Tarjáni Acél, 1980 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1980-01-04 / 1. szám

A SALGÓTARJÁNI KOHÁSZATI ÜZEMEK PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXX. ÉVF., 1. SZÁM­ÁRA: 80 FILLÉR ------ 1980. JANUÁR 4. Külföldi és hazai megrendelők lekötötték az éves kapacitást Versenyképes termékekkel készültünk 1980-ra Növeljük az értékesebb termékek arányát • Tovább emeljük az exporttermelést A zavartalan termelés egyik, feltétele a rendelésállo­mány biztosítása. Ennek érdekében a gyár kereskedelmi szakemberei évről évre eleven kapcsolatot alakítanak ki a hazai és külföldi vevőkkel egyaránt. Az idei igényekkel, üzletkötésekkel kapcsolatos felméréshez, előkészítéshez idő­ben hozzáláttak. E folyamatban különös hangsúlyt kapott a népgazdasági egyensúly megteremtésére való törekvés, a gyártmányszerkezet korszerűsítése következtében eladásra kerülő jobb árfekvésű termékek arányának helyes kialakí­tása, a gazdaságossági szempontok figyelembevétele. Ezek után megkérdeztük Pap János kereskedelmi igazgatóhelyet­test, hogy a rendelésellátottság szempontjából milyen re­ményekkel vághatunk neki az 1980-as esztendőnek? Lekötött árualap — A kérdésre egyértel­műen lehet válaszolni. Ked­vezőek kilátásaink, hiszen a felajánlott árualapot rendelé­­sekkel lekötötte a bel- és külkereskedelem — vette át a szót Pap János. A tervek szerint mennyiségben mintegy két százalékkal gyártunk majd több terméket, mint az 1979-es tény. Így 1980-ban mintegy 245 ezer tonna szalagacélt, he­gesztett csövet, kovácsolt ter­méket, öntvényt, valamint ’nu­­zalárut szállítunk a hazai és külföldi felhasználóknak. Azonban a­­ teljességhez tarto­zik, hogy a gépalkatrészek mezőgazdasági családjához tartozó cikkekből — borona­tárcsa, szántóvas, kormányle­mez —, továbbá görgős pályá­ból nem látszik biztosított­nak az éves rendelésállomány. — Az 1980. évi rendelésál­lomány összetételében több változás is fellelhető­ az 1979- sel szemben, így ami különö­sen szembetűnő: kovácsolt és sajtolt termékekből újabb pi­acokra adunk majd fel kül­deményeket. Különben ami az összes exportot illeti, ott sincs gondunk. A külkereske­delemnek felajánlott árualap leterhelt. A tőkéspiacra, kö­zel 47 ezer tonna export szál­lítását célozzuk meg. A már említett kovácsolt és sajtolt termékeken túl hegesztett cső­ből, valamint a COa-es vé­­dőgázas hegesztőhuzalból is többet kell exportra előállí­tani. Csőből Iránba, Svéd-, va­lamint Finnországba is kül­dünk tételeket. #Új vonás —. Az eddiginél célszerűbb program kialakítá­­s­­a, a kedvezőbb rendelésál­lomány biztosítása céljából nem csupán a vevőkkel, kül­kereskedőkkel folytatunk ala­pos, széles körű eszmecserét, hanem a termelő gyárrészle­­gekkel is. Éppen ez jelenti munkán­kban az egyik új vo­nást. Átgondolt véleménycse­re alapján igyekeztünk jól felkészülni az 1980-as év ma­gasabb feladataira. Hiszen számunkra sem mindegy, hogy miből és mennyit gyár­tunk. Szem előtt tartva a Magyar Szocialista Munkás­párt, valamint a kormány ha­tározatait, utasításait az a cé­lunk, hogy a hazai szükség­letnek megfelelő, jó minőségű termékeket állítsunk elő, ame­lyek egyben nemzetközileg is kiállják a próbát, versenyké­pesek, s biztosítják a terme­lés dinamikus fejlődését. — Az említettekből kitű­nik, hogy 1980-ban is fő fe­ladatunk lesz a belkereske­delmi igények, továbbá a köz­vetlen vevők által támasz­tott követelmények kielégíté­se, valamint az exportterv teljesítése. A dollárbevétel növelése érdekében további erőfeszítésre lesz szükség. Ugyanakkor az eddiginél job­ban előtérbe kerül majd a szocialista export arányának növelése i­s. — Kereskedelmi politikánk formálásában, alakításában sok tényező együttes