Tanácsok Lapja, 1956 (7. évfolyam, 1-20. szám)

1956-05-22 / 10. szám

MEGÉRTÉSSEL, MELEG SZÓVAL A szó a gondolatok csengetyűje.­­ A szép szó egész bensőnket örömmel tölti el és olyan lelkesítő ereje van, hogy akit megihlet, ké­pes hegyeket is elmozdítani. A ri­deg szónak is van csengése, a durva kifakadások azonban rombolják ön­érzetünket, és olyan nyomokat hagynak bennünk, amelyeknek se­beit hosszú időn át viseljük. Igaz az a mondás, hogy száz dicsérő szó sem képes feledtetni a legkisebb fi­gyelmetlenséget, s a meggyőzés nél­küli parancsolgatást. Olvasóink kö­zött is bizonyára sok olyan akad, aki nem felejtette még el, miként ha­gyott nyomot benne egy-egy durva szó vagy önérzetét sértő kijelentés. Egy biztos, a rideg szó bármily igaz­ságot mond is, nem vonz, hanem ta­szít. Helytelen volna ezt a gondolat­sort úgy folytatni, mintha híján volnánk a meleg szívű, mosolygós arcú, az emberekkel türelmesen bánni tudó V. b.-elnököknek és ta­nácsi dolgozóknak. Nem, ez nem így van. De nekünk most már úgy kell felállítanunk a mércét: min­denütt ilyen vezetőink, dolgozóink legyenek! Ez természetes, hiszen az ő kezükbe helyeztük egy község, vá­ros, járás vagy éppen egy egész me­gye sorsának intézését. S hogy ilye­nek legyenek — ez a kívánság nem öncélú, nem egy elgondolás csupán, ebben az egész nép kívánsága rej­lik.­­K­ezdjük talán azzal, amivel ma , még sajnos, elég gyakran talál­kozunk. Sokszor nyitunk be olyan tanács­­hozák ajtaján V. b.-elnökök szobá­jába és a szakosztályok munkahe­lyeire, ahol morózus képű v. b.-el­nökkel és tanácsi dolgozóval talál­kozunk. Akikről az a kép alakul ki bennünk rövid beszélgetés után, hogy önmagukba zárkózott embe­rek, rossz értelemben vett »hivatal­nokok«, akik mindig csak a számok­ból ítélik meg a helyzetet és a számok, az ügyiratok, a panaszok tanulmányozásánál nem látják ma­guk előtt az embert, a panasztevőt, aki éppen azokban a pillanatokban már keserű szájízzel várja a vá­laszt. Sok magába zárkózott, mo­gorva képű v. b.-elnökkel találko­zunk még, akik, ha munkatársaik felől érdeklődünk, még mindig tele vannak előítéletekkel, s az illetők egy-egy régen elkövetett hibájába úgy csimpaszkodnak bele, mint bull­dog a zsákmányába. Nem látják, hogy egy-egy elkövetett hibából is van kivezető út és mindenki előtt nyitva áll az a lehetőség, hogy el­követett hibáinak börtönéből meg­szabaduljon. Élhet-e ilyen előítéle­tekkel szívében egy vezető a nép között? Még most is rideg szó a fi­zetsége azoknak, akik ma már szé­gyenkezve gondolnak vissza egy-egy ballépésükre? X Hol is kezdjük? — vetődik fel jog­­­*g­ gal az olvasó kérdése. Lehet-e egyáltalán időre megszabni, hogy kiben, mikor alakuljon át az eddigi rideg közöny, érces hang és figyel­metlenség, kedves, meleg szóvá, kultúrált modorrá? Bizony nem egy-két hétről, nem is hónapokról van itt szó. Mert a kedvességet, az emberekhez való bensőséges vi­szonyt nem egy cikkből, nem tan­könyvekből szívja magába az em­ber. Ezt a hangot, ezt a viszonyt az egyszerű emberektől, életükből-ba­­rátságukból tanulja az ember. Van, aki képtelen arra, hogy ezt megta­nulja. Saját kárán okul belőle. De a szokás is kegyetlen hatalom, s ha nem faragják, nem nemesítik, elfa­jul. Sok falusi v. b.