Tanácsok Lapja, 1960 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1960-08-08 / 15. szám
A Pénzügyminisztérium és a Földművelésügyi Minisztérium közös bizottsága előtt vizsgáztak azok a fiatal, leszerelő katonák, akik a tsz-mozgalom megerősítésére szervezett könyvelői tanfolyamot elvégezték. Dr. Tukacs Béla tanfolyamvezető és a fiatal hallgatók jó munkáját dicséri, hogy a bizottság egy hallgató kivételével mindenkit alkalmasnak talált a számviteli munkára. A sikeresen vizsgázott fiatalok termelőszövetkezetekbe és — a legjobbak — községi, járási tanácsokhoz kerülnek könyvelőnek. Folyik a szóbeli vizsga. A bizottság tagjai minden szóra figyelnek. Nem szabad hibázni Gombos Béla, a tanfolyam legjobbja boldogan írja édesanyjának a jászteleki Tolbuchin Tsz-be, hogy Tiszafüredre megy a járási tanácsba: Téged hova helyeznek? A kérdik, akik még nem kapták meg az irányító lapot Fotó: Jánosi Ferenc Manapság már nem nagyon kell magyarázni mi a népgazdasági jelentősége a biztosításnak. Városokban, falvakban, termelőszövetkezetekben többé-kevésbé mindenhol fordul elő olyan eset, ahol az élő példa mindennél jobban megmutatta, hogy tűz, jég vagy egyéb elemi csapásoktól sújtott gazdaságok vagy személyek a biztosítás révén hamar talpraálltak és a megrázkódtatás ellenére is az élet hamarosan rendes medrébe tért. Sajnos, ennek ellenkező példáit is tudnánk sorolni, azokban az esetekben, amikor hiányzott az előrelátó gondoskodás, a biztosítás. Tanácsaink , munkájában, üléseik napirendjén gyakran találkozunk a biztosítás problémáival. Az Állami Biztosító igazgatóságai és fiókjai sok helyen tájékoztatják a helyi tanácsot tevékenységükről és nemegyszer segítséget kérnek munkájukhoz. A jó együttműködés számos példájára tudnánk hivatkozni, mint Sztálinvárosban vagy nemrégen Lábatlan községben, ahol a községi tanács nemcsak megtárgyalta, hanem határozati javaslatokat is hozott a biztosítás, biztosítás népszerűsítésére és kiterjesztésére. Az állami biztosítás a lakosság részére fokozottabb mértékben teszi lehetővé a biztosítás útján történő előrelátó gondoskodást. Mégis az a helyzet, hogy például a háztáji gazdasággal rendelkező termelőszövetkezeti családok egy részének még ma sincs háztáji általános biztosítása. Akadnak termelőszövetkezetek is, amelyek nem használták ki megfelelően a biztosítás lehetőségét. Példának hozhatjuk fel a fegyvernek a Vörös Csillag Termelőszövetkezetet, amelyet az idén súlyos jégkár ért. A több mint 1 millió forintos pusztulással szemben azonban a termelőszövetkezetnek mintegy 300 ezer forintos értékre volt biztosítása. Ezt a biztosítási összeget a termelőszövetkezet meg is kapta, a kár további terheit azonban magának kell viselnie. A biztosítási önsegélyező csoportok száma növekedőben közös érdek van ugyan, de a fejlődés még nem kielégítő ezen a téren sem. Pedig, hogy ez milyen előnyökkel járhat, arra alig lehet vonzóbb példát említeni, mint azt a két népes Békés megyei csoportot, amely e biztosítás szociális juttatásai révén az idén 10—10 napot üdült a Balaton partján. A tanácsok elsőrendű feladata, hogy gondoskodjanak a lakosság megfelelő anyagi és kulturális színvonaláról. Ennek egyik módja, ha hozzásegítik a lakosságot a biztosítás útján történő anyagi védettséghez. Erre sok lehetőség