Tájoló, 1999 (17. évfolyam, 1-10. szám)
1999-02-12 / 1. szám
1999/1 TÁJOLÓ A Budapesti Tájfutók Szövetségének lapja 1999/1 A szerkesztőség vezetője: Schell Antal Szerkesztőbizottság: Antal Kristóf, Argay Gyula, Cseresnyés Ágnes, Hajdú Martin, Hujba Ágnes, Józsa Sándor, Lantos Zoltán, Sőtér Johanna Szerkesztőség: 1053 Budapest, Kúria u. 3. II/2. Telefon: (06-1) 318-0933/292 Hivatalos idő: kedd, csütörtök 16-19 óráig Kiadja: a Budapesti Tájfutók Szövetsége Felelős kiadó: Vass László HU ISSN 1215-8526 Megjelenik évente 10 alkalommal: lapzárta megjelenik 1. 02. 03. 02. 12. 2. 03. 03. 03. 12. 3. 03. 31. 04. 09. 4. 04. 28. 05. 07. 5. 06. 02. 06. 11. 6. 07. 07. 07. 16. 7. 08. 25. 09. 03. 8. 09. 22. 10. 01. 9. 10. 27. 11. 05. 10. 11. 24. 12. 03. Megrendelhető a Budapesti Tájfutók Szövetségénél, a szerkesztőség címén. 1 Hegedűs Zoltán Élversenyzők sportszerű versenyzése, életmódja A tájfutás gyönyörű sportág, egy ismeretlen pálya kihívásának megfelelni, legyőzni önmagam és a nehézségeket, hibátlan tájékozódásra törekedni, öszszemérni magam az ellenfelekkel, eldönteni, ki a jobb! Ezzel szemben az alábbiakban ennek az árnyékosabb oldalával is kell foglalkoznom. Minden versenyző, aki kisebb-nagyobb sikereket ér el, előbb-utóbb rádöbben, hogy őt többen ismerik, mint ahány sporttársat ő ismer. Ez biztos jele a népszerűségnek, melynek vannak előnyei és hátrányai. A jobb eredmények eléréséhez a tehetségen kívül hosszú időn keresztül szorgalmasan végzett kemény edzésmunka szükséges. Az életkor növekedésével a felnőtt korcsoportig az élmezőnyben szükséges terhelés mennyisége és intenzitása fokozódik. Aki sikeres, arra sokan odafigyelnek, ez pedig - tetszik, nem tetszik - felelősséggel jár. Mindennapi dolgok, apró megjegyzések nagyobb jelentőséget kapnak akkor, ha olyan mondja, aki reflektorfényben van. Ennek felismerése bizonyos érettséget kíván. Az érettséggel együtt ki kell alakulni mindenkiben egy értékrendnek: mi az, amit helyesnek tart, mi az, amit nem, mi az, amit megtesz, mi az, amit nem, mi az, amit támogat, mi az, amit elítél. Az értékrend kialakulásában nagy szerepe van a környezetünknek, a körülöttünk élőknek, és fordítva, tetteinknek, véleménynyilvánításunknak is hatása van környezetünkre. Ha egy menő versenyző szájából hangzik el: „ez egy sz... térkép” vagy „de vacak verseny volt”, az egészen más, mintha egy kevésbé ismert valaki mondta volna. A legjobbak példát mutatnak, jót vagy rosszat, minden megnyilatkozásukkal, cselekedetükkel. Egy-egy sikeres versenyző győzelme sok társát sarkallja hasonló eredményekre, nem mindegy, mit látnak benne: a tiszta teljesítményt, az edzést, a szorgalmat, a küzdelmet vagy esetleg mást. Gondoltál-e már arra, hogy sportszerűtlen előre megbeszélve valamelyik sporttársat végigvinni a pályán, rajtidőt cserélni előnyösebbre, más nevén indulni, és természetesen ragadni, pasz- Tájoló