Tanácsok Lapja, 1956 (7. évfolyam, 1-20. szám)

1956-07-10 / 13. szám

Több cementet, téglát a tanácsi építőiparnak Kétnapos értekezlet a megyei építőipari és tatarozó vállalatok munkájáról A Város- és Községgazdálkodási Minisztérium irányítása alá tartozó megyei építőipari és városi tatarozó vállalatok igazgatói, főmérnökei, mű­szaki vezetői és osztályvezetői rész­vételével kétnapos tanácskozást tar­tottak Budapesten az építők szak­szervezete székházában. Gonda György elvtáns, a VKGM lakásgazdálkodási főigazgatósága ve­zetőjének megnyitója után Császár Sándor elvitte, főmérnök tartott be­számolót a tanácsi építőipar fejlődé­séről, majd ismertette a tanácsi épí­tőipar fejlesztésére vonatkozóan a második ötéves terv irányelveivel kapcsolatos javaslatokat, elgondolá­sokat. Gy­enge a munkák minősége A tanácsi építőipari vállalatok 1955-ben, megalakulásuk óta első íz­ben teljesítették termelési tervüket és 109 százalékot értek el. A válla­latok a terv túlteljesítését nem száz­százalékos tervszerűséggel érték el, mert körülbelül 32 millió forint ér­tékű lakásfelújítás helyett termelé­kenyebb beruházási és lakás vissza­alakítási munkát végeztek. A terv túlteljesítése mégis a vállalatok fej­lődéséről ad számot. Az eredmények mellett több hiba mutatkozik. Nem kielégítő például a munkák minősé­ge és különösen a lakásfelújításoknál sok a panasz és az utólagos javítás. Sok helyett lázárt kezelik a normá­kat. Hiányos a műszaki adminisztrá­ció, az építési napló, a felmérési nap­ló vezetése. Emiatt a számlák egyes tételei nem igazolhatók. Ennek ellen­kezője, az el nem végzett munkák leszámlázására irányuló törekvés, ami Budapesten néhány munkánál 30—22 százalékos számlázási csalás­ra vezetett. Még mindig kevét a műszaki Bár a vállalatok műszaki vezetése az év folyamán megerősödött, a mű­szaki káderhelyzet még mindig nem megfelelő. A vállalatok mérnöki ké­pesítéssel rendelkező dolgozóinak száma 116, a technikusoké 427. Az utóbbiak közül azonban 250 fő mű­szaki képzettség nélkül dolgozik a technikusi munkakörben. A tanácsi építőipar tervteljesítését csökkenti az a körülmény, hogy a lakásfelújítás­i tervet csak 14 száza­lékra teljesítették. Egyes vállalatok ugyanis még mindig nem tekintik elsőrendű feladatuknak a lakásfel­újításokat és idegenkednek ezt a nagyfontosságú, a lakosság érdekeit szolgáló munkát elvégezni. Tény azonban az is, hogy nem kaptak elég megbízást az Ingatlankezelő Válla­latoktól, mert időközben más kivite­lezőkkel végeztették el a munkákat. Reum­an anyagellátás Sok zavart okoz az anyagellátás szervezetlensége. Az Építésügyi Mi­nisztérium anyagellátó vállalatai nem szállítják folyamatosan az épí­tőanyagokat. Előfordul, hogy 2-3 hónapig semmit nem kapnak a tata­rozó vállalatok, utána pedig egyszer­re zúdítják az egész negyedévi meny­­nyiséget. Mindezek zavarják a vál­lalatok folyamatos munkáját, a la­kosság méltatlankodik, mert a laká­sok rendbehozása elhúzódik, áttoló­dik a következő hónapokra. A fő baj az, hogy az Építésügyi Minisztérium elsődlegesen a saját építő vállalatai anyagigényét elégíti ki és a tanácsi építőipar csökkentett mértékben, jó­val a minimális szükséglet alatt kap anyagot. Ez nem a tanácsi munka támogatása, hanem lebecsülése. Né­hány példa. A tanácsi építőiparnak ez év első negyedében 28,6 millió téglára lett volna szüksége, de csak 9,1 milliót kapott, tehát 19 millió ötszázezer téglával kevesebb jutott. Vasbetongerendából a jóváhagyóét 40 000 folyóméter helyett csak 23 000 folyómétert kaptak, de ennek 50 százalékát nem tudják felhasználni, mert sérült. Hasonlóan rossz a hely­zet a betonkavics, mész és cement tekintetében is. A termelékenység