Tanácsok Lapja, 1956 (7. évfolyam, 1-20. szám)
1956-05-22 / 10. szám
MEGÉRTÉSSEL, MELEG SZÓVAL A szó a gondolatok csengetyűje. A szép szó egész bensőnket örömmel tölti el és olyan lelkesítő ereje van, hogy akit megihlet, képes hegyeket is elmozdítani. A rideg szónak is van csengése, a durva kifakadások azonban rombolják önérzetünket, és olyan nyomokat hagynak bennünk, amelyeknek sebeit hosszú időn át viseljük. Igaz az a mondás, hogy száz dicsérő szó sem képes feledtetni a legkisebb figyelmetlenséget, s a meggyőzés nélküli parancsolgatást. Olvasóink között is bizonyára sok olyan akad, aki nem felejtette még el, miként hagyott nyomot benne egy-egy durva szó vagy önérzetét sértő kijelentés. Egy biztos, a rideg szó bármily igazságot mond is, nem vonz, hanem taszít. Helytelen volna ezt a gondolatsort úgy folytatni, mintha híján volnánk a meleg szívű, mosolygós arcú, az emberekkel türelmesen bánni tudó V. b.-elnököknek és tanácsi dolgozóknak. Nem, ez nem így van. De nekünk most már úgy kell felállítanunk a mércét: mindenütt ilyen vezetőink, dolgozóink legyenek! Ez természetes, hiszen az ő kezükbe helyeztük egy község, város, járás vagy éppen egy egész megye sorsának intézését. S hogy ilyenek legyenek — ez a kívánság nem öncélú, nem egy elgondolás csupán, ebben az egész nép kívánsága rejlik.Kezdjük talán azzal, amivel ma , még sajnos, elég gyakran találkozunk. Sokszor nyitunk be olyan tanácshozák ajtaján V. b.-elnökök szobájába és a szakosztályok munkahelyeire, ahol morózus képű v. b.-elnökkel és tanácsi dolgozóval találkozunk. Akikről az a kép alakul ki bennünk rövid beszélgetés után, hogy önmagukba zárkózott emberek, rossz értelemben vett »hivatalnokok«, akik mindig csak a számokból ítélik meg a helyzetet és a számok, az ügyiratok, a panaszok tanulmányozásánál nem látják maguk előtt az embert, a panasztevőt, aki éppen azokban a pillanatokban már keserű szájízzel várja a választ. Sok magába zárkózott, mogorva képű v. b.-elnökkel találkozunk még, akik, ha munkatársaik felől érdeklődünk, még mindig tele vannak előítéletekkel, s az illetők egy-egy régen elkövetett hibájába úgy csimpaszkodnak bele, mint bulldog a zsákmányába. Nem látják, hogy egy-egy elkövetett hibából is van kivezető út és mindenki előtt nyitva áll az a lehetőség, hogy elkövetett hibáinak börtönéből megszabaduljon. Élhet-e ilyen előítéletekkel szívében egy vezető a nép között? Még most is rideg szó a fizetsége azoknak, akik ma már szégyenkezve gondolnak vissza egy-egy ballépésükre? X Hol is kezdjük? — vetődik fel jog*g gal az olvasó kérdése. Lehet-e egyáltalán időre megszabni, hogy kiben, mikor alakuljon át az eddigi rideg közöny, érces hang és figyelmetlenség, kedves, meleg szóvá, kultúrált modorrá? Bizony nem egy-két hétről, nem is hónapokról van itt szó. Mert a kedvességet, az emberekhez való bensőséges viszonyt nem egy cikkből, nem tankönyvekből szívja magába az ember. Ezt a hangot, ezt a viszonyt az egyszerű emberektől, életükből-barátságukból tanulja az ember. Van, aki képtelen arra, hogy ezt megtanulja. Saját kárán okul belőle. De a szokás is kegyetlen hatalom, s ha nem faragják, nem nemesítik, elfajul. Sok falusi v. b.