Tanácsok Lapja, 1956 (7. évfolyam, 1-20. szám)

1956-08-28 / 16. szám

TÖBB SEGÍTSÉGET — NAGYOBB ÖNÁLLÓSÁGOT A TERMELŐSZÖVETKEZETEKNEK „Ki a gazda a termelőszövetkezet­ben? Mi, a tagok, vagy pedig a felet­tes állami és pártszervek, meg a kü­lönböző termeltető vállalatok?” Gyakran hallottunk ilyen és hasonló kérdéseket — még az utóbbi hóna­pokban is — az ország termelőszö­vetkezeteiben. És nem ok nélkül. Sokszor elő­fordult, hogy a helyi, járási és me­gyei tanácsi végrehajtó bizottságok, pártbizottságok meg az egyes ter­meltető vállalatok parancsolgattak a tsz-ben, utasítgatták az elnököt és a tagságot — semmibe vették a ta­gok legelemibb jogait, lábbal tipor­ták a szövetkezeti demokráciát. A csornai járásban egy időben olyan el­nököket is megválasztottak a ter­melőszövetkezet élére, akiket nem akart a tagság. A hatvani Dózsa Tsz. idei terme­lési terve még ez év áprilisában sem készült el végérvényesen — még­pedig azért, mert a városi, járási, sőt a megyei tanács is „segített” a tsz-nek: saját elképzelése szerint ja­vítgatta, módosítgatta a tervet. A vanyolai Kossuth Tsz a pápai já­rási V. b., jóvoltából olyan szarvas­­marhát kapott, amelyet soha nem rendelt meg. Hasonló módon lepték meg a járás vezetői a lakosdi Vorosi­­lov Tsz-t is. Ez a szövetkezet azon­ban nem maradt adós a meglepetés­sel — visszaküldte az állatokat. Székkutason a begyűjtési megbízott nem adta ki a vágási engedélyt még akkor sem, amikor a termelőszövet­kezet teljesítette esedékes sertés­beadási tervét. És így sorolhatnánk tovább százá­val a példákat. Elmondhatnánk, ho­gyan szabták meg egyes járási és megyei v. b.-ok a tsz-eknek, hogy mit hova vessenek, milyen építkezé­seket végezzenek, ki legyen a mun­kacsapat vezető, a raktáros, stb. De az eddig elmondottakból is látszik, mennyire gúzsba kötötték egyesek a termelőszövetkezeteket és éppen emiatt joggal óvakodtak a tsz-elnö­­kök attól, hogy a felettes szervek se­gítsenek rajtuk. Hiszen segítség cí­mén olykor agy­on támogatták őket, szükségtelen építkezéseket végeztet­tek, felesleges állatokat vásároltat­tak a termelőszövetkezettel és nem egyszer olyan növény termelését erőltették, amelyről nyilvánvaló volt, hogy nem ad jó termést azon a vidéken. Persze nem vonhatjuk kétségbe a helyi, járási és megyei szervek jó szándékát. „A szövetkezet érdeké­ben” avatkoztak ennyire bele a szövetkezet életébe, azt hitték, hogy jót tesznek ezzel. Csakhogy — amint ez minden esetben kiderült — a kö­zösség érdekeit a szövetkezet tagsá­ga ismeri a legjobban és nélkülük nem sokra lehet menni. A jogaitól megfosztott, mellőzött termelőszö­vetkezeti tagság ugyanis így „alkal­mazottnak” érzi magát saját földjén, s előbb-utóbb olyan következtetésre jut, hogy őt csak addig vették gazda számba, amíg aláírta a belépési nyi­latkozatot — most már más a gazda. Ezek a szövetkezeti parasztok el­vesztik munkakedvüket is, nem kez­deményeznek, nem őrzik megfelelő­en a közös vagyont és nem beszél­nek — mert nem is beszélhetnek — elég meggyőzően a szövetkezeti élet­ről. És sorsuk, életmódjuk az egyéni gazdákat is elriasztja a közös gazdál­kodástól. A szövetkezeti tagság jo­gainak, a szövetkezet önállóságának megsértése tehát egyenesen támadás a szövetkezetek fejlesztése, erősítése ellen. Ezért is helyeseljük — többek kö­zött — a Központi Vezetőség július I.