Szózat, 1925. február (7. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-01 / 26. szám

1885 FEBRUÁR 1 VASÁRNAP Dosztojevszky a zsidókérdésről Nem tudta elhinni a zsidók rajongását — Ne kerülj közel a zsidóhoz Dossstojevszky hírlapi cikkeiben sokat elmélkedett az orosz társadalmi viszonyokról. Természetesen szembekerült a zsidókérdéssel is, szalymok teremtőségét mélyen felfogta. E terén is elsőrangú megfigyelőnek bizonyult, de a prognózisban már tévedett. Azt hitte ugyanis, hogy a zsidóság politikai egyenrangúsítása javulást fog hozni. Ez azonban nem rontja le megfigyelései igazságát, legfeljebb csak azt mutatja, hogy a probléma megítélésében kissé optimista volt. Tévedése különben egész nemzetéé, amely a múlt század végén még csak nem is sejtette, hogy a felszabadítás a mai szovjet-zsidó uralommal fog végződni. Az alább közölt idézetek egy hosszabb tanulmányból valók: Negyven évszázadot, múlttal bíró népnek, mint Bimbea zsidó, régi történetét megismerni talán nagyon nehéz munka , én nem tudom. Egyet azonban biztosan tudok, azt ugyanis, hogy sehol a világon nincs még egy nép, amely annyit panaszkodnék sorsára, mely oly szakadatlanul — minden lépésnél és minden szónál —megaláztatása, szenvedésed, mártírsága miatt sajjomgatna, miként a zsidók. Igazán azt, hihetné az ember, hogy nem ők uralkodnak Európában. Ha — mondjuk — csupán a tőzsdén uralkodnak, ugy az mégis azt jelenti, hogy a politikát, az állam belső ügyeit, az államok erkölcsét irányítják. * Nem tudom szó nélkül elhinni a zsidók jajongását, hogy akéit oly rettenetesen megaláznák, kínoznák és megvennék. Véleményem szerint az orosz paraszt és állaléiban az alacsonyabb orosz néposztályok sokkal nagyobbterheket cipelnek, mmint a zsidók. Midőn az izrraeli Mákinafc csupán az a jog nem volt megadva, hogytartózkodási helyüiket szabadon választhassák, huszonhárom millió ,nehéz munkát végző orosz nép a jobbágyságban sínylődött, ami, úgy hiszem, mégis csak több szenvedést jelent. És az izraeliták talán sajnálták őket! Nem hiszem, nyugati és déli Oroszországban részletes választ adnak majd. Akkoriban épp úgy kiáltoztak a zsidó jogaikért, melyek az orosz népnek sem adattak meg, kiáltoztak és panaszkodtak, hogy ők mártírok és csak ha több jogot kapnak, tehet kívánni tőlük, hogy „úgy az állammal, mint az államalkotó néppel szemben teljesítsék kötelességüket“. És ekkor jött a megváltóés felszabadította az orosz parasztot és — ki volt az első, ki mintegy áldozatára Károhauit? — ki használta ki gyöngéit és hibáit a saját hasznára? — ki hálózta be őt azonnal az örök aranyhálóval, akis ült abban a pillanatban, mikor tehetett, a régi urak helyébe, csupán azzal a különbséggel, hogy a földbirtokosok, ha kizsákmányolták is a parasztot, mégis figyelemmel voltak arra — miattam akár önzésből —, hogy a parasztok munkaerejét teljesem ki ne merítsék! — Ám mit bánja, a zsidó az orosz erők kimerülését. Ha megszerezte, amit kíván, úgy tovább vándorol.• Tíz nap előtt olvastam a „Novoje Vrenijiá“-lan (Uj idők) egy kormói tudósítást, mely rendkívüli jefllemsség ,A zsidók** — így szól a 'tudósítás — „jóformán az egész látván népet tönkreszettték az égetett pálinkával és csupán a papáknak sikerült szegényeket a végső veszedelemtől ímerni,önteni, egyrészta pokoli kínjainak ecsetelésével, másrészt mértékletességi egyesületek alakításával“. A művelt tudósító iszégye.uikegájk Ugyan népe miatt, melyik még hisz a papoknak és hisz a pokolban és ezért; megjegyzi, hogy « papok után a gazdagok« összezsúfulitek országos bankok alapítása céljából — hogy kiragadják a népet a zsidó uzsorások karmaiból — és országos vásárok szervezése végett, hol a „szegény, nehéz munkát végző parasztt“ legszükségesebb dolgait mérsékelt áron bevásárolhassa és ne azon az áron, melyet a zsidó szab meg. Otupám, azt idézem itt, amit magam olvastam, de előre tudom, hogy a következő pillanatban mit fognak felém kiáltani: „Mindez nem bizonyít semmit és csupán azért van így, mert az izraeliták maguk is szegények és elnyomottak.