Tájoló, 2002 (20. évfolyam, 1-10. szám)

2002-03-14 / 2. szám

2002/2 Még egyszer a jubileumi ünnepségről A januári jubileumi ünnepségen, amelyen a Bu­dapesti Tájékozódási Szövetség 50 éves fennál­lásáról emlékeztünk meg, közel százan vettek részt. Úgy gondoltuk, hogy ez alkalommal közöl­jük az ott elhangzott ünnepi beszéd első negyven évre vonatkozó részét, hogy a Tájoló széles olva­sótábora is megismerkedhessen a múlt emlékei­vel. Az előadó: dr. Vizkelety László. Kedves Sporttársak, tisztelt hallgatóim! Régi adósságot törlesztek, amikor végre megjelenik könyvünk a Budapesti Szövetség 50 éves munkájáról. Ebben én a korábbi 40 év történéseit elevenítem fel, az utóbbi 10 év krónikása Schell Antal. Szövetségi mun­kám idején sohasem jutott időm ilyen könyv összeállí­tására, hiszen mindig a napi teendőkkel voltunk elfog­lalva. A budapesti tájfutás történelme tehát most olvas­ható és néhány fénykép szép emlékeket ébreszthet mindazokban, akik részesei voltak az elmúlt 50 év ese­ményeinek. Most pedig a legfontosabb történésekre kí­vánok emlékeztetni és méltatni sok-sok lelkes aktíva, elnökségi tag és bizottságvezető önzetlen tevékenysé­get szeretett sportágunk érdekében. Mielőtt megalakultunk... (1925-1951) A tájfutás hazánkban köztudottan már a 20-as évek kö­zepén megjelent, amiről Harcsa Gábor sportújságírónk jóvoltából sok részletet megismerhettünk a Népsport ré­gi beszámolói révén. Aztán az 50-es években folytató­dott történelme, amikor a Duna Sport Club Berend Ottó révén emelte magasra a tájékozódás sportjának kicsiny zászlaját. A 40-es háborús években folytatódott a terep­versenyzés, de ezek nem lendítettek sokat a fejlődésen. A világháború után azonban megpezsdült az élet. A Ma­gyar Vándorsport Szövetség égisze alatt megszületett az első versenyszabályzat, a budapesti klubok sorra rendeztek szinte minden hétvégén éjjel-nappali terep­versenyeket és megalapításra kerültek az első kupaver­senyek. Egyik veterán résztvevője a ma 86 éves dr. Szentpétery Tibor volt, aki ma is közöttünk van. I. A hagyományos versenyzés kora (1951-1956) Az 1951 -es év a szervezett budapesti tájékozódási ver­senyzés igazi kezdete. Budapesten Természetbarát Alszövetség alakult Dr. Dvorák József elnök és Tátrai Rupert titkár vezetésével, valamint Komáromi Jenő és személyem közreműködésével. Évenként csapat és később egyéni bajnokságok kerültek megrendezésre. 1952-ben volt az első egyéni bajnokság, melyet orszá­gosan Thuróczy Lajos, Budapesten pedig Szabó Fe­renc - mindketten Lokomotívos versenyzők - nyertek meg. Az 1954-es Budapesti Ötpróbán a mind az öt számban győztes Hermann Imre vehette át az elsőnek járó díjat dr. Szalai Józseftől, a Sporthivatal elnökétől. Jelentős volt az 54-ben Dr. Dvorák József tollából meg­jelent könyv a versenyek rendezéséről, tartalmazva számos hazai verseny lebonyolításának részletes leírá­sát. Az 55-ös év hozta meg a gyorsan fejlődő sportág osztályozott bajnokságának kieséses és feljutásos rendszerét, a bontott távúak helyett a korszerűbb tel­­jestávúakat. Az 56-os forradalmi események fordulópontot jelen­tettek a Szövetség életében. Miután Tátrai Rupert tit­kárt, dr. Nagy Endre SZOT-vezetőt és engem beválasz­tottak az Országos Szövetség Forradalmi Bizottságába abba maradt budapesti tevékenységünk. A helyzet ren­deződése után mindhármunkat Székely Miklós termé­szetbarát főtitkár javaslatára „örökre” eltiltottak a sport­vezetéstől. II. A tájékozódási futás kialakulása (1957-1969) 1957 tavaszán új budapesti elnökség alakult dr. Sza­­niszló József vezetésével, melyben a versenyzést Sző­­nyi László és Hosszú Aurél képviselte, a versenyzést pedig Galgóczy István fogta össze. Eltiltásom évei alatt jelent meg az új versenyszabályzat, melynek vonatko­zó paragrafusa kimondta, hogy holtverseny esetén az a csapat ill. egyén győz, aki a távot a legrövidebb idő alatt teszi meg, hibátlanul. Ekkor és ezzel kezdődött meg hazánkban a korszerű, északiak által már 50 éve űzött tájékozódási futás. A megrögzött veterán természetba­rát vezetők a szaksajtó hasábjain nyílt harcot hirdettek a futás ellen, bérturistáknak keresztelték el a verseny­zőket, mert felszerelésüket és egyéb költségeiket club­jaik fedezték. Az évekig tartó vita 1961-ben zárult le, amikor hazánk is csatlakozott az újonnan alakult Nem­zetközi Tájfutó Szövetséghez, melyet a 4 skandináv or­szág kezdeményezett és hozott létre. Ez új lendületet adott Budapest sportjának is, hiszen az első 2 Európa­­bajnokságon bebizonyosodott, hogy a győzelemhez a tájékozódási tudás mellett fizikai kondícióra is nagy szükség van, amit csak szakképzett edzők segítségé­vel lehet fejleszteni. Miután 1962-ben megbocsátottak forradalmi tevé­kenységemért, az elnökségbe hívva, edzőbizottság lét­rehozásával bíztak meg. Büszke vagyok arra, hogy elő­terjesztésemre került be a Tájékozódási futás a Testne­velési Főiskola elismert, egyenrangú sportágai közé. Ez idő tájt fordíttattuk le a norvég edzők könyvét magyarra, s olvashattuk, miként zajlott le északon a térkép-forra­dalom. E példát követve jelentetett meg Szövetségünk 1965-ben 6 kistérképet Budapest környéki helyszínek­ről, helyesbített, korszerű kiadásban. Ebben nagy segít­ségünkre volt Magyarszéky Béla BTSZ főtitkár, aki mint nyomdavezető, feketén, engedély nélkül nyomta ki eze­ket a kistérképeket. Azután sorra jelentek meg a korsze­ 12 Tájoló

Next