TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK - Az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének folyóirata 1981
1981 / 4. szám - Tanulmányok - Huszár Tibor: Adalékok a magyar értelmiségi mozgalmak, szellemi áramlatok történetéhez 1945-ig
ciálódás először és legélesebben abban a testületben folyt le, mely az öntudatos társadalmi gondolkodás legkiképzettebb szerve Magyarországon."18 A Társadalomtudományi Társaságban a polgári radikalizmus hívei kerültek túlsúlyba, de a társaság szellemi képlete és a Huszadik Század irányvonala az 1906. évi fordulatot követően sem egynemű: a Társadalomtudományi Társaságban radikálisok, neoliberális és marxista irányultságú értelmiségiek egyaránt szerepet vállaltak. A Magyar Társadalomtudományi Egyesület a reform-konzervativizmus mellett kötelezte el magát, s a nemzeti elv jegyében vállalta mindhárom irányzattal szemben a harcot.19 A polgári radikálisok progresszív nézetei a fiatal polgári értelmiség egyes csoportjaiban visszhangra találtak, de a polgárság erőtlensége következtében a radikális polgári értelmiségi nem vált az értelmiség jellegadó képviselőjévé a századelő Magyarországán. A polgárság politikai mozgásterének s befolyásának korlátozottságáról tanúskodik az a tény is, hogy értékrendje — mint azt a Nyugat historikuma bizonyítja — az irodalmi életben hamarabb érvényesült, mint a közéletben vagy a politika erőterében, jóllehet a Nyugat kisugárzása is korlátozott volt. A századelő polgári értelmiségi típusait tanulmányozva ugyanekkor nem téveszthetjük szem elől a radikálisok szociologizmusát tagadó Vasárnapi Kört, a Szellem című folyóirat híveit, az „érzelmi forradalmárokat", az anarchistákat, mindazokat az értelmiségi típusokat, akik a politikai mozgalmak erőtlensége következtében a maguk módján képviselték a fennálló tagadását, a jelenből való kilépést. E szerkezeti sajátosságokkal függ össze az a paradoxon is, hogy a „menekülő modernségből" a társadalmi forradalomhoz vezető utat a polgári és szocialista értelmiséghez egyaránt közelálló Ady Endre járta végig a legkövetkezetesebben. Jászi Oszkár 1908-ban kelt levele megrendítő őszinteséggel rögzíti e tényt: „Mikor ennek a mai generációnak minden termékét rég elporlasztotta az idő s elenyésztek mindazok nevei, kik filozófiát, művészetet,tudományt és propagandát csináltak, az Ady Endre neve és poézise még mindig élni fog."20 III. AZ IDEOLÓGIAI MEZŐ ÁTSTRUKTURÁLÓDÁSA A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI ÉVTIZEDEKBEN Az 1918 -as polgári forradalom és a Tanácsköztársaság az értelmiségi csoportok és mozgalmak öntudatosulásának, határozottabb elkülönülésének és szembesülésének időszaka volt. Abból a tényből, hogy az 1917-es orosz forradalmat követően a munkásság a világ- és a magyar történelemnek egyik meghatározó tényezőjévé vált, a különböző társadalmi osztályok s az ezen osztályokhoz kötődő — érdekeiket, eszményeiket megfogalmazó — értelmiségiek különböző következtetéseket vontak le. Az ellenforradalom politikai rendszerének érdemi elemzése nem lehet feladatunk. Jelzésszerűen csak arra utalhatunk, hogy a kormányzati rendszeren belül két jelentős szövetségikombináció váltógazdálkodása körvonalazódott: a Bethlen köré csoportosuló tömbé, amely a változó feltételek mellett is meg kívánta őrizni a nagytőkével a színfalak mögött kiegyező nagybirtokos osztály hegemóniáját, felhasználva és semlegesítve a keresztény úri középosztály konzervatív tömbjeit, s a Gömbös Gyula vezette katonatisztek, köztisztvise