hatásá­ra kell tehát figyelnünk. Eh­hez természetesen megbízha­tó információk szükségesek, de sok függ az üzemek tevé­kenységétől is, hiszen a gyors reagálás, a pontos határidős próbaszállítmány, a kifogásta­lan minőség, alapját képezhe­ti a bizalomnak, az üzletkö­tésnek, a piacok megtartásá­nak. • So­kat várunk a csőre­dukáló berendezés üzembe he­lyezésétől is. Mi, kereskedők számítunk arra, hogy valóban beváltja majd a hozzáfűzött reményeket a telepítésre vá­ró géppark és akkor bérmun­kában exportot gyárthatunk. Új vonásként jelentkezik mun­kánkban továbbá, hogy hat hónap elteltével az árak és egyéb tényezők figyelembe­vételével mélyrehatóan felül kell vizsgálni, mennyire sike­rült teljesíteni a meghatáro­zott célokat. Amennyiben szükséges, úgy időközben is változtatni kell a korábban meghatározott programon, célkitűzésen. Adott a lehetőség — Összegezve kiemelném, hogy 1980-ban a gazdaságo­san előállítható, jó árfekvésű termékek részaránya javítá­sával mintegy kétszázalékos mennyiségi, illetve több mint hatszázalékos értelmi nveke­­dést szeretnénk elérni. Erre a pluszra adott a lehetőség, összehangolt, fegyelmezett munkával elérhető, fejezte be szavait a kereskedelmi igaz­gatóhelyettes. Még jobban, még szervezettebben Az idei megnövekedett fel­adatokat a korábbinál sokkal szervezettebb, fegyelmezettebb munkával tudjuk teljesíteni. Ennek tudatában látott mun­kához január 2-án gyárunk kollektívája. Bizony, fő követelmény, hogy napról napra üteme­sen tegyünk eleget mind belföldi, mind export szer­ződéses kötelezettségeink­nek. Január 2-án, az év első munkanapján a hideghenger­mű, valamint a kovácsold és öntöde gyárrészleg sportnyel­ven szólva, jó rajtot vett. Mind a hengerészek, mind a ková­csok túlteljesítették a napi előirányzatot. A huzalmű, valamint kisterenyei gyáregység vi­­­szont elmaradt a várako­zástól. Az előbbi részleg 90,7, az utóbbi csupán 40 százalékban teljesítette napi tervét. Ebből következik, hogy a vállalat összteljesítménye január 2-án még a 92 százalékot sem érte el. A termelők 837 tonna kész­árut gyártottak. A szállítók 569 tonna készárut pakoltak vasúti kocsikba és indították el az első küldeményeket ha­zai és külföldi piacokra. Az év első munkanapján az ötletemberek benyújtották el­ső újítási javaslataikat is, me­lyeknek hatása minden bi­zonnyal kedvezően érinti majd a költségek alakulását, az im­port csökkentését. Reggel 8 óráig Fekete László, Buday László, Csu­ka Gábor, valamint Antal András két újítást nyúj­tottak be. A háromfős kollektíva a sza­lagpolírozó drótkefehenger tő­kés helyett szocialista export­ból történő beszerzését java­solja. Az utóbbi újító javasla­ta a CD-es védőgázas hegesz­­tőhuzal-gyártással tol. Műanyag helyett kapcsoló­fémle­mez dobok alkalmazását jelöli meg. Az első nap krónikájához tartozik még az a jó hír is, hogy ezúttal nem volt baleset a vállalatnál. Bár csak így telne el az egész év. A nőket is jól lehet alkalmazni a forgácsolószakmában. Er­ről tanúskodik Pap Gyuláné tevékenysége is, aki mint gya­lus hosszú ideje becsülettel helytáll a szerszámkészítő gyár­részlegben. Soltész István és Csépányi Sándor elismerő szavait. Célratörő gazdálkodás évét hagytuk magunk mögött Az 1980-as szabályozás az értelmesebb gazdálkodásra ösztönöz Vállalatunknál már hagyo­mányos, hogy egy-egy gazda­sági év befejezésével össze­hívják a gyár elsőszámú ve­zetőit, hogy a vezérigazgató­ság velük együtt áttekinthes­se az év munkáját. Az 1979- es év zárszavát Ürmössy Lász­ló vezérigazgató és Szilágyi Dezső, a nagyüzemi pártbi­zottság titkára a gazdasági és politikai munka külön-külön, de tartalmában azonos néző­pontjából közelítette meg. Ez a zárómegbeszélés an­­­nyiban