-elnökünkre ilyen szempontból nem nagyon gon­doltunk az elmúlt időszakokban. Nem nyesegettük durva kinövései­ket, sőt sokszor tápot adtunk arra, hogy mindig önmagukat állítsák előtérbe, s minden eredményt, amit a dolgozó nép becsületes munkája szül, a maguk csalhatatlanságának könyveljenek el. Amikor azt mondjuk, hogy appa­rátusunk minden dolgozója és veze­tője kedves szavú, meleg szívű, hig­gadt és megfontolt gondolkodású legyen mindazok iránt, akik előle­gezett bizalommal választották őket vezetőjüknek és fordulnak hozzájuk gondjukkal — ezalatt nem egysze­rű udvariassági aktust értünk, nem mesterkéltséget, nem gyökér nélküli művirágot. Hanem új és új színek­ben pompázó, mély gyökereket eresztő nemes virágot, amely a legtermékenyebb, a legdrágább ta­lajból, a dolgozó nép megbecsülésé­ből hajt új rügyeket, újabb virágo­kat. Sok ridegséget kell még leküzde­­nünk a tanácsüléseken. Hiszen az ott elhangzott beszámolók és hozzá­szólások, ha annak minden sora és gondolata szívből jövő és párosul a hallgatók meglátásaival,­­ mindig könnyebben megértésre talál, mint­ha csak mechanikus felsorolással és »hivatali ízzel« vázoljuk törek­véseink célját és erőfeszítéseink irányát. N N­emegyszer tapasztaljuk meg,­­ hogy a tanácsülési beszámolók nyelvezete sérti magyar nyelvünk szépségeit, annyira ízetlen, annyira hivatalos, hogy néha a legszebb gondolat is elvész benne. Miben kell keresnünk az okokat? Főként abban, hogy az utóbbi évek során mellékesnek tekintettük, hogy az értelem mellett az emberek szívé­hez is megtaláljuk a kulcsot. Ez a kulcs sokszor kihullott a kezünkből — sokan még ma sem keresik! Meg kell azonban újra találnunk, mert rideg, hivatalos nyelvezettel a leg­szebb feladatok is szürkén csenge­nek. Nem egyszer hallani még ma is olyan tanácsülési beszámolókat, amelyeket bárki, bármikor elkészíthe­tett volna, annyira egy kaptafára készülnek, annyira hiányzik belőlük az önálló gondolat, a nehézségek bátor felvetése. Több önálló gondolatra van szük­sége minden v. b.-vezetőnek, taná­csi dolgozónak, de több megértésre is. Megértésre, amikor dönt egy-egy dolgozó ügyében. Ez a megértés vi­szi közelebb a nép vezetőjét az egyszerű dolgozók gondolatvilágá­hoz is. Az egyszerű emberek között élni, bajaikat orvosolni, kívánságai­kat felkarolni, egyszóval: velük együtt élni és lélegezni — ez a leg­szebb, legnemesebb feladat, amelyet minden v. b.-vezetőnek, minden tanácsi dolgozónak kedves szóval, türelmes, higgadt nevelőmunkával kell alkotó módon gyümölcsöztetni. Hasznos Tanfolyam indult Polgár községben A csökkent munkaképességű la­kosság foglalkoztatására vesszőfo­­nési tanfolyam indult a községben. A cél az, hogy a tanfolyam elvég­zése u­tán hasznos munkát végezze­nek a közösségnek. Már sikerült biztosítani, hogy a termékeket a helybeli kisipari szövetkezet veszi át.­­ A 19 tanuló oktatásához nagy se­gítséget nyújt Izsvák József kosár­fonó-tanító, aki nagy szeretettel ve­zeti a tanfolyamot, képezi őket. Di­cséret illeti az oktatót és a 19 hall­gatót, mindannyian szorgalmasan tanulnak, minden reggel pontosan megjelennek munkahelyükön. Petneházi István, a járási tanács szociálpolitikai csoportjának előadója Verseny a szegedi járás termelőszövetkezetei között A szegedi járásban levő termelő­­szövetkezetek komoly erőfeszítése­ket tesznek, hogy a múlt évihez vi­szonyítva 3 százalékos terméshozam emelkedést érjenek el. Eddig negy­ven tíz között indult párosverseny. A versenyben élen halad