Tanácsok Lapja, 1956 (7. évfolyam, 1-20. szám)
1956-08-28 / 16. szám
TÖBB SEGÍTSÉGET — NAGYOBB ÖNÁLLÓSÁGOT A TERMELŐSZÖVETKEZETEKNEK „Ki a gazda a termelőszövetkezetben? Mi, a tagok, vagy pedig a felettes állami és pártszervek, meg a különböző termeltető vállalatok?” Gyakran hallottunk ilyen és hasonló kérdéseket — még az utóbbi hónapokban is — az ország termelőszövetkezeteiben. És nem ok nélkül. Sokszor előfordult, hogy a helyi, járási és megyei tanácsi végrehajtó bizottságok, pártbizottságok meg az egyes termeltető vállalatok parancsolgattak a tsz-ben, utasítgatták az elnököt és a tagságot — semmibe vették a tagok legelemibb jogait, lábbal tiporták a szövetkezeti demokráciát. A csornai járásban egy időben olyan elnököket is megválasztottak a termelőszövetkezet élére, akiket nem akart a tagság. A hatvani Dózsa Tsz. idei termelési terve még ez év áprilisában sem készült el végérvényesen — mégpedig azért, mert a városi, járási, sőt a megyei tanács is „segített” a tsz-nek: saját elképzelése szerint javítgatta, módosítgatta a tervet. A vanyolai Kossuth Tsz a pápai járási V. b., jóvoltából olyan szarvasmarhát kapott, amelyet soha nem rendelt meg. Hasonló módon lepték meg a járás vezetői a lakosdi Vorosilov Tsz-t is. Ez a szövetkezet azonban nem maradt adós a meglepetéssel — visszaküldte az állatokat. Székkutason a begyűjtési megbízott nem adta ki a vágási engedélyt még akkor sem, amikor a termelőszövetkezet teljesítette esedékes sertésbeadási tervét. És így sorolhatnánk tovább százával a példákat. Elmondhatnánk, hogyan szabták meg egyes járási és megyei v. b.-ok a tsz-eknek, hogy mit hova vessenek, milyen építkezéseket végezzenek, ki legyen a munkacsapat vezető, a raktáros, stb. De az eddig elmondottakból is látszik, mennyire gúzsba kötötték egyesek a termelőszövetkezeteket és éppen emiatt joggal óvakodtak a tsz-elnökök attól, hogy a felettes szervek segítsenek rajtuk. Hiszen segítség címén olykor agyon támogatták őket, szükségtelen építkezéseket végeztettek, felesleges állatokat vásároltattak a termelőszövetkezettel és nem egyszer olyan növény termelését erőltették, amelyről nyilvánvaló volt, hogy nem ad jó termést azon a vidéken. Persze nem vonhatjuk kétségbe a helyi, járási és megyei szervek jó szándékát. „A szövetkezet érdekében” avatkoztak ennyire bele a szövetkezet életébe, azt hitték, hogy jót tesznek ezzel. Csakhogy — amint ez minden esetben kiderült — a közösség érdekeit a szövetkezet tagsága ismeri a legjobban és nélkülük nem sokra lehet menni. A jogaitól megfosztott, mellőzött termelőszövetkezeti tagság ugyanis így „alkalmazottnak” érzi magát saját földjén, s előbb-utóbb olyan következtetésre jut, hogy őt csak addig vették gazda számba, amíg aláírta a belépési nyilatkozatot — most már más a gazda. Ezek a szövetkezeti parasztok elvesztik munkakedvüket is, nem kezdeményeznek, nem őrzik megfelelően a közös vagyont és nem beszélnek — mert nem is beszélhetnek — elég meggyőzően a szövetkezeti életről. És sorsuk, életmódjuk az egyéni gazdákat is elriasztja a közös gazdálkodástól. A szövetkezeti tagság jogainak, a szövetkezet önállóságának megsértése tehát egyenesen támadás a szövetkezetek fejlesztése, erősítése ellen. Ezért is helyeseljük — többek között — a Központi Vezetőség július I.