-elnökünkre ilyen szempontból nem nagyon gondoltunk az elmúlt időszakokban. Nem nyesegettük durva kinövéseiket, sőt sokszor tápot adtunk arra, hogy mindig önmagukat állítsák előtérbe, s minden eredményt, amit a dolgozó nép becsületes munkája szül, a maguk csalhatatlanságának könyveljenek el. Amikor azt mondjuk, hogy apparátusunk minden dolgozója és vezetője kedves szavú, meleg szívű, higgadt és megfontolt gondolkodású legyen mindazok iránt, akik előlegezett bizalommal választották őket vezetőjüknek és fordulnak hozzájuk gondjukkal — ezalatt nem egyszerű udvariassági aktust értünk, nem mesterkéltséget, nem gyökér nélküli művirágot. Hanem új és új színekben pompázó, mély gyökereket eresztő nemes virágot, amely a legtermékenyebb, a legdrágább talajból, a dolgozó nép megbecsüléséből hajt új rügyeket, újabb virágokat. Sok ridegséget kell még leküzdenünk a tanácsüléseken. Hiszen az ott elhangzott beszámolók és hozzászólások, ha annak minden sora és gondolata szívből jövő és párosul a hallgatók meglátásaival, mindig könnyebben megértésre talál, mintha csak mechanikus felsorolással és »hivatali ízzel« vázoljuk törekvéseink célját és erőfeszítéseink irányát. N Nemegyszer tapasztaljuk meg, hogy a tanácsülési beszámolók nyelvezete sérti magyar nyelvünk szépségeit, annyira ízetlen, annyira hivatalos, hogy néha a legszebb gondolat is elvész benne. Miben kell keresnünk az okokat? Főként abban, hogy az utóbbi évek során mellékesnek tekintettük, hogy az értelem mellett az emberek szívéhez is megtaláljuk a kulcsot. Ez a kulcs sokszor kihullott a kezünkből — sokan még ma sem keresik! Meg kell azonban újra találnunk, mert rideg, hivatalos nyelvezettel a legszebb feladatok is szürkén csengenek. Nem egyszer hallani még ma is olyan tanácsülési beszámolókat, amelyeket bárki, bármikor elkészíthetett volna, annyira egy kaptafára készülnek, annyira hiányzik belőlük az önálló gondolat, a nehézségek bátor felvetése. Több önálló gondolatra van szüksége minden v. b.-vezetőnek, tanácsi dolgozónak, de több megértésre is. Megértésre, amikor dönt egy-egy dolgozó ügyében. Ez a megértés viszi közelebb a nép vezetőjét az egyszerű dolgozók gondolatvilágához is. Az egyszerű emberek között élni, bajaikat orvosolni, kívánságaikat felkarolni, egyszóval: velük együtt élni és lélegezni — ez a legszebb, legnemesebb feladat, amelyet minden v. b.-vezetőnek, minden tanácsi dolgozónak kedves szóval, türelmes, higgadt nevelőmunkával kell alkotó módon gyümölcsöztetni. Hasznos Tanfolyam indult Polgár községben A csökkent munkaképességű lakosság foglalkoztatására vesszőfonési tanfolyam indult a községben. A cél az, hogy a tanfolyam elvégzése után hasznos munkát végezzenek a közösségnek. Már sikerült biztosítani, hogy a termékeket a helybeli kisipari szövetkezet veszi át. A 19 tanuló oktatásához nagy segítséget nyújt Izsvák József kosárfonó-tanító, aki nagy szeretettel vezeti a tanfolyamot, képezi őket. Dicséret illeti az oktatót és a 19 hallgatót, mindannyian szorgalmasan tanulnak, minden reggel pontosan megjelennek munkahelyükön. Petneházi István, a járási tanács szociálpolitikai csoportjának előadója Verseny a szegedi járás termelőszövetkezetei között A szegedi járásban levő termelőszövetkezetek komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy a múlt évihez viszonyítva 3 százalékos terméshozam emelkedést érjenek el. Eddig negyven tíz között indult párosverseny. A versenyben élen