Tarsadalmi Szemle – 1981.
4. szám - Könyvekről - Pozsgay Imre: Demokrácia és kultúra (Sylvester András)
KÖNYVEKRŐL dása, enyhítése által teszi lehetővé még nehezebb gazdasági, nemzetközi feltételek között is. • A kötet tanulmányai különböző oldalról elemzik ennek az érdekegyeztetési mechanizmusnak a konkrét problémáit, akadályait, a bürokratizmus veszélyeit, a változtatás történelmileg lehetséges útjait. Alapgondolatuk, hogy ebben az állandó érdekegyeztetési folyamatban történelmi felelőssége van a munkásosztály érdekeit kifejező pártnak. Ezt írja: „A marxizmus—leninizmusból azonban az is következik, hogy a társadalmi érdek nem valamiféle betlehemi csillag képében vezeti jámbor követőjét ahelyes útra, az üdvösséghez, hanem mindig egy konkrét csoportérdek, a legprogresszívebb társadalmi csoport érdeke, a mi korunkban a munkásosztály érdeke fejezi ki az egész társadalom távlati érdekét. A szocializmusban a párt irányító munkájának fő követelménye, hogy ismerje fel a többi osztály és réteg érdekei között a társadalmi érdekéhez (a munkásosztály érdekéhez!) közvetlenül kapcsolható progresszív érdekeket, elsősorban saját tapasztalataik révén győzze meg ezeket a csoportokat (osztályokat, rétegeket), hogy előrehaladásuk elválaszthatatlan az egész társadalom haladásától, és hogy ez nem jár együtt saját távlati érdekeik feladásával, ellenkezőleg: a saját érdek végső fokon csak így érvényesülhet igazán, és egyúttal így válik társadalmi hajtóerővé." Alapvető kérdésként elemzi a párton belüli demokrácia fejlődését. A párt csak akkor tudja betölteni történelmi szerepét, ha a munkásosztályból, a társadalom különböző rétegeiből érkező impulzusok iránt nyitott, ha a párt a demokratikus centralizmus elve alapján működik, ha a párton belüli demokrácia szélesedik. Ennek egyik nagy akadálya ma, hogy a korábbi évtizedek beidegződött gyakorlataként pártszervezeteink egy része csakis a fentről hozott utasítások végrehajtásának a logikáját követi: „az irányítás utasításom rendszerében a dolgok logikájához az is hozzátartozott, hogy az érdekviszonyok a differenciálatlanság látszatát keltették". „A vezérlő elv — írja — az a meggyőződés volt, hogy az összefogásés egyféleség hatékonyságot és biztonságot nyújt. A vélemények és a megközelítésmódok különbözőségét már veszélynek tekintették, amely ellen küzdeni kellett..." Pártegység és pártdemokrácia egymást feltételező fogalmak; a pártegység csak viták, az érdekek egyeztetése által alakulhat ki. A központi akarat ereje nagymértékben a központi célok és eszközök megfelelő kiválasztásától függ és attól, hogy a társadalom helyesli-e ezeket az eszközöket és célokat, a kitűzött társadalmi feladatok végrehajtásához megteszi-e a szükséges erőfeszítéseket. A párt vezető szerepe érvényesülésének fontos feltétele, hogy a kommunisták tudatában legyenek annak: a párt és szervei nem kizárólagos intézményei a társadalmi kezdeményezéseknek. Nem mellékes e felismerés hangsúlyozása azért sem, mivel az ötvenes évek irányítási rendszerének egyikmaradványa a maximalizmus, aminek szükségszerű következménye a részfolyamatokba való aprólékos beavatkozás, a mindent szabályozni akaró bürokratizmus. A pártnak a gazdaság, a politika, a kultúra legáltalánosabb, legalapvetőbb kérdéseire kell irányítania figyelmét. Ez a kommunisták elméleti képzettségének, tudatosságának magas színvonalát követeli meg, azt, hogy a párt a társadalom irányításába az állami intézményekkel együtt a különféle érdekképviseleti szervezeteket is bevonja. A szövetségi politika elveiből kiindulva foglalkozik a kötet több írása az állami szakigazgatás kérdéseivel, a képviseleti rendszer fejlesztésével, aláhúzva, hogy a fő kérdés a szakigazgatás alárendelése a folyamatos társadalmi ellenőrzésnek, az intézmények nyitottságának fejlesztésével, aminek egyik feltétele az intézményeken belüli demokratizmus szélesítése is. Az emberi jogok kampányával kapcsolatos vitában fejti ki: „A demokrácia a szocializmusban nem játékszabályokba foglalt, befejezett, lezárt rend, hanem szakadatlan felszabadulási folyamat. Lényege és tartalma nem egyedül a demokrácia korábbi történelmi formáiból érthető meg, hanem elsősorban a társadalomból, amelyben létrejött — a szocializmusból." Fejlődése is csak saját kialakult történelmi feltételrendszere szerint történhet. „A szocializmus is — írja — becsüli az olyan értékeket, mint a személyes szabadság, a biztonság, a rend, a mozgalom, de ezeket az értékeket az emberek életfeltételeihez köti, a társadalmi szükségletek világába utalja, a velük kapcsolatos problémákat közösségi alapon oldja meg." A szocializmus politikai rendszerét is az alapvető társadalmi folyamatokhoz kapcsolódva kell fejleszteni, nem pedig a polgári demokráciákban kialakult minták szerint. • A kötetmásodik részének kultúrával foglalkozó írásai is e tágabb szemlélet-