Tarsadalmi Szemle – 1968.
10. szám - Pozsgay Imre: A szocialista demokrácia fejlődésének néhány problémája
20 POZSGAY IMRE ként, mint az államhatalom gyakorlásának módját; másrészt szélesebb értelemben, mint az egész társadalom politikai formáját, amelynek az előbbi csak egyik megnyilvánulása. E második, szélesebb értelemben vett demokrácia , mint a szocialista társadalom minden szervezetének működési formája — tartalmazza szerintem a szocialista demokrácia fejlődésének egész problematikáját. A következőkben megkísérlem vázolni a szocialista demokrácia fejlődésének néhány mai problémáját; előrebocsátom azonban, hogy van néhány olyan elv, amelyet posztulátumnak tekintek, de leszögezésüket szükségesnek tartom, mert a továbbiak során nem hagyhatók figyelmen kívül. • Ismételten tisztáznunk kell, hogy nem „általában vett" demokráciát, hanem szocialista demokráciát akarunk, azaz a nép támogatásával olyan politikai fejlődést, mely egy pillanatra sem teszi kérdésessé a rendszer szocialista alapjait, hanem erősíti, fejleszti ezeket. • A demokrácia csak a szocialista nemzeti egységet, összefogást szolgálhatja, s nem vezethet cselekvésképtelen széthúzáshoz, anarchiához. Ez a követelmény továbbra is feltételezi a munkásosztály hatalmát, a párt vezető szerepét, mint olyan integráló erőt, amely hathatósan segíti elő azt, hogy társadalmunk alkotó közösséggé formálódjék. • Alapelvünk változatlanul a demokratikus centralizmus elve a politikai élet valamennyi szférájában. Ezeket az alapelveket nem azért hangsúlyozom, mert valamiféle kinyilatkoztatásokkal és tabukkal akarom körülbástyázni magamat, hanem azért, mert ezekben az elvekben rejlenek azok a garanciák, amelyek a biztonságos haladáshoz nélkülözhetetlenek. Itt inkább annak a kérdésnek a vitatása fontos, hogy hogyan lehet a maximális mértékben kiküszöbölni ezeknek az elveknek az értelmezéséből és a gyakorlatból a szubjektivizmus veszélyét, hogyan lehet garantálni, hogy ezek a garanciák ne forduljanak szembe a szocialista demokráciával. (Különösen célszerű ebben a tekintetben a demokratikus centralizmus egész gyakorlatának és elvi problémáinak a tanulmányozása.) A demokratikus centralizmus elvét szerintem elsősorban a párt szervezési és működési elvének kell tekinteni. Az állami és társadalmi szervekben ezt az elvet nem szabad mechanikusan, a párt analógiájára felfogni. Az állam esetében csak úgy értelmezhető, hogy a központosított államapparátust alárendelik a demokratikus forrásból létrejött, alulról felépített képviseleti testületek határozatainak, ellenőrzésének. A tömegszervezetek, társadalmi szervezetek és mozgalmak összefüggésében még differenciáltabban kell szemlélni a demokratikus centralizmus problémáját, hiszen e szervezetek sajátos funkciója (pl. érdekképviselet) más szervezési és működési elveket is megkövetelhet. Ennek elemzése azonban külön cikk feladata lenne. Ez a kérdéskör sokkal többrétű, mint amennyire erre itt utalni lehet, csupán azt szerettem volna kifejezni, hogy véleményem szerint a demokratikus centralizmus elvének tartalmaznia kell olyan biztosítékokat is, amelyek nemcsak az állam centralisztikus akaratának érvényesülését garantálják, hanem azt is, hogy a szocialista állam szükségszerű centralizációja ellenére ne válhasson elidegenedett hatalommá. A demokratikus centralizmus a pártszervezetekben mint szervezési és működési elv tekintendő, de meg kellene vizsgálni a különböző szervezeteknnk-