Tangazdaság, 1988 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

XII. ÉVFOLYAM, 1. SZAM­ARA: 2,30 FT 1988. JANUÁR HÓ Új év — új feladatok Elemzés, célkitűzések Ha nem is mondhatjuk jó gazdasági évnek a tavalyit, s a vállalati eredmény is elmarad a tervezettől, az előzetes becslé­sek szerint az előző évi szintet meghaladja. Az aszályos idő, a mezőgazdászok mumusa nem kedvezett sok mindennek. Az emberi mulasztások is gyakran okoztak kárt. Még jó, hogy az ipari és egyéb tevékenység kedvező eredménye ellensúlyozza a növénytermesztés miatti lemaradást. Az ütemterv szerint ala­kultak viszont az állattartás eredményei. Örvendetes, hogy a tangazda­ság gazdálkodási eredményében az 1983-as veszteséges évet kö­vetően egyre inkább mutatkoz­nak a stabilizálódás elemei. Ezek közül most csak néhányat említenénk. A lehetőségekhez mérten fokozottan átalakult termelésszerkezet, új tevékeny­­­ségek indultak. A kisebb beru­házások mellett néhány nagyob­bat is előkészítettek és korszerű­södött a vállalati szervezet. El­mondható, hogy alapvetően sta­bilizálódott a vállalati ered­mény és a pénzügyi egyensúly. Tapasztaljuk, ha nem is az igé­nyeinek megfelelően, de nőtt a dolgozók átlagkeresete, javult a szociális, és munkásellátás. A felsorolt kedvező irányza­tok azonban csak egy korábbi színvonalhoz képest jelentenek előrelépést, a hatékonyabb gaz­dálkodás érdekében még sok a tennivaló. Különösen fontos te­hát a tervezés, a mindent figye­lembe vevő célkitűzések. Talán ezért is szólunk újból kicsit részletesebben az 1988 évi gaz­dálkodási célkitűzésekről. Széles körben ismertek már, hogy a mezőgazdasági árrend­szer korszerűsítésének keretében növekszik a rugalmasabb árfor­mák köre, s ez a tangazdaságot elsősorban a gyümölcs- és bur­gonyatermesztés területén érin­ti. Ésszerű tehát, hogy a lehető­ségeket kihasználva törekedjünk a több csatornás értékesítési le­hetőségek kihasználására, alma esetében a feldolgozás, a fénye­zés hatékonyságának fokozásá­ra. A legfontosabb mezőgazdasági termékeknél megmarad a ható­sági árformák köre, meghatáro­zott, de nem jelentős árváltozás a szántóföldi növényeknél lesz. Várhatóan egy forinttal nő vágósertések felvásárlási ára, és a számottevően változik a tej fel­­vásárlási ára is (literenként 60 fillérrel). Mindez önmagáért be­szél, indokolt tehát a jelenlegi szerkezet fenntartása. Fontos, hogy milyen döntése­ket hozunk a beruházásokkal il­letően. Ezért is különös gonddal és figyelemmel tárgyalta meg a terveket a vállalati tanács, és a vállalati szakszervezeti bizott­sága is. Elsősorban Gyulatanyán lesz majd több változás. Meg­kezdődik a szarvasmarhatelep rekonstrukciója és 60 hektár al­maültetvényt el kell telepíteni. Az almaléüzem tevékenységének hatékonyabbá tétele érdekében pedig további beruházásokra van szükség. A vállalat vezetősége, a vál­lalati tanács úgy döntött, hogy a feltételek változása és a gaz­dálkodás további megalapozása mintegy 10—12 millió forint vál­lalati eredményt, és 370—380 millió forint termelési értéket kell elérnünk. Ennek érdekében ágazatonként és önelszámoló egységenként — többek között — a következő célkitűzéseket irányozták elő. A gyulatanyai kerület szántó­földi növénytermesztésében si­lókukoricából mintegy 8800 ton­nát, kukoricából, őszi búzából mintegy 1900 tonnát kell ter­melni. A rozs, őszi árpa, lucer­na kevesebb lesz. Fontos a bur­gonyatermesztés, ebből hektá­ronként 29 tonnát, 80 hektáron tehát összesen 2320 tonnányit kell megtermelnünk. A faiskolá­ban 300 ezer