A MTA TÁRSADALMI-TÖRTÉNETI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 3. kötet (1953)
3-4. szám - AKADÉMIAI NAGYGYŰLÉS 1953. A TÁRSADALMI-TÖRTÉNETI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK ELŐADÁSAI - Fogarasi Béla akadémikus: A tudomány törvényei Sztálin »A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban« című művének megvilágításában
HOZZÁSZÓLÁSOK törvényeknek való alávetettsége oly felfogás, melyet tagadni ma a kapitalista rend létérdeke. Az a világnézet, hogya világ objektíven létezik, hogy az égitestek keletkezése, a föld életének egy adott szakaszában a szervetlen világnak szerves, élő világba való átmenete, az ember és vele együtt a társadalom keletkezése, az, hogy egy társadalmi rend, amikor a haladásnak nem tehet több szolgálatot, múlhatatlanul kell, hogy helyet engedjen egy magasabb társadalmi rendnek, a szocializmus jövetelének szükségszerűsége — mindez a törvényszerűségek egy láncolatát alkotja, melynek okszerű összefüggését elvileg felismerhetjük, habár a láncolat sok láncszemét még nem is derítettük fel teljes egészükben. Érthető azonban, hogy e világfelfogás ellen, mely a kapitalizmus örökkévalóságát tagadja és megkongatja neki a lélekharangot, a kapitalizmus szószólói tűzzel vassal tiltakoznak. Az objektív törvényszerűség elködösítése tehát szükségszerűen kinő a kapitalista rendszer mai védőinek világnézetéből, szerves részét képezi e világnézetnek. Ezeknek a gondolatmeneteknek magaslatát éppen Neumann János könyvében találhatjuk. Neumann a következő két lépésben érvel. 1. lépés : Neumann megállapítja (és pedig helyesen állapítja meg), hogy a kvantumelmélet sok kísérleti eredményt képes kvantitative magyarázni. Ezt a sikert azonban Neumann határtalanul túlozza és úgy veti fel, hogy a kvantumelméletnek minden eredménye és minden következtetése kísérletileg be van bizonyítva. A tényleges állapot persze más. A kvantumelméletnek vannak részei, melyek biztosan helyesek, minthogy sok kísérleti eredménnyel megegyeznek. Viszont a kvantumelméletnek van sok olyan következtetése is, melyeket lehetne bizonyítani (vagy cáfolni), de ez nem történt meg. 2. lépés : Az így nyert elmélet abszolutizálva lesz és ezen elméletből következtetés történik, gondolatkísérletek segítségével a természetre. Ilyen következtetések segítségével persze meg lehet állapítani, hogy a természet, amely most már nem a saját törvényei szerint mozog, hanem az elmélet által helyesnek tartott törvények szerint, ez a természet akauzálisan viselkedik. Persze gyakorlatilag a kauzalitás ily merev tagadása nem vihető keresztül következetesen ; végre enni, inni kell, még az úttesten is át kell menni úgy, hogy az ember kikerüli a villamost, pedig »semmi indíték és mentség nincsen« arra, hogy azt gondoljuk, miszerint a villamos keresztül fog robogni rajtam és nem én fogok áthatolni rajta, mintha levegő volna. Persze ez az értelmetlen világfelfogás nem volt következetes, mert nemcsak atombombát, de még harisnyát, sem állíthatna elő, ha konzekvensen tagadná az okszerűség elvét. Itt nem is volna semmi baj. A baj csak ott van, hogy az objektív törvényszerűségek láncolatának szerves alapja maga a történelem és ezért kell — ha máskép nem is lehet — ideológiailag tagadni az objektív világot. Ezért kell egyes fizikusoknak keverni a ködöt, hogy eltakarják a valóságot a józan ész előtt, és amikor a lényegről, a történelem robogó vonatjáról van szó, akkor kell, hogy készenlétben legyen az az érv, hogy a fizika szigorú felfogása alapján »semmi indíték és semmi mentség nincsen a kauzalitás elismerésére«. Pedig semmi kétség, hogyha a fizikusok és társaik nem térnek ki idejében a történelmi vonat előtt, jobban mondva nem állnak a megfelelő oldalra, akkor az épp úgy el fogja gázolni őket, mint a villamosvasút tenné, ha elébe állnának. Vizsgáljuk meg azokat az érveket, melyekkel egyes fizikusok azt igyekeznek bizonyítani, hogy a természetben nincsen kauzalitás.