—21-i ülésének határozatát, amely kimondja: „A termelőszövetkezetek fejlesztése elengedhetetlenül szüksé­gessé teszi, hogy a termelőszövetke­zetekben a szövetkezeti demokrácia minden téren érvényesüljön és a szövetkezet ügyeiben maguk a tagok döntsenek.” Szűnjön meg tehát a pa­rancsolgatás, a szükségtelen, felelőt­len utasítgatás, a tanácsi végre­hajtó bizottságok mindig, minden esetben gondoljanak arra, hogy a szövetkezet gazdái a tagok és ügyel­jenek, hogy a szövetkezet önállósá­ga sérthetetlen legyen. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a v. b.-ok most már egyáltalán ne törődjenek a termelőszövetkeze­tekkel, s hogy az önállóság hangoz­tatásával magukra hagyják őket. A szövetkezeti parasztságnak továbbra is szüksége van a nagyüzemi gazdál­kodáshoz értő szakemberek, vezetők, a különböző állami szervek és a párt­­szervezetek segítségére. „Dehát hogyan segítsenek a taná­csi szervek, hogy ne csorbítsák a tagság jogait? — kérdezhetné vala­ki. — Hiszen eddig is segítettünk, és lám, jogtipróknak nyilvánítanak bennünket.” Ez persze nem éppen így van: lényeges különbség van a segítség és az önállóság megsértése között. Azt például, hogy egy tsz — mondjuk — lucernamagot termeljen, elérhetjük úgy is, hogy megmagya­rázzuk a tagoknak a lucernamag termesztésének előnyeit ,— nincs szükség arra, hogy ráparancsoljunk az elnökre. A tanácsok dolgozói, szakemberei tehát elsősorban helyes, okos, meg­fontolt javaslataikkal és azok meg­magyarázásával, megértetésével ják fel a tagok figyelmét a szövetke­zet adottságaira, lehetőségeire és serkentsék őket azok kihasználására. Segítsék a szövetkezetet az eddigi gazdasági és politikai hibák kijavítá­sában. Mondják el, hogyan fejleszt­hetnék állattenyésztésüket, hogyan tehetnék belterjesebbé és egyúttal jövedelmezőbbé közös gazdaságukat a tagok. A helyi és járási tanácsok — ha a tagság még tétovázna — kezdeményezzék az eddigi sérelmek orvoslását: szolgáltassanak igazsá­got a jogtalanul, kulákként kizárt középparasztoknak. Ha a tanács va­lamelyik dolgozója személyesen is ré­szese volt a jogtalan kizárásoknak "— ismerje be nyíltan a hibáját és a tagsággal karöltve törekedjen arra, hogy jóvátegyék azt. Érdeklődjenek aziránt is, hogy mennyire becsülik meg a tsz-ben levő középparasztokat és ha szükségesnek látják, javasol­ják a tagságnak, hogy tegyék irányí­tó, vezető posztra a gazdálkodáshoz jól értő középparasztokat is. Kérjék ki a tagság véleményét a helyi és a járási v. b.-ok munkájáról: tudják meg, mit kifogásol a termelőszövet­kezetek tagsága, milyen intézkedé­seket, útmutatásokat javaslatokat vár. S a tagok véleményét vegyék figyelembe további munkájuk során. Segítsék a tanácsok a termelőszö­vetkezetek fejlődését, erősödését az­zal is, hogy gyorsan elintézik ügyes­bajos dolgaikat. Ne forduljanak elő olyan esetek, mint Tengelicen, ahol a Petőfi tsz — amint azt az elnök elmondotta — immár négy éve telje­síti a beadást 67 hold olyan föld után, amelyet nem használ, sőt azt sem tudják, hogy hol van. Mennyi­vel nagyobb bizalommal fordulná­nak a termelőszövetkezetek a taná­csokhoz, ha elintéznék nekik az ilyen és hasonló ügyeket! És ne csak a járási vagy a megyei tanácsi appará­tus dolgozói, hanem­­ a helybeli ta­nácsok is segítsék termelőszövetke­­zteinket. Igen gyakran tapasztalhat­juk ugyanis azt, hogy a községi ta­nács egyáltalán nem törődik a ter­melőszövetkezetekkel vagy pedig csak úgy tessék-lássék segíti őket. A tanácsapparátus dolgozóin kívül a tanácsok tagjai is hozzájárulhat­nak ahhoz, hogy a tanácsi szervek több segítséget adjanak a termelő­szövetkezeteknek. Azok a tanácsta­gok, akik termelőszövetkezetben dol­goznak, legyenek élenjáró megvaló­sítói a Központi Vezetőség 1956. jú­liusi 18—21-i határozatának: küzd­jenek a szövetkezeten belül a tagság jogaiért, érjék el, hogy minden fon­tosabb ügyben a közgyűlés döntsön és­ kezdeményezzék — sajátos körül­ményeik figyelembevételével — a „házi-alapszabály” kialakítását. A tanácstagok, a tanácsapparátus dolgozói legyenek hűséges védelme­zői a szövetkezetek önállóságának. Ezáltal is jelentősen hozzájárulhat­nak a mezőgazdaság elé tűzött fel­adatok végrehajtásához, mert a szö­vetkezeti demokrácia érvényesítése bizakodó hangulatot, jókedvet, fe­gyelmezett munkát és gazdag jöve­delmet szül termelőszövetkezeteink­ben. Mi a helyzet Hajdú-Bihar megyében a hatáskörök leadása körül Beszélgetés Tatár-Kiss Lajos elvtárssal, a megyei tanács vb.-elnökével Napjaink egyik legégetőbb kér­dése: állami szerveink munkájának megjavítása, a tanácsok hatásköré­nek növelése. Ezzel kapcsolatban munkatársunk felkereste Tatár-Kiss Lajos elvtársat, a Hajdú-Bihar me­gyei tanács vb-elnökét, aki a feltett kérdésekre a következőkben vála­szolt. Milyen készség mutatkozik az egyes minisztériumok ré­széről a hatáskörök leadásá­val kapcsolatban? Közel két hónapja annak, hogy részletesen kidolgoztuk és összesítve elküldtük a minisztériumoknak azo­kat a javaslatokat, amelyeket a me­gyei és az alsóbb tanácsok tagjaitól és dolgozóitól kaptunk. Meg kell mondanom, hogy ezekre a javasla­tokra jó néhány minisztérium még csak választ sem adott. Igaz, hogy a Közlekedés- és Postaügyi Minisz­térium válaszolt, sőt egy bizottságot is küldött javaslataink megtárgya­lására — csak köszönet nem volt benne. Mi azt kértük a miniszté­riumtól, hogy adja át kezelésünkbe mindazokat a vállalatokat, amelyek kizárólag helyi feladatokat végez­nek. Kértük tehát az autóközleke­dési igazgatóságot, a teherfuvaro­zási, taxi, bordélyos, utasellátó, út­fenntartó, autójavító vállalatokat, sőt a hajdúszoboszlói MÁV mosoda­üzemet is. Csak mellesleg jegyzem m­eg, hogy ez utóbb említett intéz­mény tanácsi kezelésbe vételével megoldást nyerne a hajdúszoboszlói üdülők és a város lakosságának mosodai problémája is. . A minisztérium képviselői sorra elutasították javaslatainkat, mivel »tanácsi kezelésben nem látják biz­tosítottnak az átadásra kért vállala­tok eredményes működését«. Azon­ban hogy­­a kecske is jóllakjék és a káposzta is megmaradjon­, hajlandók voltak arra is, hogy átadják a bér­vállalatoknál új helyettes vezetői ál­lásokat szervezzenek, amelyeket az­után a végrehajtó bizottság jelölt­jeivel töltenének be. De hajlandók voltak arra is, hogy átadják a bér­autópark 25 százalékát és — ez az­tán a »jóakarat­» — a tiszacsegei kompot... A végrehajtó bizottság szilárd elhatározása, hogy — élve a kormány idevonatkozó felhatalmazá­sával — a Minisztertanács közbe­lépését kéri majd. Nagy elzárkózás tapasztalható a Belkereskedelmi Minisztérium részé­ről is, ahonnan 54 helyi igényeket ellátó vállalat átadását kértük. Nem kaptunk választ a Begyűjtési Minisz­tériumtól sem a malmok átadására vonatkozó javaslatainkra. Elismeréssel kell szólnunk azonban a Földművelésügyi Minisztériumról, ahonnan már számos feladatkört adtak le a tanácsi vb.