halad a szőregi Vörös Rózsa tsz, amely tavaszi vetéstervét maradéktalanul teljesítette. Második a sövényházi Zója, amely tavaszi vetéstervét a kukorica kivételével teljesítette. Jó munkát végeznek még a szatymazi Szabadság, a szőregi Petőfi, a pusztaszeri Petőfi, a deszki Kossuth és a kiskundorozsmai tsz-ekben. Tokody Béla járási előadó Szeged, járási tanács v. o. * Magukénak érzik vitatkoznak róla Hozzászólások második ötéves tervünk irányelv-tervezetéhez Országépítő terveink végrehajtásában nem kis szerep hárul tanácsainkra. Az államhatalom helyi szervei részt, is kérnek ebből a hatalmas feladatból és a második ötéves terv irányelv-tervezetének nyilvánosságra hozatala óta kisgyűléseiken, ankétokon ismertetik az országos és helyi feladatokat. Már eddig is sok értékes javaslat bizonyítja, mennyi haszonnal jár, ha a dolgozó tömegek nemcsak a terv végrehajtásában, hanem annak összeállításában is szerepet kapnak. Az alábbi hozzászólások arról tanúskodnak, hogy a megindult vita termékenynek bizonyult. De egyben arra is fényt vetnék, hogy tanácsaink, azok tagjai és dolgozói a terv végrehajtását illetően készek minden erejüket latba vetni. Még többet termelhetünk Én természetesen — mezőgazdasági igazgatóság vezetője vagyok — a megvitatás alatt álló irányelv-tervezetnek a mezőgazdasággal foglalkozó részét tanulmányoztam át elsősorban. Azonnal megjegyzem: a terméshozamok növelésére vonatkozó számadatokat kissé túl óvatosnak tartom. Miért? Egyrészt, mert második ötéves tervünk ideje alatt — az eddigi jelek alapján is — egyre nagyobb mértékben bontakozik ki mezőgazdaságunk szocialista jellege. Másrészt a mezőgazdaság fejlesztésére tervezett 13 milliárdos beruházás okozza fokozottabb derűlátásomat, mely 53 százalékos emelkedést mutat első ötéves tervünkhöz képest. Csupán ez a két tényező is jogosan enged következtetni arra, hogy modern gépekkel ellátott nagyüzemi mezőgazdaságunk terméshozama a tervezettnél — véleményem szerint — legalább három-öt százalékkal magasabbra növelhető. De ha felhasználjuk az olyan lehetőségeket is, mint amilyen például a vetésforgók szigorúbb betartása (jobb talajelőkészítés, kalászosnak kalászos után történő vetésének megszüntetése), akkor csupán megyénkben nem kevesebb, mint 1200 vagon gabonával termelhetünk többet. A tervezet szerint a lucerna terméseredményét — vetésterületének 40 százalékos növelésével — az 1955. évi 7,8 millió mázsáról 13 millió mázsára kell emelni. Erre itt nálunk, ahol a magyarországi lucernatermelés legelőször meghonosodott, különösen nagy lehetőség mutatkozik. Ennek a fontos takarmánynövénynek nemcsak az állattenyésztés, hanem egész népgazdaságunk szempontjából nagy jelentősége van, mert a magyar, de különösen a békési fajtájú lucernamagvaknak nagy piacuk van a nyugati és az északi országokban. Fontos feladatunk tehát, hogy itt Békésben többet törődjünk e növény termelésével. Mivel, mint említettem, megyénk talajviszonyai és éghajlati adottságai különösen alkalmasak e növény termesztésére, célszerűnek tartanám, ha nagyobb arányokban termelhetnénk nálunk lucernát, akár más növények rovására is. Ezért helyes lenne, ha az irányelvekben nagyobb súlyt helyeznénk arra, hogy minden területen olyan növényféleségeket termeljünk, amelyek az adott talaj- és éghajlati viszonyoknak