Tarjáni Acél, 1982 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1982-01-08 / 1. szám

UP A VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! JalfánL A SALGÓTARJÁNI KOHÁSZATI ÜZEMEK PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJAy XXXIII. ÉVF., 1. SZÁM ÄRA: 1 FORINT 1982. JANUÁR 8. Nagy aktívaülés a vállalatnál Minden vezető és dolgozó álljon hivatása magaslatán Fokozni a gyár érzékenységét és rugalmasságát — Korszerű technológiákkal szűkíteni az anyagnormákat — Mérőműszerek az energiafelhasználás ellenőrzésére — Versenyképesség nemzetközi összehasonlítással Minden új gazdasági év megújuló és egyre nehezebb feladatokat tartogat számunkra, így van ez az 1982-es év esetében is. S, hogy az új feladatokhoz mérjük napi ten­nivalóinkat, s kialakítsuk az egységes szemléletet, január 4-én hétfőn a második emeleti tanácsteremben nagy aktíva­­ülésre ült össze a gyár vezetőgárdája. Az aktívaülésen Ürmössy László vezérigazgató előbb áttekintést nyújtott az elmúlt év tapasztalatairól, majd az 1982-es év magasabb igényű munkastílusáról, a fokozottabb gazdasági érzékenységről, a rugalmasabb, s a külső és bel­ső piacokhoz egyaránt jobban igazodó igényekről beszélt az új gazdasági követelmények számszerű ismerteté­sének kíséretében. Hangsúlyozva, hogy az 1982-es év so­rán továbbra is a népgazdasági egyensúly felelősségteljes szolgálata és az eddig elért életszínvonal megőrzése marad a cél. A vezérigazgató útmutatásait kiegészítendő négy szak­­igazgató: dr. Mészáros Ottó gazdasági igazgató, Hopka László műszaki igazgató, Szabó Aladár személyzeti és szo­ciális igazgató, valamint Tóth György termelési igazgató­­helyettes nyújtott részletekbe menő, széles körű ismerete­ket az új esztendő feladatairól. Jó úton járunk Ürmössy László vezérigaz­gató azzal kezdte referátu­mát, hogy a Salgótarjáni Ko­hászati Üzemek kollektívája 1981-ben sikerrel teljesítette az alapvető célkitűzéseket. A fizetési mérleg javítása és az életszínvonal stabilizálása te­rén ránk háruló feladatoknak eleget tettünk. De tapasztalat­ként leszűrhetjük, hogy 1982- ben fokozottabban kell mun­kálkodnunk a fizetési mérleg javításán, hiszen a növekvő külső terheket kizárólag és csakis magasabb exportfelada­tok teljesítésével lehet ellen­súlyozni. Az elmúlt évet kedvező nye­reséggel zártuk, s ez jó lehe­tőségeket teremt a további fejlesztőmunkához és az élet­­színvonal megtartásához. Kollektíva megtalálta számítá­­­sait, hiszen a tervezett 5 szá­zalék helyett 7 százalékos bérfejlesztést tudtunk megva­lósítani. De hogyan lehetett volna még sikeresebb az 1981- es év? Ha a hideghengermű nem marad el tervfeladatai­tól, s ha a tőkésexport-célki­­tűzéseket is maradéktalanul teljesíteni tudtuk volna. Saj­nos, azonban a kedvezőtlen világpiaci körülmények meg­nehezítették az exportmun­kánkat és így be kellett ér­nünk egy lényegesebb, szeré­nyebb exporteredményekkel. Hasznosítsuk az elmúlt év tapasztalatait A vezérigazgató utalt arra, hogy az elmúlt év októberé­ben bevezetett ötnapos mun­kahét tapasztalatai nem a legkedvezőbbek. A teljesít­ménynövelésre kidolgozott tervek csak fiktív elképzelé­sek voltak, s ebből a jövőre­­nézve sürgősen le kell vonni a szükséges tanulságokat. A kormányzati szervek nyers megállapításai szerint orszá­gosan mintegy 30 százalékos tartalék húzódik meg a kü­lönböző üzemekben. S ezzel nagyrészt nekünk is egyet kell érteni. Fel kell használ­nunk az elmúlt év tapaszta­latait, amellyel