Szózat, 1925. október (7. évfolyam, 220-246. szám)
1925-10-01 / 220. szám
, CBS október 1, csütörtök Heves nepotizmus Hevesben, avagy: Apósmegye rejtelmei Effer, szept. 29. (A Szózat tudósítójától.) Heves ■Vármegye, mint afféle jó kuruc füg efmetlenségi vármegye, amelynek kuruc múltjáról nemrég a legmagasabb méltóság nyilatkozott Balassagyarmaton, a közelmúltban végképp méltóvá lett ha nem is kuruc múltjához, hát legalább a nevéhez. Hevesebb nepotizmus régen dúlta e vármegyét, mint mostanában. Ismeretes dolog, hogy Bobory György volt főispán lemondása után a hatvani képviselőválasztás alkalmából Isaák Gyula akkori alispán főispánt kineveztetését attól tette függővé a magas kormány (— meghajolni, uraim! —), hogy Petrichevich-Horváth Emil báró, csonka országunk e nagy fölépítője (— Bethlen-udvar, uraim! —) találtatik-e méltónak a választópolgárok bizalmára, vagy sem! Csodálatosak a magyar gondviselés — mely neveztetik Vass József nagyprépost fír szerint Bethlen-kormánynak — kifürkészhetetlen útjai. Dacára annak, hogy Budaházy Miklós fajvédőjelölt igénybevette — mint ismeretes! — az etetés-itatás, vesztegetés minden eszközét, a közigazgatás egész apparátusát, nem engedélyezte a báró úrnak egyetlen programmibeszédét és gyűlését sem, vagonszámra küildte az ingyencipőt, ingyenruhát, pelenkát, nyalókát, fölhasználta a terror minden eszközét, mégis Petrichevich- Horváth Emil báró úr győzött, annak ellenére, hogy a kerület választóinak több mint fele nem mert rászavazni. E fölöttébb csodálatos és becsületes győzelem után — azazhogy még aközben, mert hiszen a győzelem a nép bizalmának láttára prófétailag biztos in volt, vehető — Isaák Gyula főispánná neveztetett ki, csak a publikálással vártak a választás utánig. Ám a derék alispán úr távoztával megüresedett az alispáni szák. Most már az is be van töltve. A kormány és ,a zsidóság közmegelégedésére. Mégpedig Okölicsányi Imre személyével, aki kellő és teljesen objektív előkészítés után 259 szavazat közül 23 (mondd: huszonhárom) főnyi többséggel választatott meg. Nevezett úrtól gonoszindulatú egyének sok mindent elvitathatnak, csak azt az egy értéket nem, hogy ő Isaák Gyula főispán úrnak veje. Minek következtében Isaák Gyula főispán úr — aki a választáson aktív részt vett, ami kiemelendő dolog, mert nem minden vő dicsekedhetik ily aktív apóssal — volt kénytelen fölkérni küldöttség élén igen tisztelt vejét az alispáni szék elfoglalására, mibre — ki állhat ellent ilyen ostromnak? — Okalicsányi Imre alispán kénytelen volt átvenni igen tisztelt apósától a vármegye pecsétjét. Amely klenodiummal aztán a rokonság mind a sárig megpecsételtetett. Mit kíván a tömeg? Zúg valamit a felől, hogy mégis furcsa az egy kuruc vármegyéiben, ha a főispán — a kormány szolgálatkész eszköze — apósa az alispánnak — aki elavult fogalmak szerint a vármegye autonómiáját volna hivatva képviselni — és viszont? Ah, mely maradiság 1926-ben, a szanálásról elnevezett genfi vész második esztendejében! Tudnak a hevesi évkönyvek e nepotizmussal rokon egyéb jelenségekről is. Itt van például az egri járás Okolicsányi Imre helyeibe újonnan megválasztott központi főszolgabírája, Szabó Gyula dr. Ez a kitűnő férfiú még különb apóssal rendelkezik, mint az alispán úr. Az 5 apósa ugyanis élő — s mi több: aktív! ~ miniszter. Nevét bizonyára ismeri a közhaza: