Tér és forma, 1933 (6. évfolyam)

VI. évfolyam, 6. szám - Kende Ferenc: A kereskedelem és ipar építészetéről (III.)

épületek szervesebben sorakoznak, külső kialakí­tásban egyöntetűbbek, a főkapu artisztikus kialakí­tású, a falak fejlettebb technikával készültek, az eső ellen védő fedett folyosók jól beváltak. Az egyes szakcsoportokat külön pavil­­onokba igyekeztek helyezni, ennek a törekvésnek az ipar­csarnok meglévő épülete állta útját. Ide ha már össze nem tartozó szakmákat vettek egy fedél alá, gondoskodni kellett volna a belső tér szakcsopor­tok szerinti határolásáról. A központi épület, a megkötésekkel teli kiállításterülettel a lüktető élet, a reklámlehetőségek, a gyökerében új és új látvá­nyosságok létesítésének akadálya. Az iparcsarnok építésekor technikai és formai szempontból megütötte a nyugateurópai mértéket. Minden tiszteletünk a tervezővel szemben, de el­tekintve az építészet nagy fejlődésétől, éppen az évenként újraépülő vásár maradjon vissza? Évenként köteles megújhodni, ezért nehéz egy régi épületbe gyömöszölni. Ehhez járul, hogy ép­pen a legnagyobb cégek pöffeszkedő papíroszlop­óriásaikkal, égbetörő kereteikkel elveszik a „leve­gőt". Azok a pagodák még szabadonállóan, a sza­badban is agyonméretezettek volnának, nemhogy ilyen szűk térben. Helyes az a célzat, hogy az egyéni szándékokat nem ölik meg; készült is az egyhangú

Next