Tájoló, 1999 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1999-02-12 / 1. szám

1999/1 TÁJOLÓ A Budapesti Tájfutók Szövetségének lapja 1999/1 A szerkesztőség vezetője: Schell Antal Szerkesztőbizottság: Antal Kristóf, Argay Gyula, Cseresnyés Ágnes, Hajdú Martin, Hujba Ágnes, Józsa Sándor, Lantos Zoltán, Ső­tér Johanna Szerkesztőség: 1053 Budapest, Kúria u. 3. II/2. Telefon: (06-1) 318-0933/292 Hivatalos idő: kedd, csütörtök 16-19 óráig Kiadja: a Budapesti Tájfutók Szövetsége Felelős kiadó: Vass László HU ISSN 1215-8526 Megjelenik évente 10 alkalommal: lapzárta megjelenik 1. 02. 03. 02. 12. 2. 03. 03. 03. 12. 3. 03. 31. 04. 09. 4. 04. 28. 05. 07. 5. 06. 02. 06. 11. 6. 07. 07. 07. 16. 7. 08. 25. 09. 03. 8. 09. 22. 10. 01. 9. 10. 27. 11. 05. 10. 11. 24. 12. 03. Megrendelhető­ a Budapesti Tájfutók Szövetségénél, a szer­­kesztő­ség címén. 1 Hegedűs Zoltán Élversenyzők sportszerű versenyzése, életmódja A tájfutás gyönyörű sportág, egy isme­retlen pálya kihívásának megfelelni, legyőzni önmagam és a nehézségeket, hibátlan tájékozódásra törekedni, ösz­­szemérni magam az ellenfelekkel, el­dönteni, ki a jobb! Ezzel szemben az alábbiakban ennek az árnyékosabb ol­dalával is kell foglalkoznom. Minden versenyző, aki kisebb-nagyobb sikere­ket ér el, előbb-utóbb rádöbben, hogy őt többen ismerik, mint ahány sporttársat ő ismer. Ez biz­tos jele a népszerűségnek, melynek vannak elő­nyei és hátrányai. A jobb eredmények eléréséhez a tehetségen kívül hosszú időn keresztül szorgalmasan vég­zett kemény edzésmunka szükséges. Az életkor növekedésével a felnőtt korcsoportig az él­mezőnyben szükséges terhelés mennyisége és intenzitása fokozódik. Aki sikeres, arra sokan odafigyelnek, ez pedig - tetszik, nem tetszik - felelősséggel jár. Min­dennapi dolgok, apró megjegyzések nagyobb je­lentőséget kapnak akkor, ha olyan mondja, aki reflektorfényben van. Ennek felismerése bizo­nyos érettséget kíván. Az érettséggel együtt ki kell alakulni minden­kiben egy értékrendnek: mi az, amit helyesnek tart, mi az, amit nem, mi az, amit megtesz, mi az, amit nem, mi az, amit támogat, mi az, amit elítél. Az értékrend kialakulásában nagy szere­pe van a környezetünknek, a körülöttünk élők­nek, és fordítva, tetteinknek, véleménynyilvání­tásunknak is hatása van környezetünkre. Ha egy menő versenyző szájából hangzik el: „ez egy sz... térkép” vagy „de vacak verseny volt”, az egészen más, mintha egy kevésbé is­mert valaki mondta volna. A legjobbak példát mutatnak, jót vagy rosszat, minden megnyilat­kozásukkal, cselekedetükkel. Egy-egy sikeres versenyző győzelme sok társát sarkallja hasonló eredményekre, nem mindegy, mit látnak benne: a tiszta teljesítményt, az edzést, a szorgalmat, a küzdelmet vagy esetleg mást. Gondoltál-e már arra, hogy sportszerűtlen elő­re megbeszélve valamelyik sporttársat végigvin­ni a pályán, rajtidőt cserélni előnyösebbre, más nevén indulni, és természetesen ragadni, pasz- Tájoló

Next