Társalkodó, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)
1832-01-14 / 4. szám
színekkel ékeskedett p. o. világos sárga csikókkal, mellyek hosszúkás vagy kerek vérszínű foltokkal voltak végtül végig csepegtetve. Feje lapos volt, és rendkívül széles , szemei felette nagyok, szélesek és irtóztatók. De az imént elmondott színeket csak akkor lehetett rajta látni midőn fekütt, ha pedig magát a’ napfényben mozgatás színei világosbak, csillogóbbak lettek ’s különféle árnyékozat által változatosságot kaptak. Midőn igy fekstvék fejére czélozva egyszerre sütöttük el mindnyájan puskáinkat; azonban vagy el kellett hibáznunk, vagy lövésink nem ejthettek rajta sebet, mert a’ szörnyeteg lövésünkre legkevésbbé sem látszott ügyelni. Eltökéltük, hogy ma békességben hagyjuk. A ceyloniak igen jól ismerték természetét ezen csudaállatnak, mellyet ők Anacondának neveznek ’s ezerféle történeteket regéltek róla. Már előre örvendettek, mi jól fognak lakozni húsából ha megölhetik, a’ mihez nagy reményök vala, mert azt mondák, hogy a’ melly tájon megtelepedik, nem egy hamar hagyja el. Más nap korán reggel felkerekedtünk mintegy száziglan ’s ellenségünket még a’ régi helyén találtuk. Ma, úgy látszott, hogy igen haragos és éhes, a’ minek csak hamar rémítő jeleit tapasztaltuk. — Alig állottunk t. i. néhány perczenetig lesben közel e’ csuda kígyóhoz , midőn egyszerre egy tigrist (melly ezen szigeten igen sok tartózkodik) rendkívül nagyot ’s csaknem egy borjú nagyságút vettünk észre a’ kígyó felé közeledni. Azonnal borzasztó csörömpölés támadt. Nyíl sebességgel vetette le magát a’ kígyó reá és szörnyű erővel ragadta meg. — A’ tigris iszonyúan felbódűlt rémültében ’s irtóztató rettegésünkre felénk kezdett futni hátán ülő ellenségével. De nem messze mehetett, mert a’ kígyó rendkívüli sebességgel mintegy három , vagy négyszeri telerűlettel derekára fonakodott ’s olly erősen szorította öszve, hogy a’ vad állat legottan leroskadt. Most a’ kígyó fejét ragadá meg a’ tigrisnek ’s öszvemarczonglá azt irtóztatóképen. De ő mind e’ mellett is felemelkedett ismét ; feszengeni és erőködni kezde, hogy magát kiszabadíthassa, de hasztalan! Tompa bőgése a’ szörnyeteg’ torkában, melly megrendítő minden teteminket, jelentette szörnyű kínjait ’s küzelgető halálát. Most én azt tanácslottam, hogy lődözzük fegyverünket reá, de társaim a’ szándékot nem javallák, azt mondván, hogy ha most háborgatnák, iszonyú elvadultában ’s mérgében könnyen veszélybe dönthetné valamellyikünket, jobb lesz ,ígymond bevárnunk, midőn martalékát elemésztendi ’s akkor támadnunk meg, mert ezen kígyók jóllakottan nem bírnak mozdulni, ’s csaknem egészen fejletlenekké lesznek. A’ tigris egyike volt a‘ legmérgesb ’s legerősbeknek ’s ellenségének igen sok munkát adott meddig megölhette. Csaknem ötven ízben felállott és futni kezde bizonyos távolságig, de ellensége’ terhe és szorításai miatt ismét leroskadozott. Végtére több órai harcz után,így látszott, egészen ellankada ’s életjelenség nélkül esett el. Most a’ kígyó igyekezett martalékának csontjait üszvetördelni, de midőn látná, hogy munkája késedelmes és kevés sikerű, nagy erőködések között addig forgatta elő tova míg a’ fa mellé nem húzná ; eleinte nem tudtuk mi szándéka van, de csak hamar kiviláglott. Jóllehet e rémcsuda elég erővel bír illy erős állatot legyőzni , elnyelni mégis nem tudja, meddig csontjait öszve nem tördelő. Ezen mesterségre pedig, úgy látszik, a’ természet tanította. Minekutána az állatot a’ fához hurczolta volna , fellallította azt lábaira ’s most mind őt mind pediglen a’ fát körűl foná ’s olly hatalmas erővel szorította öszve, hogy csontjai meghajolván lassanként öszvetöredeztek. Némelly erősebb és hosszabb csontot, mint példáúl a lábszárak, öt és hat helyen is megtördelt. Ezen munka több óráig tartott ’s hogy a’ tig- 14