Tarsadalmi Szemle – 1949.
8–9. szám - Horváth Márton: Lobogónk: Petőfi
LOBOGÓNK: PETŐFI nép mai honfoglalása között eltelt ezer év alatt a magyar történelem legnagyobb forradalmainak szabadságharcosai, jövőt megsejtő költői nem tűzhettek ki oly vakmerő, nagy, haladó célt, amelyen a valóság napjainkban túl ne telne. A nép győzelme, ezzel a legméltóbb emlékkel ünnepeljük Petőfit. Petőfinek megvan tehát a győztes pártja és hadserege, ami hiányzott életében. Petőfi eszméi győztek. Azt jelenti-e ez, hogy csak mint nagy úttörőre emlékszünk rá, aki vezetett, tanácsot adott, lelkesített a harc bizonyos szakaszán? Csak úgy tekintsünk-e rá, mint a csapatok a régi, dicsőséges, harctépte zászlóra, amelyet egyegy díszfelvonulásra, ünnepélyre elővesznek, s aztán visszahelyeznek a hadtörténelmi múzeum tisztes emléktárgyai közé? Új programok, új horizontok tárulnak elénk — de ez nem jelentheti azt, hogy Petőfi immár kizárólag költői műélvezet, a büszke történelmi emlékezés, vagy az ifjúság nevelésének az eszköze lehetne csupán. Petőfi nemcsak verskötet vagy grandiózus ünnepi emlék, nemzeti dicsőségünk megtestesült szobra, amelyre évfordulókon irányítjuk a nemzet figyelmét, hogy egyébként száműzzük őt a könyvespolcokra és az iskolák padjaiba. Petőfi nemcsak az ifjúságot tanítja, hanem a nemzetet és egy kissé az egész haladó emberiséget. Igaz, hogy Petőfi programját teljesítettük és túlteljesítettük. Magától értetődik, hogy a munkásosztály megvalósult uralma messze túljutott, túlnőtt a polgári forradalom legradikálisabb jakobinus célkitűzésein is — de nem igaz az, hogy az örökké élő Petőfi ne lenne ma is fegyver a kezünkben, legdöntőbb napi harcainkban is. Nézzük a közelmúlt példáit. Alig néhány évvel ezelőtt, 1942-ben Petőfi németellenes verseinek orosz fordítását osztogatták a Vörös Hadsereg katonái között „Letépjük a német zászlót" cím alatt, kötetbe gyűjtve. Petőfi németgyűlölete és zsarnokgyűlölete a világszabadság legyőzhetetlen hadseregének, a Szovjet Hadseregnek fegyvertársává avatta őt. Ugyanabban az évben, 1942-ben a Magyar Függetlenségi Mozgalom Petőfi nevével, jelvényével, verseivel mozgósított illegális tömegtüntetésre a Petőfiszobornál, ellenállásra a fasizmus ellen. Lunacsarszkij saját kora „bolsevikjének" nevezi Petőfit és a világirodalom legnagyobb költőforradalmárjának. Mi sem természetesebb, mint hogy Petőfi szelleme és példája a mai kor szabadságharcosainak, bolsevikjeinek is segít a győzelem kivívásában. Nemcsak nagy elődünk, hanem harcostársunk is, akit jó bevonnunk, megkérdeznünk napi küzdelmeink közt. Mert ha a nép ügyét győzelemre vittük is, a harcnak korántsincs vége. Ellenkezőleg: tudjuk, hogy a harc élesedik, politikai téren is, az ideológiai fronton is. Nem folyik-e például ma is a küzdelem az igazi hazaszeretet és a reakciós, ellenséges, veszedelmes nacionalizmus között? S nem tanulhatunk-e ma is igazi, forradalmi hazaszeretetet Petőfitől? Hazaszeretet Petőfinél annyit jelent, mint gyűlölni a nemzet elmaradottságát, gyűlölni a hódítót, függetlenségünk elrablóit, gyűlölni a nép belső ellenségeit — és mindenekfelett szeretni a népet. Ez a hazaszeretet olyan országot akar teremteni, amely méltó a szeretetre. Ezért tárja Petőfi a szabadságharc kitöréséig az európai forradalmi harc ösztökélő példáit nap mint nap a nemzet elé — mint ahogy mi új hazánkat építve a világ leghaladóbb országa, a Szovjetúnió példája után indulunk. Petőfi is új hazát akart — „Egy új hazát, ahol ne legyenek — Kiváltságok, kevély nagy tornyai — Sötét barlangok, denevértanyák, — Egy új hazát, hol minden szögletig — Eljusson 33 Társadalmi Szemle. 49050