emelésében ér­tek el eredményeket a vállalatok, de még sok a tennivaló. Kézierővel vé­geznek több olyan munkafolyamatot, amelyet gépesíteni kellene. A vi­déki vállalatok közül csak négynek van habarcskeverő gépe, a gépi ha­barcskeverés aránya mindössze 10,1 százalék, a gépi betonkeverésé pedig 25 százalék. A gépesítés alacsony foka miatt a módszerek elavultak, kézműipari jellegűek és ezen csak új gépekkel, új munkamódszerek megvalósításával lehet javítani. Miért rekedt meg az úyítómozgalom Igen sok vállalatnál megrekedt a műszaki fejlesztés és az újítómozga­­lom. Ennek egyik oka, hogy az új anyagokat, szerkezeteket, technoló­giai eljárásokat nem alkalmazzák széles területen. Hiba, hogy a válla­latok műszaki vezetői sem fordíta­nak kellő figyelmet erre a fontos területre. Helytelenül arra hivatkoz­nak, hogy a helyi viszonyok nem teszik lehetővé az újítások, módsze­rek alkalmazását. Ez sok esetben csak kifogás, mert például a fata­karékos tetőszerkezet alkalmazására több lehetőség van, mégis nagy többségben fa-tetőszerkezetet építe­nek a tanácsi építőipari vállalatok. Utazó téglák A beszámolót hozzászólások követ­ték. Sinka János főmérnök (Debre­cen) a többi között javasolta, hogy az anyagellátást bízzák az Országos Tervhivatalra. Egri Gábor főmérnök (Szabolcs—Szatmár megyei Tataro­zó Vállalat) egyebek között azt a fonák helyzetet tette szóvá, hogy a tiszavasvári téglagyár bővítéséhez Berettyóújfaluról szállítják a téglát, holott a téglagyár a saját anyagát is felhasználhatná az építkezéshez, másrészt a MÁV amúgy is kevés ko­csiparkját nem kellene igénybe venni a szállításhoz. Borbás István főmérnök (Szekszárdi hasonló pél­dákat mondott el. 1953-ban a paksi lakásépítkezésekhez Zalaegerszegről szállították a téglát, holott helyben is van téglagyár. A rossz módszer az idén is megismétlődött, nem tanult a hibából az ÉM anyagellátó szerve: a paksi tanítói lakás építéséhez Hő­­gyészről szállították a téglát és ugyanabba a vagonba, amelyből a hőgyészi téglát kirakták, pakolták be a paksi téglagyár termékeit és szál­lították el valahová az országba, de lehetséges, hogy éppen Hőgyészre. A téglák ilyen »utaztatása« feles­leges szállítási gondot okoz a MÁV- nak, zavarja az üzemszerű építést, magyarán: az épületbe később köl­tözhetnek be a lakók, a lakások fel­újítása, tatarozása elhúzódik. A la­kosság a tatarozó vállalatot szidja és bírálja, holott a “címzett” ilyen esetben inkább az Építésügyi Mi­nisztérium anyagellátó szerve. Ez a néhány példa is arra mutat: az ÉM anyagellátási szerveinek meg kell javítaniuk munkájukat, főbb se­gítséget kell adniuk a tanácsi vál­lalatoknak. ^ЛАЛЛЛААЛЛАААЛЛАЛЛДЛАЛЛЛЛААЛААЛЛЛЛДДДДЛАЛЛЛЛАДЛЛ^ S­ZTÁLIN V­ÁROS tanácsának küldöttsége nemrég látogatást tett a Német Demokratikus Köztár­saságban levő testvérvárosban, Sta­­linstadtban, majd Berlinben és a me­gye (kerület) székhelyén, Frankfurt­­ban is. Hazafelé jövet Csehszlová­kia fővárosában, Prágában is három napot töltött. Mint a küldöttség egyik tagja, a leglényegesebb és a mi gya­korlatunktól eltérő, olyan jelensége­ket kívánok ezúttal elmondani, ami engem utunk során a legjobban meg­kapott. Stalinstadt és a vasmű építése 1951-ben kezdődött. A város Frank­furt am Oder megyében, Berlintől kb. 130 km­-re, új településként, egy kiirtott erdőség helyén épül, amely­nek ma már kb. 17 000 lakosa van. A városi tanácsnak 51 tagja van. A v. b. 12 tagból áll, ők­­tanácsnak­ (Rat der Stadt) nevezik. A v. b. főpolgár­mestert, 2 polgármestert, valamint titkárt választ soraiból. Sajátosságuk, hogy megtartották a­­főpolgármes­ter«, illetve a »polgármester« elne­vezést. A főpolgármester a tanács­ülés mindenkori