Tájfutás, 1999 (30. évfolyam, 1-8. szám)

1999 / 1-2. szám

Válogatott edzőtábor a Mecsekben 1999. február 9-14. Ha még sok ilyen tél lesz, ennyi hóval, minden tájfutónak ér­demes megtanulni sífutni... Most viszont egyikünknél sem volt léc, nem is terveztük a használatát, hiszen érkezésünk előtt két nappal még teljesen hómentes terepeken vártak minket a felve­zetett pályák. Legnagyobb sajnálatunkra viszont megérkezésünkkor 20-30 cm-es hó fogadott minket, ami hét közben még 15-20 cm-rel nőtt. Ilyen körülmények között minden elismerést megérdemelnek azok, akik végigcsinálták az edzőtábor programját, ráadásul az összterjedelem is csak keveset csökkent. Kedden rögtön megérkezéskor egy délutáni térképes edzés következett, ami már előrevetítette a hét további részében ránk váró megpróbáltatásokat. Szerda délelőtt kontrollfutás 14,5 km­­en. A továbbiakban még két technikai (csütörtökön és szombaton délelőtt), két délutáni résztávos edzés terep helyett ösvényen a hóban (szintén csütörtökön és szombaton), két hosszúfutás „aszfalton”, azaz letaposott, de süppedős havon (pénteken és vasárnap), egy könnyű fart­ek (szerda délutáni pihenőként). Pén­tek délután pihenőt tartottunk. Látható, hogy a legerősebb napok a szerda, csütörtök és a szombat két-két edzéssel, valamint a vasárnapi hosszúfutás. A hóviszonyok miatt a technikai edzések páros futások formájában történtek, így az időméréses értékelés ezekben az esetekben ke­vésbé használható. A társaság nagyon nehezen viselte el a mély hóban való fu­tást. Ennek két oka van. Az egyik, hogy ez valóban nagyon ne­héz, sőt térdmagasság esetén már kegyetlennek is nevezhető, ha valóban küzd és fut az ember. A másik ok pedig, hogy a résztve­vők sajnos „nem használták ki” az eddigi havas napokat az ala­pozás során­­ pedig volt néhány SS kemény futóedzések végzésé­re, annak ellenére, hogy sokan - igen dicséretesen - komoly atlé­tikai edzésmunkát végeznek. Természetesen tudom, hogy aki megszokja az igazán erős tempót, annak szokatlan a nehezen futható­­ küszködés - terepen haladás. Csakhogy itt ellentmondásba ütközünk: ha az atlétikus edzésmunka eszközből céllá változik, és elvesztjük a tájfutó edzés­munka lényegét, az összetett követelményeket támasztó versenyekre egyoldalúan készülünk. Tehát az eredményes felkészülés érdekében vállalni kell a - szintén nagy akaraterőt kívánó - szenvedős terepeken való edzéseket: mély hó, homok, legallyazás, mély avar, sziklás, köves talaj, mélyszántás stb. Annál is inkább, mert Skóciában valóban olyan nehéz terep várja a résztvevőket, melyre itthon a mély hó és a mélyszántás hasonlít legjob­ban, persze meredek hegyoldalakon, úgyhogy akinek az ottani sikeres szereplés a célja, annak „elemi érdeke” a szenvedésnek ez a formája. Kicsit elkanyarodtam az edzőtábor programjától, de a tapasztala­tokhoz ez is hozzátartozik, hiszen e közös edzések nemcsak közös ké­szülést, hanem erőösszemérést, felmérést is jelentenek, egymásnak és számomra is. Meg is volt a rivalizálás a kerettagok között, bár - a fen­tiekre is utalva - inkább az utakon, mint az erdőben. Az edzőtábor krónikájához tartozik, hogy a hazai katasztrofális út­viszonyok miatt többeknek már szombat délután el kellett indulni haza, így hamarabb fejezték be a közös munkát, de vasárnap bizonyára önállóan teljesítették a hosszúfutást. Összefoglaló értékelésként Domonyik Gábort kell kiemelnem, aki minden edzésen a legjobb volt, de a többiek igyekeztek lépést tartani vele. Az erdőben Dénes Zoltán és Eke Zoltán (utóbbi meghívottként állt helyt), a fizikai edzéseken Tas Dávid tűnt ki. A lányoknál Lubinszki Mária és Kovács Ildi küzdöttek legkeményebben a hóban, Ilecz Kati az utakon jobb volt náluk Akiket nem emeltem ki, azok is helytálltak: Kovács Betti, Makrai Éva, Jecsák Attila, Kiss József, Vonyó Péter, Cserpák Zsolt, Molnár Attila, Sprok Bence, Vizi Tibor. Pécsről Demján Zsuzsi, Somogyi Gergő rendszeresen és eredménye­sen, néhányan pedig alkalomszerűen látogatták edzéseinket.­­Végül hadd köszönjem meg a pécsieknek, elsősorban dr. Kiss End­rének, Pavlovics Gábornak és Vonyó Péternek az edzőtábor megszer­vezéében és lebonyolításában nyújtott segítséget. Hegedűs Zoltán szövetségi kapitány Cím- és hátlapon: utánpótlás csoportok budapesti sorversenye (Józsa Sándor felv.). Tartalom Válogatott edzőtábor a Mecsekben, 1999. február 9-14. Magyar Kupa - Kihívás élversenyzőknek és rendezőknek (3. rész) 3 Jegyzőkönyv az Elnökség 1998. december 12-i üléséről 6 Jegyzőkönyv az Elnökség 1999. január 22-i üléséről A Synergon Rt. hatékonyan támogatta az 1998-as tájfutó évet! 11 Synergon Gála — Népliget, 1998. október 27. 12 Rangsoroló versenyek irányelvei 1999-től­­A versenybizottság határozata 12 Bajnoki rendszer 14 Tájbringa Európa Kupa futamok 16 Mi kapható a szövetségben? 17 Bajnoki pontverseny 1998 20 Ranglisták 1998 22 Minősítést adó ranglisták 22 Korosztályos ranglisták 25 Megszerzett minősítési pontok listája 29 Szerzett pontértékek 30 Az első sítájfutó OB 35 Szenior tájfutók pontversenye (1998) - végeredmény 36 Hírbozót 37

Next