-ok hatás­körébe. A megyei tanács kezelésébe kerültek például a mezőgazdasági technikumok. Mi döntünk már — ha az előfeltételek megvannak — a földrendezési, tagosítási kérelmek engedélyezéséről. Eddig már 28 esetben éltünk is új jogkörünkkel. A gépállomások beruházásaival­ kap­csolatos döntés jogát is leadta a mi­nisztérium. Jelentősen csökkentette az adminisztratív munkát 11 féle adatszolgáltatási kötelezettség meg­szüntetésével. Ily módon agronómu­­saink válláról sok terhet vettünk le, s így már többet lehet őket látni a tsz-ekben és a szántóföldeken. A Pénzügyminisztérium is komoly lépéseket tett a tanácsok hatásköré­nek növelése és az ügymenet egy­szerűsítése érdekében. Máris meg­kezdtük az adóigazgatás dencentrali­­zálását és a főkönyveket október 1-re újra a községekben vezetik. Már eddig is jelentősen csökkent a papírmunka, ezért a pénzügyi dol­gozók többet és alaposabban foglal­kozhatnak az egyes adózókkal. Rend­kívül nagy lépést tett a miniszté­rium a tanácsok gazdálkodásának egyszerűsítése terén, bár ezek ki­hatása csak az új gazdasági évtől kezdve mutatkozik meg majd na­gyobb mértékben. A minisztériumokkal való tárgya­lásainknak azért is nagy jelentő­sége van, mert a kettős irányításból eredően nélkülük nem lehet meg­felelő ütemben és alapossággal az al­sóbb fokú tanácsszervek — és főleg a községek — hatáskörét növelni. Ennek ellenére máris több intézke­dést tettünk mind a hatáskörök nö­­velésésére, mind az alsóbb tanácsok ügymenetének egyszerűsítése érdeké­ben. Milyen hatáskörök kerültek eddig a járási és községi taná­csokhoz? Augusztus első­ feléig a megye 25 vállalatából 19-et adtunk át a já­rási, illetve a községi tanácsok keze­lésébe. A kisebb vendéglátó egysé­gek és malmok, szeszfőzdék és tégla­gyárak — mint például a berettyó­újfalui — kerülnek közvetlenül köz­ségi irányítás alá. A vendéglátóipari és sütőipari vállalatokat főleg­ a já­rási tanácsok kezébe adjuk a közel­jövőben. E téren azonban nehézséget okoz, hogy a várható területrendezés következtében a járási határok ké­sőbb megváltoznak és ezt már most célszerű lenne figyelembe venni. De hadd szóljak arról is, hogy az al­sóbb tanácsok hatáskörének növe­lésével egyidőben képzett szakembe­reinket is át­adjuk. Ügyviteli téren is tettünk intézke­déseket. A tsz-ekben dolgozó nők anyasági segélyének engedélyezését, a tanácsdolgozók szabadpályán eltöl­tött idejének beszámítását, a külön­­élési pótlék hat hónapon túl történő folyósítását és több más hasonló fel­adatkört a járások hatáskörébe ad­tak. A községi tanácsok hatáskörébe kerül folyamatosan — mint már említettem — az adófőkönyvek ve­zetése, a különféle engedélyek meg­adása. Felszámoltunk olyan bürokra­tikus megkötöttségeket, mint pél­dául a községi dolgozók útiszám­lái­­­nak a járásnál történő érvényesíté­se. A sokféle jelentőszolgálat és ki­mutatás megszüntetésén kívül — mint erről már szóltam — sokat tet­tünk a községi tanácsok túlzott adminisztrációjának csökkentése és főleg a hatáskörök növelése terén. Mindez élénkítően kezd hatni a vá­lasztott szervek munkájára is. Mit tett a megyei tanács a járási és községi tanácsülések színvonalának növelése érde­kében? Mindenekelőtt az operatív irányí­tás helyett most már magsabb színvonalú elvi segítséget nyújtunk. Nem szabjuk meg felülről — mint hosszú ideig tettük — a tanács-, il­letve vb-ülések napirendjét. Ezért megszűnőben van már az az egy­oldalúság, amely hosszú ideig az alsóbb fokú tanácsok ülését jelle­mezte. A legtöbb községi tanács megtárgyalta már a falu kulturális programját. Sok helyen vált szo­kássá, hogy minden ülésen beszámol­tatják a tanács két-három tagját a választókerületben végzett munkájá­ról. Több helységben, ahol ilyen nem volt, községgazdálkodási bizott­ságot hoztak létre. Az is kezd már meghonosodni, hogy az egyes állan­dó bizottságok készítik elő a fel­adatkörükhöz tartozó napirendi pon­tokat. Különösen ügyeimre méltó, hogy a tanácstagok — az ország­­gyűlésen kialakult gyakorlatot kö­vetve — élni