kedvező ered­ményeket értünk el az anyag- és energiatakarékosságban, a készletgazdálkodásban, a ter­mékszerkezet korszerűsítésé­ben, a minőségfejlesztő munkában, valamint a szerve­zési intézkedések végrehajtá­sában. Ezekre a tapasztala­tokra kell építenünk az 1982- es év munkáját. Ürmössy elvtárs, valamint a szakigaz­gatók által felvázolt tenniva­lókból megtudhattuk, hogy 1982-ben a Salgótarjáni Ko­hászati Üzemek vállalati tér­(Folytatás a 3. oldalon) . A gyár tehetséges gárdájára alapozunk j évet kezdünk, körvonalazzuk az 1982 feladatait, értékeljük VI. öt­éves tervünk első évét, az 1981-es év eredményeit. Amikor az óesztendőt bú­csúztatjuk, számba vesszük, hogyan telje­sültek terveink, elképzeléseink. Értékeljük a termelés, a gazdálkodás, a szociálpoliti­kai feladataink végrehajtását. Sikereink és kudarcaink elemzésekor ér­zékeljük azokat a viharos változásokat, amelyek a gazdálkodást közvetlenül befo­lyásoló külső és belső tényezőkben végbe­mennek. Az e változásokra való gyors re­agálás, a helytállni akarás jelentkezett te­vékenységünkben. A feladatok végrehajtá­sát jellemző főbb mutatóink érzékeltetik, hogy vállalatunk kollektívája jó választ tudott adni az élet által felvetett kérdé­sekre. Pedig nem zártunk sima évet. Az 1931- es esztendőben a tőkésvilágban még nem ért véget a gazdasági egyensúly helyreál­lítását nehezítő, azt zavaró nemzetközi feszültség. A változó világ növekvő követelményei­hez való hatékonyabb igazodás érdekében új szabályozó és módosított árrendszer lé­pett életbe. Nehezebb körülmények között kellett biztosítanunk a termeléshez szük­séges alapanyagokat, és sok gondot oko­zott az időszakonként fellépő rendelés­ellátatlanság is. Kollektívánknak naponta kellett megküzdeni az új és új gondokkal. Időnként korábbi döntéseinket szembesí­teni kellett a valóságos helyzettel és ha szükségesnek tartottuk, volt bátorságunk ezeket módosítani. Egész éves megfeszített munkánk ered­ményei beértek. Az elmúlt évben is sike­rült a vállalat egész tevékenységét tükrö­ző nyereségtervünket teljesíteni, illetve túlteljesíteni. Emellett javult készletgaz­dálkodási munkánk, felgyorsult és terv­szerűbbé vált fejlesztő tevékenységünk. Eredményeink alakulása lehetővé tette, hogy dolgozóink életkörülményei a VI. öt­éves terv céljaival összhangban, a haté­konyság változásával megfelelően alakul­janak. Egyértelműen állíthatjuk, nem lesz kön­­­nyű az 1982-es esztendő sem. Valóban a megoldásra váró feladatok megfeszítet­­tebb, következetesebb, a korábbinál haté­konyabb munkát igényelnek. Teljes biz­tonsággal mondhatjuk, hogy a gyors vál­tozások továbbra is kísérői lesznek tevé­kenységünknek. A jelekből arra lehet kö­vetkeztetni, hogy a nemzetközi élet ese­ményei, a világgazdaság változásai várha­tóan nem könnyítik meg helyzetünket. Ezek realitások, ezeket tudomásul kell ven­nünk, melyekhez alkalmazkodnunk kell. A gazdasági problémák megoldása na­gyobb körültekintést és felelősséget követel vezetőtől, beosztottól egyaránt. Az alkal­mazkodás céltudatos, adottságainknak, gaz­dasági lehetőségeinknek megfelelő legyen. Megkönnyíti ezt, hogy dolgozóink, egész kollektívánk­­ szellemi, szakmai ismerete, tudása jelentős. Ezeket az adottságokat kell kihasználni és ezen az alapon keres­ni a kibontakozás lehetséges útjait és az új módszereket. Látnunk kell, hogy gazdasági munkánk fő célja 1982-ben is a népgazdaság egyen­súlyi helyzetének javítása,­ az életszínvo­nal fejlesztésében elért