Szózat, 1925. április (7. évfolyam, 74-97. szám)

1925-04-22 / 90. szám

4 Nincs külön üzleti és külön egyéni morál A Baross-Szövetség közgyűlése és közvacsorája — Az ipari és kereskedelmi pozíciókat saját fajtánkkal kell betölteni — mondotta Sipőcz polgármester (A Szózat tudósítójától.) A Baross-Szövet­ség kedden est© 7 órakor tartotta Bausch Ala­dár elnökletével ezévi rendes közgyűlését a Gellért-szálló hangversenytermében. Rausch Aladár elnöki megnyitójában vázolta a szö­vetség jövő évi működésének programmját. A szövetség működésének végső célja megala­pozni a tisztesség és az erkölcs alapján álló kereskedelmi gondolkozást. Hangsúlyozta a kereskedő- és gazdatársadalom együttműkö­désének feltétlen szükségességét. Ezután Farkas Elek igazgató terjesztette elő a szövetség 1924. évi működéséről szóló je­lentését. A közgyűlés a jelentést egyhangúlag elfo­gadta és ugyancsak egyhangúlag megadta a felmentvényt az 1924. évi zárszámadásokra. A közgyűlés ezután tudomásul vette az 1925. évi költségelőirányzatot, majd egyhangúlag hoz­zájárult ahhoz is, hogy az alapszabályoknak a döntőbíróságra és az elnökségre vonatkozó szakaszai módosíttassanak. Az utóbbi módo­sítás értelmében a szövetségnek ezentúl társ­elnöke lesz és erre az állásra Kossalka János egyetemi tanárt választották meg. Rausch Aladár elnök üdvözölte az új társ­elnököt, aki meghatott szavakkal köszönte meg a közgyűlés bizalmát. Beszédében hang­súlyozta a keresztény kereskedelmi szellem fölényét, amely nem tűr meg külön üzleti és külön egyéni morált! A közgyűlés lelkesen ünnepelte Kossalka János társelnököt. A számvizsgáló bizottság tagjainak meg­választása után Nagy István mondott köszö­netet a szövetség nevében a vezetőségnek és elsősorban Farkas Elek igazgatónak. A Baross­ Szövetség közgyűlését kétszázte­rítékes társasvacsora követte, amelyen többek közt résztvett Sipőcz Jenő polgármester, Wolff Károly, Baross Gábor, a postatakarékpénztár vezérigazgatója és még számosan. A vacsorán Rausch Aladár elnök üdvözöl­te a megjelenteket, majd Sipőcz Jenő polgár­mester szólalt fel, üdvözölve a Baross­ Szövet­­séget egyrészt polgármesteri minőségében, másrészt mint a keresztény nemzeti gondolat egyik szerény, de tántoríthatatlan tagja. Sem­mi kedvem sincs arra, — mondotta — hogy ezt a két minőséget egymástól elválasszam, mert állásomba mindig teljes erővel vittem bele a keresztény nemzeti gondolatot. Méltatta ez­után a Baross­ Szövetség működésének óriási fontosságát és jelentőségét, amely abban csú­csosodik ki, hogy megteremtette az igazi egészséges magyar kereskedelmi szellemet. Rá­mutatott annak fontosságára, hogy az ipari és kereskedelmi pozíciókat a saját fajunkból származó egyénekkel kell betölteni. A magyar középosztálynak éppen az a legnagyobb baja, hogy nem foglalta el a neki megfelelő helyet a kereskedelem és ipar terén. Ezért nagyjelen­tőségű a Baross­ Szövetség munkája, amely itt kereskedő- és iparosgenerációt teremtett és megmutatta a magyar középosztálynak, hogy hogyan kell a jövőben ezeken a pályákon bol­dogulnia. A lelkes ovációval fogadott beszéd után Wolff Károly szólalt fel, aki beszédében azt fejtegette, hogy az iparnak és kereskedelem­nek a harc az előfeltétele. Szakítani kell — mondotta — a kereskedelemnek