Tájékoztató, 1979
1979 / 4. szám
nokságát jelezte az is, hogy a Bocskai magistere dr. Kállay Kálmán, a héber nyelv tudós professzora volt. Ez a véletlen játéka is lehetett, tény azonban, hogy az egyesület magistere a leghatározottabban megkívánta, hogy a teológus bajtársak más egyesületek által kezdeményezett mozgalmakban ne vegyenek részt. Álláspontját következetesen betartatta, s ebben segítséget nyújtottak neki a hasonló politikai meggyőződésű teológusprofesszorok.14 A teológusok parancsmegtagadása, a kollégiumban lakó hallgatókra gyakorolt hatásuk, ha nem is jelentős mértékben, de mérséklőleg befolyásolták a Turul szélsőséges mozgalmait Debrecenben. Anélkül, hogy az egyetemi hatóságok és a Turul kerületi vezérsége, valamint az egyetemi bajtársi egyesületek között folyamatosan meglevő ellentmondások, feszültségek jelentőségét eltúloznánk, megállapíthatjuk, hogy a liberális hagyományokkal bizonyos fokig élő egyetemi vezetés és professzori kar az egyetemi élet fegyelmének, a nyugodt tanulás feltételeinek szükségességét hangoztatva megkísérelte a Turul által kezdeményezett kirívó politikai demonstrációk megakadályozását. Ez nem azt jelentette, hogy megakadályozták a kerületi vezérség riadóit vagy az oly sokszor lovagiatlannak bélyegzett antiszemita megmozdulásokat, hanem hogy bizonyos mértékig korlátozták a Turul programok teljes kibontakozását, meggondolásra késztették az akcióban résztvevőket, és esetenként - akár szándékaik ellenére - segítették, bátorították a Turul Szövetségbe nem tömörült egyetemi hallgatókat. Végső soron a Turul politikai irányvonala és az egyetemi hatóságok által elfogadhatónak tartott politikai tevékenység békésen megfért egymás mellett, kenyértörésre nem került sor. Az azonban dokumentálható, hogy a Turul politikai állásfoglalását, tevékenységét nemegyszer károsnak tartották s megoldási javaslataikat felettes szervükhöz juttatták el.15 A konszolidált ellenforradalmi rendszer érdeke megkívánta, hogy a Turul szélsőséges tevékenységét korlátozzák. Ez azonban a Szövetség létét nem veszélyeztette, mert az egyetemi ifjúság nemzeti szellemű nevelésében fontos szerepet szántak a Turulnak, így a korlátozással párhuzamosan az egyetemi ifjúság életében fokozatosan monopolhelyzetbe került a Turul, annak ellenére, hogy 1929—1939 között szervezettségének egyetemi átlaga nem haladta meg az 50 százalékot. A Turul hegemóniáját - többek között - az tette lehetővé a debreceni egyetemen, hogy a 20-as évek végére döntő módon háttérbe szorították az ideológiai jellegüknél fogva polgári (pl. Egyetemi Kör) vagy vallási alapon álló (pl. Bethlen Gábor Kör, Szt. László Kör) ifjúsági egyesületeket; a különböző kedvezmények biztosításával az érvényesülés útja a Turulon keresztül vezetett. Ez a folyamat ilyen egyértelműséggel a többi egyetemi városban nem következett be, Szegeden pl. akkor élte virágkorát a Bethlen Gábor Kör, s szerveződött meg a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma, Budapesten pedig az Emericana, a Soli Deo Glória, a Federatio Stephanea stb., amelyek alternatív lehetőséget jelentettek az egyetemi hallgatók számára. Debrecenben tehát ebben az összefüggésben speciális helyzet alakult ki, s így a keresztény nemzeti eszmét vakon követő jobboldali meggyőződésű turulisták mellett a közösségi munka iránt él