Tanácsok Lapja, 1955 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1955-04-26 / 8. szám

Miskolci eredmények és nehézségek Az Elnöki Tanács 1954. évi 12. sz. törvényerejű rendeletének megjele­nése örömmel töltötte el a város va­lamennyi dolgozóját. Büszkék voltak arra, hogy hazánk második városa, a nehézipar egyik legjelentősebb köz­pontja, államszervezeti vonalon is a legfelsőbb államhatalmi és állam­­igazgatási szervekhez tartozik ezen­túl. Mindenekelőtt mégse volt zök­kenőmentes a törvényerejű rendelet végrehajtása. A tanács vezetőinek igen sok nehézséggel kellett meg­küzdeni és meg kell még ma is küz­deniük, hogy maradéktalanul érvényt szerezzenek az Elnöki Tanács ren­deletének. A rendelet életbeléptetése idején a többi kiemelt várossal szemben, bizonyos előnnyel rendelkeztünk, mert a város területén a kerületi ta­nácsokat már az első tanácsválasz­tások idején megalakították. Már ak­kor nyilvánvaló volt ugyanis, hogy a rendkívül rohamosan fejlődő vá­ros központilag való irányításának megszervezése nem lenne helyes. Ez az előny azonban nehézségeket is okozott, mert a város korábbi kerületi határai nem voltak megfelelően kiala­kítva, s így túl nagyok voltak az arányta­lanságok. Pl. az I. kerület területén közel 70.000 ember lakott, ezzel szem­ben a IV. kerület területén csak 8— 10.000. Ez szükségessé tette, hogy a kerületek igazgatási határait meg­változtassuk. Ma már kétségkívül megállapít­ha­­tó, hogy helyes volt a város kieme­lése. Helyes volt elsősorban azért, mert ezáltal a gyárak több tízezer munkása közvetlenül a legfelsőbb ál­lamvezetéssel tart kapcsolatot, ami a munkásság problémáinak megoldá­sát gyorsabbá teszi és biztosítja, hogy a város fejlesztésének, ellátásának kérdéseivel a vezető szervek közvet­lenül foglalkozzanak. Ezt számtalan példa bizonyítja. A város közművel való ellátottsága rendkívül rossz, de éppen a kieme­lés következtében adódott mód arra, hogy a VKGM-mel közvetlenül tár­gyaljuk meg ezt a kérdést. Ennek eredményeként a vízellátás biztosítására már 1955. évben többmillió forintos beruházást kaptunk. Hasonló a helyzet a villamos- és autóbusz közlekedés problémáinak megoldásánál is. A felsőbb szervekkel való közvet­len kapcsolaton túlmenően, a városi és kerületi tanácsok osztályai is megállták helyüket. Jellemző, hogy pénzügyi osztályunk 109 százalékra teljesítette I. negyedévi adóbevételi tervét. Egész sor olyan városi tanács irányítása alatt álló vállalat van, amely I. negyedévi tervét részletei­ben is messze túlteljesítette. A ko­rábbi gyakorlattól eltérően sokkal fokozottabb mértékben bontako­zott ki a tanács kulturális tevé­kenysége is. A népművelési osztály által szerve­zett kulturális megmozdulások, is­meretterjesztő előadások száma, az 1954. év hasonló időszakához képest, 100 százalékos emelkedést mutat. Hogy a megyei szinten jelentkező megnövekedett feladatokat jól old­hassuk meg­, következetesen igyekez­tünk valóra váltani a Minisztertanács 1091/1954. számú határozatát és a közvetlenül a lakosságot érintő fel­adatok megoldását a kerületi taná­csokra bíztuk. A városi tanács vég­rehajtó bizottsága határozatot hozott arra vonatkozóan, hogy a kerületi tanácsok számára szélesebb gazdasági alapot kell teremteni a feladatok megoldása érdekében. E határozat alapvető célja az, hogy minden kerületi tanácsot területének tényleges gazdájává tegyen. Biztosítottuk, hogy a közvilágítás, a helyi utak, hidak, köztisztaság, vá­rosrendezés, tűzrendészeti címek az illetékes kerületi tanács költségveté­sében szerepeljenek. Ennek eredmé­nyei már most megmutatkoznak. Az I. kerületi tanács költségvetésébe felvett több mint 400.000 Ft-os park­fenntartási hitelből pl. — az eddigi adatok szerint — 100.000 Ft-ot akar­nak társadalmi munkával megtaka­rítani. De