és az iparnak a passzivitással, mert a kereskedelem és az ipar fellendüléséhez szükséges, hogy részt ve­gyen a nemzet politikájában- Nem lehet pasz­­szív a kereskedelem, mert akkor rövidesen a nyakunkon lesz a kultúra ellensége, a bolse­­vizmus, amely meg fogja semmisíteni a keres­kedelmet és az ipart. Szervezetten kell szembe­fordulnunk a másik szervezettel a lelketlen nemzetközi tőkével is, mert csak így tudjuk az egészséges kereskedelemmel és iparral az ország érdekeit szolgálni. HATVAN PERCEN ÁT ÜLDÖZTEM EGY VIDÉKI FÖLDBIRTOKOST (A Szózat tudósítójától.) Együtt utaztam vele a vonaton Szolnoktól Pestig. Pirospozsgás képű, tagba­szakadt, erőtől és életkedvtől duzzadó férfi volt. Ahogy úgy szemre megállapítottam, az ötvenes esztendőket taposta. Látszatra arra mutatott, hogy amikor alszik, jó két-háromszáz hold fekete alföldi föld mentesíti ál­mait­ a zavaró gondoktól. Száraz kolbászt evett az ólon és amikor befejezte a táplálkozást, olyan egészségese­ket köhögött, hogy szinte reszketett bele a kupénk. Nem szólt az egy szót se senkihez, csak hol kitekint­­getett az ablakon, ahol meg hatalmas bajuszát pödörte. Mikor meg a pipájára gyújtott rá, valósággal kiabált belőle a megelégedettség. Nem érdekelte sem a mel­lette folyó beszélgetés, se az ölében levő újság. Csak ü­lt, csak nézegetett, csak pöfékelt nagyokat. Egész ha­tározottan az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy ez az ember most nem gondolkozik, csupán csak fizi­kailag van, felül van az eseményeken, jelenségeken, bajokon és gondokon. Valósággal tanulmányfej volt , és bizony rajtafelejtettem szememet nem egyszer a földbirtokon úron. Valahogy érdekelt ez a férfi. Foglalkoztatott a gon­dolat, hogy várjon mit csinálhat Pesten ez a csupa­­egészség, vidéki ember. Hova megy, merre jár, mi­hez fog Pesten? Elhatároztam, hogy egy órát rászánok az időmből s követni fogom, bár merre megy. Már ki is szálltunk a Keleti-pályaudvaron. Pár lépés távolságban utána. Minden jel arra mutatott, hogy vidéki. Meg-megállott, körülnézett s engedte maga előtt a villamosokat. Majd hirtelen, mintha csak elkésett volna, felugrott a mozgó 35-ösre, kissé ügyet­lenül, de baj nélkül. Von­at­jegyet kért. Út közb­­en ugyanazt csinálta, mint a vonaton. Tudniillik semmit. Ült nyugodtan, nézte a cégtáblákat s sodorintgatta bajuszát. Az lát­szott rajta, hogy utazásának nincs semmi célja. A körútnál­ hirtelen leszállt. Hogy észre b­e vegyen, egész messziről figyeltem. Jött a 6-os villanyos és fel­­szállott rá. Én a pótkocsin lógtam utána. A Király utcánál újra leszállt. Mintha csak Buda­pest közlekedési alkalmatosságait akarta volna kipró­bálni, konflisba ült. Benne voltaim a játékban, mit tehettem, mást, én­ is kocsiba ültem. Amerre ment, követtem. Láttam, hogy elővette az újságot és olvasott. Majd letette, rágyújtott a szivar­jára és ült nyugodtan tovább. Az Apponyi téren kifizette a konflist s gyalog vá­gott neki. Mint az árnyék, utána. Megállt ennél és annál a kirakatnál. Érdekelte a szemüveg, a virágke­­reskedés és a vendéglői árlap, egyaránt. Rengeteg rá­érő ideje volt. Majd be az egyik belvárosi híres sörözőbe. Utána. Leült a harmadik asztalnál, én az ötödiknél. Megivott egy pohár sört. Én is. Nagyot sodort a bajuszán. Én nem, mert