“; mind,ez csupán a „létért való küzdőséül“ — mit csupán egy born írt újságolvasó nem képes felismerni — és az izraeliták, mihelyt nem oly szegények, hanem ellenkezőleg, gazdagok volnának, azonnal emberszerető oldalukról mutatkoznának meg, még pedig oly mértékben, hogy az egész világ bámulatba esne. Ám először ezek a litvánok még szegényebbek, mint a zsidók, kik az utolsó garasukat is elszedik s mégis visszaborzadnak a kereskedőimnek azon módjától — kérem, olvassák el a hírlapi tudósítást —, amelybe a zsidók úgy bele vannak bolondulva. Másodszor p pedig nem nehéz emberségesnek és erkölcsösnek lenni, ha jól vagyunk lakva és meleg szobában ülünk; de mihelyt sor kerül a „létért való küzdelemére, úgy „ne kerülj közel a zsidóhoz“!« Ha valakinek vitában vagy bármily más oknál fogva adatokra van szüksége a zsidókat illetőleg, úgy ne a könyvtárakba ónénjen, ne kutasson légi könyvek vagy a saját feljegyzései között; nem, fel se álljon a székéből, csak nyújtsa ki kezét a legelső újság után, mert melltetire fekszik, aztán keresgéljen a második vagy harmadik oldalon: föltétlenül talál valamit, ami őt érdekli, föltétlenül a legjellemzőbbet és föltétlenül mindig egy és ugyanazt — vagyis mindig ugyanazokat a hőstetteket! Természetesen erre azt fogják válaszolni, hogy mindezeket elvakítja a gyűlölet és ezért hazudnak. Persze, igen könnyen tehetséges, hogy valamennyien, az elsőtől az utolsóig, hazudnak, ám ekkor azonnal egy más kérdés jelentkezik: ha valamenyin, az esektől az utókéig, oly gyűlöletet várnnak eltelve, hogy hazugságra is képesek, úgy a gyűlöletnek is kell hogy oka, alapja tegyen és valamily jelentőséggel kell hogy bírjon ez az általános gyűlölet is, mert „mégis csakjelent valamit ez a szó, valamennyien.“ Együtt éltem a néppel a kaszárnyában, együtt aludtam vele a prncesen. Volt ott néhány zsidó is, senki sem vetette meg, senki sem közösítette ed vagy üldözte őket. Ha imádkoztak — és a zsidók mindig nagy lármával imádkoznak és különös ruhákat vesznek fel ekkor magukra — úgy ezt sem találták különösnek, nem zavarták őket, nem mulattat rajtuk, mit különben épp az ilyen, véleményünk szerint ,,műveletlen“ néptől, amin ő az orosz, elvádhattunk volna. Ellenkezőleg, midőn a zsidókat imádkozni látták, így szóltak: „Ilyen a hitük, így imádkoznak“ és nyugodtan, méltányossággal eltelve mentek el melettük. És ugyanezek a zsidók az oroszokkal szemben idegenekként viselkedtek, nem akartak velük együtt étkezni és szinte lenézték őket. és mindez hol történt? — a szibériai börtönökben ! — Általában mindenütt megmutatták, hogy utálják és gyűlölik az orosz, a „bennszülött“ népet. Ugyanez történik a katonai laktanyákban és mindenütt egész Oroszországban. * Olykor azt kérdeztem magamban: mi lenne, ha Oroszországban 3 milllió orosz és viszont 80 anállió zsidó élne, mivé változtatnák ez esetben az utóbbiak az oroszokat és hogyan bánnának velük? Megadnák neki csak megközelítőleg is ugyanazokat a jogokat? Megengednék nekik, hogy úgy imádkozzanak, ahogy akarnak. Nem alacsonyítanák 1© őket egyszerűen rabszolgáikká? Vagy ami még rosszabb: nem nyúznák le teljesen a bőrüket? Nem pusztítanák ki, nem semmisítenék meg őket épp úgy, miként régi történetükben más népükkel megcsinálták? Egy nép, mely negyven évszázada él a főidőn, tehát mintegy a történelmi időszámítás kezdete óta és amellett még oly szilárd és elpusztíthatatlan összefüggésben, egy nép, mely oly gyakran vesztette el hazáját, politikai függetlenségét, sőt talán hitét is — és mégis mindig újra egyesültek, a régi eszmékben újjászülettek, törvényeiket és majdnem hogy hitüket újból megteremtették — nem, egy ily szívós nép, egy ily szokatlanul erős, energikus, az egész világon páratlan