Mayer János kisgazdavezér, egyben m. Mr. földművelésügyi miniszter és a kálkápolnai (Heves m.) kerület nemzetgyűlési képviselője. Aki a választásnál jelen is volt az urnánál. Mondjunk még többet a központi főszolgabíróról? Hátkell még igazolni azt az ő rátermettségét, amelynek következtében több, mint 360 hasonló rangosztályú tisztviselőt ugrott át az országos státusban — mint a lojális „Gyöngyös és Vidéke'* című hetilap írja elragadtatásában? Nos, ha van még rosszmájú (szedő úr, nehogy rosszmájért szedjen!) ember e honhazában, akinek nem elég, ha valakinek aktív (aktív!) miniszter az apósa, hát megmondjuk azt is, hogy Szabó Gyula dr. máris mintegy huszonhat-huszonhét éves élemedett férfiú, s már mintegy másfél évvel ezelőtt Kompolt község kántortanítójaként működött. Nos, ki az, aki gáncsoló szót mer emelni? Utóvégre Arany János is pedagógus volt, Gárdonyi Géza is s amellett ők nem is rendelkeztek kellő apóssal, mégis vitték valamire. Reméljük, hogy Csonkamagyarország megszanált tanítósága e hír vételekor megdicsőülve érzendi magát s elnémuland mindenek nyakán ama rosszakaratú vád, hogy ez országban holmi nepotizmus dühöng és hogy nincs demokrácia! S ki mondja, hogy egy legközelebb adódó „országgyűlési“ választáson nincs biztosítva a demokrácia győzelme, mikor egyszer az alispán veje a főispán úrnak, a miniszter úr pedig veje a főszolgabírónak? Nálunk Hevesben aztán végkép meghalt az a közmondás, hogy a hal bűzlésének közvetlen oka a feje. (Effel, szedő úr, nem fauval!) Különben is a demokrácia legfényesebb jele, hogy a választás eredményét a magyar kormány javára eldöntött tényezők közül 42 volt a zsidó, 59 a kisgazda s kivételesen néhány tisztviselőnek is megengedtetett, hogy a magas kormány iránt való bizodalmát szavazatával nyilvánítsa. És ha ez nem lenne elég, álljon itt meg jelesebb tanárul Bozsik Pál (Wolff—Ernszt—Huszár—Vass-párti) nemzetgyűlési képviselő, jelenleg Gyöngyös boldogítója, egyébként prépost úr. E rendkívüli képességekkel megáldott férfiú szeptember 21-én egy értekezleten hevesen kirontott a demokrácia nevében a történelmi osztály ellen, amely nem tudta megérteni, hogy miért kelljen szakértő és rangidős tisztviselőket mellőzni az após és nő urak kedvéért? Mert hát így kell harcolnia a destrukció ellen egy római katolikus egyházi férfiúnak, aki egyébként a demokrácia göröngyös országútjét Öszterreicher Dezső fajtiszta egyén gépkocsiján szokta végigbandukolni az apostolok egyszerűségével és ihletett önfeláldozásával. Demokratikus felfogásának különben elég bizonyítéka Klein Ármin esti lapjának, a Magyarországnk az a kitétele: „A liberális vezérek sorában volt igen sok katolikus pap, köztük Bozsik Pál nemzetgyűlési képviselő, prépost is.“ Mint halljuk, a hevesi zsidóság — tekintettel a coelibátusra — közfelkiáltással fogja a jeles egyházi férfiút adoptálni tiszteletbeli apósává. Egyébként béke velünk, le a gonoszindulatú ellentmondókkal és zárszóul iktassuk ide a mostanában divatos hevesi párbeszédet: — Osztengatt van-e keenek irtelmes apaóssa? — Még kérgyi kee? — Merhogy e mai vilaagba az a — vő. . Ez a tréfa most Hevisben igen kapós, mert a benne foglalt igazságé a jörés. A Magyar Nemzeti Bank hivatalos árfolyamai: aBZIrák koron billión. mánk Szokol.... Lengyel márk Dinár ... Leva .... Lei ....... Líra ..... Francia frank Belga frank Svájci frank Angol font.. Dollár....... Holland forin Dán korona Svéd korona Norvég korona. Hanna 11037-10057 16870 —16970 0104—2114 11030-11830 1253-1267 514-513 336 -342 1896-290 .1379—337:1 3099 -3110 13767—1870 .115300 -845.00 71820—712.1 ,8460 —280511 16954-17214 18960—18950 13925-11075 Devize 10085-10091 , 7000-17020 2122—2122 11880-11880 1267 -1271 520 -320 342-844 2916-29)0 3403-339 13128-8129 1300—1881346560—846500 71840—71641 2SG00-2S700 17120—1720!) 