nincs. Rendelt egy másik pohárral. Én is. Kért göngyölt heringet sok hagymával. Én is. Meg­evett egy pár vurstlit szafttal. Éta is. Kiment. Én nem. Rágyújtott a pipájára. Magam is hasonlóképpen cse­lekedtem. Belenézett a füstkarikába. Én­ is. Megitta a második pohár sört. Én is. Korsót rendelt. Én is. Újabb pár virslit, de most tormával. Én is. Lement a korsó sör is. Az egyem is követte. Megint megsodorta a ba­juszát. Én nem, mert a borbélynál maradt. Rettenetes, ho­gy ez a vidéki azért jött Budapestre, hogy semmit se csináljon, gondoltam magamban. Meg­nézem az órám: fél egy. Letelt az egy óra. Bátorságot vettem magamnak. Odaültem az asztalához. Bemutatkoztam neki. Elmond­tam, hogy újságíró vagyok és egy órája már, hogy őt figyelem. Engedelmet kértem, hogy megkérdem, volta­képpen kicsoda hát az úr, hogy ilyen feltűnően nem­ csinál semmit.. Nem kertelt, nyíltan és őszintén beszélt, de kicsisé bizalmasan felém hajolva. — Láttam, hogy az úr követ engem. Rögtön tud­tam, hogy újságíró. Én X. magándetektív vagyok az Y. magánkutató irodából. Azt a kis nőcskét figyelem a második asztalnál. Napok óta követem. Az ura bízott meg a figyeléssel. Reggel utazott Szolnokra, ott talál­kozott azzal az úrral, aki mellette olyan boldogan dis­­kurál. Már meg is állapodtak abban, hogy mindjárt indulnak. Jöjjön szerkesztő úr tanúnak... Erre már aztán nem vállalkoztam. Edzettem és el­búcsúztam. Borzasztóan bántott, hogy az az ű­r, akit olyan kitartással vidékiként üldöztem, budapesti ember. Zongor. muiiHfiMiniHiiiuimiHiimHmiiiiinnMH Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amas. R 25 ÁPRILIS 22 SÁBR­A EGYESÜLETI ÉS TÁRSADALMI ÉLET „ A Keresztény Nemzeti Liga ferencván­s osztályának kultúrestélye. Az Egyesült Keresz­tény Nemzeti Liga IX. kerületi osztálya április 22-én, szerdán este 7 órakor tarja a Ferencvárosi Keresztény Polgári Kör (IX., Bakáts tér 14., II. em.) nagytermében hatodik kultúr­estjét. Belépő­díj nincs. Ruhatár kötelező. A kulttúrest műsora a következő: 1. Grieg: G-dúr hegedűszonáta. Elő­adják: dr. Bentsik György (heged­­íj és if­j. Schlei­fer Jenő (zongora). 2. Reicer Pál, a Szózat kiadó­­hivatalának aligazgatója saját szerzeményű da­lait. adja elő zongora és cigányzene-kíséret mel­lett. 3. Ünnepi beszéd. Elmondja Budán Dezső nemzetgyűlési képviselő. 4. Apostolok. Irta és szavalja Majomé Papi­ Mariska. 5. Énekek és áriák. Énekli J. Palay Mahild, a magyar királyi Operaház tagja.­­ Jegyzők közgyűlése. Országos Jegyző­egyesületünk Budapesten, Pest vármegye szék-­ házában (Városház utca 7.) 1925 április 28-án d. e. 10 órakor közgyűlést tart.­­ A Foederatio Emericana Szombathelyen, Szentgotthárdon és Pápán. Az országszerte meg­indult lázas szervezkedés folyamában szombaton és vasárnap a Dunántúl három előkelő városá­ban a katolikus társadalom színe java esküdött fel a Foederatio Emericana tiszteletreméltó tör­vényeire. Szombaton Szomtgotthárdon alakult meg a S­oed. Emericana egyik újabb konventje, melynek létrejöttében dr. Károly Rezső udvari tanácsos, dr. Takács István egyetemi tanársegéd és dr. Varga Gábor udvari tanácsos működtek közre. A szentgotthárdi apátság priorává dr. Piszter Imrét vlasztották meg. Nagy ünnepség volt Szombathelyen is, ahol a kultúrpalota zsú­folásig megtelt, s gyönyörűen feldíszített nagy­"­termében az Emericana kisasszonyait és új do­­minusait avatta fel a múlt évben megalakult szombathelyi konvent. Este a Kovács-szállóban bál volt s ezt megelőzően Pethőné Szegedy Gina bárónő fényes estebéden látta vendégül a köz­ponti kiküldötteket. Végül vasárnap Pápán öt­vennégy dominust avattak fel, akiket Havas Jó­zsef prior meggyőző beszéddel fogadott be a konventbe.