eredményeink meg­őrzése. Ezekhez a célokhoz kell igazíta­nunk termelési, fejlesztési elképzelésein­­­ket, vállalati bér- és üzletpolitikánkat. En­nek megfelelően tervezzük a termelési ér­ték 5—6 százalékos növekedését, a nem rubelszámolású export céljaira kívánjuk használni a többlettermelésünk mintegy 80 százalékát. Ahhoz, hogy fejlesztésünket és életkörülményeinket javító alapjaink létrejöjjenek, a vállalati nyereségnek nem szabad az 1931-es szint alá csökkeni. Eh­hez számolunk 35 millió önköltségcsökken­tés megvalósításával. A gazdasági szabályozás végrehajtott vál­tozásai arra ösztönöznek bennünket, hogy törekedjünk a hatékonyság, a nemzetközi versenyképesség további erősítésére, ter­melési szerkezetünk az egyensúlyi helyzet által megkívánt javítására, alakítására. Tudnunk kell, hogy az 1982. év népgazda­sági terv céljait a VI. ötéves terv készíté­sekor feltételezett körülményeknél kedve­zőtlenebb helyzetben kell megvalósítani. Ezek ellensúlyozására a mi vállalatunknál is növekvő erőfeszítések szükségesek. Ter­veinket több variációban készítjük, ame­lyek lehetőséget adnak célkitűzéseink és az ezek megvalósításához szükséges eszköze­ink rugalmas átrendezésére a megvalósí­tás feltételeinek megteremtésére. Ez nagyobb felelősséggel jár. Megköve­teli a vezetés színvonalának emelését, ért­ve alatta annak minden szintjét. Látnunk kell, hogy a készlet-, és munkaerő-gazdál­kodás, a munkaidő, vagy a gépi id­ő-ki­­használás korábbi színvonala már 1982-ben nem elegendő. A követelmények további fokozását igényli az ötnapos munkahéttel járó munkaidő-csökkenés pótlása is. Minden területen magasabbra kell emel­nünk munkánk mércéjét. Vezetőnek és be­osztottnak egyaránt meg kell tanulnia az új körülmények, követelmények szerint gondolkodni, és dolgozni. Mindenkinek a saját területén fejlesztenie kell tudását, mert ez a sikereket érlelő gyakorlat alap­ja. Meg kell tanulnunk a változó körülmé­nyeknek megfelelően alkalmazkodni és együttműködni vállalaton belül és válla­laton kívül egyaránt. Vásárlóinknak azt kell adnunk, amit igényelnek és nem azt, amit nekünk lenne jobb gyártani. C­éljaink az új esztendőben is olyan szinten valósulnak meg, amilyenné mindennapi munkánkkal alapozzuk. Vállalatunk dolgozói azt még­eddig is bizonyították, összeforrottságukat, helytál­lásukat, azt a képességüket, hogy a nehéz helyzetben megtalálják a kivezető utat. Ebben látjuk 1982. évi terveink, céljaink valóra váltásának legfontosabb feltételeit. Jobban kell támaszkodnunk politikai, társadalmi szervezeteink, mozgalmaink erőire, sajátos munkamódszerünkben rej­lő lehetőségek kiaknázására. Azt kívánom, hogy vállalati és egyéni terveinket sikere­sen valósítsuk meg 1982-ben is. Legyen hoz­zá erőnk, egészségünk és békés alkotó lég­körünk. Dr. Mészáros Ottó gazdasági igazgató Exporttételek északi piacra Érdeklődés járműipari alkatrészek iránt Az egyik finn vevő, amely korábban már vásárolt válla­latunktól kovácsdarabokat, 1982-ben ismét több tétel gyártását kéri. Hajtókarból 3 típusra adott fel rendelést. Az első tételt 1982 március végén szállítja a kovácsológyár. A hajtókarok, melyek ötvözet­anyagból készülnek Püspök­hatvanban kerülnek meg­munkálásra. Forgácsolás után szállítják majd a tételeket az északi vevőnek. A svéd Volvo BM cég­­ mét vásárol járműalkatrészeket a kovácsológyártól. Az el­ső fél évben 4 termékből rendelt 1000—2000 darabos té­teleket. Az említetteken érkezett olyan érdeklődés túl is, amely 