A MTA TÁRSADALMI-TÖRTÉNETI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 3. kötet (1953)

3-4. szám - AKADÉMIAI NAGYGYŰLÉS 1953. A TÁRSADALMI-TÖRTÉNETI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK ELŐADÁSAI - Fogarasi Béla akadémikus: A tudomány törvényei Sztálin »A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban« című művének megvilágításában

HOZZÁSZÓLÁSOK törvényeknek való alávetettsége oly felfogás, melyet tagadni ma a kapitalista rend létérdeke. Az a világnézet, hogy­­a világ objektíven létezik, hogy az égi­testek keletkezése, a föld életének egy adott szakaszában a szervetlen világnak szerves, élő világba való átmenete, az ember és vele együtt a társa­dalom keletkezése, az, hogy egy társadalmi rend, amikor a haladásnak nem tehet több szolgálatot, múlhatatlanul kell, hogy helyet engedjen egy magasabb társadalmi rendnek, a szocializmus jövetelének szükségszerűsége — mindez a törvényszerűségek egy láncolatát alkotja, melynek okszerű összefüggését elvileg felismerhetjük,­­ habár a láncolat sok láncszemét még nem is derítettük fel teljes egészükben. Érthető azonban, hogy e világfelfogás ellen, mely a kapitalizmus örökké­valóságát tagadja és megkongatja neki a lélekharangot, a kapitalizmus szószólói tűzzel vassal tiltakoznak. Az objektív törvényszerűség elködösítése tehát szükségszerűen kinő a kapitalista rendszer mai védőinek világnézetéből, szerves részét képezi e világnézetnek. Ezeknek a gondolatmeneteknek magaslatát éppen Neumann János könyvében találhatjuk. Neumann a következő két lépésben érvel. 1. lépés : Neumann megállapítja (és pedig helyesen állapítja meg), hogy a kvantumelmélet sok kísérleti ere­dményt képes kvantitative magyarázni. Ezt a sikert azonban Neumann határtalanul túlozza és úgy veti fel, hogy a kvantumelméletnek minden eredménye és minden következtetése kísérletileg be van bizonyítva. A tényleges állapot persze más. A kvantumelméletnek vannak részei, melyek biztosan helyesek, minthogy sok kísérleti eredménnyel megegyez­nek. Viszont a kvantumelméletnek van sok olyan következtetése is, melyeket lehetne bizonyítani (vagy cáfolni), de ez nem történt meg. 2. lépés : Az így nyert elmélet abszolutizálva lesz és ezen elméletből következtetés történik, gondolatkísérletek segítségével a természetre. Ilyen következtetések segítségével persze meg lehet állapítani, hogy a természet, amely most már nem a saját törvényei szerint mozog, hanem az elmélet által helyesnek tartott törvények szerint, ez a természet akauzálisan viselkedik. Persze gyakorlatilag a kauzalitás ily merev tagadása nem vihető keresztül következetesen ; végre enni, inni kell, még az úttesten is át kell menni úgy, hogy az ember kikerüli a villamost, pedig »semmi indíték és mentség nincsen« arra, hogy azt gondoljuk, miszerint a villamos keresztül fog robogni rajtam és nem én fogok áthatolni rajta, mintha levegő volna. Persze ez az értelmetlen világ­felfogás nem volt következetes, mert nemcsak atombombát, de még harisnyát, sem állíthatna elő, ha konzekvensen tagadná az okszerűség elvét. Itt nem is volna semmi baj. A baj csak ott van, hogy az objektív törvényszerűségek láncolatának szerves alapja maga a történelem és­ ezért kell — ha máskép nem is lehet — ideológiailag tagadni az objektív világot. Ezért kell egyes fizikusoknak keverni a ködöt, hogy eltakarják a valóságot a józan ész előtt, és amikor a lényegről, a történelem robogó vonatjáról van szó, akkor kell, hogy készenlétben legyen az az érv, hogy a fizika szigorú felfogása alapján »semmi indíték és semmi mentség nincsen a kauzalitás elismerésére«. Pedig semmi kétség, hogyha a fizi­kusok és társaik nem térnek ki idejében a történelmi vonat előtt, jobban mondva nem állnak a megfelelő oldalra, akkor az épp úgy el fogja gázolni őket, mint a villamosvasút tenné, ha elébe állnának. Vizsgáljuk meg azokat az érveket, melyekkel egyes fizikusok azt igyekez­nek bizonyítani, hogy a természetben nincsen kauzalitás.

Next