a sző­­regi Vörös Rózsa tsz, amely tavaszi vetéstervét maradéktalanul teljesí­tette. Második a sövényházi Zója, amely tavaszi vetéstervét a kuko­rica kivételével teljesítette. Jó munkát végeznek még a szaty­­mazi Szabadság, a szőregi Petőfi, a pusztaszeri Petőfi, a deszki Kossuth és a kiskundorozsmai tsz-ekben. Tokody Béla járási előadó Szeged, járási tanács v. o. * Magukénak érzik vitatkoznak róla Hozzászólások második ötéves tervünk irányelv-tervezetéhez Országépítő terveink végre­hajtásában nem kis szerep há­rul tanácsainkra. Az állam­hatalom helyi szervei részt, is kérnek ebből a hatalmas fel­adatból és a második ötéves terv irányelv-tervezetének nyilvánosságra hozatala óta kisgyűléseiken, ankétokon is­mertetik az országos és helyi feladatokat. Már eddig is sok értékes javaslat bizonyítja, mennyi haszonnal jár, ha a dolgozó tömegek nemcsak a terv végrehajtásában, hanem annak összeállításában is sze­repet kapnak. Az alábbi hozzá­szólások arról tanúskodnak, hogy a megindult vita termé­kenynek bizonyult. De egyben arra is fényt vetnék, hogy ta­nácsaink, azok tagjai és dol­gozói a terv végrehajtását il­letően készek minden erejüket latba vetni. Még többet termelhetünk Én természetesen — mezőgazda­­sági igazgatóság vezetője vagyok — a megvitatás alatt álló irányelv-ter­vezetnek a mezőgazdasággal foglal­kozó részét tanulmányoztam át első­­sorban. Azonnal megjegyzem: a ter­méshozamok növelésére vonatkozó számadatokat kissé túl óvatosnak tartom. Miért? Egyrészt, mert má­sodik ötéves tervünk ideje alatt —­ az eddigi jelek alapján is —­ egyre na­gyobb mértékben bontakozik ki me­zőgazdaságunk szocialista jellege. Másrészt a mezőgazdaság fejlesztésé­r­e tervezett 13 milliárdos beruházás okozza fokozottabb derűlátásomat, mely 53 százalékos emelkedést mu­tat első ötéves tervünkhöz képest. Csupán ez a két tényező is jogosan enged következtetni arra, hogy mo­dern gépekkel ellátott nagyüzemi mezőgazdaságunk terméshozama a tervezettnél — véleményem szerint — legalább három-öt százalékkal ma­gasabbra növelhető. De ha felhasz­náljuk az olyan lehetőségeket is, mint amilyen például a vetésforgók szigorúbb betartása (jobb talajelő­készítés, kalászosnak kalászos után történő vetésének megszüntetése), akkor csupán megyénkben nem ke­vesebb, mint 1200 vagon gabonával termelhetünk többet. A tervezet szerint a lucerna ter­méseredményét — vetésterületének 40 százalékos növelésével — az 1955. évi 7,8 millió mázsáról 13 millió má­zsára kell emelni. Erre itt nálunk, ahol a magyarországi lucernaterme­­lés legelőször meghonosodott, külö­nösen nagy lehetőség mutatkozik. Ennek a fontos takarmánynövénynek nemcsak az állattenyésztés, hanem egész népgazdaságunk szempontjából nagy jelentősége van, mert a ma­gyar, de különösen a békési fajtájú lucernamagvaknak nagy piacuk van a nyugati és az északi országokban. Fontos feladatunk tehát, hogy itt Békésben többet törődjünk e növény termelésével. Mivel, mint említettem, megyénk talajviszonyai és éghajlati adottságai különösen alkalmasak e növény termesztésére, célszerűnek tartanám, ha nagyobb arányokban termelhetnénk nálunk lucernát, akár más növények rovására is. Ezért he­lyes lenne, ha az irányelvekben na­gyobb súlyt helyeznénk arra, hogy minden területen olyan növényféle­­ségeket termeljünk, amelyek az adott talaj- és éghajlati viszonyok­nak