hasonló eredmények mu­tatkoznak a többi elmeknél is. Emel­lett a hitelek leadásával azt is el­értük, hogy a kerületek sokkal na­gyobb gondot fordítanak a feladatok megoldására és gyors, operatív intéz­kedéseket tudnak tenni. A kerületi tanácsok számára biz­tosított önállóság széles kezdeménye­zési lehetőséget nyitott arra, hogy jövedelmük fokozása érdekében — a helyi erőforrások felhasználásával — különféle kisebb üzemegysége­ket hozzanak létre, melyek jövedel­méből a tervezettnél nagyobb mér­tékben tudják megoldani a kerület kommunális és egyéb problémáit. A város gazdasági önállóságának meg­teremtése területén azonban még sok hiba van, ami elsősorban abból ered, hogy a már többször sürgetett vég­rehajtási utasítást még nem adták ki. Annak ellenére, hogy az 1091/1954. M. T. határozat előírja: a megyei ta­nács­ köteles visszaadni mindazokat a vállalatokat, melyek az 1950. évi I. törvény hatályba lépése előtt a vá­ros tulajdonában voltak, — ennek végrehajtása mind a mai napig nem történt meg. A város területén ma is a Borsod megyei tanács végzi a lakásköz­vetítést, de azt a Rum- és Likőr-gyárat sem hajlandók átadni a városnak, amely már 1912-től a város tulajdona. Arra hivatkoznak, hogy egyes köz­ségi szeszfőzőket is célszerűbb köz­vetlenül a megyei tanács irányítása alá vonni a gazdaságosság érdeké­ben, ez pedig csak úgy valósítható meg, ha a városi tanács nem kapja meg az említett gyárat. Ez annál sú­lyosabb probléma, mivel jól dolgozó üzemről van szó, amely 1954-ben 308.000 Ft terven felüli nyereséget ért el. De mind a mai napig nincs szabályozva és megoldva a döntőbi­zottsága, a sajtóhatósági jogkör, a munkabérügyi felelős, a vállalati pénzgazdálkodási bizottság és a föld­nyilvántartás kérdése sem. Eddig az is igen sok problémát okozott, hogy a beruházási és felújí­tási terveket az egyes szakminiszté­riumok — különféle okokra hivat­kozva — csak megyei bontásban ad­ták meg és a megyére bízták, hogy a városnak milyen keretet biztosít. Ez nem egy esetben komoly vitákra vezetett. Ennek következtében a megyei tanács­ok egyes osztályai gyakran indoko­latlan igényekkel lépnek fel. A me­gyei tanács vb egészségügyi osztálya pl. arra utasította a városi vb-t, hogy a városi kórház gépkocsiját, mely an­nak már 3 éve tulajdonában van , a megyének adja át és majd ők adnak helyette egy rosszat! Ez a gépkocsi a város egész területén az éjjeli orvosi szolgálat ellátását biztosítja. Az említett példák is azt mutatják, hogy helyes mielőbb rendezni a ki­emelt városok említett problémáit, mert ezzel lehetővé válna, hogy a me­gyei és a városi tanács a legmesszebb­menő együttműködéssel oldja meg a feladatokat. Fazekas László Miskolc, a városi tanács vb elnökhelyettese SzVVTI/A1 A legeltetési bizottságok átszervezése A Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak törvényerejű rendelete és a Mi­nisztertanács határozata alapján a földművelésügyi miniszter és a pénzügyminiszter együttes utasítást adott ki a legeltetési bizottságok át­szervezéséről és működési szabály­zatáról. Az utasítás kimondja, hogy a le­geltetési bizottság költségvetése el­készítésének határidejét a község költségvetése elkészítésének határ­idejére figyelemmel kell a vb-nek megállapítania. A költségvetési ter­vezetet a községi költségvetési alap­okmány tervezetéhez kell csatolni. A legeltetési bizottságnak minden évben február 15-ig kell elkészítenie a zárszámadást és ezt a községi ta­nács hagyja jóvá. Az utasítás felsorolja a legeltetési bizottság bevételeit. Ezek a követke­zők: a fűbér, az apaállattartás cél­jaira juttatott költségvetési hozzá­járulás, a kezelésben lévő területek terményei és termékei, illetve a be­adott termények és termékek ellen­értéke. Megilleti a bizottságot a ki­selejtezett apaállatok