Tanácsok Lapja, 1960 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1960-08-08 / 15. szám

A Pénzügyminiszté­rium és a Földművelés­­ügyi Minisztérium kö­zös bizottsága előtt vizsgáztak azok a fia­tal, leszerelő katonák, akik a tsz-mozgalom megerősítésére szerve­zett könyvelői tanfolya­mot elvégezték. Dr. Tu­­kacs Béla tanfolyam­vezető és a fiatal hall­gatók jó munkáját di­cséri, hogy a bizottság egy hallgató kivételével mindenkit alkalmasnak talált a számviteli mun­kára. A sikeresen vizs­gázott fiatalok terme­lőszövetkezetekbe és — a legjobbak — községi, járási tanácsokhoz ke­rülnek könyvelőnek. Folyik a szóbeli vizsga. A bizottság tagjai minden szóra figyelnek. Nem sza­bad hibázni Gombos Béla, a tanfolyam legjobbja boldogan írja édesanyjának a jászteleki Tolbuchin Tsz-be, hogy Tiszafüredre megy a járási tanácsba: Téged hova helyeznek? A kérdik, akik még nem kap­ták meg az irányító lapot Fotó: Jánosi Ferenc Manapság már nem nagyon kell magyarázni mi a nép­­gazdasági jelentősége a biz­tosításnak. Városokban, fal­vakban, termelőszövetkeze­tekben többé-kevésbé minden­hol fordul elő olyan eset, ahol az élő példa mindennél job­ban megmutatta, hogy tűz, jég vagy egyéb elemi csapá­soktól sújtott gazdaságok vagy személyek a biztosítás révén hamar talpraálltak és a megrázkódtatás ellenére is az élet hamarosan rendes medrébe tért. Sajnos, ennek ellenkező példáit is tudnánk sorolni, azokban az esetek­ben, amikor hiányzott az elő­relátó gondoskodás, a biztosí­tás. Tanácsaink , munkájában, üléseik napirendjén gyakran találkozunk a biztosítás prob­lémáival. Az Állami Biztosító igazgatóságai és fiókjai sok helyen tájékoztatják a helyi tanácsot tevékenységükről és nemegyszer segítséget kérnek munkájukhoz. A jó együtt­működés számos példájára tudnánk hivatkozni, mint Sztálinvárosban vagy nemré­gen Lábatlan községben, ahol a községi tanács nemcsak megtárgyalta, hanem határo­zati javaslatokat is hozott a­ ­ biztosítás, biztosítás népszerűsítésére és kiterjesztésére. Az állami biztosítás a lakosság részére fokozot­tabb mértékben teszi lehető­vé a biztosítás útján történő előrelátó gondoskodást. Még­is az a helyzet, hogy például a háztáji gazdasággal rendel­kező termelőszövetkezeti csa­ládok egy részének még ma sincs háztáji általános bizto­sítása. Akadnak termelőszö­vetkezetek is, amelyek nem használták ki megfelelően a biztosítás lehetőségét. Példá­nak hozhatjuk fel a fegyver­nek a Vörös Csillag Terme­lőszövetkezetet, amelyet az idén súlyos jégkár ért. A több mint 1 millió forintos pusz­tulással szemben azonban a termelőszövetkezetnek mint­egy 300 ezer forintos értékre volt biztosítása. Ezt a bizto­sítási összeget a termelőszö­vetkezet meg is kapta, a kár további terheit azonban ma­gának kell viselnie. A biztosítási önsegélyező csoportok száma növekedőben közös érdek van ugyan, de a fejlődés még nem kielégítő ezen a téren sem. Pedig, hogy ez milyen előnyökkel járhat, arra alig lehet vonzóbb példát említe­ni, mint azt a két népes Bé­kés megyei csoportot, amely e biztosítás szociális juttatá­sai révén az idén 10—10 na­pot üdült a Balaton partján. A tanácsok elsőrendű feladata, hogy gon­doskodjanak a lakosság meg­felelő anyagi és kulturális színvonaláról. Ennek egyik módja, ha hozzásegítik a la­kosságot a biztosítás útján történő anyagi védettséghez. Erre