van. Már az is eredményes, ha a helyi tanácsok napirendre tűzik a biztosítási helyzetet, megemlítik az Állami Biztosító által nyújtott kárérítések összegét és ezzel felhívják a figyelmet a biztosítás fontosságára, népgazdasági jelentőségére és maguk is javaslatokat tesznek a további teendőkre. Igen jó módszer, ha a helyi népnevelők és a Hazafias Népfront szervei is segítséget nyújtanak az Állami Biztosító tevékenységéhez. A népnevelők szívesen teszik szóvá a lakosság körében a biztosítás előnyeit, hiszen ez közös érdek, amely népnevelőt és hallgatóságát egyaránt érinti. Hasznos például, ha most nyáron felhívják az emberek figyelmét arra, hogy termésüket jégverés érheti, vagy megemlítik, hogy ebben az időszakban általában gyakoribbak a tűzesetek és helyes, ha ezzel kapcsolatos biztosítást kötnek. A helyi tanácsok és az Állami Biztosító együttműködése eddig is szép eredményeket hozott. Éppen ezeknek a példáknak alapján van szükség arra, hogy a lakosság érdekében ez az együttműködés a jövőben még szélesebb és gyümölcsözőbb legyen. — ÖT UTCÁBAN bővítik a villanyhálózatot, kövezik a Kálvin utcát Maglódon — írja Rivnyák Károlyné tanácstag. Az utcakövezés 82 ezer forintos költségéből 20 ezer forint értékű munkát a lakosság végzett el, főként fuvarozással. Ma nyugodt, dolgos élet Kivonat Pacsa község anyakönyvéből: A halott neve, kora: Az elhalálozás ideje: A halál oka: 1932. febr. 19. 1932. febr. 18. Kiss József 25 év, agyonlövés. 1932. febr. 19. 1932. febr. 18. Kámán József 19 év, agyonlöv. A bejegyzés ideje A mai vezetők: Tóth József elvtárs, a Zalaegerszegi Járási Tanács v. b.-elnöke, Nadrai Kálmán elvtárs, a pacsai községi taács V. b.-elnöke, Dulgyovai Antal elvtárs, a vb-titkár mintegy gyásszal adózva hajtják meg fejüket, míg ezeket a szomorú adatokat kijegyzem a kopott fóliáns alabástrom sárga lapjairól. Ha az akkori, anyakönyvvezetői tisztet is ellátó főjegyző, Török Gyula azon a késő téli napon, közel harminc évvel ezelőtt a községháza ablakából végignézett tragédiától csak feleannyira lett volna meghatva, mint most a tanácsi elvtársak, valami reszketésfélét látnék a bejegyzés kaligráfiájában. de nem. Ez az írás éppen olyan nyugodt, egyenletes, mint amilyennel az utána következő bizonyos Mari néni végelgyengülés következtében beállott halálát jegyezte be. Olyan emberé ez az írás, „akinek a halál csak körtény, szürke adat". Még az a halál is, amelyet csendőrpuskák golyói okoztak. Sőt... A 25 éves Kiss József, a 19 éves Kámán József та ЦЗ, illetve 49 éves lenne, ha fiatal életüket ki nem oltja a csendőrök golyója. Nem voltak ők „bűnösebbek”, mint a többi, a százak, akiket megháborított a csendőrök kísérte végrehajtó, a hajcsárok kísérte lefoglalt állatok csordája. Jogos volt a fegyverhasználat? Jogos volt — állapította meg a csendőrök felettes hatósága, Horthy bírója. Gyilkosság volt! Ezt állapítják meg ma az utódok, mint ahogy megállapították már a gyilkosságok napján és mindig 28 év óta, amikor szóba került a februári szörnyűség. Mert mi történt? Igaz, mondják a ma is élők, hogy talán a két megölt Jóska közül valamelyik, talán másvalaki a százakból, elvette az egyik csendőr puskáját, megforgatta és visszaadta neki: — Itt van, keresd vele a kenyeredet. Valóság? Legenda? Ismertük a csendőrt. Nem engedte