nép nem élhetett anélkül, hogy állam legyem az államban (status in stain). Anélkül, hogy a dolgok lényegébe hatolnánk, megadhatjuk ennek a „status in statu“-nak néhány, ha csak külső ismertető jelét is. Ezek az ismertető jelek: a vallásos dogmáig fokozott elkülönülés és elzárkózás mindattól, mi nem zsidó, képtelenek más népbe beolvadni, a hit, hogy az egész világon csak egyetlen igaz nép van a zsidók — és a meggyőződés, hogy a többi létező néppel szemben úgy kell viselkedni, mintha azok nem is lennének. „Válj külön ezektől a népektől és alkosd meg a magad közösségét és tudd meg, hogy ettől kezdve egyedül vagy Isteneddel. A többieket megsemmisítem vagy rabszolgáiddá teszem, vagy kizsákmányolod őket. Higgj az egész világ fölötti győzelmedben, hidd, hogy mindenki a te alattvalód lesz. Minden idegen néptől óvakodj és ne közlekedj velük. És bár országodat és politikai személyiségedet is elvesztenéd, bár a föld összes népei közt, szét lennél szórva — mindegy —, higyj örökre mindabban, mit megígértem neked, hidd, hogy ez mindig így tesz — közben azonban élj, gyűlölj és kizsákmányolj élj, várj, várj, várj..."• A zsidóknak épp ott megy jól a dolguk, hol a nép még tudatlan, szolga vagy gazdaságilag nem eléggé fejlett — tehát, hogy nekik ott előnyös élni? Ahelyett, hogy befolyásuk felhasználásával a műveltség színvonalát emelnék, tudást terjesztenének, az autochton nép gazdasági, képességeit kifejlesztenék, miként azt a többi idegen nép teszi, ehelyett mindenütt, ahol letelepedtek, még jobban lealacsonyították és elrántották a népet, az emberiség ott még görnyedtebb lett, a műveltség színvonala még mélyebbre enlyedt, még borzalmasabban terjedt a reménytelen és embertelen nyomor és ezzel, együtt a kétségbeesés. Kérdezzék csak meg a határszéli autochton népeket, mit csinál a zsidó és mit csinált oly sok évszázadon keresztül! Egyforma lesz a válasz mindenütt: „Embertelenséget... Évszázadokon keresztül csupán az a vágy fűtötte, hogy izzadtságunkból és vérünkből jóllakjon.“ f A rmáliában Mártics meggyilkosá él tartanat. Pastes fél az angol közvéleménytől London, január 37. (A Szózat tudósítójától.) Radics letartóztatása és a hzorvát autonóm törekvések erőszakos elfojtása megint igen rossz véleményre hangolta Anglia politikai híveit a gyilkosságairól hírhedt „szövetséges” ellen. Anglia nemcsak a régebbi királygyilkosságot felejti el nehezen Szerbiának, hanem az angol közvélemény azzal is régóta tisztában van, hogy a szerajevói merénylet előkészítői között valóban több hivatalos állásban levő magasrangú szerb hivatalnok is volt. Montenegro erőszakos megszállását és a kis országban elkövetett gyilkos kegyetlenségek hosszú sorozatát szintén igen számon tartják Angliában. Radics bebörtönöztetése keltette fel újból a hangulatot a belgrádi politika ellen. Radics ugyan személyes népszerűségéből moszkvai látogatása óta igen sokat veszített, de azért őt Angliában még mindig a horvát nép vezérének és olyan politikusnak tartják, aki Belgrád autokrata és beolvasztó törekvéseivel teljes joggal száll szembe. Pasics legújabb erélyes fellépése és az a mód, ahogyan Rádióstól mindenáron szabadulni akart, angol politikai körökben azt a gyanút keltette fel, hogy a Balkánnak ez a nyolcvanesztendős cselszövője aligha fog megállani ott, hogy a horvát parasztpártot feloszlatja és a vezérét a bolsevizmussal való összeesküvés ürügyével letartóztatja, hanem hogy Radics élete is komoly veszedelemben forog. A gyanút megerősítette, hogy nemrégiben egy angol lap útján nyilvánosságra jutott, hogy Pasics igen óvatosan megválasztott kerülő utakon megpróbált tájékozódni arra vonatkozólag, hogy miként fogadnák Londonban, ha Radiccsal „esetleg” valami történnél,. Pasics tájékozódásai természetesen nem jártak sikerrel és Belgrádban jól tudják azt, hogy ha Radiccsal akármilyen „baleset“ történne, Szerbia véglegesen