elnöke is és csak ez alkalommal nevezik elnöknek. A vá­rosi tanács havonta, a v. b, pedig hetenként tartja üléseit. Bármely területet is tanulmányoz­tuk, mindenütt mély benyomást kel­tett bennünk a szervezettség, az ellenőrzés hatékony alkalmazása és a gyors intézkedés­ A hetenkénti v. b. ülés szükségességét azzal in­dokolták a német elvtársak, hogy minden második v. b. ülés a tanács, a v. b. és a felsőbb szervek határoza­tai végrehajtásának ellenőrzésével foglalkozik, melyhez a szükséges ta­pasztalatokat a v. b. valamennyi tagja a helyszínen szerzi meg. Igen gyakori hogy egy-egy v. b. tag, fő­leg­­ függetlenítettek, az illetékes osztályvezetővel együtt a helyszínen tart ellenőrzést. — Megállapításom az volt, hogy a v. b. a tanácsi munka megsegítésére sok szakfeladatal is foglalkozik; ez indokolja, hogy a V. b. üléseket követő napon osztály­vezetői értekezletet tartanak, ahol a főpolgármester tájékoztatja az osz­tályvezetőket a határozatokról és az elvégzendő feladatokról. MINDEZEK azt igazolják, hogy a v. b. és szakosztályai kö­zött megszüntették a kettős aláren­deltségből fakadó nehézségeket. Az az elv, hogy a szakosztályok elsősor­ban a v. b. szakszervei, igen jól be­vált. A v. b. szakosztályainak mun­káját az állandó bizottságok és a szé­leskörű aktívahálózat segíti és ellen­őrzi. Újszerű a közbiztonsági és sza­bálysértési, valamint az ifjúsági ál­landó bizottság. A tanácsnak 13 szakosztálya van, ezek többségükben a nálunk levők­kel azonosak. Külö­n figyelmet érde­mel az ifjúsági ügyek osztálya, amely a fiatalság ügyeivel foglalkozik. A tervosztály vezetője, aki polgármes­teri jogkörrel rendelkezik a tervfel­adatok tekintetében, a többi osztály­vezető felett áll. A szervezési és instruktori osztály öt taggal dolgozik; ezek a legjobban képzett párttagok és alapos szakmai felkészültséggel rendelkeznek. Ez az osztály tartja nyilván — kartonlapok rendszerével — a tanács, a v. b. és a felsőbb ta­nács határozatait, segíti és figyelem­mel kíséri azok végrehajtását. A határidőkkel nincs sok gondjuk, mert azokat az osztályok általában betartják. Ha mégis késedelem áll be az intézkedésben , határidő meg­hosszabbítást kérnek. Időnként meg­vizsgálják egy-egy szakterület mun­káját, amelyet a v. b. függetlenített tagjai együttesen értékelnek, a­z Ügyvitelt igen egyszerű­­b­b­en oldották meg, ami ben­nünket is meglepett. Ugyanis a beér­kező összes hivatalos leveleket, be­leértve az osztályokét is, egy helyen bontják, itt rányomják az érkezés­éi keretbélyegzőt, majd osztályon­ként csoportosítva a felügyeletet gyakorló v. b. vezetőhöz kerül. Itt a vezető elvtársak intézik, szignálják és tovább küldik az ügydarabokat az osztályokra, ahol azok már nem ke­rülnek iktatásra, csupán elintézésre, majd iratrendezőbe. Ez a gyakorlat a dolgozók becsületes munkájára, a korlátlan bizalomra van felépítve. És ahogy a vezető elvtársak mon­dották: náluk még akta nem került elintézetlenül a papírkosárba és re­mélik, hogy nem is kerül ezután sem. A tanács és a szakosztályok is igen messzemenő önállósággal és jogkör­rel rendelkeznek a városban levő vállalatok, üzemek és intézmények irányításában. A vállalatok közül a kohászat, a cement-, a salaktégla­gyár és az erőmű közvetlenül minisz­tériumi vállalat. Az építőipari és sze­relő vállalatok a megyei tanács irá­nyítása alatt működnek. A többi vál­lalat és üzem, tehát a húsipari és tejipari, a kenyér- és édesipari kom­binátok, valamint a szolgáltató és kommunális vállalatok, a kulturális intézmények, így a könyvtár, sőt még a mozi is a tanács irányítása alatt állnak. Mi sem igazolja jobban a tanács ki­szélesedett jogkörét, mint az a tény, hogy a város építési terveire is ő teszi meg a javaslatot az É. M.