19060-19066 14075 -1412) Zürichi valuta- és devizaárfolyamok: Mai zárlat Budapest......... 0*0072*6) Bécs.................. 0*0073.10 Berlin , Prága ............... Varsó ........... Belgrád ......... Szófia....... Bukarest, Milano,. Paris ........... Brüsszel........... London Newyork, Amsterdam 123-30 15*35 84'-9-20 3-80 2-511 21- 05 24-51 22- 95 25-093/4 518-V 208*85 Előző napi zárlat O-C072-50 0-0073-15 123-30 15-35 82'-9'2d 3-77','s 2-50 21- 02'/j 24-50 22- 65 2509 518*/» 208-35 London megjelentett a Egy népgyűlésre utazó bolsevik vezért leszállítanak a vonatról és véresre verték az angol Valóságok: nem akadályozzák a nemzeti közszellem megtisztítássaite erélyes rendcsinálását London, szept. 27. A „Szózat” londoni tudósítója írja: Legutóbbi jelentésemben részletesen beszámoltam, arról a félelmetes arányú aknamunkáról, amelyet a nemzetközi vörös patkányok Angliában és a kolóniákban kifejtenek. Ezt a veszélyt, mint jelentettem, nem lehet eléggé komolyan venni. A kormány és a parlament tehetetlenül áll a vörösökkel szemben. A parlament azért, mert bizonyos pártállású tagjainak elég tekintélyes százaléka elfogadta a tudáspénzeket Moszkvából. A „Daily Telegraph” szerint az egész világon konsternációt idézne elő, ha nyilvánosságra hoznák azokat a neveket, amelyek a rendőrség kezébe került tudáspénz nyugtákon szerepelnek. A hatóságokat pedig megköti az angol tradíció, amely csak kész veszélyek ellen teszi megengedhetővé a fegyver használatát és különben is a törvények határozottan megkötik e tekintetben a rendőrség kezét. Ezzel szemben óriási fölényben vannak a megbomlott és megkótyagosodott csőcselékvezérek, mert ők saját fegyvereiket szabadon használhatják. Tüntetőgyűlésket, felvonulásokat, sztrájkokat rendezhetnek, megbéníthatják az ipart, pusztíthatnak, rombolhatnak, lelkekben és javakban egyaránt. MacDonald bukása óta a szakszervezetek kongresszusa fölismerte igazi erejét és hatalmát és épen azért semmi súlyt nem fektetett tovább a parlamenti küzdelmekre, mert parlament nélkül is, sőt csak parlament nélkül nagyobb működést tud kifejteni és több eredményt elérni. Ezért volt az, hogy nem hallottunk semmiféle parlementbeli vörös heccekről, de annál inkább lehetett látni, milyen tervszerűen és semmilyen eszköztől vissza nem riadva igyekeznek a vörösök magának parlamentnek, mint intézménynek a tekintélyét aláásni. Ezzel egyidejűleg veszélybe hozták az ország élelmezését, a termelést és a közlekedést az óriási arányú hajómunkás sztrájkkal. A parlement és a hatóságok teljesen tehetetlenül nézték, hogy rohan vesztébe az ország. A rendőrség fölállított ugyan egy külön osztályt, amelynek kizárólagos feladata kommunizmus elleni küzdelem volt, de nagyon kevés eredménnyel tudott működni. Az angol törvények hézagosak e tekintetben és erélyesebb intézkedések csak külföldiek ellen