meghatározott súlyon felüli átadása esetén járó ár­bevétel. Az utasítás ezek után rész­letesen ismerteti a bizottság pénz­­gazdálkodását és vezetőinek tiszte­­letdíj-igényeit. Részletezi a bizottság és az állami erdőgazdaságok, gépál­lomások, illetve járási (városi) ta­nács­ok közötti kapcsolatot. Az új bizottságot a községi ta­nács ülésén alakítja meg. Megalaku­lásáig a régi legeltetési bizottság köteles ellátni feladatait. Az utasí­tás szabályozza, hogyan kell a régi bizottságtól átvenni az ingó és in­gatlan vagyont. Az utasítás mellékleteként műkö­dési szabályzatot, legelőgazdálkodási szabályzatot, a bizottság tervére, költségvetésére, számadásaira, lel­táraira, zárszámadására és a pászto­rok alkalmazására szükséges mun­kaszerződésre szolgáló mintát közöl a Mezőgazdasági Értesítő. „Az én munkamódszerem“ PÁLYÁZAT A Tanácsok Lapja és a Közalkal­mazottak Szakszervezetének Elnök­sége pályázatot hirdet a tanácstagok, végrehajtó bizottsági tagok és funk­cionáriusok, valamint a tanácsok hi­vatali dolgozói részére. A pályázat célja, hogy megismertessük és tapasztalat­csere formájában elterjesszük a tanácsok és vb.-ek munkájában országszerte bevált legjobb mun­kamódszereket. A tanácsválasztások óta megélén­kült tanácsaink munkája, a Tanácsok Lapja és a Közalkalmazottak Szak­­szervezete fontos feladatának te­kinti, hogy ezeket a munkamódszereket szé­les körben közkinccsé tegye. Ezért felkérjük tanácsaink tagjait, a vb-tagokat és funkcionáriusokat, valamint a tanácsapparátusok dolgo­zóit, segítsék elő ezt a törekvést és minél számosabban vegyenek részt ezen a pályázaton.­­ A tanácstagok írják meg, hogy ■ • milyen módszerekkel érték el választókerületükben a legjobb ered­ményeket a tömegkapcsolatok ki­építésében, hogyan élénkítették fel az állandó bizottságok munkáját, az állandó bizottságokon belül hogyan segítették javaslataikkal a tanács és a végrehajtó bizott­ság működését és ennek során milyen eredménye­ket értek el a községpolitika, a fel­sőbb rendeletek és a helyi határoza­tok végrehajtása terén. A vb.-tagok és funkcionáriu­­­sok ismertessék azokat a mód­szereket, amelyekkel megszilárdították a kollektív ve­zetést, a szakigazgatási szervek irányítását. Foglalkozzanak azzal is, hogyan hangolták össze az osztályok egymás közötti munkáját, hogyan tökélete­sítették a kapcsolatot a tanács alá nem rendelt szervekkel és miképpen segítik elő, illetve ellenőrzik az alsóbb végrehajtó bizottságok szervezési munkáját. A hivatali szervezet dolgozói­­ különösképpen hivatali mun­kájukkal kapcsolatos újításaikat és ésszerűsítéseiket ismertessék, melyekkel meggyorsíthatják az ügy­menetet és sikeresen harcolhatnak a bürokrácia ellen. A pályázaton mindenki — fővá­rosi, megyei, járási, városi, városi kerületi, községi tanácstagok, vb­­tagok és funkcionáriusok, hivatali dolgozók — részt vehet. A pályázat május 1-én kezdődik és november 1-ig tart. A pályamunkákat a Tanácsok Lapja szerkesztősége címére (Bp., VII., Madách Imre út 3. s.­an.) kell be­küldeni. A borítékra »Pályázat« jelzést kell írni. A bíráló bizottság,­, a beérkezett legjobb pályázatok közül, néhányat már a végleges döntés előtt leközöl a Tanácsok Lapjában. PÁLYÁZATI DÍJAK: tanácstagok, vb-tagok és funkcionáriusok számára: I. 1000 Ft II. 600 „ III. 400 ,. hivatali dolgozók számára: 1. IOOO Ft II. 600 „ III. 400 „ A pályázat lezárása után a Tanár­­csok Lapja szerkesztősége és a Köz­alkalmazottak Szakszervezete ankét keretében hirdet eredményt és osztja ki a díjakat. JCéi (ÜZÍdille­tű (ÚJAI Községpolitika egykor és most SZÜRKE NYOMTATOTT FÜZET, eljárt felette az idő. Nemcsak lapjai sárgultak meg, hanem tartalma is elavult. A füzetecske, mint a címe is ígéri, arról szól: »Mi volt Szent­endre és mi lehetne«. Antolik Ar­nold