sok lehetőség van. Már az is eredményes, ha a helyi tanácsok napirendre tűzik a biztosítási helyzetet, megemlí­tik az Állami Biztosító által nyújtott kárérítések összegét és ezzel felhívják a figyelmet a biztosítás fontosságára, nép­­gazdasági jelentőségére és maguk is javaslatokat tesznek a további teendőkre. Igen jó módszer, ha a helyi népneve­lők és a Hazafias Népfront szervei is segítséget nyújta­nak az Állami Biztosító tevé­kenységéhez. A népnevelők szívesen teszik szóvá a lakos­ság körében a biztosítás elő­nyeit, hiszen ez közös érdek, amely népnevelőt és hallgató­ságát egyaránt érinti. Hasz­nos például, ha most nyáron felhívják az emberek figyel­mét arra, hogy termésüket jégverés érheti, vagy megem­lítik, hogy ebben az időszak­ban általában gyakoribbak a tűzesetek és helyes, ha ezzel kapcsolatos biztosítást kötnek. A helyi tanácsok és az Ál­lami Biztosító együttműködé­se eddig is szép eredménye­ket hozott. Éppen ezeknek a példáknak alapján van szük­ség arra, hogy a lakosság ér­dekében ez az együttműkö­dés a jövőben még szélesebb és gyümölcsözőbb legyen. — ÖT UTCÁBAN bővítik a villanyhálózatot, kövezik a Kálvin utcát Maglódon — írja Rivnyák Károlyné tanácstag. Az utcakövezés 82 ezer forin­tos költségéből 20 ezer forint értékű munkát a lakosság vég­zett el, főként fuvarozással. Ma nyugodt, dolgos élet Kivonat Pacsa község anyakönyvéből: A halott neve, kora: Az elhalálozás ideje: A halál oka: 1932. febr. 19. 1932. febr. 18. Kiss József 25 év, agyonlövés. 1932. febr. 19. 1932. febr. 18. Kámán József 19 év, agyonlöv. A bejegyzés ideje A mai vezetők: Tóth József elvtárs, a Zalaegerszegi Járási Tanács v. b.-elnöke, Nadrai Kálmán elvtárs, a pacsai köz­ségi taács V. b.-elnöke, Dul­­gyovai Antal elvtárs, a vb-tit­­kár mintegy gyásszal adózva hajtják meg fejüket, míg eze­ket a szomorú adatokat ki­­jegyzem a kopott fóliáns ala­­bástrom sárga lapjairól. Ha az akkori, anyakönyvvezetői tisz­tet is ellátó főjegyző, Török Gyula azon a késő téli napon, közel harminc évvel ezelőtt a községháza ablakából végig­nézett tragédiától csak fele­annyira lett volna meghatva, mint most a tanácsi elvtársak, valami reszketésfélét lát­nék a bejegyzés kaligráfiá­­jában. de nem. Ez az írás éppen olyan nyugodt, egyen­letes, mint amilyennel az utána következő bizonyos Ma­ri néni végelgyengülés követ­keztében beállott halálát je­gyezte be. Olyan emberé ez az írás, „akinek a halál csak körtény, szürke adat". Még az a halál is, amelyet csend­őrpuskák golyói okoztak. Sőt... A 25 éves Kiss József, a 19 éves Kámán József та ЦЗ, il­letve 49 éves lenne, ha fiatal életüket ki nem oltja a csend­őrök golyója. Nem voltak ők „bűnösebbek”, mint a többi, a százak, akiket megháborított a csendőrök kísérte végrehajtó, a hajcsárok kísérte lefoglalt állatok csordája. Jogos volt a fegyverhasználat? Jogos volt — állapította meg a csendőrök felettes hatósága, Horthy­ bí­­rója. Gyilkosság volt! Ezt ál­lapítják meg ma az utódok, mint ahogy megállapították már a gyilkosságok napján és mindig 28 év óta, amikor szó­ba került a februári szörnyű­ség. Mert mi történt? Igaz, mondják a ma is élők, hogy ta­lán a két megölt Jóska közül valamelyik, talán másvalaki a százakból, elvette az egyik csendőr puskáját, megfor­gatta és visszaadta neki: — Itt van, keresd vele a kenye­redet. Valóság? Legenda? Ismertük