—21-i ülésének határozatát, amely kimondja: „A termelőszövetkezetek fejlesztése elengedhetetlenül szükségessé teszi, hogy a termelőszövetkezetekben a szövetkezeti demokrácia minden téren érvényesüljön és a szövetkezet ügyeiben maguk a tagok döntsenek.” Szűnjön meg tehát a parancsolgatás, a szükségtelen, felelőtlen utasítgatás, a tanácsi végrehajtó bizottságok mindig, minden esetben gondoljanak arra, hogy a szövetkezet gazdái a tagok és ügyeljenek, hogy a szövetkezet önállósága sérthetetlen legyen. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a v. b.-ok most már egyáltalán ne törődjenek a termelőszövetkezetekkel, s hogy az önállóság hangoztatásával magukra hagyják őket. A szövetkezeti parasztságnak továbbra is szüksége van a nagyüzemi gazdálkodáshoz értő szakemberek, vezetők, a különböző állami szervek és a pártszervezetek segítségére. „Dehát hogyan segítsenek a tanácsi szervek, hogy ne csorbítsák a tagság jogait? — kérdezhetné valaki. — Hiszen eddig is segítettünk, és lám, jogtipróknak nyilvánítanak bennünket.” Ez persze nem éppen így van: lényeges különbség van a segítség és az önállóság megsértése között. Azt például, hogy egy tsz — mondjuk — lucernamagot termeljen, elérhetjük úgy is, hogy megmagyarázzuk a tagoknak a lucernamag termesztésének előnyeit ,— nincs szükség arra, hogy ráparancsoljunk az elnökre. A tanácsok dolgozói, szakemberei tehát elsősorban helyes, okos, megfontolt javaslataikkal és azok megmagyarázásával, megértetésével ják fel a tagok figyelmét a szövetkezet adottságaira, lehetőségeire és serkentsék őket azok kihasználására. Segítsék a szövetkezetet az eddigi gazdasági és politikai hibák kijavításában. Mondják el, hogyan fejleszthetnék állattenyésztésüket, hogyan tehetnék belterjesebbé és egyúttal jövedelmezőbbé közös gazdaságukat a tagok. A helyi és járási tanácsok — ha a tagság még tétovázna — kezdeményezzék az eddigi sérelmek orvoslását: szolgáltassanak igazságot a jogtalanul, kulákként kizárt középparasztoknak. Ha a tanács valamelyik dolgozója személyesen is részese volt a jogtalan kizárásoknak "— ismerje be nyíltan a hibáját és a tagsággal karöltve törekedjen arra, hogy jóvátegyék azt. Érdeklődjenek aziránt is, hogy mennyire becsülik meg a tsz-ben levő középparasztokat és ha szükségesnek látják, javasolják a tagságnak, hogy tegyék irányító, vezető posztra a gazdálkodáshoz jól értő középparasztokat is. Kérjék ki a tagság véleményét a helyi és a járási v. b.-ok munkájáról: tudják meg, mit kifogásol a termelőszövetkezetek tagsága, milyen intézkedéseket, útmutatásokat javaslatokat vár. S a tagok véleményét vegyék figyelembe további munkájuk során. Segítsék a tanácsok a termelőszövetkezetek fejlődését, erősödését azzal is, hogy gyorsan elintézik ügyesbajos dolgaikat. Ne forduljanak elő olyan esetek, mint Tengelicen, ahol a Petőfi tsz — amint azt az elnök elmondotta — immár négy éve teljesíti a beadást 67 hold olyan föld után, amelyet nem használ, sőt azt sem tudják, hogy hol van. Mennyivel nagyobb bizalommal fordulnának a termelőszövetkezetek a tanácsokhoz, ha elintéznék nekik az ilyen és hasonló ügyeket! És ne csak a járási vagy a megyei tanácsi apparátus dolgozói, hanem a helybeli tanácsok is segítsék termelőszövetkezteinket. Igen gyakran tapasztalhatjuk ugyanis azt, hogy a községi tanács egyáltalán nem törődik a termelőszövetkezetekkel vagy pedig csak úgy tessék-lássék segíti őket. A tanácsapparátus dolgozóin kívül a tanácsok tagjai is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a tanácsi szervek több segítséget adjanak a termelőszövetkezeteknek. Azok a tanácstagok, akik termelőszövetkezetben dolgoznak, legyenek élenjáró megvalósítói a Központi Vezetőség 1956. júliusi 18—21-i