ismeri el. Hiba volna ugyanis, ha csak a nagyok, a felnőttek számára készítenék elő a sportot. A sportot a gyermekeknél kell kezdeni, a népiskolában, a középiskolában. Petrovácz Gyula igen tisztelt barátom fél attól, hogy talán a szellemi kiképzés kárára megy ez a sporfejlesztés. Én ettől nem félek Tegnap gróf Teleki Pál azt mondotta, hogy ő, mint az egyetem egyik professzora, azt az elvet fogja képviselni, hogy hat órát töröljenek még a testnevelés érdekében. Éppen városi gyermeknek van szüksége arra, hogy testét kultiválja. — Mi hasznunk van abból, ha nagy tudósokat, nagyféjű, de csenevésztestű embereket nevelünk? A testnek kell erőnek lennie, hogy az a fej, amelyet ráakasztott, amelyet kiképzett, megfelelően tudjon működni. Tökéletes embertípusra kell törekedni és ez a tökéletes embertípus ott kezdődik, ahol egészséges testtel állunk szemben. Sportpályákat kell létesít*»* — Ezért helyeslem, hogy a középiskolákban különös gondot fognak fordítani a testnevelésre és az egész testnevelés problémája egy rendszerré lesz végre átalakítva, hogy nem a minisztertől fog függeni, hanem átöröklődik egyik miniszterről a másikra, átmegy a köztudatba ésmindenki magáénak fogja vallani ezt a nagy, nemzetmentő programmot. Már a földbirtokreform tárgyalásánál azok, akik a sportot szeretik, kivetettek a javaslatba, hogy igénybe lehet venni földet sportpályák létesítésére. A lehető legsürgősebbnek tartom sportpályák létesítését. A stadion — Rátérek eze kurtán a stadion kérdésére. Teljesen helyeslem a miniszter úrfelfogását, hogy a stadiont a magyar Sportprogramm befejezésének tekinti. Helyeslem azt, hogy végre szembehelyezkedi, ős azokkal a tendenciákkal, amelyek a Vérmezőnek, egy csücskében akartak betonból egy stadiont létesíteni. Ezzel a Vérmezőt Mtvajsiszempontból teljesen 1924 MÁRCIUS 1 SZOMBAT