Szózat, 1925. július (7. évfolyam, 144-170. szám)

1925-07-01 / 144. szám

»25 JÚLIUS 1 SZERDA Fellángolt az ébredő gondolat Az EME zászlószentelési ünnepsége Gyöngyösön és Jászberényben Gömbös Gyula, Ulain Ferenc és Kádár Lehel beszéde a szegedi nagygyűlésen (A­­Steazoi tudósítójától.) Aki végignézi az Ébredő Magyarok Egyesületének egy-egy zászlószentelési ünnepségét, az mindjobban meggyőződhetik a­felől, hogy a keresztény és nemzeti gondolat az ország minden részében ébredőben, terjedőben s hatalmas mértékben előretörőben van. Ez a gondolat hatalmas ere­jén kívül természetes­ következménye a annak a radikális-liberális akarnokoskodásnak is, amely most megint a forradalom légkörét akarja rányomni az országra, természetesen sikertelenül. A magyar közvélemény egyre erőteljesebben tolja el magától a forradalmi felkínálkozásokat s ez természetesen erős kiha­tással van politikai állásfoglalására is. Ennek az iránynak kialakulására nagy jelentőségű esemény az Ébredő Magyarok Egyesületének jászberényi és gyöngyösi zászló­szen­­telő ünnepsége is. Amerre csak az ébredő fajvédő vezérek: Gömbös Gyula, Eck­hardt Tibor, Lénávai István, Zsirkay János, Budavári­ László és Lenkey Lehel jártak, mindenütt erős és jótékony visszhangja tá­madt szereplésüknek. A jászberényi zászlószentelő ünnepség ha­talmas tömegeket mozgatott meg. A környék­­­beli jászság úgyszólván teljes számban vett részt az ünnepségen. A zászlószentelési aktust itt P. Lombos László ferencrendi szerzetes vé­gezte, aki az ottani Ém­ének ügybuzgó vezetője. Az istentisztelet után rendezett népgyűlésen a budapesti vendégek beszéltek. A vendégek innen autón mentek át Gyön­gyösre, ahol hétfőn, Péter-Pál napján az ÉME gyöngyösi csoportja rendezett zászló­ig­zentelő ünnepséget. A fővárosi vendégek­­tiszteletére vasárnap este fél 9-kor a lakosság lampionos menetet és zenés takaródét tartott. Hétfőn reggel 7 és 8 óra között nedisz az ÉME rendezői a város kapuinál fogadták a környék­beli községek küldöttségeit. Az ünnepségre Gyöngyös és egész vidéke felvonult. Az egyes küldöttségek zászlók alatt jelentek meg. A kör­nyék által kiállított lovasbandériumok festői képet­ nyújtottak. A tömeg fél 9-kor kezdett gyülekezni a Szentferencrendiek temploma előtt. 9—10-ig szentmise volt a barátok templomában, majd ezt követte a zászlószentelési szertartás és a zászlószögek beverése. A szetartást P. Ungh­­váry végezte. Ezután díszfelvonulás volt a város fő­terére. A hatalmas embertömeg felvonulása impozáns módon ment végbe. A festői látvány valósággal lenyűgözte az emberek érdeklődé­sét. A menetet 150 tagú lovasbandérium nyi­totta meg. Részt vett a felvonulásban Gyön­gyösnek és környékének egész lakossága. Ott volt a szolnoki MÁV-zenekar, a hatvani ÉME- énekkar stb. A felvonulás után hatalmas arányú nép­­gyűlés volt a nagytéren ezrek jelenlétében. Itt a megnyitó beszédet Rákóczy Béla, a nyír­bátori ÉME főtitkára mondotta. Utána dr. Eckhardt Tibor, az ÉME országos elnöke mon­dott nagy beszédet a társadalom szervezkedé­sének szükségességéről. A záróbeszédet Buda­­váry László tartotta. A népgyűlés befejeztével díszközgyűlés volt a Katolikus Legényegylet nagytermében, amely szintén zsúfolásig megtelt. Itt Eckhardt Tibor, Lenkey Lehel, dr. Hammersberg Ele­mér és Zsirkay­­János beszéltek. Délután egy órakor társasebéd volt a Csathó-kertben a vendégek tiszteletére. Itt többek között dr. Puky Árpá­d polgármester mondott feltűnést keltő felköszüntőt. Puky polgármesternek Gyöngyös fellendítése körül óriási érdemei vannak. Megalkuvást nem is­merő, h­ajlíthatatlan gerincű férfi, akit nem illethetnek a destruktív oldalról ért támadá­sok. Amiatt, hogy a zászló védnökségét vál­lalta, liberális oldalról sok támadás érte. Puky polgármester különben