Tájékozódási futás, 1967 (1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

az 50-es évek versenyeiről. Állítólag az egyetemnek is volt Haladás néven jó csapata már régebben is. Mi az ötvenes évek végén ismerkedtünk meg ezzel a sportággal. Az immár hagyományossá vált "Egyetemi Vándorkupa", ezen az évfolyamok válogatottjai mérték össze tudásukat a környező hegyekben. És évfolyamunk lelkes kis csapata évről-évre megnyerte ezeket az összecsapásokat, oly nagyságokat verve meg, mint Schőnviszky Laci, aki a bányászokat, és Zsellér Gyurka, aki a felsőbb éves gépészeket vezette ... Hivatalosan 1961-ben alakult meg a MEAFC Természetjáró Szakosztálya - évi 3000 Ft-os költségvetéssel. Az őszi vándorkupán a "profik" már új overálban és saját Bézarddal feszítettek. És ekkor robbant be az egyetemi sportéletbe Őrsi Bandi, aki számunkra elkép­zelhetetlenül rövid idő alatt hajszolta végig csapatának többi öt tagját a pályán. Edelényi Csaba, a rutinos, Hársi Pisti, Márton Pisti és a többiek, a kezdők, ebben az évben már az MVSC ellen küzdöttek a megyei bajnokságban - eredménytelenül. Zsellér Gyurka csapata jobbnak bizonyult. És így volt ez 1962-ben is, amikor Zsellér mellett egy lúdtalpas, szakállas ifjú titán feszített­ az újonc Papp Gyuszi. Az MVSC bekerült az OB-ba is, így nem volt nehéz 1963-ban megnyerni a megyei bajnokságot. Ebben az évben már 16 ezer Ft volt a költségvetésünk /azóta is annyi, bár már léptünk előre néhány lépést/ és megnyertem egy II. osztályú kupát /nagy eredménynek tűnt akkor!/ és először jelentünk meg az osztályozón - Zsellér Gyurkával és Pápp Gyuszival erősítve. Ugyanis - mivel az MVSC minősített versenyzők hiányában nem indulhatott az OB-n - átigazoltuk őket. Szemmel láthatóan mi voltunk az esélyesek, de az éjszakai forduló kibabrált velünk - így egy évet kellett várni a hőn óhajtott bejutásra. Nyugodtan mondhatom, már 1964-ben felnőttünk az élvonalhoz. Majdnem minden országos versenyen ott voltunk, nézelődtünk,tapasztalatokat gyűjtöttünk­­ és néha egy-egy érmet is. Ősszel az osztályozón 1.Zsellér, 2. Papp, csapatban 1. MEAFC /Zsellér, Papp, Szeidl, Dormány/ és Zsellér 3. lett az egyéni OB-n is. 1965. januárjában kezdődött a "véres" alapozás. Ekkor még bírtuk a lépést Papp Gyuszival és folyt a lelkesítő szöveg válogatottság­ról, nagy odasujtásokról! A tavaszi versenyek MEAFC sikereket hoztak: a Tanácsköztársaságin 2., a Felszabadulásin 3., a Vasutas Kupán 4. lett a csapat. Akkor még nekem is ment, és ha azon az ominózus Május 1. versenyen épp az utolsó pontnál nem szállok ki a "buliból" - talán még kerettag is lehettem volna ... Papp Gyuszinak jobban jött ki a lépés: egyenletes, jó teljesítménnyel, az OB-n elért 8. helyével kiharcolta magának a kerettagságot. Csapatunk betört az élvonalba: ugyanaz a négy fiú, aki az osztályozót nyerte, most ötödik lett a bajnokságon. 1966: Papp Gyuszi éve. Tavaszi fényes sikersorozata után úgy számolgattuk, hogy csak Horváth Atesz jobb nála a férfi mezőnyben. Elvégezte az egyetemet, Dunántúlra állt át munkába, családot alapított és őszre egy kicsit visszaesett, ezért nem volt kint a VB-n. De mindez nem törte le. Sőt! Elhatározta, hogy két év múlva bizony kint lesz. Az egyéni bajnokságra a Szövetség egyszerűen elfelejtett meghívni bennünket. A CSB-n, mikor az első két forduló után komolyan latolgattuk a dobogóra kerülés esélyét, ugyancsak a Szövetség rendezett olyan harmadik fordulót, mely sem tájékozódási, sem futóverseny nem volt. Helyenként még az volt az optimális útvonalválasztás, ha az ember két kilométer­re lement a térképről... Mindez, persze, nem menti azt az emberünket, ki pontot hagyott ki és ezzel a 8.helyre vetette vissza csapatunkat, mindössze egy kicsit magyarázza idei rosszabb szereplésünket. Az elkövetkezendő idők nehezek lesznek számunkra. Szeidl Imi, az "öreg", végzett, elment. Papp Gyuszi, az üdvöskéik végzett, majd ő is elmegy. Ki tudja, Zsellér Gyurka meddig bírja még "cérnával" - 1953 óta versenyez... Szerencsére, vannak nálunk fiatalok, mégpedig tehetséges fiatalok. 1967-ben már ezek a fiúk képviselik a MEAFC színeit - reméljük, sikerrel. Reméljük, hogy Doró Laci, Völgyes Lali és a többiek is ismert tagjai lesznek a tájékozódási futók nagy családjának. Igaz ugyan, hogy se szakembereink, se jó tornatermünk, se javított térképes edző­pályánk, se magas költségvetésünk nincs - de a dombok, az erdők, a hegyi utak még itt vannak az egyetem körül - csak rajtunk múlik! Dormány Mihály Közöljük a tájékozódási versenyzőkkel és szakemberekkel, hogy a Híradó "Tájékozódási futás" részét ezentúl különlenyomatban is kiadjuk. Akiket érdekel ez a rész, amely csak fi TTP T*Q P TVU A OVfi ornk­ fi-h + O T*+ O 1 m O 7 7C TT-i H orr-r* o ry O 1-t -i­ _ r? f 1 -r\ * ' . • . o2iuuipwm,jttuui.

Next