Tanácsok Lapja, 1955 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1955-04-26 / 8. szám
Miskolci eredmények és nehézségek Az Elnöki Tanács 1954. évi 12. sz. törvényerejű rendeletének megjelenése örömmel töltötte el a város valamennyi dolgozóját. Büszkék voltak arra, hogy hazánk második városa, a nehézipar egyik legjelentősebb központja, államszervezeti vonalon is a legfelsőbb államhatalmi és államigazgatási szervekhez tartozik ezentúl. Mindenekelőtt mégse volt zökkenőmentes a törvényerejű rendelet végrehajtása. A tanács vezetőinek igen sok nehézséggel kellett megküzdeni és meg kell még ma is küzdeniük, hogy maradéktalanul érvényt szerezzenek az Elnöki Tanács rendeletének. A rendelet életbeléptetése idején a többi kiemelt várossal szemben, bizonyos előnnyel rendelkeztünk, mert a város területén a kerületi tanácsokat már az első tanácsválasztások idején megalakították. Már akkor nyilvánvaló volt ugyanis, hogy a rendkívül rohamosan fejlődő város központilag való irányításának megszervezése nem lenne helyes. Ez az előny azonban nehézségeket is okozott, mert a város korábbi kerületi határai nem voltak megfelelően kialakítva, s így túl nagyok voltak az aránytalanságok. Pl. az I. kerület területén közel 70.000 ember lakott, ezzel szemben a IV. kerület területén csak 8— 10.000. Ez szükségessé tette, hogy a kerületek igazgatási határait megváltoztassuk. Ma már kétségkívül megállapítható, hogy helyes volt a város kiemelése. Helyes volt elsősorban azért, mert ezáltal a gyárak több tízezer munkása közvetlenül a legfelsőbb államvezetéssel tart kapcsolatot, ami a munkásság problémáinak megoldását gyorsabbá teszi és biztosítja, hogy a város fejlesztésének, ellátásának kérdéseivel a vezető szervek közvetlenül foglalkozzanak. Ezt számtalan példa bizonyítja. A város közművel való ellátottsága rendkívül rossz, de éppen a kiemelés következtében adódott mód arra, hogy a VKGM-mel közvetlenül tárgyaljuk meg ezt a kérdést. Ennek eredményeként a vízellátás biztosítására már 1955. évben többmillió forintos beruházást kaptunk. Hasonló a helyzet a villamos- és autóbusz közlekedés problémáinak megoldásánál is. A felsőbb szervekkel való közvetlen kapcsolaton túlmenően, a városi és kerületi tanácsok osztályai is megállták helyüket. Jellemző, hogy pénzügyi osztályunk 109 százalékra teljesítette I. negyedévi adóbevételi tervét. Egész sor olyan városi tanács irányítása alatt álló vállalat van, amely I. negyedévi tervét részleteiben is messze túlteljesítette. A korábbi gyakorlattól eltérően sokkal fokozottabb mértékben bontakozott ki a tanács kulturális tevékenysége is. A népművelési osztály által szervezett kulturális megmozdulások, ismeretterjesztő előadások száma, az 1954. év hasonló időszakához képest, 100 százalékos emelkedést mutat. Hogy a megyei szinten jelentkező megnövekedett feladatokat jól oldhassuk meg, következetesen igyekeztünk valóra váltani a Minisztertanács 1091/1954. számú határozatát és a közvetlenül a lakosságot érintő feladatok megoldását a kerületi tanácsokra bíztuk. A városi tanács végrehajtó bizottsága határozatot hozott arra vonatkozóan, hogy a kerületi tanácsok számára szélesebb gazdasági alapot kell teremteni a feladatok megoldása érdekében. E határozat alapvető célja az, hogy minden kerületi tanácsot területének tényleges gazdájává tegyen. Biztosítottuk, hogy a közvilágítás, a helyi utak, hidak, köztisztaság, városrendezés, tűzrendészeti címek az illetékes kerületi tanács költségvetésében szerepeljenek. Ennek eredményei már most megmutatkoznak. Az I. kerületi tanács költségvetésébe felvett több mint 400.000 Ft-os parkfenntartási hitelből pl. — az eddigi adatok szerint — 100.000 Ft-ot akarnak társadalmi munkával