testközelségbe a parasztot, mint az a rendszer sem, amelyet kiszolgált. ■k Patsa ma termelőszövetkezeti község. Igaz, nem régóta. Mindössze egy esztendeje. A szövetkezés gondolata mégsem új a pacsai népben. Voltak már próbálkozások, de sosem jutottak tovább a csoport megalakításánál. A továbbjutást két rosszhírű év akadályozta meg. Az első 1953, a második 1956. Egyéves a tsz-falu és máris el lehet mondani róla, hogy bevált a reménysége. A nép gazdag és megelégedett. És nyugodt. Elmondták az elvtársak, hogy a megelőző években úgyszólván napirenden voltak a veszekedések. Nem ment ritkaságszámba a társadalmi és a magántulajdon elleni kisebb-nagyobb vétség sem. Ma ennek nyoma sincs. A község lakosságának egyetlen problémája a közösség érdekében végzett munka. Lelkes élet pezseg a mezőkön és a többi munkahelyen. Lemaradás sehol. Az eredmény most, a gazdasági élet derekán már ott tart a közösség, hogy közel 600 000 forintos bevételre tett szert, bankadósságát 100 százalékig rendezte, sőt mintegy 100 000 forinttal gyarapította is a közös vagyont. Amellett 220 000 forintos saját erejű beruházást is teljesítettek. A beruházást a maximumig fejlesztik, mondta Ács Rudolf elvtárs főagronómus. Ennek csak egy határa van: ne menjen a betervezett munkaegység rovására. Az árutermelés példás. Amellett, hogy a Terményforgalminál szerződött 9 vagon kenyérgabona helyett, mintegy 14 vagont adnak át és ugyanakkor, 13 vagon búzaföldadóval járulnak a közellátáshoz, az idén már 110 hízósertést, 30 000 forint értékű hízómarhát és mintegy félmilliós értékben rántanivaló csirkét, zöldborsót, tejet, tojást adtak a lakosság élelmezéséhez. Fűmagot és ipari növényt is terven felül termeltek, illetve termelnek. Ez a magyarázata annak, hogy a fiatal közösség, egyéb kötelezettségeinek pontos teljesítése mellett, munkaegységenként 10 forint körüli előleget adhat tagjainak. A tanácsiakat szereti a falu népe. Tóth József elvtárs, a járási tanács vb-elnöke, aki a pacsaiak járási tanácstagja, jogos büszkeséggel beszélte el hazafelé jövet, hogy egy-egy meghirdetett falugyűlésre ötszázan is eljönnek, tanácstagi beszámolóját mind többen látogatják. A fogadóórák is a teljes bizalom jegyében zajanak le. A legbizalmasabb családi ügyekben keresik fel. Nem egy bomlófélben levő családi életet mentett meg tanácsaival és azzal, hogy külön-külön meghallgatva oktatta ki a feleket a családi állapottal kapcsolatos feladatokra. Pacsa népe lassan elfelejti a 28 év előtti borzalmas délelőttöt, de az utódok utódaiból sem törlődik ki nyomtalanul a gyűlölet az ellen a rendszer ellen, amely negyedszázadon át olyan és hasonló eszközökkel nyomorította őket. A rettegés idejét felváltotta a békés, nyugodt munkás köznapok és vidám ünnepnapok ideje. (vértes) SZERKESZTŐI ÜZENETEK „Dunapataji olvasó” jeligére: Sajnos, nem közölte, hogy a panaszra okot adó átvétel mikor történt, s minthogy nevét sem írta meg, az illetékes szervek helyszíni vizsgálaton sem tisztázhatták ügyét. Tájékoztatásul közöljük, hogy az idén a kosarakat (fedővel együtt) 6 kilogrammos átlagsúlyban kell a felvásárlótelepeknek elszámolniuk. A ládák átlagsúlyával kapcsolatos kifogását is csak a pontos adatok birtokában tisztázhatjuk, ugyanis 7 fajta láda és 13 féle rekesz van forgalomban. Шшшммтййм m