határozatának: küzdjenek a szövetkezeten belül a tagság jogaiért, érjék el, hogy minden fontosabb ügyben a közgyűlés döntsön és kezdeményezzék — sajátos körülményeik figyelembevételével — a „házi-alapszabály” kialakítását. A tanácstagok, a tanácsapparátus dolgozói legyenek hűséges védelmezői a szövetkezetek önállóságának. Ezáltal is jelentősen hozzájárulhatnak a mezőgazdaság elé tűzött feladatok végrehajtásához, mert a szövetkezeti demokrácia érvényesítése bizakodó hangulatot, jókedvet, fegyelmezett munkát és gazdag jövedelmet szül termelőszövetkezeteinkben. Mi a helyzet Hajdú-Bihar megyében a hatáskörök leadása körül Beszélgetés Tatár-Kiss Lajos elvtárssal, a megyei tanács vb.-elnökével Napjaink egyik legégetőbb kérdése: állami szerveink munkájának megjavítása, a tanácsok hatáskörének növelése. Ezzel kapcsolatban munkatársunk felkereste Tatár-Kiss Lajos elvtársat, a Hajdú-Bihar megyei tanács vb-elnökét, aki a feltett kérdésekre a következőkben válaszolt. Milyen készség mutatkozik az egyes minisztériumok részéről a hatáskörök leadásával kapcsolatban? Közel két hónapja annak, hogy részletesen kidolgoztuk és összesítve elküldtük a minisztériumoknak azokat a javaslatokat, amelyeket a megyei és az alsóbb tanácsok tagjaitól és dolgozóitól kaptunk. Meg kell mondanom, hogy ezekre a javaslatokra jó néhány minisztérium még csak választ sem adott. Igaz, hogy a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium válaszolt, sőt egy bizottságot is küldött javaslataink megtárgyalására — csak köszönet nem volt benne. Mi azt kértük a minisztériumtól, hogy adja át kezelésünkbe mindazokat a vállalatokat, amelyek kizárólag helyi feladatokat végeznek. Kértük tehát az autóközlekedési igazgatóságot, a teherfuvarozási, taxi, bordélyos, utasellátó, útfenntartó, autójavító vállalatokat, sőt a hajdúszoboszlói MÁV mosodaüzemet is. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy ez utóbb említett intézmény tanácsi kezelésbe vételével megoldást nyerne a hajdúszoboszlói üdülők és a város lakosságának mosodai problémája is. . A minisztérium képviselői sorra elutasították javaslatainkat, mivel »tanácsi kezelésben nem látják biztosítottnak az átadásra kért vállalatok eredményes működését«. Azonban hogya kecske is jóllakjék és a káposzta is megmaradjon, hajlandók voltak arra is, hogy átadják a bérvállalatoknál új helyettes vezetői állásokat szervezzenek, amelyeket azután a végrehajtó bizottság jelöltjeivel töltenének be. De hajlandók voltak arra is, hogy átadják a bérautópark 25 százalékát és — ez aztán a »jóakarat» — a tiszacsegei kompot... A végrehajtó bizottság szilárd elhatározása, hogy — élve a kormány idevonatkozó felhatalmazásával — a Minisztertanács közbelépését kéri majd. Nagy elzárkózás tapasztalható a Belkereskedelmi Minisztérium részéről is, ahonnan 54 helyi igényeket ellátó vállalat átadását kértük. Nem kaptunk választ a Begyűjtési Minisztériumtól sem a malmok átadására vonatkozó javaslatainkra. Elismeréssel kell szólnunk azonban a Földművelésügyi Minisztériumról, ahonnan már számos feladatkört adtak le a tanácsi vb.