megtakarítani. De hasonló eredmények mutatkoznak a többi elmeknél is. Emellett a hitelek leadásával azt is elértük, hogy a kerületek sokkal nagyobb gondot fordítanak a feladatok megoldására és gyors, operatív intézkedéseket tudnak tenni. A kerületi tanácsok számára biztosított önállóság széles kezdeményezési lehetőséget nyitott arra, hogy jövedelmük fokozása érdekében — a helyi erőforrások felhasználásával — különféle kisebb üzemegységeket hozzanak létre, melyek jövedelméből a tervezettnél nagyobb mértékben tudják megoldani a kerület kommunális és egyéb problémáit. A város gazdasági önállóságának megteremtése területén azonban még sok hiba van, ami elsősorban abból ered, hogy a már többször sürgetett végrehajtási utasítást még nem adták ki. Annak ellenére, hogy az 1091/1954. M. T. határozat előírja: a megyei tanács köteles visszaadni mindazokat a vállalatokat, melyek az 1950. évi I. törvény hatályba lépése előtt a város tulajdonában voltak, — ennek végrehajtása mind a mai napig nem történt meg. A város területén ma is a Borsod megyei tanács végzi a lakásközvetítést, de azt a Rum- és Likőr-gyárat sem hajlandók átadni a városnak, amely már 1912-től a város tulajdona. Arra hivatkoznak, hogy egyes községi szeszfőzőket is célszerűbb közvetlenül a megyei tanács irányítása alá vonni a gazdaságosság érdekében, ez pedig csak úgy valósítható meg, ha a városi tanács nem kapja meg az említett gyárat. Ez annál súlyosabb probléma, mivel jól dolgozó üzemről van szó, amely 1954-ben 308.000 Ft terven felüli nyereséget ért el. De mind a mai napig nincs szabályozva és megoldva a döntőbizottsága, a sajtóhatósági jogkör, a munkabérügyi felelős, a vállalati pénzgazdálkodási bizottság és a földnyilvántartás kérdése sem. Eddig az is igen sok problémát okozott, hogy a beruházási és felújítási terveket az egyes szakminisztériumok — különféle okokra hivatkozva — csak megyei bontásban adták meg és a megyére bízták, hogy a városnak milyen keretet biztosít. Ez nem egy esetben komoly vitákra vezetett. Ennek következtében a megyei tanácsok egyes osztályai gyakran indokolatlan igényekkel lépnek fel. A megyei tanács vb egészségügyi osztálya pl. arra utasította a városi vb-t, hogy a városi kórház gépkocsiját, mely annak már 3 éve tulajdonában van , a megyének adja át és majd ők adnak helyette egy rosszat! Ez a gépkocsi a város egész területén az éjjeli orvosi szolgálat ellátását biztosítja. Az említett példák is azt mutatják, hogy helyes mielőbb rendezni a kiemelt városok említett problémáit, mert ezzel lehetővé válna, hogy a megyei és a városi tanács a legmesszebbmenő együttműködéssel oldja meg a feladatokat. Fazekas László Miskolc, a városi tanács vb elnökhelyettese SzVVTI/A1 A legeltetési bizottságok átszervezése A Népköztársaság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendelete és a Minisztertanács határozata alapján a földművelésügyi miniszter és a pénzügyminiszter együttes utasítást adott ki a legeltetési bizottságok átszervezéséről és működési szabályzatáról. Az utasítás kimondja, hogy a legeltetési bizottság költségvetése elkészítésének határidejét a község költségvetése elkészítésének határidejére figyelemmel kell a vb-nek megállapítania. A költségvetési tervezetet a községi költségvetési alapokmány tervezetéhez kell csatolni. A legeltetési bizottságnak minden évben február 15-ig kell elkészítenie a zárszámadást és ezt a községi tanács hagyja jóvá. Az utasítás felsorolja a legeltetési bizottság bevételeit. Ezek a következők: a fűbér, az apaállattartás céljaira juttatott költségvetési hozzájárulás, a kezelésben lévő területek terményei és termékei, illetve a beadott termények és termékek ellenértéke. Megilleti a bizottságot a kiselejtezett