TETT, 1980 (4. évfolyam, 13-16. szám)

1980 / 13-14. szám - A történelem futószalagán

Juhász Gyula : A MUNKA Én őt dicsérem csak, az élet anyját, Kitől jövendő győzelmünk ered. A munkát dalolom, ki a szabadság Útjára visz gyász és romok felett­. A gyár kemény tsarsogja diadalmát S a zengő sínen kattogó vonat. A béke­­, a haladás, igazság Mely leigázza a villámokat. Nagy városokban, végtelen mezőkön A dala zeng és zúgni fog örökkön, Mig minden bálvány porba omol itt. Én őt, dicsérem csak, az élet anyját, Kinek nővére Szépség és Szabadság S kinek világa most, hajnalodig. A MUNKA NAGY CSUPÁN A munka nagy csupán s aki munkálkodik, ki tejjel fel teli üres sajtárokat, ki szúrós és kemény kalász közt válogat, ki barmokat legeltet az égerfák alatt, ki gyantát gyűjt az erdőn ,vagy száraz gallyakat, ki fűzfák vesszejét kosárnak fonja meg, ki vén cipőt javít, fölötte elmereng, és félhomályban­­él,, egy vén fogatlan kandúr s alvó rigók között s körötte’sok gyerek,'.dúl; ki sző s mig a vetélő csak csattog végtelen, a kertben tücskök zengenek éjfélig­ éberen; ki kenyeret dagaszt, ki bort szüretel, ki fokhagymát nevel, káposztát ültet el, s langyos tojásukért földig hajolgat. Radnóti Miklós fordítása Francis Jammes:

Next