kifejtette, hogy min­den magyar és keresztény megmozdulást tá­Az Ébredő Magyarok Egyesületének sze­gedi csoportja vasárnap, június 28-án nagy­gyűlést tartott, amelyre a budapesti országos központ képviseletében Gömbös Gyula, Ulain Ferenc és Kádár Lehel utaztak le. Leutaztak továbbá Surgoth Gyula, Szemere Béla és Mar­­czel Béla is. Az országos központ képviselői déliben, fél kettőkor érkeztek meg a szegedi pá­lyaudvarra, ahol több száz főnyi ébredő közön­ség várta őket. Amikor az országos központ küldöttei megjelentek, a tömeg lelkes éljenzés­sel fogadta őket. A szegedi csoport nevében Lábas Endre, a szegedi csoport elnöke köszön­tötte őket s a köszöntőre Gömbös Gyula vála­szolt néhány erőteljes mondattal, kijelentvén, hogy a magyar feltámadásért és a magyar jö­vendőért harcolva járják az országot s boldo­gan érkeztek le Szegedre, ahonnan az ellen­­forradalmi gondolat útnak indult. Délben Lábas Endre vendégül látta az éb­redő magyarság vezérkarát és a helyi csoport vezetőségét. A nagygyűlés délután négy óra­kor kezdődött a Corso nyári mozgó udvarán, ahol körülbelül háromezer főnyi tömeg lelkes éljenzéssel fogadta az országos központ kül­dötteit. Percekig tartott a taps, amikor meg­jelentek az emelvényen. A nagygyűlést Lábas Endre nyitotta meg néhány meleg szóval, kö­sz­öntvén ismét az ébredő magyarság vezéreit, majd felkérte Gömbös Gyulát, hogy mondja el beszédét. Gömbös Gyula a szegedi ellenfor­radalom emlékét idézte a hallgatóság szívébe és rámutatott arra, hogy az ellenforradalmi gondolat és az ellen­forradalom minden vívmá­nyát hogyan morzsolta le a megalkuvás poli­tikája. Az ellenforradalom nevében és jegyé­ben való tömörülésre szólította fel az egybe­­gyült ébredő magyarságot. Gömbös Gyula be­nnógat bármilyen támadások árán is. Ez tisz­tesség neki, mint magyar embernek. A­z ő szívéhez — mondotta — közelebb áll minden szegény és dolgozó ember, mint a háborús konjunktúra milliárdjain felgazdagodott min­den idegen. Délután 4 órakor a főtéren térzene volt, ezt pedig nagysikerű, tombolával, szépségver­sennyel, tűzijátékkal és tánccal fűszerezett­­népünnepély követte. Az ünnepség mély nyomokat hagyott a gyöngyösiek lelkében, szédét percekig tartó éljenzéssel és tapssal köszönte meg a közönség. Most Kádár Lehel szólt a közönséghez, rá­mutatván a magyarság szervezetlenségére. Éles hangon ostorozta a megalkuvás és a mér­­séklet szellemét s azt a politikát, amely a mérsékletre hangolva létét, elsikkasztja a magyar nemzet és az ellenforradalom minden értékeit. Kádár Lehel beszédét szintén nagy lelkesedéssel és éljenzéssel fogadta a közönség. Ulain Ferenc mondott ezután körülbelül másfél óráig tartó beszédet, amelyben rámu­tatott arra, hogy a zsidóság milyen arányok­ban foglalja el­ a magyarság elől a jövedel­mező helyeket és pályákat és a statisztikai igazságok levonása után a legelké­seredettebb és leghatározottabb küzdelemre szólította fel az ébredő magyarságot, hogy megbuktatva a becstelen megalkuvás politikáját, egy olyan rendszert segítsen uralomra jutni, amely a magyarság lelki, gazdasági és politikai javait nem hajlandó elkockázni a politika börzéjén. Ulán Ferenc lelkes és forró hangulatot terem­tett s a közönség percekig ünnepelte. Ujain után Lábas Endre bezárta az ülést és Szé­­cheny István ügyvéd felszólítására a tömeg élén a vezérekkel, csatlakozott a Szent Szív körmeneth­ez és meghallgatta dr. Glattfelder Gyula Csanádi püspök beszédét. Este a Katolikus Körben Ixankett volt, amelyen Gömbös Gyula, Ulain Ferenc, Kádár Lehel és Surgoth Gyula szólaltak fel a fővárosi küldöttek részéről, míg a vendégeket Tóth Imre kormányfőtanácsos, a Katolikus Kör elnöke és Lábas Endre, a szegedi ÉME cso­portjának elnöke köszöntötte fel. A vacsora mindvégig a legjobb