apaállatok meghatározott súlyon felüli átadása esetén járó árbevétel. Az utasítás ezek után részletesen ismerteti a bizottság pénzgazdálkodását és vezetőinek tiszteletdíj-igényeit. Részletezi a bizottság és az állami erdőgazdaságok, gépállomások, illetve járási (városi) tanácsok közötti kapcsolatot. Az új bizottságot a községi tanács ülésén alakítja meg. Megalakulásáig a régi legeltetési bizottság köteles ellátni feladatait. Az utasítás szabályozza, hogyan kell a régi bizottságtól átvenni az ingó és ingatlan vagyont. Az utasítás mellékleteként működési szabályzatot, legelőgazdálkodási szabályzatot, a bizottság tervére, költségvetésére, számadásaira, leltáraira, zárszámadására és a pásztorok alkalmazására szükséges munkaszerződésre szolgáló mintát közöl a Mezőgazdasági Értesítő. „Az én munkamódszerem“ PÁLYÁZAT A Tanácsok Lapja és a Közalkalmazottak Szakszervezetének Elnöksége pályázatot hirdet a tanácstagok, végrehajtó bizottsági tagok és funkcionáriusok, valamint a tanácsok hivatali dolgozói részére. A pályázat célja, hogy megismertessük és tapasztalatcsere formájában elterjesszük a tanácsok és vb.-ek munkájában országszerte bevált legjobb munkamódszereket. A tanácsválasztások óta megélénkült tanácsaink munkája, a Tanácsok Lapja és a Közalkalmazottak Szakszervezete fontos feladatának tekinti, hogy ezeket a munkamódszereket széles körben közkinccsé tegye. Ezért felkérjük tanácsaink tagjait, a vb-tagokat és funkcionáriusokat, valamint a tanácsapparátusok dolgozóit, segítsék elő ezt a törekvést és minél számosabban vegyenek részt ezen a pályázaton. A tanácstagok írják meg, hogy ■ • milyen módszerekkel érték el választókerületükben a legjobb eredményeket a tömegkapcsolatok kiépítésében, hogyan élénkítették fel az állandó bizottságok munkáját, az állandó bizottságokon belül hogyan segítették javaslataikkal a tanács és a végrehajtó bizottság működését és ennek során milyen eredményeket értek el a községpolitika, a felsőbb rendeletek és a helyi határozatok végrehajtása terén. A vb.-tagok és funkcionáriusok ismertessék azokat a módszereket, amelyekkel megszilárdították a kollektív vezetést, a szakigazgatási szervek irányítását. Foglalkozzanak azzal is, hogyan hangolták össze az osztályok egymás közötti munkáját, hogyan tökéletesítették a kapcsolatot a tanács alá nem rendelt szervekkel és miképpen segítik elő, illetve ellenőrzik az alsóbb végrehajtó bizottságok szervezési munkáját. A hivatali szervezet dolgozói különösképpen hivatali munkájukkal kapcsolatos újításaikat és ésszerűsítéseiket ismertessék, melyekkel meggyorsíthatják az ügymenetet és sikeresen harcolhatnak a bürokrácia ellen. A pályázaton mindenki — fővárosi, megyei, járási, városi, városi kerületi, községi tanácstagok, vbtagok és funkcionáriusok, hivatali dolgozók — részt vehet. A pályázat május 1-én kezdődik és november 1-ig tart. A pályamunkákat a Tanácsok Lapja szerkesztősége címére (Bp., VII., Madách Imre út 3. s.an.) kell beküldeni. A borítékra »Pályázat« jelzést kell írni. A bíráló bizottság,, a beérkezett legjobb pályázatok közül, néhányat már a végleges döntés előtt leközöl a Tanácsok Lapjában. PÁLYÁZATI DÍJAK: tanácstagok, vb-tagok és funkcionáriusok számára: I. 1000 Ft II. 600 „ III. 400 ,. hivatali dolgozók számára: 1. IOOO Ft II. 600 „ III. 400 „ A pályázat lezárása után a Tanárcsok Lapja szerkesztősége és a Közalkalmazottak Szakszervezete ankét keretében hirdet eredményt és osztja ki a díjakat. JCéi (ÜZÍdilletű (ÚJAI Községpolitika egykor és most SZÜRKE NYOMTATOTT FÜZET, eljárt felette az idő. Nemcsak lapjai sárgultak meg, hanem tartalma is elavult. A füzetecske, mint a címe is ígéri, arról szól: »Mi volt Szentendre és mi lehetne«. Antolik Arnold