különbözött az évközi operatív megbeszélésektől, hogy ezúttal a Technika Háza terített asztalain egy-egy kan­csó piros bor is volt. A vezérigazgató és a párt­­bizottság titkára egyaránt a sikeres évek közé so­rolta az 1979-es esztendőt. Hozzátették azonban, hogy a külgazdasági nehézségek kényszerítő hatására fe­szítések és szorítások kí­sérték végig az évet. S bár a vállalati nyereség­­tervtől mintegy 20 százalék­kal elmaradtunk, a gazdálko­dás terén valamiféle új, ked­vezőbb szemlélet és gyakorlat kezdődött el. A népgazdasági egyensúly és fizetési mérleg javítása szigo­rításokat követel az országos és vállalati gazdálkodásban. Romlottak a cserearányok, s érezhetően romlott a szállítási fegyelem is. koksz- és ötvözőanyag-el­­­látás nagy nehézségek elé állította a kohászatot. Az anyag- és energiaárak emelkedése az egész országot, közöttük a Salgótarjáni Ko­hászati Üzemeket is arra kész­tette, hogy fokozottabban te­gyen eleget a­z anyag és energia ésszerű és takarékos felhasználásának. Ahol lehe­tőség adódott, mindenütt csök­kenteni kellett a költségeit. S e téren termelés gyárunk dolgozói kedvező eredménye­ket mondhatnak magukénak. Az ország vezetői is úgy ér­tékelik, hogy 1979-ben va­lami megkezdődött a népgaz­dasági egyensúly és a fizetési mérleg kedvezőbb alakítása terén. A kohászat kedvező ex­portlehetőségeket tett, s várakozáson terem­40 százalékkal növelte felül az 1979. évi dollárbevételét. A gépipar is ezúttal első ízben teljesítette maradéktalanul az­ exportkötelezettségét. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek az ésszerű gazdálko­dás érdekében 10 százalékkal csökkentette készletszintjét. Az anyag- és energiatakarékossá­gi tervet csakúgy mint a szer­vezési, intézkedési tervet si­kerrel valósította meg. Ez tet­te lehetővé, hogy a nehézségek ellenére az anyag- és energiaárak egész gazdálkodásunkra kedvezőtlenül ható ténye mellett várhatóan 250 mil­lió forint körüli nyeresé­get tudott elérni. Ezzel a kohó- és gépipari vál­lalatok legjobbjai közé került. Ürmössy László vezérigaz­gató a gyár vezető gárdájának, s rajta keresztül a vállalat egész munkáskollektívájána­k tolmácsolta Soltész István mi­niszter és Csépányi Sándor mi­niszterhelyettes elismerését. Amikor előretekintett mind Ürmössy, mind Szilágyi elv­társ, arra hívta fel a gyár vezető gárdájának figyelmét, hogy 1980. a gondosabb és ke­ményebb munka, s egyben az új lehetőségek esztendeje lesz. A XII. pártkongresszus és a felszabadulás 35. évfordulójá­ra készülve meg kell alapoz­nunk a VI. ötéves terv előké­szítését. A gazdálkodás újra­­szabályozott körülményei kö­zött eddigi eredményeink meg­őrzésére, az életszínvonal meg­szilárdítására kell törekedni. Ehhez azonban tovább kell munkálkodnunk a fizetési mérleg javításán, az import­csökkentő és a gazdaságos ex­portnövelő feladatokon. Az új termelői árrendszer­ben a kohászati alapanyagok mintegy 15 százalékkal nö­vekszenek. Gyárunk 1980-tól a szabadáras rendszerre tér át, amelynek keretében a pia­ci értékítéletnek kitett árpoli­tika érvényesül. Kulcskérdésnek kell tehát tekinteni a lehető legész­­szerűbb költséggazdálko­dást, a veszteségforrások feltárását, az anyaggal és energiával való legtakaré­kosabb bánásmódot és a munkaerővel való ésszerű gazdálkodást. Csökkentenünk kell az impor­tot és tovább növelni a gaz­daságos export arányát, közöt­tük a süllyesztékes kovács­termékeket, a kisterenyei he­gesztett csövet és a jó árfek­vésű hidegszalagokat. A gyár vezetői arra emelték poharukat, hogy 1980-ban to­vábblépnek a gazdálkodás or­szágosan is megkívánt sikerei­nek útján. Orosz Béla A vállalat vezetése nagy várakozással tekint a kisterenyei gyáregység idei munkája elé. Az