a leginkább megfelelnek. Nánási Illés, a Békés megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője Nagyobb hatáskört a lakások elosztásánál A nyilvánosságra hozott irányelvtervezet a pécsi dolgozók körében is nagy visszhangra talált. Nem utolsósorban azért, mert második ötéves tervünk keretében városunk több égető problémája oldódik meg. Én a lakások elosztásával kapcsolatban szeretnék javaslatot tenni. A Minisztertanács egyik legutóbbi határozatával szabályozta az újonnan épült lakások elosztásának rendjét. Kétségtelen, hogy ez a határozat jelentős és növeli a tanácsok jogkörét. Mégis úgy látom, hogy az állami erőforrásból épülő lakások elosztásával kapcsolatban a megyei jogú városi tanácsok v. b.-inek a jogköre ezután sem lesz teljesen kielégítő. Helyesnek tartanám tehát, ha a Minisztertanács az M. M. által épülő lakások 40 százaléka feletti rendelkezést a megyei jogú városoknak is megadná. Másik javaslatom az lenne, hogy a lakóházépítések megtervezésébe is legyen több beleszólásuk a tanácsoknak. A helyi állami szervek mégiscsak jobban ismerik területük adottságait, mint az építtető minisztériumok, így nem fordulnának elő olyan hiányosságok, amelyek csak az építkezések befejezése után derülnek ki. De az is helyes lenne, ha — függetlenül attól, hogy melyik szerv az építtető — a lakóházak átvételét is a tanácsok eszközölnék, így nem fordulnának elő a már említett hiányosságok és az építővállalatok is nagyobb gonddal végeznék munkájukat. Tamás József, a pécsi városi tanács v. b. titkára Mielőbb fogjunk hozzá a belvízvédelemhez Az irányelv-tervezet mezőgazdasággal foglalkozó részének 11. pontjához szólok hozzá. A tervezet ebben a pontban foglalkozik a belvízvédelmi csatornahálózat rendbehozatalával és erre, valamint hasonló célokra 800 milliót irányoz elő. Azt javaslom, hogy ezeket a munkákat elsősorban ott kezdjék meg, ahol az árvízveszély, illetve a talajvíz rendszeres jelenség. Ilyen hely járásunk területén Báta környéke és a sárközi rész. Véleményem szerint ezt a munkát mielőbb meg kellene kezdeni, mert ezáltal háromezer kát. hold jó minőségű szántóföldet vonhatnánk művelés alá. Ezen a területen minden esős évben lehetetlenné válik a mezőgazdasági termelés és így kát. holdanként nyolc mázsát számítva, 24 ezer mázsa gabonamennyiség vesz kárba. Az irányelv-tervezet célul tűzi ki a mezőgazdaság további szocialista fejlesztését. Ez a kérdés magával hozza a szakemberképzés fokozását, melyre az irányelv-tervezet is utal. Tolna megyében ez idő szerint egyetlen mezőgazdasági szakoktatási intézmény (technikum) működik. Ezért azt javasolom, hogy megyénkben legalább egy ilyen intézményt létesítsenek. Hadd szóljak még arról, hogy nálunk is széles körben vitattuk meg a tervezetet és a felmerült javaslatok jó részét saját erőnkből fogjuk megvalósítani. Fóris György, a szekszárdi járási tanács v. b. elnökhelyettese Pedagógus szemmel Nagy figyelemmel és érdeklődéssel tanulmányoztam az irányelvtervezetet. Élek tehát a lehetőséggel és én is kifejtem elgondolásomat. Nézetem szerint igen szűkszavúan foglalkozik a tervezet az óvodák és iskolai napközi otthonok fejlesztésével. Attól tartok, hogy a tervezett 4100 új általános iskolai tanterem kevésnek fog bizonyulni. Ha figyelembe vesszük, hogy jelenleg körülbelül 3000 