hangu­lat­ba­n telt el s a körülbelül 150 főnyi vé­szve­vő lelkesen ünnepelte az ébredő magyarság ve­zérkarát. Az ellenforradalom emlékei a szegedi Ébredő­ nagygyűlésen 3 Berlinben is tüntettek­ a kínaiak a kínai követségen A diákok Anglia és Franciaország ellen Kína bocsánatkérést követel Angliától (A Szózat tudósítójától.) Hsüe kínai tábor­nok tanulmányút címen jelenleg Németország­ban, ill­etve Berlinben tartózkodik. A Berlinben élő kínai diákok és polgárok ezt az alkalmat — hasonlóan a Parisban nemrégiben lejátszódott események mintájára — felhasználták arra, hogy a berlini kínai követnél tüntessenek. Vasárnap a kínai nemzeti szabadságmoz­galom berlini vezetősége a kínai követségre gyű­lést hívott egybe. A gyűlésen pártállásra való te­kintet nélkül valamennyi kínai részt vett. A gyű­lést abból a célból rendezték, hogy Hsiie tábor­nok németországi tartózkodása eljén tiltakozza­nak. Hsiie tábornok néhány nappal ezelőtt érke­zett nagy kísérettel Berlinbe, de már a gyűlés napirendjére kitűzték azt az indítványt, amely azonnali eltávozását követelte. A gyűlés kiküldöttjei és a berlini kínai követ Su­x-Lu-Wei között a gyűlést követőleg megin­dult tárgyalás igen viharos volt. A kiküldöttek vezetője szenvedélyes hangon követelte Hsuie tá­bornok eltávozását, akinek azt vetik szemére, hogy nemrégiben Angliában és Franciaország­ban vezető személyiségek ünnepelték azoknak a szövetséges hatalmaknak képviselői, amelyek kí­nai földön gépfegyverrel és ágyukkal tüzeltek. — A bizottság — mondotta a szónok — Hilie tábornagy németországi tartózkodását aggoda­lommal nézi, mert úgy hiszi, hogy politikai és pénzügyi okok idézték elő. A kiküldöttek ezután azt követelték, hogy a követ vezesse őket a tábornok elé. Ezt a követ megtagadta. A kiküldöttek azonban mind ag­resszívebben viselkedtek, úgyhogy végtére is kénytelen volt a­ tábornok addig titokban tartott lakáscímét velük közölni. Mindazáltal a kínaiak nem­ vonultak,fel a tábo­rnok eiírására,­­minthogy rendőri beavatkozástól tartották. Elhatározták azonban, hogy olyérelmű kötelező nyilatkozatot kérnek, amelyben a követ, ünnepélyesen kijelenti, hogy Hslle tábornok németországi tartózkodását sem kölcsönök, sem lőszer megszerzésére nem használja fel.. Hosszú vita után a követnek­ ulti­mátumszerű írást nyújtottak át, amely Hslle ge­nerális berlini magatartásáért a követet teszi fe­lelőssé, úgy annyira, hogy életével fizet abban az esetben, ha Hstie tényleg k­ölcsö­n tárgyalás­okba és lőszervásárlásokba bocsátkozzék. A követ az eléje terjesztett feltételeket el­fo­ga­dt­a és aláírta. A gyűlésen ezután elhatároz­ták, hogy a német sajtóban éles bírálat alá ve­szik Hsuie tábornok személyiségét. Míg európai területre is átcsap a forra­dalmi mozgolódás hulláma, Kínában a helyzet­­bár pillanatnyilag nyugalom van — nem bíztató. A kantoni angol és francia konzulnak kínai jegy­zéket adtak át, amelyben Angliától bocsánatiké­­rést, az európai negyedben történt lövöldözé­sekért felelős vezetők megbüntetését, valamennyi hajónak a kantoni vizekről való visszavonását követelik. A jegyzék szerint ismeretes, hogy a franciák nem elsősorban tüzeltek, azonban az angol tüzelés hallatára szintén tüzelésbe kezdtek. A francia konzul is jegyzéket intézett a pol­gári kormányzóhoz. A konzul kijelenti, hogy haj­­lan­dó volna a kínai hatóságokkal a békés megol­dást célzó Imrmineroíi javaslatot megvizsgálni, feltéve, hogy a javaslat Franciaország becsületé­vel összeegyeztethető. Mindazonáltal, ha újabb támadások történnének, a konzul kénytelen volna minden rendelkezésére álló eszközt igénybe venni. A merg gyarmat­ügyi miniszter a honkongi angol konzulnak távirati uton ígért támogatást és meg­kérdezte tőle, hogy e támogatás milyen irányú legyen. - -•-*.

Next