Tájoló, 2002 (20. évfolyam, 1-10. szám)
2002-03-14 / 2. szám
2002/2 Még egyszer a jubileumi ünnepségről A januári jubileumi ünnepségen, amelyen a Budapesti Tájékozódási Szövetség 50 éves fennállásáról emlékeztünk meg, közel százan vettek részt. Úgy gondoltuk, hogy ez alkalommal közöljük az ott elhangzott ünnepi beszéd első negyven évre vonatkozó részét, hogy a Tájoló széles olvasótábora is megismerkedhessen a múlt emlékeivel. Az előadó: dr. Vizkelety László. Kedves Sporttársak, tisztelt hallgatóim! Régi adósságot törlesztek, amikor végre megjelenik könyvünk a Budapesti Szövetség 50 éves munkájáról. Ebben én a korábbi 40 év történéseit elevenítem fel, az utóbbi 10 év krónikása Schell Antal. Szövetségi munkám idején sohasem jutott időm ilyen könyv összeállítására, hiszen mindig a napi teendőkkel voltunk elfoglalva. A budapesti tájfutás történelme tehát most olvasható és néhány fénykép szép emlékeket ébreszthet mindazokban, akik részesei voltak az elmúlt 50 év eseményeinek. Most pedig a legfontosabb történésekre kívánok emlékeztetni és méltatni sok-sok lelkes aktíva, elnökségi tag és bizottságvezető önzetlen tevékenységet szeretett sportágunk érdekében. Mielőtt megalakultunk... (1925-1951) A tájfutás hazánkban köztudottan már a 20-as évek közepén megjelent, amiről Harcsa Gábor sportújságírónk jóvoltából sok részletet megismerhettünk a Népsport régi beszámolói révén. Aztán az 50-es években folytatódott történelme, amikor a Duna Sport Club Berend Ottó révén emelte magasra a tájékozódás sportjának kicsiny zászlaját. A 40-es háborús években folytatódott a terepversenyzés, de ezek nem lendítettek sokat a fejlődésen. A világháború után azonban megpezsdült az élet. A Magyar Vándorsport Szövetség égisze alatt megszületett az első versenyszabályzat, a budapesti klubok sorra rendeztek szinte minden hétvégén éjjel-nappali terepversenyeket és megalapításra kerültek az első kupaversenyek. Egyik veterán résztvevője a ma 86 éves dr. Szentpétery Tibor volt, aki ma is közöttünk van. I. A hagyományos versenyzés kora (1951-1956) Az 1951 -es év a szervezett budapesti tájékozódási versenyzés igazi kezdete. Budapesten Természetbarát Alszövetség alakult Dr. Dvorák József elnök és Tátrai Rupert titkár vezetésével, valamint Komáromi Jenő és személyem közreműködésével. Évenként csapat és később egyéni bajnokságok kerültek megrendezésre. 1952-ben volt az első egyéni bajnokság, melyet országosan Thuróczy Lajos, Budapesten pedig Szabó Ferenc - mindketten Lokomotívos versenyzők - nyertek meg. Az 1954-es Budapesti Ötpróbán a mind az öt számban győztes Hermann Imre vehette át az elsőnek járó díjat dr. Szalai Józseftől, a Sporthivatal elnökétől. Jelentős volt az 54-ben Dr. Dvorák József tollából megjelent könyv a versenyek rendezéséről, tartalmazva számos hazai verseny lebonyolításának részletes leírását. Az 55-ös év hozta meg a gyorsan fejlődő sportág osztályozott bajnokságának kieséses és feljutásos rendszerét, a bontott távúak helyett a korszerűbb teljestávúakat. Az 56-os forradalmi események fordulópontot jelentettek a Szövetség életében. Miután Tátrai Rupert titkárt, dr. Nagy Endre SZOT-vezetőt és engem beválasztottak az Országos Szövetség Forradalmi Bizottságába abba maradt budapesti tevékenységünk. A helyzet rendeződése után mindhármunkat Székely Miklós természetbarát főtitkár javaslatára „örökre” eltiltottak a sportvezetéstől. II. A tájékozódási futás kialakulása (1957-1969) 1957 tavaszán új budapesti elnökség alakult dr. Szaniszló József vezetésével, melyben a versenyzést Szőnyi László és Hosszú Aurél képviselte, a versenyzést pedig Galgóczy István fogta össze. Eltiltásom évei alatt jelent meg az új versenyszabályzat, melynek vonatkozó paragrafusa kimondta, hogy holtverseny esetén az a csapat ill. egyén győz, aki a távot a legrövidebb idő alatt teszi meg, hibátlanul. Ekkor és ezzel kezdődött meg hazánkban a korszerű, északiak által már 50 éve űzött tájékozódási futás. A megrögzött veterán természetbarát vezetők a szaksajtó hasábjain nyílt harcot hirdettek a futás ellen, bérturistáknak keresztelték el a versenyzőket, mert felszerelésüket és egyéb költségeiket clubjaik fedezték. Az évekig tartó vita 1961-ben zárult le, amikor hazánk is csatlakozott az újonnan alakult Nemzetközi Tájfutó Szövetséghez, melyet a 4 skandináv ország kezdeményezett és hozott létre. Ez új lendületet adott Budapest sportjának is, hiszen az első 2 Európabajnokságon bebizonyosodott, hogy a győzelemhez a tájékozódási tudás mellett fizikai kondícióra is nagy szükség van, amit csak szakképzett edzők segítségével lehet fejleszteni. Miután 1962-ben megbocsátottak forradalmi tevékenységemért, az elnökségbe hívva, edzőbizottság létrehozásával bíztak meg. Büszke vagyok arra, hogy előterjesztésemre került be a Tájékozódási futás a Testnevelési Főiskola elismert, egyenrangú sportágai közé. Ez idő tájt fordíttattuk le a norvég edzők könyvét magyarra, s olvashattuk, miként zajlott le északon a térkép-forradalom. E példát követve jelentetett meg Szövetségünk 1965-ben 6 kistérképet Budapest környéki helyszínekről, helyesbített, korszerű kiadásban. Ebben nagy segítségünkre volt Magyarszéky Béla BTSZ főtitkár, aki mint nyomdavezető, feketén, engedély nélkül nyomta ki ezeket a kistérképeket. Azután sorra jelentek meg a korsze 12 Tájoló