úr, Szentendre nyugalmazott polgármestere közli benne ábránd­jait. »Célkitűzési kísérlet a város­­politikában« — mondja az alcím, hogy pontosabban megjelölje a tar­talmat. A dálfim a címlapon, 1932. Nézzük csak, hogyan kísérlete­zett Antolik Arnold úr a város­­politikai cél­kitűzésével? Szentendre 1932-ben, ahogy az előszó említi, »halott város«. A nyugalmazott polgármester úr ezt a halottat próbálja feltámasztani: a városnak »egyetlen választása van tehát — nyaralóteleppé (!) fej­lődni«. Így pénzt gyűjthetne a la­kosság gyümölcstelepítéshez, mely­re a város határa kitűnően alkal­mas. Szerinte támogatni kellene a Szentendrén oly jelentős piszketer­mesztést. Fásítani kellene, hogy a város jobban vonzza az üdülőket. Szentendrének szerencséje, — így vélekedik a nyug­­polgármester úr —, hogy nincs gyára vagy üzeme. Szívesebben keresik fel emiatt az üdülni vágyók. S »ha lesz pénz és forgalom, lesz itt rövidesen: vízve­zeték, nyári sétány, lesz fürdő, kór­ház, szénbánya, kőbánya, múzeum, szanatórium, sőt még kultúrház is.« Persze, se a gyümölcstelepítésből, se a fásításból, se a többiből nem lett semmi, csak egy nyugalmazott polgármester ábrándja maradt mindez.* NÉHÁNY SOKSZOROSÍTOTT LAP összefűzve: »Szentendre járási jogú város egy éves városfejlesztési terve 1955. évre.« Nem célkitűzési kísérlet, hanem terv. Ott, ahol Katona Sándor elvtárs, a vb. elnök, aláírásával tanúsította: a tanácsülés elfogadta ezt a tervet, még jóformán meg sem száradt a tinta, s máris néhány megvalósult a tervezett dolgokból, többhöz pe­dig hozzáfogtak. Mosodavállalat létesítése —­ így szólt a terv: »Mikor indulnak már a mosodával«, »gyűjtöm már a ru­hát, mikor lehet vinni« — így szó­­longatták már jóideje a háziasszo­nyok Papp István elvtársat, az ipari előadót. A múlt héten végre így szólt a városi hangoshíradó: »Megnyílt a Pest megyei Mosoda­­vállalat szentendrei üzeme, Április 4.-e út 2. szám alatt«. A városi tanács vegyesipari vál­lalatának létesítése — ezt mondja ki a terv egy másik pontja. Május elején a textilipari részleg már meg is indul. Gépek vannak: négy me­chanikai szövőgép, egy selyemfel­vető, egy húszfejes kazettázó és egy orsózógép. Több is lesz, de az induláshoz ennyi is elég. Hulladék­anyagot dolgoznak fel. Néhány hó­nap múlva működni fog a bőripari részleg is: bőrhulladékból divatos női szandált, gyerekcipőt készít. Ez a vegyesipari vállalat több­szörösen is hasznos lesz a város­nak; sok csökkent munkaképessé­gűt és háziasszonyt (bedolgozóként) foglalkoztat, akik legalább hat-hét­­száz forintot kereshetnek havonta. Egyedül a textilipari részleg hozzá­vetőlegesen 1­300 embernek ad majd munkát. Nyer a város úgy is, hogy több lesz az üzletekben az ol­csó, jó minőségű és nagyon keresett áru, s nyer úgy is, hogy a vállalat terven felüli nyeresége tetemesen növeli a városfejlesztési alapot. Huszonhat állami ház felújítása, tatarozása: egymillióegyszázezer fo­rint — mondja röviden a terv. Ele­gendő végigmenni a főúton, s máris meggyőződhetünk arról, hogy ehhez is hozzáfogtak. De nagy szükség is volt rá, mert legalább húsz éve nem tatarozták a házakat. Kultúrotthon létesítése a városi alapszerv helyiségeinek átalakításá­ból..­. Ez már készen is van! Végre valahára van otthona az ének- és zenekarnak, meg a képzőművészeti szakkörnek, s lehet előadást, bált is rendezni. A nagyterem négyszáz személyt képes befogadni. * ÍGY SOROLHATNÁNK MÉG jónéhány dolgot, de ennyiből is lát­ható, hogy a városi tanács a város­­fejlesztési tervben nem óhajokat közölt, mint Antolik Arnold úr a maga füzetében. Ez az egyéves városfejlesztési terv természetesen nem old meg minden kérdést, maradt elég meg­oldandó feladat az ötéves tervre is. Ebből csak néhányat szeretnék ki­ragadni. Szőlőt kellene telepíteni a hegy­oldalon, ott, ahol a múlt században a híres szentendrei asszúbor ter­mett. Ötszázholdnyi terület hever most itt parlagon. Köves, lejtős a talaj, gépi megmunkálásra, nagy­üzemi gazdaságra — mai felkészült­ségünk mellett — nem alkalmas, kézzel kell megforgatni a talajt. A megyei tanács ingadozik, vajon ki­adja-e ezt a területet kis parcellák­ban az egyéni dolgozóknak. Sürgő­sen dönteni kellene róla, hogy megindulhasson a munka, hiszen minden év nagy veszteség, s az em­berekben nagy a termelési kedv.