a csendőrt. Nem engedte test­­közelségbe a parasztot, mint az a rendszer sem, amelyet kiszolgált. ■k Patsa ma termelőszövetke­zeti község. Igaz, nem régóta. Mindössze egy esztendeje. A szövetkezés gondolata mégsem új a pacsai népben. Voltak már próbálkozások, de sosem jutottak tovább a csoport meg­alakításánál. A továbbjutást két rosszhírű év akadályoz­ta meg. Az első 1953, a máso­dik 1956. Egyéves a tsz-falu és máris el lehet mondani róla, hogy bevált a reménysége. A nép gazdag és megelégedett. És nyugodt. Elmondták az elv­társak, hogy a megelőző évek­ben úgyszólván napirenden voltak a veszekedések. Nem ment ritkaságszámba a tár­sadalmi­ és a magántulajdon elleni kisebb-nagyobb vétség sem. Ma ennek nyoma sincs. A község lakosságának egyetlen problémája a közös­ség érdekében végzett mun­ka. Lelkes élet pezseg a me­zőkön és a többi munkahe­lyen. Lemaradás sehol. Az eredmény most, a gazdasági élet derekán már ott tart a közösség, hogy közel 600 000 forintos bevételre tett szert, bankadósságát 100 százalékig rendezte, sőt mintegy 100 000 forinttal gyarapította is a kö­zös vagyont. Amellett 220 000 forintos saját erejű beruházást is teljesítettek. A beruházást a maximumig fejlesztik, mondta Ács Rudolf elvtárs fő­­agronómus. Ennek csak egy határa van: ne menjen a be­tervezett munkaegység rová­sára. Az árutermelés példás. Amellett, hogy a Terményfor­galminál szerződött 9 vagon kenyérgabona helyett, mintegy 14 vagont adnak át és ugyan­akkor, 13 vagon búzaföldadó­val járulnak a közellátáshoz, az idén már 110 hízósertést, 30 000 forint értékű hízómar­hát és mintegy félmilliós ér­tékben rántanivaló csirkét, zöldborsót, tejet, tojást ad­tak a lakosság élelmezéséhez. Fűmagot és ipari növényt is terven felül termeltek, illet­ve termelnek. Ez a magyaráza­ta annak, hogy a fiatal közös­­ség, egyéb kötelezettségeinek pontos teljesítése mellett, munkaegységenként 10 forint körüli előleget adhat tagjai­nak. A tanácsiakat szereti a falu népe. Tóth József elvtárs, a járási tanács vb-elnöke, aki a pacsaiak járási tanács­tagja, jogos büszkeséggel be­szélte el hazafelé jövet, hogy egy-egy meghirdetett falugyűlésre ötszázan is el­jönnek, tanácstagi beszámo­lóját mind többen látogatják. A fogadóórák is a teljes biza­lom jegyében zajanak le. A legbizalmasabb családi ügyek­ben keresik fel. Nem egy bomlófélben levő családi éle­tet mentett meg tanácsaival és azzal, hogy külön-külön meghallgatva oktatta ki a fe­leket a családi állapottal kapcsolatos feladatokra. Pacsa népe lassan elfelejti a 28 év előtti borzalmas dél­előttöt, de az utódok utódai­ból sem törlődik ki nyomtala­nul a gyűlölet az ellen a rend­szer ellen, amely negyedszá­zadon át olyan és hasonló esz­közökkel nyomorította őket. A rettegés idejét felváltotta a békés, nyugodt munkás közna­pok és vidám ünnepnapok ide­je. (vértes) SZERKESZTŐI ÜZENETEK „Dunapataji olvasó” jeligére: Sajnos, nem közölte, hogy a pa­naszra okot adó átvétel mikor történt, s minthogy nevét sem írta meg, az illetékes szervek helyszíni vizsgálaton sem tisztáz­hatták ügyét. Tájékoztatásul kö­zöljük, hogy az idén a kosara­kat (fedővel együtt) 6 kilogrammos átlagsúlyban kell a felvásárlóte­lepeknek elszámolniuk. A ládák átlagsúlyával kapcsolatos kifogá­sát is csak a pontos adatok bir­tokában tisztázhatjuk, ugyanis 7 fajta láda és 