Tarsadalmi Szemle – 1970.
3. szám - Pozsgay Imre: Gondolatok a pártszervek döntési módszereiről
22 POZSGAY IMRE ellentmondások: a szakember elégedetlen a politikai döntéssel, mert nem látja teljesen érvényesülni benne a maga logikusan megkonstruált, következetes gondolatát, a politikus pedig elégedetlen a szakemberrel, mert esetleg nem tudja vele elfogadtatni politikai megfontolásait. Ebből az ellentmondásból egyáltalán nem az a kiút, hogy a szakértői szempontok abszolutizálásával a politika visszaszoruljon és a szakértőknek, technikusoknak a kezébe kerüljön a társadalom irányítása, de az sem, hogy a szakemberek mellőzésével „tisztán" politikai megfontolásokra alapozva döntsenek a politikusok. A megoldás csakis a két szemléletmód egymáshoz való közeledésével, egyeztetésével lehetséges. És ez megvalósítható, mert joggal feltételezhetjük, hogy a tudományos képzettségű szakemberek és a pártszervek politikai döntéseiben részvevők az esetek többségében azonos politikai meggyőződésű, sőt azonos világnézetű emberek, nemegyszer pedig „elkötelezettek" a tudománynak is és a politikának is. A politikai szempont érvényesítése nem jelentheti az egy helyben topogás igazolását. A biztonság, ezen belül egy rendszer vagy szervezet biztonsága mindig a politika fő kérdései köé tartozik. Nagyon sokan megfeledkeznek viszont arról, hogy a társadalom biztonságának legfőbb ellensége az egy helyben topogás, mert ilyenkor halmozódhatnak fel olyan mértékben az ellentmondások, hogy azok már a rendszer létét veszélyeztethetik. A folyamatosság és megszakítottság, a biztonság és haladás együtt teremthet olyan dinamikus egyensúlyt a társadalomban, amely lehetővé teszi, hogy a párt az ügyek élén haladjon, irányítsa a folyamatokat, ne pedig az elfajuló ellentmondásokból keletkező spontán folyamatok irányítsák (sodorják) a pártot és a társadalmat. Lehetséges olyan ellenvetés, hogy ennek az igazságnak az elfogadása nem csupán felismerés, hanem érdekeltség kérdése is. Itt ismét a gazdaságirányítási rendszer reformjára kell hivatkozni, ahely elég bizonyíték arra is, hogy a legfőbb politikai döntésekben azok vesznek részt, akik érdekeltek a szocialista társadalom előrehaladásában, a szocializmusban rejlő lehetőségek kibontakoztatásában. Ilyen nagy horderejű döntések alkalmával megeshet, hogy a tömegek egy része vélt érdekeiből kiindulva szembekerül valódi érdekeivel. Ezt az ellentmondást a döntés és annak realizálása önmagában nem tudja feloldani, ezekben a kérdésekben a párt teljes egységére van szükség és ebből az egységből származó politikai tömeg befolyására. Nincs olyan fontos politikai döntés, mely ne igényelné mind az előkészítés, mind a végrehajtás idején összehangolt jó tömegpolitikaiés felvilágosító munkát. Rosszul értelmeznénk azonban ezt a követelményt, ha úgy fognánk fel, hogy az adott döntéssel kapcsolatban semmiféle, a tömegeket foglalkoztató problémát nem szabad szóvá tenni. Nem azért tettük szóvá a szakértelem és a politika szempontjának ellentmondásosságát, mert bárhol is akad ma nálunk józan és értelmes politikus, aki tagadná a szakértelem és a tudományosság jelentőségét. Ellenkezőleg: éppen azért aktuális ez a probléma, mert — csak helyeselhetően — egyre nagyobb az igény arra, hogy a szakértők, a tudományos képzettségű szakemberek bekapcsolódjanak a politikai döntések előkészítésébe. Hogy azonban minél ellentmondásmentesebb legyen a szakmai és a politikai érdekek és nézőpontok egyesítése, ahhoz nemcsak a politikusoknak kell megérteniük a szakmai szempontokat, hanem a szakértőknek is a politikai szempontokat. Az utóbbiaknak meg kell érteniük azt a legfőbb politikai szempontot, hogy a tudományosan megalkotott abstrakt modellek nélkülözhetetlen szolgálatot tesznek a politikának, de mindig csak módosultan ültethetjük át a valóságba, mert a politika a különböző helyzetű és érdekű emberek és embercsoportok gyakorlati cselekvésének a területe. Nem absztrakt, hanem dinamikus, eleven világ, ahol tekintetbe kell venni az osztály és csoportérdekeket, a helyi és központi érdekeket, a hazai és nemzetközi érdekeket. A bonyolult érdek- és cselekvésstruktúrában, a társadalmi döntésekben a politikai szempont a legfontosabb értékelő szempont. A politikában alap-