A MTA TÁRSADALMI-TÖRTÉNETI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 5. kötet (1954)
1-4. szám - Mátrai László: A magyar filozófia haladó hagyományainak kérdései a felvilágosodás korában
hozzászólások magyar protestantizmus története koránt sincs még olyan elvi alapossággal feldolgozva, amint azt a marxista történetírástól el kell várnunk. A kérdésnek — szerintem — egészen a mai osztályharcokig kiható jelentősége van. Waldapfel József elvtárs hozzászólásában örömmel állapítom meg, hogy Bessenyeit és Csokonait illetően azonos az irodalom- és a filozófiatörténészek értékelő álláspontja. A magyar nyelvűség kérdésében azonban úgy hiszem még további vitákra fog sor kerülni a két szakma képviselői között, mert benyomásom szerint e kérdésben irodalomtörténészek nem veszik eléggé figyelembe értékeléseikben azokat az igen lényeges társadalmi különbségeket, melyek a reformáció óta létrejöttek Magyarországon s melyek az anyanyelvűség értékelésének is megváltozott szempontokat írnak elő. Szimonidesz Lajos elvtárs hozzászólásából egyetértek azzal, hogy sok részletkérdés, elrejtett forrás tanulmányozása még előttünk álló feladat, nem utolsó sorban a Horthy-korszak hamisító és elhallgató történetírásának jóvoltából. Ennek ellenére azonban szkeptikus vagyok abban a kérdésben, hogy haladó filozófiai hagyományunk számára felszínre vethet valami rejtett kincset a Szimonidesz elvtárs által egyébként igen helyesen hangsúlyozott feladat elvégzése. Filozófiai szempontból a legjobb is, amit e területen valaha is feltárhatunk, aligha fog többet jelenthetni, mint a Makkai elvtárs által is hangsúlyozott haladó »protestáns balszárny« vallás és filozófia kibékítési kísérletét. FOGARASI BÉLA akadémikus elnöki zárszava Megköszönöm Mátrai elvtárs igen tanulságos előadását és a felszólalásokat. Azt hiszem, hogy az előadás komoly tanulmányokon és alapos elemzésen alapuló elindulás a kérdés részletes, monografikus, szisztematikus kidolgozása felé, amely nagyon nagy fontosságú a magyar filozófia hagyományainak feltárása szempontjából és amelynek kapcsán jobban sikerül majd a filozófiai gondolat fejlődését, valamint a haladó filozófiai gondolat és a reakciós irányzatok harcát a maga egészében is tárgyalni. Mátrai elvtárs arról panaszkodott, hogy nem kapott elég kritikát, ezért én, ugyan nem vagyok szakember, mint kívánságot szeretnék néhány kritikai megjegyzést tenni. Nézetem szerint az előadásnak bizonyos mínusza volt az a feltételezés, hogy mi ismerjük ezeket a filozófusokat, ideológusokat, és azoknak a gondolatait és mintegy hivatkozva rájuk bizonyos értékes, komoly módszertani, valamint filozófiai elgondolásokat fűzött hozzájuk. De mi nem foglalkoztunk ezzel speciálisan,és azt hiszem, hogy ez áll a hallgatók 90%-ára. Amit viszont olvastunk erről, az egyáltalán nem elégített ki bennünket, mert az jobb-, vagy baloldali elhajlásoknak nevezett túlzások vegyüléke szokott lenni. Először is túlzás: bizonyos aktualizálása és jelenkori szempontból való idealizálása a haladó hagyományoknak például, hogy Martinovics túlment a francia materializmuson. Ilyen dolgok tisztázását várnánk. Tiszteletreméltó Martinovics részéről, hogyha ő jól megértette a francia forradalom gondolatait és magyar vonatkozásban azt a maga módján alkalmazni igyekezett. A másik hiba, sőt bűn : elhallgatása, lekicsinylése, vagy meghamisítása ezeknek a nagyszabású kísérleteknek a haladó gondolat terjesztésére Magyarországon. Meg kell itt különböztetni és hiányolom Mátrai elvtárs előadásában a következőket :