-ok hatáskörébe. A megyei tanács kezelésébe kerültek például a mezőgazdasági technikumok. Mi döntünk már — ha az előfeltételek megvannak — a földrendezési, tagosítási kérelmek engedélyezéséről. Eddig már 28 esetben éltünk is új jogkörünkkel. A gépállomások beruházásaival kapcsolatos döntés jogát is leadta a minisztérium. Jelentősen csökkentette az adminisztratív munkát 11 féle adatszolgáltatási kötelezettség megszüntetésével. Ily módon agronómusaink válláról sok terhet vettünk le, s így már többet lehet őket látni a tsz-ekben és a szántóföldeken. A Pénzügyminisztérium is komoly lépéseket tett a tanácsok hatáskörének növelése és az ügymenet egyszerűsítése érdekében. Máris megkezdtük az adóigazgatás dencentralizálását és a főkönyveket október 1-re újra a községekben vezetik. Már eddig is jelentősen csökkent a papírmunka, ezért a pénzügyi dolgozók többet és alaposabban foglalkozhatnak az egyes adózókkal. Rendkívül nagy lépést tett a minisztérium a tanácsok gazdálkodásának egyszerűsítése terén, bár ezek kihatása csak az új gazdasági évtől kezdve mutatkozik meg majd nagyobb mértékben. A minisztériumokkal való tárgyalásainknak azért is nagy jelentősége van, mert a kettős irányításból eredően nélkülük nem lehet megfelelő ütemben és alapossággal az alsóbb fokú tanácsszervek — és főleg a községek — hatáskörét növelni. Ennek ellenére máris több intézkedést tettünk mind a hatáskörök növelésésére, mind az alsóbb tanácsok ügymenetének egyszerűsítése érdekében. Milyen hatáskörök kerültek eddig a járási és községi tanácsokhoz? Augusztus első feléig a megye 25 vállalatából 19-et adtunk át a járási, illetve a községi tanácsok kezelésébe. A kisebb vendéglátó egységek és malmok, szeszfőzdék és téglagyárak — mint például a berettyóújfalui — kerülnek közvetlenül községi irányítás alá. A vendéglátóipari és sütőipari vállalatokat főleg a járási tanácsok kezébe adjuk a közeljövőben. E téren azonban nehézséget okoz, hogy a várható területrendezés következtében a járási határok később megváltoznak és ezt már most célszerű lenne figyelembe venni. De hadd szóljak arról is, hogy az alsóbb tanácsok hatáskörének növelésével egyidőben képzett szakembereinket is átadjuk. Ügyviteli téren is tettünk intézkedéseket. A tsz-ekben dolgozó nők anyasági segélyének engedélyezését, a tanácsdolgozók szabadpályán eltöltött idejének beszámítását, a különélési pótlék hat hónapon túl történő folyósítását és több más hasonló feladatkört a járások hatáskörébe adtak. A községi tanácsok hatáskörébe kerül folyamatosan — mint már említettem — az adófőkönyvek vezetése, a különféle engedélyek megadása. Felszámoltunk olyan bürokratikus megkötöttségeket, mint például a községi dolgozók útiszámláinak a járásnál történő érvényesítése. A sokféle jelentőszolgálat és kimutatás megszüntetésén kívül — mint erről már szóltam — sokat tettünk a községi tanácsok túlzott adminisztrációjának csökkentése és főleg a hatáskörök növelése terén. Mindez élénkítően kezd hatni a választott szervek munkájára is. Mit tett a megyei tanács a járási és községi tanácsülések színvonalának növelése érdekében? Mindenekelőtt az operatív irányítás helyett most már magsabb színvonalú elvi segítséget nyújtunk. Nem szabjuk meg felülről — mint hosszú ideig tettük — a tanács-, illetve vb-ülések napirendjét. Ezért megszűnőben van már az az egyoldalúság, amely hosszú ideig az alsóbb fokú tanácsok ülését jellemezte. A legtöbb községi tanács megtárgyalta már a falu kulturális programját. Sok helyen vált szokássá, hogy minden ülésen beszámoltatják a tanács két-három tagját a választókerületben végzett munkájáról. Több helységben, ahol ilyen nem volt, községgazdálkodási bizottságot hoztak létre. Az is kezd már meghonosodni, hogy az egyes állandó bizottságok készítik elő a feladatkörükhöz tartozó napirendi pontokat. Különösen ügyeimre méltó, hogy a tanácstagok — az országgyűlésen kialakult gyakorlatot