Társalkodó, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)
1832-09-19 / 75. szám
sok után, kik a' lovakhoz isteni tiszteletet mutattak , legtovább mentek az Arábok ; ezek lovaikat meg oklevél ’s pecsétes oklevél ált szokták megnemesítni. Az aráb lovaknak szintúgy van nemzetségi törzsök - fájok , valamint egykor a’ római szent birodalomban egy pályázó vagy szerzetes vitéznek. Egy illy oklevél, mellyet itt fordításban közlünk, bizonyos gazdag Angolnak kezei közt találkozik, ki Egyiptomban egy nemesített ménlovat ezer guinéen vett meg. Selyem papirosra van írva; egy lábnyi hosszú ’s négy hüvelyknyi széles ’s negyvenhárom sort foglal magában arab nyelven , melly itt ott török szavakkal van keverve; tartalma következendő: „Az istennek — a’ fényes kegyelmű ’s irgalomteljesnek , — Seid Mohamednek a’ nagy isten' követének, és Alinak az isten’ szolgájának, Mohamed’ és Jerusalem’ követőjinek nevében — az isten’ mint világ’ teremtője’ kegyelméből. Ez a’ mén ló Rabhamy’ atyja, hasonlít tűzre ’s erőre fijához, származott Zarzalah’ nemzetségéből , vér szerinti rokonságban áll bátyjával Lahadának , ki Alketnek atyja volt; szép deli termettel bir és sebes futása mint a’ strucz. Selyem zacskóban találkozik egy foga , mellyet csikókorában elhányt, benne van türzsük fája is, mellynek egy arab lakos teljes hitelt adhat. Rokonságának jelesbjei közé tartozik Zalwah, nemzője Mahatnak, ki viszont Kallakot nemző, ’s a’ hires Alket, ki atyja volt Manassénak’s ez viszont atyja Alschehnak — származván nemzetségről nemzetségre a’ nemes tüzvérü méntől Lahalalától. Holtiglan leírható javai közé tartozzék a’ zöld kövér legelő , ’s az élet’ forrása — a’ víz , ’s egy fallal kerített épület, melly Zoab nemzetségének jutalma jön, fajának tüzeért. Testét ezer kupresz oltalmazza a’ sírok’ hyenája ellen, a’ farkasok, ’s puszták’ kigyói ellen. Ünnep tartassák a’ házban tiszteletére, ’s nap’ keltével ezerenként lőjenek a’ látogatók, midőn a’ nemzetség egy égi jegyekkel hímzett sátor alatt, nyergét, nevét ’s lakhelyét Beck Altabeck nemzetségének Mesopotámiában ’s Kulaskának Lutareckben — Zoab tüzvérű fajából — látványul kiteszi. Azután ünnepi könyörgésekkel folyamodjanak az éghez, hogy a’ nemzetséget oltalmazza meg minden gonosztól, az ellankadás’ daemonától, a’ dögvésztől, az istentőli elhajlástól, a rühes tevéktől, szükségtől, a’ tüzes sárkánytól, korcsfajokkal való keveredéstől, lábon ütéstől, lábficzamodástól, a’ hiubintól, vagy egy ismeretlen atyának ismeretlen íijától, született sántaságtól , daganatoktól, mirigyektől, bűbájolástól, patkónyilalástól, számos gyülekezettől, szemtelen kuruzslóktól, éjeli vándoroktól , haszonleső igazmondóktól, vigyázatlan ’s rendetlen lovaglóktól; mind ettől oltalmazd meg, Uram, e’nemzetséget, ’s oltalmazd mindazokat, kik vigyázva járnak hátul, ’s vigyázva haladnak előre, kik az igazságot szemükben hordozzák é s azt követik.“ AZ ÖRÖK LÁMPA OLYBIUS’ ÉS ROSICRUciIS’ SÍRTERMÉBEN. Padua mellett soObban néhány napszámos föld-ásással foglalatoskodván, Olybiusnak Padua’ egykori polgárjának sírtermére akadtak, kibben egy lámpa találkozók, melly a tett vizsgálásoknál fogva 1500 esztendőn felül égett. A’ lámpa két edény közt állott, mellyeknek egyike aranyból, másika ezüstből volt; mind a két edény bizonyos nedvességgel vala megtöltve, mellynek alkatrészét senki sem fejtheté meg. Rajtok e’ felülírást lehete olvasni: „Olybius hozza Plútónak e’ fülséges áldozatot.“ — — Nem kevésbé nevezetes egy hasonló fölfedezés, mellyet R o s i c r u c i u s nak a’ rózsakeresztesek szerzőjének sírjában tevőnek. Egy munkás ember, ki földet ásott, véletlenül egy ajtóra bukott , tüzes ujságingerrel töré azt fel, ’s visszaijedt egy világosság’ rendkívüli fényétől, melly a’ tágas bolt-üregben visszasugárzott; de még inkább döbben meg egy pánczélos férfi’ látására, ki asztal mellett balkarjára támaszkodva ül ’s jobbjában párezát tart. — Előtte állott a’ csoda lámpa. A’ munkás , kit e’ különös látvány rendkívül meglepett, végre bátorságot vesz a’ közelebb járulásra; de alig lép egyet — ’s lásd! a’ rettenetes férfi lábára áll, — a’ munkás még egyet lép — ’s a’ férfi emeli jobb karját ’s vadul fenyeget pálczájával, —— még egy lépést kö