foganatosíthatók. A napokban körülbelül száz kommunistát fognak deportálni, de ezekkel szemben is csak azért tudtak egyáltalában így fellépni, mert ezek valamennyien idegen állampolgárok. A nagy tömeg és az igazán veszélyes elemek ma is szabadon garázdálkodhatnak. A sajtó és a közönség egészen nyíltan beszél arról, hogy nem is rendelkezik a kormány olyan karhatalom felettit, amelyben tett esetén tényleg megbízhatna. A hadseregbe és haditengerészetbe felállítottak szerveket, melyeknek feladata a kommunizmus elleni küzdelem, de ép az a tény, hogy ezekre a szervekre szükség volt, mutatja, mennyire előrehaladt már a patkányok aknamunkája a hadseregben. És ebben a kilátástalan, sötét helyzeten most váratlanul napsugárként hatnak azok az események, amelyeknek a Trafalgar Square közönsége nap-nap után szemtanúja. London minden részében felfeltűnnek fiatalemberekből álló csoportok, amelyek büszkén vallják magukat faseistáknak és a közönség zajos tetszésnyilvánítása között, a rendőrség néma beleegyezésével olyan kommunista püföléseket rendeznek az utcákon, hogy már az elbizakodott és pökhendi kommunista szervezetek is kezdenek jajgatni sajtójukban. Jellemző arra, hogy mennyire az angol nép szívéből fakad a fascisták mostani fellépése, hogy ugyanaz az angol sajtó, amely a múltban leplezetlen gúnnyal és bizonyos fokú megvetéssel tárgyalta Mussolini módszerét, most óriási hasábos cikkekben és ordító címekkel szinte Szönnijjongva számol be a fascisták működéséről. Az angol politikai mentalitás mindenkor csak a hatást tartotta fontosnak és sohasem a rendszert. Most is csak az üdvös és eredményes hatást látja és annál inkább kíséri leplezetlen őszinte örömmel a fascisták bátor fellépését, minthogy meggyőződött róla, hogy a parlement és a hatóságok teljesen csütörtököt mondottak. A kommunista Daily Herald jogrendért kiabál ősi szokás szerint. Említ pozitív eseteket, amelyek tényleg az angol jogrendnek flagráns megsértését képezik, így hasábokon keresztül tárgyalja azt az esetet, hogy egyik vezérük, aki Hullba kommunista népgyűlésre akart utazni, amelyen ő lett volna az ünnepi szónok, a fascisták útközben egy kis vidéki bakterháznál leszállították a vonatról, ott véresre verték és ott hagyták az árokban. Ilyenképpen a népgyűlés ünnepi szónok nélkül maradt. A jogrend flagráns megsértésének nevezik azt is, hogy a fascisták behatoltak egy külvárosi pártszervezet irodájába és ott össze-vissza törtek és zúztak mindent, az inspekciós tisztviselőt pedig, aki élénken tiltakozott ez ellen, egy kis mellékhelyiségbe zárták be, ahonnan csak másnap reggel szabadult ki a takarítónő jóvoltából. Az angol faseistáknak ez a fellépése még természetesen nem hozott és nem hozhat végső eredményt, mert a harcnak még csak a kezdet kezdetén vannak. Az angol közönség azonban már oly könnyen érzi magát, mintha valami nagy súly szakadt volna le a lelkéről. A „Manchester Quardian“ a fascista fellépésekkel foglalkozva, azt írja, hogy Anglia politikai organizmusa keresztül-kasul van fertőzve halálos betegséget hozó mikrobákkal és a fascistákat a nemzet orvosainak nevezi. A cikk végén egy hindu közmondást idéz: „A sziklából kibugyogó kis forrást egész apró galyacskával is bedughatod, ha azonban ezt nem teszed meg, olyan hatalmas folyam keletkezhetik, amelybe még az elefánt is belefulladhat.“ Tom Larkins.