Tér és forma, 1939 (12. évfolyam)

XII. évfolyam, 5. szám - A modern építész és a paraszti építés

Hasonló a helyzet a formai kérdések terén. A paraszt, ha épít, nemcsak hogy tökéletesen oldja meg térszükségleteit, s remek logikával használja fel a természetadta anyagokat, azokból kitűnő szerkezeteket alkotván, ha­nem ezenfelül az épület esztétikáját is sze­rencsés kézzel csiszolja, a szerkezetekből esztétikai értékeket formál és pedig úgy, hogy a dekoráció a szerkezetből és annak anyagából következik, szinte azt mond­hatjuk, hogy annak gyermeke, tehát nem külsőséges díszítmény, mint a városi építés annyi esetében. Mindez az, amit a modern építész a falusi építőtől tanulhat, ha szeme ezek meglátására képes, ha szelleme mindezt átérti. Sajnos, igen gyakori eset, hogy más tör­ténik. Sok építész, sőt egész építészeti iskolák azt tanítják, hogy feladtuk gyakor­lati esetek során az egyéb városias feladatok megszokásai szerint tervezett és épített há­zaikat, külsőségesen teletűzdelik a népi mű­vészet szépséges motívumaival és azt tartják, hogy mai — legtöbbször városi szellemű — házaink az ősi népi építészet jegyeit ma­gukon viselve, azzal egyszerre különösen értékesek és szépek lesznek, a nemzeti érzés kifejezőivé válnak. Nyilvánvaló, hogy ez alapvető tévedés, sőt eltévelyedés, amely épúgy méltatlan a népművészet igazi szelleméhez, mint mai építészetünkhöz. Nevetségesnek, sőt ízlés­telennek tartjuk, ha például egy vasbeton­szerkezetű ház vasbetongerendáit fatapétá­val beragasztják, hogy azok tölgyfagerendát mímeljenek, nevetséges és ízléstelen, ha népi faragás formáit betonból kiöntjük, vagy ha villamos csillárokat úgy formálunk, mintha azok gyertyatartók lennének. Hasonlóképpen elfogadhatatlan, hogyha a nagyvárosból weekendre szimpla folyóparti kocsmába pihenni jött városiak számára paraszti házat utánzó, paraszti bútorzatú vendégházat ren­dezünk be, amely bútorzaton shortba bújt, hullámozott hajú, rádiós hallgató, cigarettázó flapperek fognak ülni. A népművészet utánzásának ilyetén útja az, amelyet a modern gondolkodású és jó­izlésű építész nem követ. Azoknak, akik korunk fiainak vallják magukat és ugyan­akkor a népművészet életbentartását szorgal­mazzák, az ilyen eljárást határozottan ellenez­niök kell, hanem feladatuk az, hogy a régi építő technika mélyebb bölcsességeiből, igaz józanságából, bámulatos tárgyi logiká­jából és remek találékonyságából okuljanak. (Az „Entretien sur l'art populaire" — Royamnant, Paris — alkalmával elmondotta Dr. ing. Bierbauer Virgil.) Ácsmunka: Molnár Géza Fémáru-, Fegyver- és Gépgyár Rt. pavillonja Tervezte: Fischer József és Révész Zoltán

Next