eredményes termelés és gazdálkodás szempontjából nagyon fontos, hogy a terenyei gárda maradéktalanul teljesítse idei tervfeladatait. Felelősséggel minden fillérért! MINIDEM PERC DRÁGA Még nem érzékelhető a takarékos telefonálás — Fontos lett az időtényező — Csak indokolt esetben telefonáljunk Az ősszel kiadott vezérigazgatói takarékossági intéz­kedési terv számos egyéb feladat mellett felszólított a te­lefonbeszélgetések költségeinek ésszerű csökkentésére is. Felsorolva mindazt a tennivalót, végre kell hajtani, ha csökkenteni amit elkerülehetetlenül kívánjuk a telefon­ költségeket. Az intézkedési terv kiadása óta eltelt idő­szak még nem hosszú — három-négy hónap —, azonban már meg lehet kísérelni a telefonköltségek csökkentésére vonatkozó intézkedés végrehajtásának tapasztalatairól be­szélni. A telefonokkal kapcsolatos kérdések az igazgatási főosz­tályon a titkos ügykezelési osztályhoz tartoznak, s ezért is kérdeztük a tapasztalatokról Nemes Béla osztályvezetőt- Az osztályvezető elmondta, hogy jelentősebb költségmeg­takarításról még nem le­het beszélni. Noha a vezérigazgatói taka­rékossági intézkedési terv hónapok óta érvényben van, nem lehet tapasztalni túlzott törekvést ennek a betartásá­ra. Vagyis, nem érzékelhető még kellően, hogy takaréko­san bánnak a telefonnal. Megtudtuk, hogy azóta is előfordultak a sürgős, az igen sürgős és az azonnali minősítésű hívások, tapasz­talható még a hosszadalmas beszélgetés. Csupán egyetlen nap telefonbeszélgetéseinek a kigyűjtése a következő képet mutatja: Összesen 46 vidéki, fővárosi hívást kértek a te­lefonközponttól. Ebből 2 hí­vás volt sürgős, 15 igen sür­gős, 4 pedig azonnali igényű­ Előfordult azonban olyan nap is, amikor 10 azonnali telefonhívást kértek a köz­ponttól. Ha meggondoljuk, hogy minden minősített hí­vás többszörös díjú — az azonnali például tízszeres —, ugyanakkor hosszadalmasan is beszélünk, csillagászati összegeket fizethetünk ki tele­fonszámlára. Olyan eset is gyakori, hogy egy személy napon­ta többször is hívja ugyanazt a vállalatot, vagy vagy intézményt, például egy irodából külön-külön meghívják ugyanazt a vállalatot. költségeket növeli az is, ami­­­kor valaki meghívott egy partnert, ugyanakkor eltávo­zott a helyéről és helyette senki sem intézte az ügyet. Tiszta pénzkidobás, ami a figyelmetlenségből, fegyel­mezetlenségből fakad. Az új városi crossbar-tele­fonközpont működésével anyagilag még csak szigo­rúbb lett a helyzet. Az idő­tényező még fontosabb lett, mint eddig­ A vállalati kézi kapcsolású telefonközponton átmenő hívásokban is sokkal nagyobb pontosságra fegyelmezettségre, van szükség, mint eddig. S, ha a hivatalos beszélgetésekre érvényes, hogy csak indokolt esetben beszéljünk telefonon és pontosan tartsuk be az új városi telefonközpont megkívánta technikai te­endőket, ez még nagyobb fontosságot nyer a helyi beszélgetések esetében. Nagyobb és felelősségtelje­sebb feladat hárul a helyi telefonközpont dolgozóira. Egyrészt azért, mert az új központ modern technikai feltételeit kell egyeztetni az elavult, agyonhasznált válla­lati központ technikai felté­teleivel, másrészt nagyobb szakértelemmel — sőt, bizo­nyos nyelvismereti követel­ményekkel —, kell feladatu­kat megoldani. Mindemellett figyelmesen, gyorsan és na­gyon udvariasan. Ez utóbbi­hoz azonban hogy ez nemcsak hozzátesszük, a telefon- központosokra vonatkozik, hanem mindenkire, aki tele­fonál. Közös érdek minden költség csökkentése, a te­lefonköltségé is­ jobb szervezéssel, gyorsaság­gal, a levél és telex útján történő ügyintézéssel lehet ezt elősegíteni. Noha a te­­lexezés sem olcsóbb mulat­ság, különösen ha itt sem ta­nultuk még meg a céltudato­san rövid ismeretközlést.

Next