szemzett és 235 ezer kézben oltott konténeres gyümölcsfát kell termelni és ér­tékesíteni. Újfehértón silókukoricából 6000 tonnát, kukoricából és őszi búzából 2900, illetve 2100 tonna a célkitűzés. Az ipari főágazat­ban 125 ezer szatmári ládát, és 180 ezer tetőt kell készíteni. Ja­vítani kell a lékihozatalt, a lé­üzemben. Lótenyésztésben nem tervezünk állománynövelést. A helikopteres növényvéde­lemben a legtöbb feladat a nye­reség tömegének a növelése. Fokozni kell a gépkihasználást is. A csomagolástechnikai üzem­től a piaci változásokhoz való jobb alkalmazkodást várjuk. Eb­ben az évben a tavalyi termelé­si visszaesés nem ismétlődhet meg. A varrodával az alapvető elvárás, hogy az egy­­ főre eső közvetlen ágazati eredmény ér­je el a vállalati átlagot. A szál­lítási feladatok végrehajtásával kapcsolatos célkitűzések, szintén azonosak az 1987. évi feladatok­kal előírtakkal. A javítóműhely­ben a nagyértékű alkatrész­áremelés és a visszafogott gép­­beszerzés kedvezőtlen hatásait kell kivédeni. Az idegen munkák vállalását nem nagyon várják a műhelyektől, az építőktől to­vábbra is a munkák előkészíté­sének javítása, az érdekeltség fokozása és a vezetési színvonal emelése a cél. A gazdaság valamennyi egy­ségében törekedni kell a lét­számtakarékos megoldásokra, mivel ezek növelhetik az adott, illetve a következő évi bérfej­lesztési lehetőségeket. Mivel az 1988 évi feladatokat sok tekin­tetben megváltozott nehéz kö­rülmények között kell végrehaj­tani, ez csak a dolgozók fegyel­mezett, aktív tevékenységével lehet megoldani. Új szerkesztő köszönti az új évben a Tangazdaság olvasóit. Olyan esztendőben, amelyik nem lesz könnyű sem a munka­helyünkön, sem otthon, a csa­ládban. Sajnos, népgazdaságunk helyzete miatt ahhoz is komoly erőfeszítések kívánatosak, hogy a tavalyi életszínvonalat megkö­zelítően megőrizzük. Ám, ehhez is a tavalyinál jobban kell dol­goznunk — hallhatjuk nap mint nap. — Csak remélni lehet, hogy a jövőnket alapozzuk meg így, amelynek esetleg már 2—3 év múlva is érezhetjük hatását. A magunk részéről szeretnénk mi is ehhez segítséget nyújtani a lehetőségeinkhez képest. Sze­retnénk a tangazdaságot érintő minden közérdeklődésre számító eseményről, döntésről, hírről pontosan tájékoztatni olvasóin­kat. Szeretnénk gazdaságunk eredményeiről, s ha kell problé­máiról hírt adni, rendszeresen bemutatni azokat a dolgozókat, akik ehhez példamutató módon hozzájárultak, örülnénk annak is, hogyha a gazdaságunk életé­vel mások is megismerkedhet­nének lapunkon keresztül. A Tangazdaságot mindamel­lett úgy kívánjuk szerkeszteni, hogy olvasmányos, jó lap le­gyen belőle. Olyan, amelyet szí­vesen veszünk kézbe, és olva­sunk, és amelyik fóruma lehet a dolgozók és vezetők gondjai­nak, örömeinek, de magánéle­tünk kisebb-nagyobb esemé­nyeiről is olvashatunk benne. Ám nem csupán a tangazdaság ügyeivel szeretnénk foglalkozni, arra törekszünk, hogy az olvasó továbbra is találjon majd a lap­ban színes írásokat és igyek­szünk, hogy magánéletünk út­vesztőiben is alkalmanként ta­nácsokkal szolgáljunk. Természetesen szeretnénk minden olyasmiről írni, ami a Tangazdaság Ehhez is kéri dolgozóit érdekli. a szerkesztő az ötleteket, javaslatokat, az Ilona­­tanya személyzeti osztályára, vagy munkahelyének, a Kelet- Magyarország szerkesztőségének címére. Boldog új esztendőt kí­ván: Bodnár István Hideg szél borzolja a vetést, ideje metszeni a fákat, gő­zölög a jószág az istállókban, és csendesedik ilyenkor mind­nek a gazdája: az ember. A megpihenés és a