kezdenek interpellá­ciós jogukkal. Mi kötelességünknek tartjuk, hogy a tanácsdemokratiz­musnak ezt az egyik fontos biztosíté­kát továbbfejlesszük. Ezért is köte­leztük mind a megyei, mind a já­rási szakigazgatási szervek vezetőit, hogy rendszeresen vegyenek részt a tanácsüléseken és ha a feladat­körükbe tartozó kérdésekben inter­pelláció hangzik el, nyomban adja­nak választ. Természetesen arról is gondoskodunk, hogy a végrehajtó bizottságokhoz vagy azok vezetőihez intézett kérdésekre az interpelláló tanácstagok világos, nyílt és pontos választ kapjanak. Intézkedtünk aziránt is, hogy a ta­nácstagok bejelentéseit a hivatali dolgozók kellő alapossággal vizsgál­ják meg és rövid idő alatt intézzék el. Az alsóbb szerveknél tartott el­­­lenőrzések során a jövőben ezt a kérdést is rendszeresen megvizsgál­juk. Természetesen több módja van még annak, hogy a tanácstagok munkáját elősegíthessük. Ilyen pél­dául rendszeres tájékoztatásuk is. A megyei tanács tagjait már havonta írásban tájékoztatjuk a fontosabb rendeletekről. Az alsóbb fokú taná­csok végrehajtó bizottságai számára pedig előírtuk, hogy az áb-elnökök útján rendszeresen gondoskodjanak a tanácstagok tájékoztatásáról. Mint mondottam, máris sok­ jel mutat arra, hogy megyénkben élén­külőben van a választott szervek te­vékenysége. Meg vagyok győződve arról, hogyha a hatáskörök leadása körüli huzavona megszűnik, új, egészséges korszak következik be a Hajdú-Bihar megyei tanácsok életé­ben is. Kövesdi Ferenc A beadási kötelezettséget továbbra is a törvényerejű rendelet szerint kell teljesíteni A Tanácsok Lapja július 24-i szá­mának vezércikkében foglalkoztunk a begyűjtés törvényességével is, amelynek során a cikkbe sajnálatos hiba csúszott. A szóban levő szöveg úgy szól, hogy »az a törvényesség megsértését jelentő intézkedés azon­ban, hogy a beadási kötelezettség megelőzi a háztartási és vetőmag­­szükségletet, a felettes, illetőleg egyes minisztériumi szervektől eredt«. A fogalmazás helytelen és téves következtetésekre adhat alkal­mat. Illetékes helyről nyert tájékoz­tatás alapján közöljük: a beadási kötelezettséget továbbra is a begyűj­tésről szóló törvényerejű rendelet szerint, az eddigi módon, változat­lanul teljesíteni kell. A gabonater­mésből a termelőnél vissza kell hagyni az igazolt vetőmagszükség­letet, ezt követően pedig elsősorban a beadási kötelezettséget kell telje­síteni. Kérjük a tanácsi szerveket,­ hogy az említett cikkünkkel kapcso­latos kérdésekre a törvényerejű ren­deletre hivatkozva adjanak választ. Sikeresen halad a szabadgabona felvásárlása Borsodban Mezőcsát községben jól halad a cséplés, ezzel egyidejűleg az állam iránti kötelezettségek teljesítése, va­lamint a szabadgabona átadása. Élen járnak: Török György 10 hol­das egyénileg dolgozó paraszt, aki 7,92 mázsa búzát, 4 mázsa rozsot; Szilvási Lajos 8 holdas, aki 5 mázsa 98 kg búzát, 2 mázsa rozsot; Bálint Dániel 10 holdas dolgozó paraszt, aki 9 mázsa búzát, 380 kg rozsot; ifjú Kiss Kálmán 12 holdas dolgozó pa­raszt, aki 12,97 mázsa búzát elsőnek adott be. Szegő György 18 k. holdas dolgozó paraszt 12 mázsa 31 kvó búzát és 448 kiló rozsot — szabad­gabonaként — adott be a községben. A mezőkövesdi Kossuth Tsz el­nöke, Kalló József tanácstag vezeté­sével példamutatóan végezték el az aratást és a cséplés után 500 mázsa­­­gabonát és 300 mázsa szabadga­bonát adtak be. Em­őd községben Pál Ferenc egyéni gazda 7 és fél holdon 85 má­zsa és 19 kg búzát aratott és 32 mázsa szabadgabonát adott be az ál­lamnak. Pavlicsek Adorjánná agronómus

Next