Fegyelmi szabályzatot adtak ki a mezőgazdasági termelőszövetkezetek részére. A fegyelmi eljárás célja, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezet saját maga — illetékes szervei és a tagságnak a közgyűlésen hozott határozata útján — döntsön a fegyelmi vétséget elkövető tagok felelősségre vonása ügyében, növelje a termelőszövetkezet vezetőit és tagságát a termelőszövetkezeti demokrácia tiszteletben tartására, a munkafegyelem megszilárdítására, a szocialista szövetkezeti tulajdon védelmére és gyarapítására, s megfelelő intézkedésekkel biztosítsa az alapszabály, valamint a munkarend megtartását. Fegyelmi vétséget követ elá termelőszövetkezetnek az a tagja, aki a tagsági viszonyból eredő kötelességét vétkesen megszegi vagy egyébként ermelőszövekezeti taghoz méltatott magatartást tanúsít. A fegyelmi eljárást — saját kezdeményezése, illetőleg a hozzá érkezett bejelentés vagy javaslat alapján — a termelőszövetkezet vezetősége rendeli el. A fegyelmi eljárást — mint a termelőszövetkezet legfőbb szerve — a közgyűlés is elrendelheti. A szabályzat a továbbiakban kitér az eljárás felfüggesztésére, a fegyelmi ügy kivizsgálására, a fegyelmi határozatra, a fegyelmi büntetésekre stb. A 17/1960. (VII. 27.) F. M. számú rendelet szerint a fegyelmi szabályzatot a közgyűlésen meg kell tárgyalni és a záradékolt példányt az alapszabállyal együtt kell megőrizni. Helyes, ha a végrehajtó bizottságok gondoskodnak arról, hogy a tsz-tagok a fegyelmi szabályzatot alaposan megismerjék. m A 31/1960. F. M. — F. P. M. számú együttes utasítás szabályozza a betakarítás idején felmerülő mezőgazdasági fuvarigények kielégítését és egyes mezőgazdasági szállítási kérdéseket. Az állami-, kísérleti-, és tangazdaságok, a Kertimag- és Gyógynövénytermelő Gazdaság, valamint a Talajjavító Vállalat, átmenetileg nélkülözhető gépjárműveikkel a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket és a termelőszövetkezeti csoportokat a 14/1960. (Mg. I. 13.) F. M. sz. utasítás alapján kötelesek megsegíteni. A gazdaságok és a termelőszövetkezetek az egymás részére történő fuvarozásokat csak TEFU-menetlevéllel végezhetik; ehhez a területileg illetékes autóközlekedési vállalattól 1 hónapra előre a menetokmányokat igényelhetik. A menetokmányok az előírt térítési összeg befizetése ellenében szerezhetők be és a felhasznált okmányokkal — a fuvarozást követően 8 napon belül — a menetlevél-példány visszaküldésével el kell számolni. A gazdaságok és a termelőszövetkezetek egymás részére végzett fuvarozásainál a fuvarozási határ a járás (város) területe; ezen túlmenően fuvarozást is jogosultak végezni, ha a távolság a fuvaroztató telephelyétől közúton számított 24 km-t nem haladja meg. Ezekért a fuvarozásokért a gépállomási díjszabásban (31/1959. (XII. 5.) F. M. sz. rendelet) megjelölt összegeket lehet felszámítani. Szekérfuvarozás esetében a Szekérfuvarozási Díjszabásban (9/1958. (XII. 23.) M. P. M. — A. H. sz. rendelet) megállapított összegek téríthetők Ha a reális szállítási igényt a mezőgazdaságon belüli kapacitásból nem lehet fedezni, a szükséglet kielégítésénél — a menetirányító szolgálat intézkedése alapján — a járáson (városon) belüli nem mezőgazdasági jellegű közületek és célfuvarozási vállalatok szabad kapacitását is figyelembe kell venni. _.