követve — élni kezdenek interpellációs jogukkal. Mi kötelességünknek tartjuk, hogy a tanácsdemokratizmusnak ezt az egyik fontos biztosítékát továbbfejlesszük. Ezért is köteleztük mind a megyei, mind a járási szakigazgatási szervek vezetőit, hogy rendszeresen vegyenek részt a tanácsüléseken és ha a feladatkörükbe tartozó kérdésekben interpelláció hangzik el, nyomban adjanak választ. Természetesen arról is gondoskodunk, hogy a végrehajtó bizottságokhoz vagy azok vezetőihez intézett kérdésekre az interpelláló tanácstagok világos, nyílt és pontos választ kapjanak. Intézkedtünk aziránt is, hogy a tanácstagok bejelentéseit a hivatali dolgozók kellő alapossággal vizsgálják meg és rövid idő alatt intézzék el. Az alsóbb szerveknél tartott ellenőrzések során a jövőben ezt a kérdést is rendszeresen megvizsgáljuk. Természetesen több módja van még annak, hogy a tanácstagok munkáját elősegíthessük. Ilyen például rendszeres tájékoztatásuk is. A megyei tanács tagjait már havonta írásban tájékoztatjuk a fontosabb rendeletekről. Az alsóbb fokú tanácsok végrehajtó bizottságai számára pedig előírtuk, hogy az áb-elnökök útján rendszeresen gondoskodjanak a tanácstagok tájékoztatásáról. Mint mondottam, máris sok jel mutat arra, hogy megyénkben élénkülőben van a választott szervek tevékenysége. Meg vagyok győződve arról, hogyha a hatáskörök leadása körüli huzavona megszűnik, új, egészséges korszak következik be a Hajdú-Bihar megyei tanácsok életében is. Kövesdi Ferenc A beadási kötelezettséget továbbra is a törvényerejű rendelet szerint kell teljesíteni A Tanácsok Lapja július 24-i számának vezércikkében foglalkoztunk a begyűjtés törvényességével is, amelynek során a cikkbe sajnálatos hiba csúszott. A szóban levő szöveg úgy szól, hogy »az a törvényesség megsértését jelentő intézkedés azonban, hogy a beadási kötelezettség megelőzi a háztartási és vetőmagszükségletet, a felettes, illetőleg egyes minisztériumi szervektől eredt«. A fogalmazás helytelen és téves következtetésekre adhat alkalmat. Illetékes helyről nyert tájékoztatás alapján közöljük: a beadási kötelezettséget továbbra is a begyűjtésről szóló törvényerejű rendelet szerint, az eddigi módon, változatlanul teljesíteni kell. A gabonatermésből a termelőnél vissza kell hagyni az igazolt vetőmagszükségletet, ezt követően pedig elsősorban a beadási kötelezettséget kell teljesíteni. Kérjük a tanácsi szerveket, hogy az említett cikkünkkel kapcsolatos kérdésekre a törvényerejű rendeletre hivatkozva adjanak választ. Sikeresen halad a szabadgabona felvásárlása Borsodban Mezőcsát községben jól halad a cséplés, ezzel egyidejűleg az állam iránti kötelezettségek teljesítése, valamint a szabadgabona átadása. Élen járnak: Török György 10 holdas egyénileg dolgozó paraszt, aki 7,92 mázsa búzát, 4 mázsa rozsot; Szilvási Lajos 8 holdas, aki 5 mázsa 98 kg búzát, 2 mázsa rozsot; Bálint Dániel 10 holdas dolgozó paraszt, aki 9 mázsa búzát, 380 kg rozsot; ifjú Kiss Kálmán 12 holdas dolgozó paraszt, aki 12,97 mázsa búzát elsőnek adott be. Szegő György 18 k. holdas dolgozó paraszt 12 mázsa 31 kvó búzát és 448 kiló rozsot — szabadgabonaként — adott be a községben. A mezőkövesdi Kossuth Tsz elnöke, Kalló József tanácstag vezetésével példamutatóan végezték el az aratást és a cséplés után 500 mázsagabonát és 300 mázsa szabadgabonát adtak be. Emőd községben Pál Ferenc egyéni gazda 7 és fél holdon 85 mázsa és 19 kg búzát aratott és 32 mázsa szabadgabonát adott be az államnak. Pavlicsek Adorjánná agronómus