Társalkodó, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)

1832-03-28 / 25. szám

TÁRSALKODÓ. Pest, Martius’ 280. 25. szám 1832 ................— A’ BOLDOG KOR. Többen a’ jó kort keresik, siratják , Mint kik a' boldog jelen' áldomásit Józan elmével ’a okos ésszel élni ’S költeni tudják. „ Boldog a’ gyermek! — kicsiny ész, kicsiny vagy Békésen hagyják öröm-évit élni; A’ nehéz gondok , kora búk ’s szerelmek­et nem epesztik.41 Ezt sohajtozzák, kik egyéb korokban Élni nem tudnak soha telt örömmel. — ’S nem de a’ kisded hűt is siralmak ’S bánatok érik ? Könnyeket hallat gyakor egy elillant Tarka lepkéért­, kiki tudja milly­eú Tépdezé szívét, mi keservesen sírt Bábjai’ vesztén. Ám az ifjú szív sebesen feledhet. Egy szivárvány’ hab’ buborék’ tűnésen könnyet önt, ’s ismét kiderülve fúj mást, ’S kész mosolyogni. A’ nehéz vénség fiatal korával kérkedik, sóhajt, komor ajka feddi A’ szilaj ifjat, ’s maga’ halhatatlan Tettire inti. Majd jövő évit szedi számba, hossza Gonddal elrendel sokat, a’ haláltól Rettegő­, mindig, ha az ő eltllt, új Éveket óhajt. Ott az elmúlt jók’ örökös tünelme. Itt, szegény őszt, a’ jelen és jövendő Bántja, ’s mindig várt örömit ’s nyugalmit Szíve nem érzi. A’ vidám Szak , ’s szerelem’ leányi Száz kívánt tárgyak’, sürü szenvedelmek’ Szárnyain lengvén, arany élet’ és kéj’ , Árnyára vágynak. Néha egymásért kinosan zokogván A’ jelent legszebb gyönyörit nem érzik­, Száz panaszt kü­ldnek­ fel az égbe, ’s ritkán Lelkes okokkal. Bájosabb fényben ragyog­óelőttök A’ tűnő élet’ nyara, mint tavassza. Ott kívánságok’, ’s megelégedé­sök’ Czéljai várják. Férje már tündér ideáli pontján Széles elmével ’s nagy erővel indul Álszines tárgyát diadalmi bérként Általölelni.A ’S ím’ az árnyékként fut elérhetetlen’, Mint előbb most is csalogat ’s igér, mig Válla meggörbed, feje őszül, ’s agg a’ Büszke levente. Mellyik a’ boldog? gyerek, esz­e, férfi? — Mindenik pályát idejére nézve Egy irányos gond’, bajok’, aggodalmak’ Terhei nyomják. Itt ’s amott méltó oka senkinek sincs A’ mulandókon keseregni, félni A’ jövendőtől ■, — kiki ön magában Lelheti mennyét. Mint az év-részek: kikelet virágot, Ért kalászt hő nyár, kies őszi nap jó Bort ’s gyümölcsöt, nőt ’s vele házi áldást Tél’ hava, ád­­, így . Minden életkor maga bájival jár . Gyermek, ifjú, nős, öreg éveinkben Van mi elbúsít: van az is mi boldog Fénynapokat hoz. Újak­ ígyidei.

Next