10 különböző kovácsda­rab gyárthatóságára irányul. Ezt az egyik nyugati cég há­zi szabványa szerint jelölte meg, így az alapanyagokkal és egyéb kérdésekkel kapcsolat­ban felmerült vitákat tisztáz­ni kell. Annyi bizonyos, ha a kovácsolt gyáriak be tudják szerezni a szükséges féltermé­keket, úgy tízféle fo­gaskerék gyártását eredmé­nyezheti a fenti érdeklődés. I •V­I­AR Újabb sikerek reményében kezdtük az új évet A lakosságnak ásólapátot, a mezőgazdaságnak szántóvasat, a cementiparnak őrlőgolyót, Finnországba hajtókart gyártunk A mai rohamosan fejlődő igényekhez való rugalmas al­kalmazkodás előtérbe helyezé­sével kezdte a munkát janu­ár 3-án vállalatunk kollektí­vája. Nagyobb gondok, akadá­lyok ugyan nem zavarták az idei esztendő kezdetét, ennek ellenére az első munkanap mégis mérsé­kelt teljesítménnyel zá­rult. A huzalműben Papanitz Ist­ván gyárrészlegvezető arról szólt, hogy a raktárba már egyetlen karikát sem tudnak bevinni, annyira zsúfolt, így a gyártott termékeket az üzem különböző pontjain kell elhelyezni. Meg is jegyezte: ,.ilyen körülmények között aligha tudunk megfelelni az emelt feladatoknak”. Több berendezés meghibásodása is okozott némi zavart, így az első munkanap befejeztével 71 százalékos mennyiségi eredménnyel zárt a huzalma. A kovácsoló és gyárrészlegben a 800 öntöde­­tonnás daraboló, a 8 ezer méter ki­logrammos ellenütésű kala­pács javítása, felújítása miatt igyekeztek úgy átcsoportosíta­ni a munkaerőt, hogy az a legeredményesebben segítse a részleg célkitűzéseinek való­ra váltását. Az „A” üzemben nagy és kis kiegyenlítő l­ípkereket gyártottak a Rába-parti Magyar Vagon és Gép­gyárnak. A belkereskedelemnek ásó­­lapátot készítettek az ügyes­­kezű kovácsok. Közben hoz­záláttak a finn export, a haj­tókar, valamint az iráni csá­kány előállításához is. Gyár­tottak még szántóvasat, lánc­szemet, őrlőgolyót, villát és egyéb termékeket. A vasön­tödében az első munkanapon kokillát, gépöntvényt, hen­gert formáztak a dolgozók. Ezek öntésére került aztán sor egy nappal később. A gyár­részleg végül is 83,2 százalé­kos gyártási teljesítménnyel hagyta maga mögött január 3-át. A hideghengerműben az utóbbi időben tapasztalt lét­számhiány továbbra sem eny­hült. Ennek hatása kifejező­dik a gyárrészleg első mun­kanapi teljesítményében is, amely 194 tonna volt. Ez azon­ban nem éri el az előirány­zat 85 százalékát sem. A termelő részlegek közül a kisterenyei gyáregység volt a legeredményesebb az év első munkanapján. Gyártásteljesítménye 93 szá­zalék. A fentiekből követke­zik, hogy az SKÜ kollektívája­ az év első munkanapján még 80 százalékban sem tett ele­get előírt kötelezettségének. A kiszállított készáruk mennyi­sége 667 tonna volt. A süllyesztékes kovácsüzemben hozzáláttak a jó minőségű export járműalkatrészek gyártásához A vasöntödében gondos munkával történik a kokillák for­­máz­­sa, öntése, kikészítése Eredményes ötletnapok a vállalatnál A közelmúltban a vállalati FMi­­t szervezet „KUKSZ” ötle­tapokat rendezett. Az egy héte­n át tartó akció eredmé­nyes­égéről Balogh János, az FME­­ titkára adott tájékoz­tatás Ebből kitűnt, hogy a fiatal szakemberek az egy hét alatt 19 javaslatot nyújtottak be. Legeredményesebben az üzemfenntartás FMKT-cso­­portja dolgozott. Egyénileg Csonka János, a kovácsoló „B” üzem dolgozója érdemel dicséretet, aki öt javaslatára öt KUKSZ-t már megkapott. A javaslatok részletes érté­kelésére, azok alkalmazására a közeljövőben kerül sor.

Next