a leginkább megfelelnek. Nánási Illés, a Békés megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője Nagyobb hatáskört a lakások elosztásánál A nyilvánosságra hozott irányelv­­tervezet a pécsi dolgozók körében is nagy visszhangra talált. Nem utolsósorban azért, mert második ötéves tervünk keretében városunk több égető problémája oldódik meg. Én a lakások elosztásával kapcso­latban szeretnék javaslatot tenni. A Minisztertanács egyik legutóbbi ha­tározatával szabályozta az újonnan épült lakások elosztásának rendjét. Kétségtelen, hogy ez a határozat jelentős és növeli a tanácsok jog­körét. Mégis úgy látom, hogy az ál­lami erőforrásból épülő lakások el­osztásával kapcsolatban a megyei jogú városi tanácsok v. b.-inek a jog­köre ezután sem lesz teljesen kielé­gítő. Helyesnek tartanám tehát, ha a Minisztertanács az M. M. által épülő lakások 40 százaléka feletti rendelkezést a megyei jogú városok­nak is megadná. Másik javaslatom az lenne, hogy a lakóházépítések megtervezésébe is legyen több beleszólásuk a taná­csoknak. A helyi állami szervek mégiscsak jobban ismerik területük adottságait, mint az építtető minisz­tériumok, így nem fordulnának elő olyan hiányosságok, amelyek csak az építkezések befejezése után de­rülnek ki. De az is helyes lenne, ha — függetlenül attól, hogy melyik szerv az építtető — a lakóházak át­vételét is a tanácsok eszközölnék, így nem fordulnának elő a már em­lített hiányosságok és az építő­vállalatok is nagyobb gonddal vé­geznék munkájukat. Tamás József, a pécsi városi tanács v. b. titkára Mielőbb fogjunk hozzá a belvíz­­védelemhez Az irányelv-tervezet mezőgazda­sággal foglalkozó részének 11. pont­jához szólok hozzá. A tervezet ebben a pontban foglalkozik a belvízvé­delmi csatornahálózat rendbehoza­talával és erre, valamint­­ hasonló célo­kra 800 milliót irányoz elő. Azt javaslom, hogy ezeket a munkákat elsősorban ott kezdjék meg, ahol az árvízveszély, illetve a talajvíz rend­szeres jelenség. Ilyen hely járásunk területén Báta környéke és a sárközi rész. Véleményem szerint ezt a mun­kát mielőbb meg kellene kezdeni, mert ezáltal háromezer kát. hold jó minőségű szántóföldet vonhatnánk művelés alá. Ezen a területen min­den esős évben lehetetlenné válik a mezőgazdasági termelés és így kát. holdanként nyolc mázsát számítva, 24 ezer mázsa gabonamennyiség vesz kárba. Az irányelv-tervezet célul tűzi ki a mezőgazdaság további szocialista fejlesztését. Ez a kérdés magával hozza a szakemberképzés fokozását, melyre az irányelv-tervezet is utal. Tolna megyében ez idő szerint egyet­len mezőgazdasági szakoktatási in­tézmény (technikum) működik. Ezért azt javasolom, hogy megyénkben legalább egy ilyen intézményt léte­sítsenek. Hadd szóljak még arról, hogy ná­lunk is széles körben vitattuk meg a tervezetet és a felmerült javasla­tok jó részét saját erőnkből fogjuk megvalósítani. Fóris György, a szekszárdi járási tanács v. b. elnökhelyettese Pedagógus szemmel Nagy figyelemmel és érdeklődés­sel tanulmányoztam az irányelv­­tervezetet. Élek tehát a lehetőséggel és én is kifejtem elgondolásomat. Nézetem szerint igen szűkszavúan foglalkozik a tervezet az óvodák és iskolai napközi otthonok fejleszté­sével. Attól tartok, hogy a tervezett 4100 új általános iskolai tanterem kevésnek fog bizonyulni. Ha figye­lembe vesszük, hogy jelenleg körül­belül 3000 községünk