Tanácsok Lapja, 1957 (8. évfolyam, 1-22. szám)
1957-08-15 / 13. szám
Paksi gondok TÖBB SZÁZ HOLD SZŐLŐ KERES GAZDÁT a paksi járásban. Bármennyire is hihetetlenül hangzik, de így van. A begyűjtés eltörlése után, a dolgozó parasztok megnövekedett termelési kedve ellenére Györkönyben mintegy kétszáz, Nagydorogon százötven, Bikácson száz hold gazdátlan. Állami tartalékterületek ezek, amelyeket nem vesznek ki kishaszonbérbe, mert nagyon leromlottak, jóformán teljesen kipusztultak, s a tíz éves szerződési idő kevés arra, hogy kellően gyümölcsözzön a nagy befektetés. Nagyüzemi gazdálkodásra sem alkalmasak, mert jórészt megművelt területek közé beékelt parcellák. Adja el ezeket az állam — javasolja a járási VB-elnök. A parasztok szívesen megvennék, meg is fizetnék az árát. S ez kétszeresen hasznos volna a népgazdaságnak: az árán kívül, ami nem jönne rosszul, helyrehoznák a szőlőt, vagy újat telepítenének helyette. * ELÁRVULT MOTORKERÉKPÁROK: rozsdásodnak a járási tanácson, várva, hogy sorsukról mit döntenek az illetékesek. Az idei költségvetésben ugyanis egy fillér sincs az üzemeltetésükre. A felsőbb szervek határozata az volt, hogyfelértékelik és eladják, megvehetik a járási tanács dolgozói is. A felértékelést egy bizottságnak kellene végeznie, de annak se híre, se hamva. A motorkerékpárok rozsdásodnak, a járási tanács dolgozói pedig kénytelenek az apostolok lován járni. Végre valakinek eszébe juthatna, hogy intézkedjék. HADAKOZUNK A MAHAJOSSZAL — mondja Koleszár József, a paksi községi VB elnökhelyettese. — Hogy mi a csuda az a Mahajosz? Magyar Hajófuvarozási Szövetkezet. Én álszövetkezetnek tartom. Nézze, hányféle alapszabálytervezetet küldözgettek szét, de valamennyi elfogadhatatlan: megrövidíti a tagokat, szabadkezet biztosít az országos vezetőségnek. Mi szeretnénk megindítani a kavicskitermelést, hogy növeljük a községi bevételeket. Van is egy 200 köbméteres kotró és kilenc kishajó Pakson. Tulajdonosaik szívesen dolgoznának nekünk, mert így ők is jobban járnának. De ebbe beleszól a Maharosz, vele kell csatáznunk, hogy tervünket megvalósíthassuk, mert az országos szövetkezet görcsösen ragaszkodik a hatásköréhez és a paksi kishajókhoz is. S ezzel minket száz-százhúszezer forint évi bevételtől ütnek el.- Répái: Hát miről is volt szó voltaképpen? Reteki: Ó, sokmindenféléről. Előbb a halászatról tárgyaltunk. Répái: Ki szólt hozzá? Reteki: Elsőnek Kelkáposztás. Azt mondta, hogy a halászat roppant fontos dolog, azt nem lehet könnyen venni és leszögezte, hogy a halászatot jól kell csinálni és nem roszszul. Répái: Miről volt még szó? Reteki: Aztán a közlekedés került sorra. Annál is Kelkáposztásvolt az elsőfelszólaló. Azt mondta, hogy a közlekedés roppant fontos dolog, azt nem lehet könnyen venni és leszögezte, hogy a jó közlekedés jobb a rossz közlekedésnél. Utána a baromfitenyésztésről beszéltünk. Kelkáposztás volt az első felszólaló és azt mondta ... Répái: Hogy a baromfitenyésztés roppant fontos dolog, azt nem lehet könnyen venni. Reteki: Honnan tudod? Szórólszóra azt mondta. Aztán leszögezte ... Répái: Hogy a baromfitenyésztést jól kell csinálni és nem rosszul. Reteki: Ezt mondta szóról-szóra. Ki mesélte neked? Répái: Na szervusz, én megyek. Aki mindenhez HU hozzá tud МШ szólni a SZERETVE TISZTELT ROMÁM, azért ragadok tollat, hogy megírjam, hogyan járt az én barátom. Az úgy volt tudod, hogy bemegy a barátom a tanácsházára. Hát amint megy keresztül az egyik szobán, egyszercsak ezt a nevet hallja: Soós-Perecz Menyhért Boldizsár. Felfigyel erre a barátom, merthogy ismerős volt neki a név. „Mi van avval a Soós-Perecz Menyhért Boldizsárral?'’ — kérdezi. „Miért, ismeri talán?” kérdezte az, aki a nevet mondta. „Hát már hogyne ismerném” — így a barátom. „Olyan alacsony szerke, igaz-e?” — azt mondja az ember az íróasztal mögül. „Akkurát olyan — aszongya a barátom — ámbár alacsonynak egy kicsit, magas, szörkének meg egy kicsit fekete.” No, erre aztán méregbe jött az ember az íróasztal mögött. „Ne tanítson engem kérem“ — mondta haragosan — „másfél éve intézem én a Soós-Perecz Menyhért Boldizsár ügyét, bekérettem az összes aktáikat, a kisujjamban van az egész, én magam is tizennégy kimutatást és huszonhárom jegyzőkönyvet szerkesztettem róla, globálisan tekintve a dolgot, én vagyok a legnagyobb Soós-Perecz Menyhért Boldizsár-szakértő a községben, ha én valakinek a dolgát intézem, én elmélyülök, benne, ez a hét gépírásos ív ez mind Soós-Perecz Menyhért Boldizsár, ez a stósz itten szintúgy Soós-Perecz Menyhért Boldizsár, ez a tizenkét kimutatás is Soós-Perecz Menyhért Boldizsár, ez a két oldalas itten a Soós-Perecz Menyhért Boldizsár sógora, az a paksaméta itt alatta a Soós-Perecz Menyhért unokaöccse, csak az ügyetlen Boglyas kartárs leöntötte szegényt tintával, de azért ráismerek, látja!” Ezt mondta az ember az íróasztal mögött. Mi tagadás, egy kicsit elrestellte magát erre a barátom, megvakarta a füle tövét és azt mondta elgondolkozva, mert nem makacs ember azért az én barátom, okos szóval meg lehet ötét győzni, hát szóval aszongya, hogy aszongya: „Hát isten lehet hogy tévedek, tévedni emberi dolog, ha a kortárs azt mondja, hogy alacsony szörke ember Soós-Perecz Menyhért Boldizsár, akkor biztos alacsony szürke ember, ámbátor én mindig úgy tudtam, hogy magas fekete ember." Azt mondja erre az ember az íróasztal mögül: „Hát lássa, így van az, ha valaki belebeszél olyasmibe, amihez nem ért, hiszen magának a kezében sem voltak az akták, meg az ívek, meg a kimutatások, mit tudhat maga Soós-Perecz Menyhért Boldizsárról? Mit tudhat valaki egy emberről, akinek még az aktáit se látta?! Tudja maga egyáltalán, hogy ki az a Soós-Perecz Menyhért Boldi- zsár?” „Hogyne tudnám kérem — felelte a barátom. — Én vagyok az.. Melyhez hasonló jókat kívánva ölel sírig hű komád GERGELY Reteki: Hová szaladsz? Arra nem vagy kíváncsi, hogy mit mondott Kelkáposztás a dinnyetermesztésről? Répai: Nem azt mondta, hogy a dinnyetermesztés roppant fontos dolog, azt nem lehet könnyen venni? Reteki: Nem bizony. Azt mondta, hogy a dinnyetermesztéshez nem szól hozzá, miután ahhoz nem ért annyira és nem tud róla olyan alaposan beszélni, mint a halászatról, a közlekedésről, meg a baromfitenyésztésről ... HASZNOS TUDNIVALÓK Mit kell tudni a kórházi ápolásra vonatkozó szabályokról? A kórházigyógyintézeti ápolásra vonatkozó rendelkezések nem eléggé ismertek, azok alkalmazása során sokszor bizonytalanság mutatkozik, az egységes gyakorlat sem alakult ki. Az alábbiakban ismertetjük a kórházi ápolásra vonatkozó leglényegesebb rendelkezéseket. Díjtalan, kórházi ápolás — a fennálló rendelkezéseik értelmében — a dolgozót legfeljebb egy, gümőkór, járványos gyermekbénulás, illetőleg Little-kór miatt legfeljebb két évig illeti meg. A dolgozó kórházi ápolásra a munkaviszony, táppénz, terhességi gyermekágyi segélyezés ideje alatt jogosult. Ez az igényjogosultság a munkaviszony megszűnését követő második napig, hat hónap megszakítás nélküli munkaviszony igazolása esetén 15 napig fennmarad. Három hónapi megszakítás nélküli munkaviszony igazolása esetén a dolgozót legfeljebb 13 héten át illeti meg a díjtalan kórházi ápolás. A dolgozónak a naptári évenként járó előbb ismertetett kórházi ápolási idejébe a táppénzes állományban töltött időt be kell számítani. A kórházi ápolási időbe nem lehet beszámítani