számvetés ideje az év vége és kezdete, tervezgetés és remény, kétely és hit hetei telnek. így van ez rendjén, hisz’ ha nincsen terv és la­tolgatás, nehéz nekifutni az esztendőnek, a próbára tevő, új és több, s talán nem is több, de más erőt kívánó 1988-nak. Más erőt kívánó év — s ez talán a lényeg. Mert egy tan­gazdaság, ahol a jövő szakemberei tanulnak, a gyakorlatban látják, mi az ami rájuk vár majd, elsőként kell, hogy ezt a frisset, újat, korszerűt kínálja. Új gondolkodás kell, olyan, mely rendszerben láttatja és látja a világot. Olyan szemlélet, mely termelés, gazdálkodás egységében lát és cselekedtet. Mondhatnák: a mezőgazdaság, évezredes tapasztalatok tárháza. Ez is igaz. De ugyanakkor az új kor megannyi kihí­vása teszi bonyolulttá a munkát. És ne feledjük: a magyar mezőgazdaság ma kulcshelyzetben van, exportjával a gazda­ság egyensúlyi helyzetét meghatározza, Így aztán a készülő­dés, a mérlegelés, a tervezés időszaka nem egyszerűen fel­adatok számbavétele, hanem ezek nyomán stratégia kialakí­tása is. Az élet már ma is azt igazolja: csak a legjobb termék áll meg a piaci versenyben, csak akkor kíváncsi ránk a kül­piac, ha olyat tudunk produkálni, ami jobb a ma piacon lé­vőnél, és ez csak akkor kell, ha úgy jelenik meg, hogy a szemnek is tetszetős. Vége tehát a kornak, amikor a men­­­nyiség bűvölete nyűgözhetett le, az oktalan rekordok helyé­be lép a racionális költséggel termelt nyereséges termék. Termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, szakszövetke­zetek, feldolgozó és szolgáltató vállalkozások, kereskedelmi szervek várják a sok, jó, magasan képzett, a gyakorlatot értő fiatal szakembert. Ezt a gyakorlatot kell megszerezniök ab­ban a tangazdaságban, amely életük során a modell, az eta­lon lesz számukra. Ez mindenkitől — a vezetőtől kezdve az udvaros munkásig — azt kívánja meg, hogy a magas szerve­zettség, fegyelem, okosság és tudás irányítsa a munkát. Va­jon mennyi erőnk van ehhez? Vajon mindenkiben él-e a fe­lelősség, hiszen a személyes példa, az üzemi helyzet éppúgy tananyag, mint a könyvek megannyi feladata. Új esztendőre, mi több, új esztendőkre készülünk. Tud­juk, hogy nem lesz könnyű megvívni a pénzügyek csatáját, hogy állni kell az agrárolló nyílásait, hogy az izomerő helyett mind többet lesz szükség az agyakra. Máskor azt mondtuk: az új év fordulója csak egy nap a sok közül, különben minden megy úgy tovább, mint addig. Ezt a fordulatot most elfeled­hetjük. A most kezdődő év első napjai már annyi újra kész­tetnek, mint korábban sok-sok esztendő, így érdemes nagyon komolyan elmélkedni arról: készek vagyunk-e a nagy válto­zásra, ahol másak a mérőszámok, az igények, más az ember megítélésének alapja. Mert nem mást, csak másként kell csi­nálni ezután. Nem többet, csak jobban kell dolgoznunk, mint eddig. Szabolcs-Szatmár megye sorsa nem a legderűsebb. Itt küzdeni kell a siligó homokkal, a nyáron betonkemény, eső­ben cibere földdel, itt régiek és elhasználtak a gépek, erre­felé minden messze van, így hát a gazdasági elszántság mel­lé szükséges még valami, amit ettől az évtől pluszként adni kell: a megye, a táj, e föld szeretetét. Mert hiába minden tudomány, ráció és szándék, ha nincs mögötte az embert sze­rető felelősség, akkor a gazdaember sikert nem érhet. így születhet meg csak természet és ember egysége, törekvő igye­kezete a jobb, a boldogabb élet felé. Csak így kaphat valódi tartalmat az újévi jókívánság, mely éppen a tettől lesz igaz. Jobbratörő munkánkat helyettünk más el nem végzi.

Next