van, nem is szólva a városokról és tanyákról — bár tekintélyes szám az előirányzott 4100 tanterem építése, mégis félő, hogy ez községekre lebontva kevés lesz. Tekintettel arra, hogy Nyírma­­dán legalább négy-öt tanteremre lenne égető szükség, Balktalóránthá­zán pedig az óvoda és az általános iskolai napközi otthon szabályelle­nesen egy nevelő lakásán van elhe­lyezve, bizony igazoltnak látszik fel­tevésem. Az új tantermek, illetve iskolák építése kapcsán több ezer új nevelő áll majd munkába. Ezeknek termé­szetesen lakásra lesz szükségük. Ezért helyesnek tartanám, ha a la­kásépítéseknél a pedagógusok jogos igényeit is figyelembe vennék. Albert Antal, oktatási osztályvezető, Baktalórántháza, járási tanács Helyi üzemet létesítünk Csakúgy, mint járási tanácstagtár­saim, én is ismertettem választóke­rületemben az irányelv-tervezetet. Választóim megelégedéssel nyilat­koztak a tervezetről és különöse­n a mezőgazdaság nagyarányú fejleszté­se váltott ki nagy lelkesedést körük­ben. De nagyon sok szó esett a köz­­ségfejlesztési problémákról is. Sokan kifogásolták, hogy egyes helyi lé­tesítményeket nem tudnak kivitelez­­tetni. Így merült fel annak a gon­dolata, hogy célszerű lenne létre­hozni Pakson — a járás székhelyén — egy betonelemgyártó üzemet. Mi­vel a Duna mellett fekvő községben korlátlan mennyiségű sóder áll ren­delkezésre — amit ezért még szállí­tani sem kell —, a tervezett üzem alacsony önköltséggel működhetne. Ezt a javaslatot a járási tanácshoz terjesztettük, mely kedvezően fog­lalt állást a kérdésben. A napokban aztán már ki is jelölték a létesítendő üzem helyét és reméljük, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottsága sem késlekedik majd a kellő segít­ség megadásával. Ez az elgondolás tehát a kialakult vita első »helyi terméke«, de azon leszünk, hogy más hasonló, hasznos javaslatokkal is előmozdítsuk második ötéves ter­vünk sikerét. Szabó László, a paksi járási tanács tagja, a kanácsi állami gazdaság igazgatója Javaslatok a szakmai oktatás kiszélesítéséhez .A közép- és főiskolai végzettség­gel nem rendelkező dolgozók szak­­képzettségének emelése érdekében szélesíteni kell a munkaidőn kívüli oktatást. — olvasom az irányelv­­tervezetben. Ehhez a célkitűzéshez lenne javaslatom. Azt hiszem, nem vitatja senki, hogy nemcsak a technikai, hanem az államigazgatási munkához is egy­re mélyebb és alaposabb ismeretek szükségesek. Az a sok bürokratikus vonás, ami még fellelhető az állami munnkában, nem csekély mértékben a kellő szakmai tudás hiányából fa­kad. Miért említem mindezt? Azért, mert véleményem szerint az irány­elvekben célul kellene kitűzni az ál­­lammi igazgatás dolgozóinak megfelelő színvonalú szakmai továbbképzését is. Arra gondolok, hogy meg kell teremteni a Tanácsakadémián a le­velező oktatást. Sőt tovább megyek: az ország több helyén működő öthó­­napos államigazgatási iskolákon is lehetővé kell tenni az ilyenfajta ta­nulást.­ Ezek az iskolák már területi elhelyezésüknél fogva is igen alkal­masak arra, hogy a levelező oktatás­ban részt vevők megjelenhessenek a havi konferenciákon. Ez javaslatom lényege. Meggyőző­désem: ha ilyen tanulási lehetőségek nyílnának a v. b.-ok és az apparátus dolgozói számára, az csa­k a­ jobb, gyorsabb és eredményesebb ügyin­tézést vonná maga után. Tóth József, a mátészalkai községi tanács V. b. titkára

Next