13 féle rekesz van forgalomban. Шшшммтййм m Fegyelmi szabályzatot adtak ki a mezőgazdasági termelő­szövetkezetek részére. A fegyelmi eljárás célja, hogy a mezőgazdasági termelő­­szövetkezet saját maga — illetékes szervei és a tagságnak a közgyűlésen hozott határozata útján — döntsön a fegyelmi vétséget elkövető tagok felelősségre vonása ügyében, növelje a termelőszövetkezet vezetőit és tagságát a termelőszövet­kezeti demokrácia tiszteletben tartására, a munkafegyelem megszilárdítására, a szocialista szövetkezeti tulajdon védel­mére és gyarapítására, s megfelelő intézkedésekkel biztosítsa az alapszabály, valamint a munkarend megtartását. Fegyelmi vétséget követ el­­á termelőszövetkezetnek az a tagja, aki a tagsági viszonyból eredő kötelességét vétkesen megszegi vagy egyébként ermelőszövekezeti taghoz méltatott magatartást tanúsít. A fegyelmi eljárást — saját kezdeményezése, illetőleg a hozzá érkezett bejelentés vagy javaslat alapján — a ter­melőszövetkezet vezetősége rendeli el. A fegyelmi eljárást — mint a termelőszövetkezet legfőbb szerve — a közgyűlés is elrendelheti. A szabályzat a továbbiakban kitér az eljárás felfüggesz­tésére, a fegyelmi ügy kivizsgálására, a fegyelmi határo­zatra, a fegyelmi büntetésekre stb. A 17/1960. (VII. 27.) F. M. számú rendelet szerint a fe­gyelmi szabályzatot a közgyűlésen meg kell tárgyalni és a záradékolt példányt az alapszabállyal együtt kell megőrizni. Helyes, ha a végrehajtó bizottságok gondoskodnak arról, hogy a tsz-tagok a fegyelmi szabályzatot alaposan megismerjék. m A 31/1960. F. M. — F. P. M. számú együttes utasítás sza­bályozza a betakarítás idején felmerülő mezőgazdasági fuvar­igények kielégítését és egyes mezőgazdasági szállítási kérdé­seket. Az állami-, kísérleti-, és tangazdaságok, a Kertimag- és Gyógynövénytermelő Gazdaság, valamint a Talajjavító Vál­lalat, átmenetileg nélkülözhető gépjárműveikkel a mezőgaz­dasági termelőszövetkezeteket és a termelőszövetkezeti cso­portokat a 14/1960. (Mg. I. 13.) F. M. sz. utasítás alapján kötelesek megsegíteni. A gazdaságok és a termelőszövetkezetek az egymás ré­szére történő fuvarozásokat csak TEFU-menetlevéllel végez­hetik; ehhez a területileg illetékes autóközlekedési vállalat­tól 1 hónapra előre a menetokmányokat igényelhetik. A me­netokmányok az előírt térítési összeg befizetése ellenében szerezhetők be és a felhasznált okmányokkal — a fuvarozást követően 8 napon belül — a menetlevél-példány visszaküldé­sével el kell számolni. A gazdaságok és a termelőszövetkezetek egymás részére végzett fuvarozásainál a fuvarozási határ a járás (város) területe; ezen túlmenően fuvarozást is jogosultak végezni, ha a távolság a fuvaroztató telephelyétől közúton számított 24 km-t nem haladja meg. Ezekért a fuvarozásokért a gépállomási díjszabásban (31/1959. (XII. 5.) F. M. sz. rendelet) megjelölt összegeket le­het felszámítani. Szekérfuvarozás esetében a Szekérfuvaro­zási Díjszabásban (9/1958. (XII. 23.) M. P. M. — A. H. sz. rendelet) megállapított összegek téríthetők Ha a reális szállítási igényt a mezőgazdaságon belüli kapacitásból nem lehet fedezni, a szükséglet kielégítésénél — a menetirányító szolgálat intézkedése alapján — a járá­son (városon) belüli nem mezőgazdasági jellegű közületek és célfuvarozási vállalatok szabad kapacitását is figyelembe kell venni. _.

Next