az üzemi baleset, foglalkozási betegség, szülés, vagy terhességi, gyermekágyi segélyezés miatti táppénzszolgáltatást, illetve kórházi ápolási időt, valamint azt az időt, ami alatt a dolgozó beteg gyermeke ápolása, szoptatása, vagy gondozása miatt kapott táppénzt, illetőleg részesült kórházi ápolást... ... A dolgozó családtagja naptári évenként 90 napon át jogosult díjtalan kórházi ápolásra. De a 90 napba nem leük beszámítani a szülés, a gümőkóros betegség, a reumás szívbetegség, a gyermekbénulás, a Little-kór miatt, valamint a koraszülött osztályonotthonban feltöltött kórházi ápolási időt. Gümőkóros betegség miatt a 18 évesnél fiatalabb családtagnak naptári évenként 270 napon át, 18 évesnél idősebb családtagnak pedig naptári évenként 180 naponát jár kórházi ápolás. A 18 évesnél fiatalabb családtag reumás szívbetegség miatt naptári évenként 180 napon át joCT - sült kórházi ápolásra. Gyermekbénulás, illetőleg Littlekór miatt a családtagnak legfeljebb két éven át járórházi ápolás. Koraszülött osztályon (otthonban elhelyezett gyermek időbeli korlátozás nélkül részesülhet kórházi ápolásban. A családtag igényjogosultságára a dolgozó igényjogosultságára vonatkozó szabályok az irányadók. A nyugellátásban részesülők családtagjai, ideértve az árvavagy szülői nyugellátásban részesülőket is, naptári évenként 60 napig jogosultak díjmentes kórházi ápolásra. Az előzőkben ismertetett betegségek (gümőkóros betegség, stb.) esetén a tényleges dolgozók családtagjaival azonos feltételekkel is mértékben jogosultak kórházi ápolásra. Ha a dolgozó kórházi ápolási igényjogosultságát saját jogán már kimerítette, de mint családtag valgy nyugdíjas is jogosult kórházi ápolásra, a további időre a kórházi ápolást mint családtag, illetve mint nyugdíjas is igénybe veheti. Ez utóbbi címen járó ápolás időtartamába a korábban saját jogán igénybe vett ápolási időtartamot beszámítani nem lehet. (halmai) Mindennapos párbeszéd nem mindennapos csattanóval — Osztályvezető kortárs kérem ... — Tessék! De miért dörzsöli a kezét? Fázik? Vagy fúrni akar? — Fúrni, kérem? Akkor már inkább fázom ... Nem vagyok én olyan ember, hogy fúrjak... — Hát milyen ember? — Nem tetszik ismerni? Olyan sovány, bajuszos, szemüveges ember vagyok ... Tessék mondani, jól be van csukva az ablak? — Fázik, vagy fúrni akar? — Akkor már inkább fázom... Nem vagyok én olyan ember, hogy fúrjak... Ide tessék hallgatni! Tudok egy disznóságot, de olyat, hogy kétfelé fog állni az osztályvezető kortárs füle tőle... Becsületszavamra igaz! Márpedig tetszik tudni, ha én azt mondom, hogy esküszöm, az talán nem mindig igaz, de ha azt mondom, hogy becsületszavamra, az esküszöm, hogy igaz... Becsületszavamra esküszöm, hogy így görbüljek meg, ha nem igaz... Olyan disznóságot tudok, hogy csak úgy füstöl... — Kiről? — Petrencési Péterről. — Petrencési Péterről?! — Igen! Miért tetszik csodálkozni, osztályvezető kortárs? Ezt a Petrencésit mindenki tiszteli, mert ő a legderekabb ember, meg a legjobb munkaerő az osztályon, de a sógorom angja komaasszonya nagynénjének a kis unokatestvére azt mondja, hogy azt hallotta egy pincértől a nagyvendéglőben, hogy állítólag egy postás, amikor meglátogatta az anyósának a rokonságát, ott találkozott egy villanyszerelővel, aki 1943-ban egyszer kerékpáron kirándult a nénikéjéhez és ... — Megálljon csak! Egy pillanat! Nézze, az a helyzet, hogy engem áthelyeztek egy másik osztályra, öt perc múlva már itt lesz az új osztályvezető mondja el annak! — Nagyszerű, legalább mindjárt látni fogja, hogy én milyen ember vagyok! Tuű, hogy fog az örülni neki! Milyen ember különben az illető? Hogy hívják? — Petrencési