elveszítené Anglia jóindulatát és ha a horvátok között nyit, felkelés törne ki a szerbek ellen, az angol kormány állásfoglalása igen megnehezítené Szerbia nemzetközi helyzetét. Pasics válaskozása Angliában különösen azért ítélik el Pasics eljárását, mert Radics elfogatását és valószínűleg esetleges meggyilkolását is a szerb kormány részéről a horvát parasztvezérnek a bolsevizmussal való és lázadásnak feltüntetett barátkozásával akarja külpolitikai tekintetben elfogadhatónak tüntetni fel. Londonban azonban úgy látják, hogy Radics moszkvai útja nem annyira a bolsevizmusnak, mint inkább a pánszláv Oroszországnak szólt. Az angol politika természetesen egyformán ellensége a bolsevik és pánszláv politikának és Radics nagyszámú angol politikai barátai, de különösen a konzervatívok igen elhiszott ,édju megsondolatlan.. lépésnek tartotvák, az egész moszkvai utat. Mindez azonban nem változtat azon, hogy Angliában továbbra is ne higyjenek Radics jóhiszeműségében és hogy ne tudják azt, ha Radicsnak Belgrád ,elleniharcában el kell esni, az sem nemzárt tartéul, mert Radics a pánszlávizmus felé hajlik, hiszen maga Pasics is a pánszlávizmus fanatikus hívei közé tartozik és azért sem történik, mert Radics bolseviki lázadást készít elő Szerbiában, hanem egyesegyedül azért, mert Radics olyan önzetlenül és amiyt kitartással vezérel annak a horvát népnek, amely nem akar beletörődni abba, hogy Horvátország Szerbia gyarmata legyen. Chamberlain nyilatkozat Pasics azonban nemcsak az angol közvélemény elítélésével találja, szemben magát tipikusan balkáni politikájával, amiről talán sehol sem beszélnek annyi utálattal, mint Angliában, hanem maga az angol külügyminiszter is tudtára adta a belgrádi diktátornak, hogy jó lesz őrizkedni még egy gyilkosság elkövetésétől. Chamberlain ugyanis, amikor egy hírlapi nyilatkozatban az angol kormánynak a bolseviznánával szemben való álláspontját fejtetteki, lédre nem érthető módon kijelentette, hogy Radics meggyilkoltatás esetén, történjék az bármilyen körülmények között és Radics bármilyen állítólagos bűnére való hivatkozással is, az angol kormány nem lesz hajlandó abelgrádi kormánytól semmiféle kimagyaró törődést elfogadni. Horvátországra Montenegró sorsa vár A horvát kérdést és Belgrádnak érthetetlenül makacs centralizmusát angol politikusok igen komoly problémának tartják. A békeszerződések által Közép- és Délkelet-Európában elkövetett hibáknak angol vélemény szerint Zágrábban érhetik meg leghamarabb a szomorú gyümölcse. Erre vonatkozólag igen érdekes egy Délkelet-Európában sokat járt angol politikusnak, I. E. Robertsonnak véleménye, aki a legutóbbi szerb eseményekről többek között a következőket írja. Hogy mi fog történni a közeljövőben Szerbiában, arra felelni nehéz. A balkáni politika, útjait kiismerni vagy lehetőségeivel számolni teljes lehetetlen. Pasics elvei olyanok, mint a kaméleoné. Neki minden politika jó, ami őt hatalmon tartja, még ha teljes ellenkezésben van is előző heti politikai irányával. Pasics hatalmas vagyont gyűjtött össze és ez az, ami ránézve a politika lényege. Zágráb most idegesebb, mint valaha; ha Radiccsal bármi is történnék, híveit semmi vissza nem tartaná a nyílt felkeléstől. De talán éppen ez az, amire Pasics vágyik. A horvát parasztok ki nem kezdhető passzív rezisztenciáját már megunta és most olyan lépésre készül, ami végét szakítja a horvátok részéről minden tűrésnek, hogy így legyen mentsége a nyílt elnyomásra és olyan vérengző eszközök igénybevételére,amilyenekkel Montenegro „pacifikálás”-át hajtotta végre. Egész röviden: Rádiós esetleges meggyilkolása több volna, mint valami könnységes politikaigyilkosság; ez a merénylet csaknem bizonyosan kezdetét jelentené azoknak a mozgalmaknak, amelyek végT© meghoznák a nemzeti és politikai erők egészséges kialakulását. Európának a..mostani békében részében.. ‘ ’ ■’* ******** 3