úr, Szentendre nyugalmazott polgármestere közli benne ábrándjait. »Célkitűzési kísérlet a várospolitikában« — mondja az alcím, hogy pontosabban megjelölje a tartalmat. A dálfim a címlapon, 1932. Nézzük csak, hogyan kísérletezett Antolik Arnold úr a várospolitikai célkitűzésével? Szentendre 1932-ben, ahogy az előszó említi, »halott város«. A nyugalmazott polgármester úr ezt a halottat próbálja feltámasztani: a városnak »egyetlen választása van tehát — nyaralóteleppé (!) fejlődni«. Így pénzt gyűjthetne a lakosság gyümölcstelepítéshez, melyre a város határa kitűnően alkalmas. Szerinte támogatni kellene a Szentendrén oly jelentős piszketermesztést. Fásítani kellene, hogy a város jobban vonzza az üdülőket. Szentendrének szerencséje, — így vélekedik a nyugpolgármester úr —, hogy nincs gyára vagy üzeme. Szívesebben keresik fel emiatt az üdülni vágyók. S »ha lesz pénz és forgalom, lesz itt rövidesen: vízvezeték, nyári sétány, lesz fürdő, kórház, szénbánya, kőbánya, múzeum, szanatórium, sőt még kultúrház is.« Persze, se a gyümölcstelepítésből, se a fásításból, se a többiből nem lett semmi, csak egy nyugalmazott polgármester ábrándja maradt mindez.* NÉHÁNY SOKSZOROSÍTOTT LAP összefűzve: »Szentendre járási jogú város egy éves városfejlesztési terve 1955. évre.« Nem célkitűzési kísérlet, hanem terv. Ott, ahol Katona Sándor elvtárs, a vb. elnök, aláírásával tanúsította: a tanácsülés elfogadta ezt a tervet, még jóformán meg sem száradt a tinta, s máris néhány megvalósult a tervezett dolgokból, többhöz pedig hozzáfogtak. Mosodavállalat létesítése — így szólt a terv: »Mikor indulnak már a mosodával«, »gyűjtöm már a ruhát, mikor lehet vinni« — így szólongatták már jóideje a háziasszonyok Papp István elvtársat, az ipari előadót. A múlt héten végre így szólt a városi hangoshíradó: »Megnyílt a Pest megyei Mosodavállalat szentendrei üzeme, Április 4.-e út 2. szám alatt«. A városi tanács vegyesipari vállalatának létesítése — ezt mondja ki a terv egy másik pontja. Május elején a textilipari részleg már meg is indul. Gépek vannak: négy mechanikai szövőgép, egy selyemfelvető, egy húszfejes kazettázó és egy orsózógép. Több is lesz, de az induláshoz ennyi is elég. Hulladékanyagot dolgoznak fel. Néhány hónap múlva működni fog a bőripari részleg is: bőrhulladékból divatos női szandált, gyerekcipőt készít. Ez a vegyesipari vállalat többszörösen is hasznos lesz a városnak; sok csökkent munkaképességűt és háziasszonyt (bedolgozóként) foglalkoztat, akik legalább hat-hétszáz forintot kereshetnek havonta. Egyedül a textilipari részleg hozzávetőlegesen 1300 embernek ad majd munkát. Nyer a város úgy is, hogy több lesz az üzletekben az olcsó, jó minőségű és nagyon keresett áru, s nyer úgy is, hogy a vállalat terven felüli nyeresége tetemesen növeli a városfejlesztési alapot. Huszonhat állami ház felújítása, tatarozása: egymillióegyszázezer forint — mondja röviden a terv. Elegendő végigmenni a főúton, s máris meggyőződhetünk arról, hogy ehhez is hozzáfogtak. De nagy szükség is volt rá, mert legalább húsz éve nem tatarozták a házakat. Kultúrotthon létesítése a városi alapszerv helyiségeinek átalakításából... Ez már készen is van! Végre valahára van otthona az ének- és zenekarnak, meg a képzőművészeti szakkörnek, s lehet előadást, bált is rendezni. A nagyterem négyszáz személyt képes befogadni. * ÍGY SOROLHATNÁNK MÉG jónéhány dolgot, de ennyiből is látható, hogy a városi tanács a városfejlesztési tervben nem óhajokat közölt, mint Antolik Arnold úr a maga füzetében. Ez az egyéves városfejlesztési terv természetesen nem old meg minden kérdést, maradt elég megoldandó feladat az ötéves tervre is. Ebből csak néhányat szeretnék kiragadni. Szőlőt kellene