­ A községgazdálkodási vállalat kertészete 20.000 tő rózsát hajtat, ebből körülbelül 13.000 van üveg­házban, mely télen is hajt. A rózsa­kertészet szép hasznot hoz, de sok­kal többet is hozhatna, ha exportra termelnének. Az export akadálya az, hogy csak kis mennyiséget tud­nak szállítani. Jelenleg csak négy blokk (üvegház) van, s ezek számát 16-ra kellene növelni. Megérné a befektetést! (Ez évben a városfej­lesztési terv szerint eggyel növek­szik a blokkok száma.) A város környéke valóban alkal­mas az üdülésre is; sajnos, a városi tanács még nem gondolkozott azon, hogyan lehetne ezt a legjobban hasznosítani. __ Tíz évvel ezelőtt magánosok ter­meltek ki a környékbeli hegyekben maguknak barnaszenet. Kezdetle­ges aknájuk azonban beomlott: Kvarc is akad a határban. Szakem­bereknek kellene megnézniök, hogy milyen mennyiségben találhatók itt ezek az ásványi kincsek. Most is akad tehát olyan dolog, amiről lehet álmodozni, tervet szőni, de ez nem egyenlő Antolik Arnold nyugalmazott polgármester úr ábrándjaival. Ebből az ötéves tervben, vagy a következőben már valóság lesz! Gallé Tibor V. A A tanácstagi Különösen megnövekedett a ta­nácstagi beszámolók jelentősége a területi elv alapján megtartott vá­lasztások óta. A tanácstagokat meg­határozott területek lakói választot­ták meg. Elsősorban tehát azoknak is tartoznak felelősséggel. Ezért igen fontos, hogy valamennyi tanácstag felismerje a tanácstagi beszámoló megtartásának fontosságát és ma­radéktalanul eleget tegyen a tanács­­törvény azon rendelkezéseinek, hogy a választóinak évenként legalább két­­ízben beszámoljon a tanács működé­séről, saját tanácstagi munkájáról és a választók közérdekű megbízatá­sainak teljesítéséről­. A választók el is várják, sőt meg­követelik küldötteiktől, hogy időkö­zönként elmondják a tanácson be­lül végzett munkájuk eredményeit, hiányosságait, hogy azokat dicsérve, vagy bírálva segíthessék munkáju­kat és újabb feladatok végrehajtá­sára adhassanak megbízásokat. Ezért már most hozzá kell látni a tanács­tagi beszámolók előkészítéséhez, a beszámolók megtartására való fel­készüléshez. Van miről beszámolni. Hiszen az elmúlt hónapok alatt — a tanácstagok tevékeny részvételé­vel — készültek el a községpolitikai tervek, mozgalmas tanácsüléseken beszámolókról tárgyalták a múlt évi költségvetés zárszámadását, a tavaszi mezőgazda­­sági munkákra való felkészülést, a begyűjtési és adófizetési tervek tel­jesítésének biztosítását. A tanács­tagokon múlik tehát, hogyan mond­ják el mindezt választóiknak. Ho­gyan tudják ezen fontos és nagy feladatok végrehajtásának eredmé­nyeivel a lakosságot a következő nagy feladatok, a nyári növényápo­lás, a községpolitikai tervek végre­hajtására megszervezni. Persze ez nem könnyű A tanácsok végrehajtó bizottságaira hárul az a feladat, hogy segítséget nyújtsanak a tanácstagoknak beszámolóik meg­szervezéséhez, a beszámolók kidol­gozásához. Fel kell számolni azt a helytelen gyakorlatot, hogy a végre­hajtó bizottságok csak felsőbb uta­sításra segítik és szervezik a tanács­tagi beszámolókat, de rrrg kel szűn­nie annak a nézetnek is, ame'­y sze­rint nincs szükség ma a tanácstagi beszámn'ók­ra, mert a +*s ok valasztokerrtekSkibpn ng,T*:­ naponta találkoznék választóikkal ­ TANÁCSOK LAPJA .

Next