-nak, majd a Minisztertanács jóváhagyása után a tanács tárgyalja meg és köti meg a szerződést a kivitelezővel. A szervezettséget igen szembetűnően igazolja az, hogy a városépítési ter­vek két évvel előre készülnek el és kerülnek jóváhagyásra, így már az 1058. évi tervek előkészítésén dolgo­zik a kivitelező tröszt és vele a szer­ződést is megkötték. HOGY A TANÁCS alá nem tar­tozó szervekkel való kapcso­latról is szóljak valamit: szorongató érzéssel és egyben szégyenkezve hall­gattuk, hogy a tanács részéről nem probléma a városi kultúrmunka irá­nyítása. Igen jó a szakszervezetekkel való együttműködés; az elvtársak megmutatták a városi tanács által egy hónapra kiadott kultúrműsort, amelyben ott találhatók a szakszer­vezet és minden egyéb társadalmi szerv megmozdulásai. A tanács szak­osztályai a szakszervezeteknél azt is ellenőrzik, hogy a kultúrmunkára előirányított pénzt miként használják fel. A városi könyvtárban önkiszol­gálás van. Most pedig a sok-sok hasznos ta­pasztalat után — hadd szóljak az emberekről. Stalinstadtban, Berlinben, Frank­furtban, Prágában és mindenütt, ahol megfordultunk, nagyszerűen működő lakóbizottságokkal találkoz­tunk. Ezek a bizottságok segítik az állami feladatok végrehajtását, fel­ügyelnek a tisztaságra és rendre, védik a társadalmi tulajdont, előse­gítik a szocialista társadalmi együtt­élést. Ahol jár az ember, mindenütt rend, tisztaság, kulturáltság fogadja. Meglepett, hogy Stalinstadtban — egy labdarúgó-mérkőzés alkalmával — körülbelül 1500 kerékpárt hagytak az utcán a mérkőzés végéig a tulajdono­sok megőrzés és lakat nélkül. V­ÉGÜL pedig néhány szót még­­ a tanács tekintélyéről. A me­gyei szervek rendszeres ellenőrzése mellett az építésügyi miniszter is gyakran megtekinti a helyszínen a városépítést és megbeszélést folytat a városi tanács vezetőivel. Erről egyébként ott-tartózkodásunk alatt személyesen is meggyőződtünk. A város vezetői elmondták, hogy őket már valamennyi miniszter — egyesek többször is — meglátogatta és szemé­lyesen, a helyszínen nyújtottak se­­gítséget a város különböző problé­máiban. Az eltöltött rövid idő alatt — a fe­ledhetetlen élmények mellett —­­olyan gazdag tapasztalatokat szerez­tünk, amelyeket — a mi viszonyaink­ra alkalmazva — minden bizonnyal eredményesen tudunk majd felhasz­nálni munkánk során. Illyés József, a sztálnvárosi tanács V. b. titkára TANULMÁNYÚTON A NEMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁGBAN i­ testvérváros: Stalinstadt A galgahévizi Alkotmány termelő­­szövetkezetben tavaly juhtenyészetet létesítettek. A szakszerű irányítás és gondos kezelés következtében az idén már kiemelkedő, juhonként fél lite­res fejési átlagot értek el A tejből juhsajtot készítenek a tsz-ben, mely lényeges mellékjövedelmet hoz a fő üzemágak mellett. Galgagyörkön nagyszabású tömeg­­kapcsolati tapasztalatcsere értekezle­tet tartottak az aszódi járás közsé­geinek vb-elnökei, állandó bizottsági elnökei részévételével. Megjelent a megbeszélésen Fekete Mihály, a Pest megyei tanács vb-elnöke is, aki fel­szólalásában megvilágította az új módszerekkel való vezetést és a ta­nácsok tömegkapcsolatainak legfon­tosabb kérdéseit. A jelenlevők gaz­dag tapasztalatokat szereztek az ér­tekezleten, melyeket remélhetőleg felhasználnak a tanácsi munkában. Úihartyán község határában az összes dülőutakat megjavították, az árkokat kitisztították, átereszeket raktak le. Ezzel sikerült a talajvize­ket levezetni a község határában hú­zódó kanálisba. Mindezt költség nél­kül a tanácstagok által szervezett társadalmi munkával végezték el, 200 fő dolgozó és 20 kocsi vett részt a munkában. 