Táncművészet, 1976 (1. évfolyam, 1-2. szám)

1976-01-01 / 1. szám

Köszöntő és igények Mindenekelőtt őszinte köszönetet mondunk a kulturális kormányzat­nak azért, hogy ez a folyóirat megindult. Nem ment könnyen, s hogy miért — az okok ismeretesek. Papír és pénz, nyomdai kapacitás és a megfelelő írógárda (tényleges vagy vélt) hiánya, és megannyi objektív-szubjektív tényező késleltette két évtizeden át az újraindulást. A fontos azonban most az örömteli tény, hogy az Olvasó végül ismét kezében tarthatja a szép kiállítású folyóirat első példányát, s abban reménykedhet, hogy a Táncművészet jó lap lesz. Mert megindításának csak így van értelme, így lehet méltó szerepére és arra a bizalomra, amivel az állandó vagy alkalmi Olvasó majd fellapoz­za. Ámde jó, vagy legyünk szerényebbek: megfelelő lapot csak közös erőfeszítéssel, harmonikus együttműködéssel lehet csinálni. Itt és most kell tehát nem ünnepélyes, csupán szolid, de felelősségteljes ígéretet tennem a Magyar Táncművészek Szövetsége, sőt „az egész szakma" képviseletében, hogy megadjuk ezt a segítséget. A kollektív segítségnek már az igények megfogalmazásában is jelent­keznie kell. Abban, hogy a Táncművészetet mindannyian a magyar tánc­kultúra széles körű fórumának tekintjük, amely a szocialista Magyaror­szág közművelődését, művészetpolitikáját, az egész magyar táncélet fej­lődését szolgálja. Ne várja tehát sorainkban senki sem azt, hogy a lap csak a balettről vagy csak a néptáncművészetről, csak a hivatásosokról vagy csak az amatőrökről, csak a szakmához vagy csak az érdeklődőkhöz szóljon. Világos, hogy minderről szólnia kell, de egymás mellett és nem egymás helyett, valamelyik rovására, írjon premierekről és repertoár-előadásokról, tervekről és műhelymunkáról, társulatokról és művészekről, ezen belül pedig hivatásosok és amatőrök, koreográfusok és táncosok, pedagógu­sok és tudományos kutatók munkájáról, eredményeiről és gondjairól. Legyen műelemzés és előadáskritika, elvi cikk és vitafórum, tanulmány és ismeretterjesztés, portré és riport, külföldi élménybeszámoló és szak­mai információ, hazai és nemzetközi híranyag, televíziós és táncfilm-re­­cenzió, szakkönyv ismertetés és „kis lexikon", olvasói levelezés és művé­szi visszaemlékezés, sok szép fotó társaságában — és még sorolhatnám a témaköröket és rovatokat. Azt szeretnénk, hogy a Táncművészetet a szakmában és a nagyközön­ség körében mind többen olvassák és meg is kedveljék. E gondolatok jegyében kívánok a Szövetség Elnöksége és tagsága nevében sikeres munkát a Táncművészet szerkesztőségének és cikkírói­nak — érdemel olvasmányt mindnyájunknak. Körtvélyes Géza a Magyar Táncművészek Szövetségének főtitkára

Next