Dvorák József: Természetjáró versenyek rendezése (Budapest, 1954)
Bevezetés
BEVEZETÉS Magyarországon a természetjárás már mintegy 70 éves múltra tekinthet vissza. A nép széles rétegeiben azonban csak a felszabadulás után terjedt el. Azelőtt nálunk a természetjárás, vagy más szóval turistaság fogalma alatt főleg a magashegyi turistaságot értették. Külföldön már más értelemben használták ezt a szót. „Turistákénak nevezték azokat is, akik kedvtelésből, ismeretszerzésvágyból járták a vidéket, városokat, országokat, hogy azok népeit meglátogassák, megismerjék. Nálunk a turista, illetve természetjáró fogalma csak a hegyek között járót, a hegymászót, ha nem is kifejezetten az alpinistát jelentette. Így mi ma mindazokat, akik szórakozásból, kedvtelésből járják a hegyeket, erdőket, turistáknak, természetjáróknak nevezzük. Nálunk nincsenek áthatolhatatlan őserdők, félelmetes sziklafalak, az örök hóhatár fölé emelkedő csúcsok, gleccserek. Hazánk éghajlata kedvező, ritkán tombolnak életveszélyes viharok, ritkán van dermesztő hideg és országunk sűrűn lakott. Így a természetjárás nálunk nem olyan veszélyes, mint sok más országban. Viszont nálunk is vannak, akik szeretik a magas hegyek veszélyeit és keresik azt a férfias küzdelmet, amit a természet erőinek legyőzése jelent. A természetjárás veszélyeiből nálunk csak egyetlen maradt, ez pedig az eltévedés veszélye. Ha valaki nem tud jól tájékozódni a terepen, eltéved, vagy ahogy a természetjárók mondják „elkever”. Ez ha nem is jelent közvetlen életveszélyt, de kellemetlenné tehet egy túrát. Az előzőekben említett körülmények miatt, nálunk a természetjárás legmagasabb követelményének formája a tökéletes tájékozódás. Sportágunkban az éri el a legmagasabb fokot, aki hibátlanul tud tájékozódni, aki a legjobban, a legpontosabban tud a számára ismeretlen terepen térképpel és iránytűvel eligazodni. Az ember azonban nem elégszik meg a puszta eredménnyel. Azt mérni is szeretné. Sportágunkban ez csak úgy lehetséges, ha saját teljesítményünket más hasonló törekvésű és képességű sportoló teljesítményéhez mérjük. Így jutottunk el a természetjáró versenyekhez. Ezek a versenyek mutatják meg, ki mennyire haladt a természetjárás tudományában. Magyarországon az első természetjáró versenyt 1935-ben, az akkori Duna-sportklub természetjárói rendezték. Azóta a felszabadulásig az egyes egyesületek tartottak ugyan versenyeket, országos jellegű versenyt azonban először csak 1942-ben rendeztek a Vértesben, majd ezt követően