községünk van, nem is szólva a városokról és tanyákról — bár tekintélyes szám az előirányzott 4100 tanterem építése, mégis félő, hogy ez községekre lebontva kevés lesz. Tekintettel arra, hogy Nyírmadán legalább négy-öt tanteremre lenne égető szükség, Balktalórántházán pedig az óvoda és az általános iskolai napközi otthon szabályellenesen egy nevelő lakásán van elhelyezve, bizony igazoltnak látszik feltevésem. Az új tantermek, illetve iskolák építése kapcsán több ezer új nevelő áll majd munkába. Ezeknek természetesen lakásra lesz szükségük. Ezért helyesnek tartanám, ha a lakásépítéseknél a pedagógusok jogos igényeit is figyelembe vennék. Albert Antal, oktatási osztályvezető, Baktalórántháza, járási tanács Helyi üzemet létesítünk Csakúgy, mint járási tanácstagtársaim, én is ismertettem választókerületemben az irányelv-tervezetet. Választóim megelégedéssel nyilatkoztak a tervezetről és különösen a mezőgazdaság nagyarányú fejlesztése váltott ki nagy lelkesedést körükben. De nagyon sok szó esett a községfejlesztési problémákról is. Sokan kifogásolták, hogy egyes helyi létesítményeket nem tudnak kiviteleztetni. Így merült fel annak a gondolata, hogy célszerű lenne létrehozni Pakson — a járás székhelyén — egy betonelemgyártó üzemet. Mivel a Duna mellett fekvő községben korlátlan mennyiségű sóder áll rendelkezésre — amit ezért még szállítani sem kell —, a tervezett üzem alacsony önköltséggel működhetne. Ezt a javaslatot a járási tanácshoz terjesztettük, mely kedvezően foglalt állást a kérdésben. A napokban aztán már ki is jelölték a létesítendő üzem helyét és reméljük, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottsága sem késlekedik majd a kellő segítség megadásával. Ez az elgondolás tehát a kialakult vita első »helyi terméke«, de azon leszünk, hogy más hasonló, hasznos javaslatokkal is előmozdítsuk második ötéves tervünk sikerét. Szabó László, a paksi járási tanács tagja, a kanácsi állami gazdaság igazgatója Javaslatok a szakmai oktatás kiszélesítéséhez .A közép- és főiskolai végzettséggel nem rendelkező dolgozók szakképzettségének emelése érdekében szélesíteni kell a munkaidőn kívüli oktatást. — olvasom az irányelvtervezetben. Ehhez a célkitűzéshez lenne javaslatom. Azt hiszem, nem vitatja senki, hogy nemcsak a technikai, hanem az államigazgatási munkához is egyre mélyebb és alaposabb ismeretek szükségesek. Az a sok bürokratikus vonás, ami még fellelhető az állami munnkában, nem csekély mértékben a kellő szakmai tudás hiányából fakad. Miért említem mindezt? Azért, mert véleményem szerint az irányelvekben célul kellene kitűzni az állammi igazgatás dolgozóinak megfelelő színvonalú szakmai továbbképzését is. Arra gondolok, hogy meg kell teremteni a Tanácsakadémián a levelező oktatást. Sőt tovább megyek: az ország több helyén működő öthónapos államigazgatási iskolákon is lehetővé kell tenni az ilyenfajta tanulást. Ezek az iskolák már területi elhelyezésüknél fogva is igen alkalmasak arra, hogy a levelező oktatásban részt vevők megjelenhessenek a havi konferenciákon. Ez javaslatom lényege. Meggyőződésem: ha ilyen tanulási lehetőségek nyílnának a v. b.-ok és az apparátus dolgozói számára, az csak a jobb, gyorsabb és eredményesebb ügyintézést vonná maga után. Tóth József, a mátészalkai községi tanács V. b. titkára