TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK - Az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének folyóirata 1981

1981 / 4. szám - Tanulmányok - Huszár Tibor: Adalékok a magyar értelmiségi mozgalmak, szellemi áramlatok történetéhez 1945-ig

ciálódás először és legélesebben abban a testületben folyt le, mely az öntu­datos társadalmi gondolkodás legkiképzettebb szerve Magyarországon."18 A Társadalomtudományi Társaságban a polgári radikalizmus hívei kerül­tek túlsúlyba, de a társaság szellemi képlete és a Huszadik Század irány­vonala az 1906. évi fordulatot követően sem egynemű: a Társadalomtudomá­nyi Társaságban radikálisok, neoliberális és marxista irányultságú értelmi­ségiek egyaránt szerepet vállaltak. A Magyar Társadalomtudományi Egyesü­let a reform-konzervativizmus mellett kötelezte el magát, s a nemzeti elv jegyében vállalta mindhárom irányzattal szemben a harcot.19 A polgári radikálisok progresszív nézetei a fiatal polgári értelmiség egyes csoportjaiban visszhangra találtak, de a polgárság erőtlensége következtében a radikális polgári értelmiségi nem vált az értelmiség jellegadó képviselőjé­vé a századelő Magyarországán. A polgárság politikai mozgásterének s be­folyásának korlátozottságáról tanúskodik az a tény is, hogy értékrendje — mint azt a Nyugat historikuma bizonyítja — az irodalmi életben hamarabb érvényesült, mint a közéletben vagy a politika erőterében, jóllehet a Nyugat kisugárzása is korlátozott volt. A századelő polgári értelmiségi típusait tanul­mányozva ugyanekkor nem téveszthetjük szem elől a radikálisok szociolo­gizmusát tagadó Vasárnapi Kört, a Szellem című folyóirat híveit, az „érzelmi forradalmárokat", az anarchistákat, mindazokat az értelmiségi típusokat, akik a politikai mozgalmak erőtlensége következtében a maguk módján kép­viselték a fennálló tagadását, a jelenből való kilépést. E szerkezeti sajátossá­gokkal függ össze az a paradoxon is, hogy a „menekülő modernségből" a társadalmi forradalomhoz vezető utat a polgári és szocialista értelmiséghez egyaránt közelálló Ady Endre járta végig a legkövetkezetesebben. Jászi Oszkár 1908-ban kelt levele megrendítő őszinteséggel rögzíti e tényt: „Mikor ennek a mai generációnak minden termékét rég elporlasztotta az idő s elenyésztek mindazok nevei, kik filozófiát, művészetet,­­tudományt és pro­pagandát csináltak, az Ady Endre neve és poézise még mindig élni fog."20 III. AZ IDEOLÓGIAI MEZŐ ÁTSTRUKTURÁLÓDÁSA A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI ÉVTIZEDEKBEN Az 1918 -as polgári forradalom és a Tanácsköztársaság az értelmiségi csopor­tok és mozgalmak öntudatosulásának, határozottabb elkülönülésének és szembesülésének időszaka volt. Abból a tényből, hogy az 1917-es orosz forra­dalmat követően a munkásság a világ- és a magyar történelemnek egyik meghatározó tényezőjévé vált, a különböző társadalmi osztályok s az ezen osztályokhoz kötődő — érdekeiket, eszményeiket megfogalmazó — értelmi­ségiek különböző következtetéseket vontak le. Az ellenforradalom politikai rendszerének érdemi elemzése nem lehet fel­adatunk. Jelzésszerűen csak arra utalhatunk, hogy a kormányzati rendszeren belül két jelentős szövetségi­­kombináció váltógazdálkodása körvonalazódott: a Bethlen köré csoportosuló tömbé, amely a változó feltételek mellett is meg kívánta őrizni a nagytőkével a színfalak mögött kiegyező nagybirtokos osz­tály hegemóniáját, felhasználva és semlegesítve a keresztény úri középosztály konzervatív tömbjeit, s a Gömbös Gyula vezette katonatisztek, köztisztvise­

Next