A MTA TÁRSADALMI-TÖRTÉNETI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 3. kötet (1953)

3-4. szám - AKADÉMIAI NAGYGYŰLÉS 1953. A TÁRSADALMI-TÖRTÉNETI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK ELŐADÁSAI - Fogarasi Béla akadémikus: A tudomány törvényei Sztálin »A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban« című művének megvilágításában

2* HOZZÁSZÓLÁSOK 303 »Véleményem szerint hasonló helyzet áll fenn azzal a kérdéssel szemben is, hogy van-e abszolút időskála és van-e a térben és időben való történésnek objektivitása. A modern fizika azt tanítja, hogy mindkettőről le kell mondanunk.« Egy másik idézet : »A remény, hogy valamikor új kísérletek segítségével mégiscsak nyomára fogunk jönni a térben és időben való objektív történésnek, nincs jobban megalapozva, mint az a remény, hogy valahol az Antarktisz fel nem tárt részében a világ végét mégis meg fogjuk találni.« Heisenberg itt kifejti azt a véleményét, hogy nemcsak a mai fizika tagadja az objektív idő- és térskálát, hanem azt a véleményét is kifejezi, hogy a jövő kísérletek sem fognak ezen az állapoton változtatni. Ez az álláspont annyiban érdekes, hogy ilyen módon sok fizikus nemcsak idealista és szubjek­tivista következtetéseket von le a jelenlegi kísérleti eredményekből, hanem rögtön hozzáteszi, hogy ezeken az eredményeken bármilyen új kísérletek sem fognak változtatni. Egy másik idézet Pascual Jordan könyvéből, az »Anschauliche Quanten­theorie«-ból : »Csak magában a mérés aktusában kap a mért mennyiség meghatározott mértéket. A klasszikus elképzelés, melyre jellemző, hogy az észlelési aktust elválasztja az objektív tényállástól, nem vihető keresztül, és a folyamat objek­tivált képekben való elgondolása elveszti érvényességét.« Egy másik ilyen irányú kijelentés Born és Jordan könyvéből a következő : »Nemcsak a klasszikus makroszkópiai elképzelések a térről, időről és kauzalitásról bizonyulnak elégtelennek az atomfolyamatok terén, hanem még a hagyományos fogalmak a szubjektumról, objektumról és a realitásról szintén fokozatosan elvesztik szokásos jelentőségüket.« Ez az idézet világosan mutatja, hogy Boni szerint a szubjektumot és realitást össze kell keverni, ha az atomfolyamatokat meg akarjuk érteni. A legélesebb kijelentés Neumann János könyvében található, mely oly határozott és leplezetlen, hogy nehéz az elfogulatlan embernek megérteni, hogyan lehet ilyet leírni . »Jelenleg nincs sem indíték, sem mentség arra, hogy a természetben való kauzalitásról beszéljünk — minthogy nincs olyan tapasztalat, amely létezését alátámasztaná —, mert a makroszkópiai tapasztalatok erre elvileg alkalmat­lanok és az egyetlen, az elemi folyamatokra vonatkozó tapasztalatainkkal megegyező elmélet, a kvantumelmélet ellentmondásban áll vele.« Ezt a kijelentést csak olyan légkörben lehet egyáltalán érteni, amelyet­­egyes vezető elméleti fizikusok nagynehezen megteremtettek és amelyben a rendes népszerű elgondolásoknak kevés helyük maradt. Ebben a légkörben ki lehet jelenteni, hogy eddig minden természettudós tévedett, aki azt hitte, hogy a világból olyan következtetések vonhatók le, melyek szerint a kauzalitás létezik. Marxista tudós nem hajlandó ilyen következtetéseket elfogadni, de véle­ményem szerint egy jó természettudós, akár marxista állásponton áll, akár nem, nem fogad el ilyen állításokat, nagyobb kényszer nélkül. Hogy ezeket a felfogásokat ilyen formában a fizikusok egy része többé-kevésbbé mégiscsak eltűri és jobb vagy kevésbé jó lelkiismerettel elfogadja, közvetlenül annak tudható be, hogy nagy tekintéllyel bíró fizikusok hirdetik őket. Egy pillanatig sem szabad azonban elfelejteni, hogy e tudósok nagy tekin­télyüket nem egyszerűen nagy szaktudásuknak köszönhetik ; sokkal mélyebb társadalmi okai vannak annak, hogy ilyen nagy tekintélyekké válhattak. A világ objektív törvényszerűségének elismerése, a társadalmi rendnek objektív

Next