­­ Az ÉME VIII. kerületi szervezete április 24-én, pénteken este 7 órakor a József utca 28. szám alatt rendkívül fontos ügyben gyűlést tart. A baj­társak pontos megjelenését kéri az elnök­ség,­­­ Kultúrest Kispesten. A kispesti II. Rá­kóczi Ferenc Társaság, mely immár húsz éve működik, kultúrestét rendezett. Az „Istennel­ ha­záért, szabadságért“ jelszóval munkálkodó tár­saság a tegnapi estét a turáni gondolat ápolásá­nak­ szentelte. A műsort a „Magyarországi Táro­­ga­tások Körének“ quartettje nyitotta meg, majd Végh Aranka szavalta Baloghné Molnár Mária, az immár országos nevű költőnő három költemé­nyét magyaros tűzzel, hímporos nőiességgel. Végh­ Jenő törökországi útjáról számolt be ez­után. Törökország kulturális, gazdasági, közle­kedési viszonyairól, igen tanulságos képet raj­zolva az ottani áll­alpotokról. Ezután Mehmed Nadsi bej, aki Budapesten végzi diplomáciai ta­nulmányait, igen melegen emlékezett meg haj­dani törökországi menekültjeinkről, fejtegette, hogy a török és magyar nemzet közé mindig a „művelt Nyugat“ diplomáciája ütött éket. Ba­lo­ghné Molnár Mária szavalta két igen szép köl­teményét, a­ Már nem divat és a De Profundis címűt. Végül Kessler Gyula, a társaság elnöke a megjelent török vendégek mellére tűzte a tár­saság jelvényét, török szokás szerint megcsó­­l­olva arcukat jobbról és balról. Az ünnepélyt a tárogatások quartettje fejezte be. A mindvégig, élvezetes, tanulságos estének szótanai előtt Végh Mihály szövekezeti igazgató, Kispest társadalmi életének kiválósága konferált.­­ Villamosvasúti alkalmazottak konferen­ciája. Április 24-én, pénteken délután hét óra­kor Zádor József róm. kath. plébános a villa­mosvasúti alkalmazottak részére konferenciát tart a józsefvárosi plébánia­templomban, me­lyen nem katolikus vallású keresztényeket is szivesen látnak.­­ Befejeződött a MEFHOSz párisi tanul­mányútja. A Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetsége által rendezett párisi tanulmányút résztvevői kétheti távolléte után szerdán délután a bécsi gyorsvonattal ér­keznek haza. A harminc tagból álló csoportot Ferencz Gábor első alelnök vezette. A diákcso­portot a francia diákegyesületek és hatóságok a legszívesebb fogadtatásban részesítették. — A posta üzemi tisztviselőinek közgyűlése. A m. kir. posta üzemi és műszaki tisztviselők országos egyesülete május 3-án délután 4 óra­kor (Rákóczy út 30. I.) tartja XII. évi rendes közgyűlését, melyre a tagokat ezúton is meg­hívja az elnökség. Közgyűlés után vacsora.­­ Kultúrestély a Lipótvárosban. A lpótvárosi „Keresztény Szocialista“ párt szombaton, ápri­lis 25-én este 9 órakor vacsorával egybekötött­ kultúrestélyt tart. Jegyek kaphatókb a párthelyi­ségben, V., Markó utca 5. Szereplésüket meg­ígérték: (Xhobola Rezsőf, Németh Margit, Jfce­­rrath Ludmilla, Rehák Irma,­­Jzhra Gyuda és Pozsgay István. 1 -

Next