200 ezer forint értékben korszerű péküzem épül Örkény községben. Eb­ben az évben az Örkényi és a szom­szédos községek lakóinak részére már a második korszerű pékséget hozta létre államunk. Mi épül Tatabányán és Oroszlányban a második ötéves tervben? Tatabányán és Oroszlányban, mint az ország számos más helységében­­ dolgozók részletesen megtárgyalják a második ötéves terv irányelveit, külö­nösen azokat a fejezeteket és pontokat, amelyek a két várossal foglalkoz­nak. Az irányelveken túlmenően érdekli az embereket, hogyan fejlődik Tatabánya és Oroszlány az elkövetkező öt évben. Az alábbiakban néhány felmerült kérdésre adunk választ. Papp Sándor elvtárs, a Lakóépület­­Ter­vező Vállalat tervfőmérnöke és a bővítésekre vonatkozólag tájékoztatott. TATABÁNYA-ÚJVÁROSBAN ed­dig megépült, illetve építés alatt áll 1863 lakás, 1 tizenhat tantermes álta­lános iskola, 1 anyás-csecsemőotthon, 2 bölcsőde, 1 nagyméretű óvoda, 1 MTH-iskola, 1 MTH-kollégium, 1 megyei tanácsház, 1 rendőrkapitány­ság és 1 kenyérgyár. Megépült és bővítés alatt áll a központi szenny­víztisztító-telep, továbbá a főgyűjtő csatorna is. Tatabányán az Újvárosban évek óta számításba vették a tervezők az erőművekből történő távfűtést, de eddig konkrét eredményeket nem le­hetett elérni. Ebben az évben az erőmű vezetősége annak a vélemé­nyének adott kifejezést, hogy fűtés céljára módjában lenne forróvizet adni. Az újonnan tervezendő épüle­tek fűtésénél — amennyiben az erő­művek valóban rendelkezésre tudják bocsátani a szükséges forróvizet — a távfűtést valóra váltják. A vízellátás ügye. A rohamosan fejlődő Tatabánya vízellátása sok gondot okozott, de a megoldás meg­történt, mert egy új vízvezeték léte­sítésének előmunkálatai folynak. Ez a vízvezeték a tatai Fényes-forrás­ból indulna el. OROSZLÁNY városi épületeiben — a Belkereskedelmi Minisztérium által kívánt szükséglet szerint — gon­doskodás történt üzletekről és az О. В. III. jelű épületekben nyíltak meg. Ugyancsak gondoskodás történt — a Könnyűipari Minisztérium által kí­vánt mértékben —­ a kisipari műhe­lyekről is, amelyeket szintén a fenti épületekben helyeztek el. Egy felszólaló kórház,építését tette szóvá. Az eddigi beruházási prog­ramokban Oroszlány város részére kórház létesítése nem merült fel. A város lakosságának kulturális szükségletét ez idő szerint a vásár­iskola színpaddal ellátott nagyterme és a déli településen levő népműve­lési ház látja el. A továbbiakban tervbe van véve egy 600 személyt be­fogadó, színi előadásokra is alkalmas filmszínház létesítése. Ebben opera­­előadást is lehet tartani. Oroszlány fejlesztésére a kormány­zat nagy súlyt helyez. Eddig megé­pült, illetve építés alatt áll 1314 la­kás, 2 bölcsőde, 1 óvoda, 1 nyolctan­termes és 1 tizenhat tantermes álta­lános iskola, 1 orvosi rendelő, 1 vájáriskola, 1 rendőrkapitányság, 1 kenyérgyár. Részben megépült és továbbfejlesztés alatt áll a központi szennyvíztisztító telep, elkészült a főgyűjtőcsatorna és az ivóvízellátás céljaira megindult a bokodi tónál levő vízmű, amely napi 6000 köbmé­ter víztermelésre létesül. Vállalati többletnyereségből új fürdő Debrecenben A debreceni városi tanácsnak az idei városfejlesztési terv előírta a Szabadság úti régi fürdők kibővíté­sét és korszerűsítését. Az év elején kezdtek hozzá a munkákhoz. Több mint egymillió forintos beruházással épült az új termálfürdő két meden­cével, továbbá kádfürdők és három zuhanyozófülke. A beruházást össze­latainak tavalyi és idei többletnyere­ségéből fedezték. Az átalakított és korszerűsített új fürdőt nemrégiben Kövér József, a­I. kerületi tanács elnöke adta át rendeltetésének. TANÁCSOK LAPJA 7

Next