telepíteni a hegyoldalon, ott, ahol a múlt században a híres szentendrei asszúbor termett. Ötszázholdnyi terület hever most itt parlagon. Köves, lejtős a talaj, gépi megmunkálásra, nagyüzemi gazdaságra — mai felkészültségünk mellett — nem alkalmas, kézzel kell megforgatni a talajt. A megyei tanács ingadozik, vajon kiadja-e ezt a területet kis parcellákban az egyéni dolgozóknak. Sürgősen dönteni kellene róla, hogy megindulhasson a munka, hiszen minden év nagy veszteség, s az emberekben nagy a termelési kedv. A községgazdálkodási vállalat kertészete 20.000 tő rózsát hajtat, ebből körülbelül 13.000 van üvegházban, mely télen is hajt. A rózsakertészet szép hasznot hoz, de sokkal többet is hozhatna, ha exportra termelnének. Az export akadálya az, hogy csak kis mennyiséget tudnak szállítani. Jelenleg csak négy blokk (üvegház) van, s ezek számát 16-ra kellene növelni. Megérné a befektetést! (Ez évben a városfejlesztési terv szerint eggyel növekszik a blokkok száma.) A város környéke valóban alkalmas az üdülésre is; sajnos, a városi tanács még nem gondolkozott azon, hogyan lehetne ezt a legjobban hasznosítani. __ Tíz évvel ezelőtt magánosok termeltek ki a környékbeli hegyekben maguknak barnaszenet. Kezdetleges aknájuk azonban beomlott: Kvarc is akad a határban. Szakembereknek kellene megnézniök, hogy milyen mennyiségben találhatók itt ezek az ásványi kincsek. Most is akad tehát olyan dolog, amiről lehet álmodozni, tervet szőni, de ez nem egyenlő Antolik Arnold nyugalmazott polgármester úr ábrándjaival. Ebből az ötéves tervben, vagy a következőben már valóság lesz! Gallé Tibor V. A A tanácstagi Különösen megnövekedett a tanácstagi beszámolók jelentősége a területi elv alapján megtartott választások óta. A tanácstagokat meghatározott területek lakói választották meg. Elsősorban tehát azoknak is tartoznak felelősséggel. Ezért igen fontos, hogy valamennyi tanácstag felismerje a tanácstagi beszámoló megtartásának fontosságát és maradéktalanul eleget tegyen a tanácstörvény azon rendelkezéseinek, hogy a választóinak évenként legalább kétízben beszámoljon a tanács működéséről, saját tanácstagi munkájáról és a választók közérdekű megbízatásainak teljesítéséről. A választók el is várják, sőt megkövetelik küldötteiktől, hogy időközönként elmondják a tanácson belül végzett munkájuk eredményeit, hiányosságait, hogy azokat dicsérve, vagy bírálva segíthessék munkájukat és újabb feladatok végrehajtására adhassanak megbízásokat. Ezért már most hozzá kell látni a tanácstagi beszámolók előkészítéséhez, a beszámolók megtartására való felkészüléshez. Van miről beszámolni. Hiszen az elmúlt hónapok alatt — a tanácstagok tevékeny részvételével — készültek el a községpolitikai tervek, mozgalmas tanácsüléseken beszámolókról tárgyalták a múlt évi költségvetés zárszámadását, a tavaszi mezőgazdasági munkákra való felkészülést, a begyűjtési és adófizetési tervek teljesítésének biztosítását. A tanácstagokon múlik tehát, hogyan mondják el mindezt választóiknak. Hogyan tudják ezen fontos és nagy feladatok végrehajtásának eredményeivel a lakosságot a következő nagy feladatok, a nyári növényápolás, a községpolitikai tervek végrehajtására megszervezni. Persze ez nem könnyű A tanácsok végrehajtó bizottságaira hárul az a feladat, hogy segítséget nyújtsanak a tanácstagoknak beszámolóik megszervezéséhez, a beszámolók kidolgozásához. Fel kell számolni azt a helytelen gyakorlatot, hogy a végrehajtó bizottságok csak felsőbb utasításra segítik és szervezik a tanácstagi beszámolókat, de rrrg kel szűnnie annak a nézetnek is, ame'y szerint nincs szükség ma a tanácstagi beszámn'ókra, mert a +*s ok valasztokerrtekSkibpn ng,T*: naponta találkoznék választóikkal TANÁCSOK LAPJA .