Péternek. Ю0ес)00000000000000сю00000000000со0000с100000(х0000000000000схю000000сю00сюосхх)0сю00с Művésznő — a tanácstag Az V. kerületben sokan ismerik a Zengő-zeneiskola Jós harmonikásait, hegedűseit, a kerületi rendezvények állandó, közkedvelt szereplőit. Vezetőjük dr. Virány Istvánné, Zengő Ibolya hegedűművésznő hat éves korában vette először kezébe a vonót. Kezdetben édesanyja tanította, de a tanítvány néhány év múlva már túlszárnyalta mesterét. A művésznő, a zeneiskola-igazgató otthona telve van emlékekkel. Előkerülnek az albumok, a plakátok, fényképek és felelevenednek a budapesti és vidéki szereplések, zenekari estek, koncert a filharmonikusok közreműködésével, külföldi utak és rádió, szereplések. Mindezt azért írtuk le, mert Zengő Ibolya 25 éve tanít. Az eltelt negyedszázad alatt több hegedűszakos kezdte meg tanulmányait zeneiskolájában, több ezer tanítvány különböző más tanszakokon ért el komoly eredményeket, nem egy közülük a magasabb képzettséget a Zeneművészeti Főiskolán szerezte meg. Mintegy 3 kiváló muzsikus, karmester első szárnypróbálgatásai a Zengőzeneiskolában indultak meg. A 15 éves Sirály Gusztáv például, mint a VIT-zenekar tagja, magyar társaival együtt szép sikereket aratott Moszkvában; harmonika-zenekaruk harmadik helyezést ért el. Zengő Ibolya egyik volt hegedűs növendéke, Hevesi Judit is bejutott a VIT-en a döntőbe. De nem zenekritikát szándékoztunk írni a Tanácsok Lapja hasábjain. Szeretettel alkarjuk üdvözölni dr. Virán Istvánné, Zengő Ibolyát, az V. kerület egyik kivái tanácstagját. Az kívánjuk Zeng Ibolya tanácstarnak, munkálkodjék a jövőben is választói érdekében és azt kívánjuk Zengő Ibolyhegedűművésznőnek, a népművelési állandó bizottság tagjának törekedjék a továbbiakban is arra, hogy a muzsilát még inkább megkedveltesse az emberekkel. Barabás Anna Dr. Virány Istvánná zenetanárnő. 1. A túl sokat tanuló tanuló 2. A nem tanuló tanuló Xk Ykarkartárs tanul nappal-éjjel kartárs X kartársnak I És éjjel-nappal is tanul, Az ellentéte pontosan, I Ülve, állva, guggolva, fekve A tanulás gondolatát is a Tanul fáradhatatlanul. Elkerüli ő gondosan. I X kartárs tanul ebéd közben, Vacsora közben is tanul, S ügy futkos szeme a sorok közt, [Miként a bokrok közt a nyúl. Tanul, ha nap süt és ha hó hull, Tanul télen és nyáron is, Tanul buszon s vonatkupéban, Sőt még a kerékpáron is. Tanul a kies folyóparton, Tanul a völgyön és hegyen, Sőt ott is, ahová tanulni ! A király is gyalog megyen. Ц‘-’zemet egy percre le nem hányja, Nem csodálkozunk már mi se, Hogy szegényke a tanulástól , Nem ér rá már tanulni se ... Ő „a gyakorlat talaján áll”, Mint mondja — rég ott ácsorog, E talajon tanulás nélkül Minden tudomány rácsorog. Ha behívják az iskolába, A szeme előbb felragyog, Azután búsan legyint egyet: „Késő már, ehhez vén vagyok.. Kamikor erre közüik véle, Hogy a tudás az drága kincs. Hogy tanulni érdemes mindig. Hogy ahhoz késő soha sincs — -akkor szeme felragyog újra „Már bocsánatot kérek én, Ha tanulni soha sincs késő, Akkor meg még ráérek én .. .! TANÁCSOK LAPJA. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Pernai Rezső. Szerkesztőség: Bp.. VII., Madách Imre út 3. Telefon: 223—625. Kiadásért felel: Lapkiadó Vállalat igazgatója. Bp.. VII., Lenin krt. 9—11. Megjelenik havonta kétszer. Egyes szám ára: 1.20 Ft. Előfizetés negyedévre 7.20, félévre 14.40, egész évre 28.80 Ft. Terjesztik és előfizetést felvesznek: Budapesten: Főposta Hírlapterjesztő üzeme, vidéken: a helyi postahivatalok. — Hirdetések felvétele: a Magyar Hirdetőnél és a kiadóhivatalban. Budapest, VII., Miksa u. 10. szám, I. emelet 115. , Szikra Lapnyomda, Bp., VIII., Rökk Szilárd u. 6. F. V.: Kulcsár Mihály.