Társalkodó, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)
1832-08-04 / 62. szám
62. szám Pest, augustus’ 4-én 1831*. TÁRSALKODÓ. A’ JAKUTSKI ÉGHAJLAT. (Két orosz levél után.) Júliusban 1830. Az itteni éghajlat igen különös: télen 20°—45°ny, folyvást tartó vad hideg; a’ tél oszlik, Julius itt van, ’s vele a’ rekkenő kiállhatlan hőség. A’ gőzkört vastag köd fogja be, a’ nap mint tüzes golyó lángol az égen és süti a’ földet. A’ gyep ’s fi kiég, a’ város’utczái puszták, az ember hajlékában keres menedéket, ’s gondosan betesz minden ablakdeszkát. A’hévmérő (thermometrum) verőfényen 45°, ’s árnyékban 28° mutat. A’ nap 10 órakor lenyugszik , ’s erős harmat lepi el a’ földet. A’ hévmérő szerint a’ meleg még 12°, napkeltekor pedig 8°nyi. De milly kellemes és igéző szépségű itt az éj ! Egy pétervári éjszaka semmi hozzá képest, mert Jakutsk 3° közelebb fekszik éjszak felé , mint a’ főváros ; ’s ha az utazó a’ Lena mellett még 400 verstnyit (57 német mérföldet) halad lefelé, a’ napot már nem látja leáldozni. 10^ órakor a’ nap háromszor nagyobb alakban jelenik meg mint közönségesen , képe tüzes mint egy rubin , ’s ha a’ hegyek felé bocsátkozik , a’ nyugoti ég aranyos bibort ölt magára ’s egy lenge szél édes enyhet ad. 11^ órakor kevéssé homályosb lesz , mint p. o. egy kedvetlen, borongós nap szokott lenni. Éjféltájon megszűnik a’ madarak’ éneke, mellyek itt nem nagy számmal vannak. Az ég tiszta ’s világos; a’ délszaki látkör’ szegesén gyöngén pillog egy két csillag; a’ hold felső, de fény nélkül, mint néha estve fogytakor mutatkozik. Most az élet szárnyra kel, a’ munkások dologhoz látnak, zörög a’ pórszekér , hallik a’ fejsze-kotogás , ’s a’ jakutski nép siet a’ nyár’ kellemit éldelni. Délfelé mindenki viszont árnyékot keres, mert a’ fojtó nap’ heve nem enged sem dolgozni, sem pedig sétálni. A’ nap már 2 óra előtt feljő, de nem keleten, hanem úgy szólván éjszakán, ’s hasonlit egy fülséges fejér golyóhoz. A’ tikkasztó hőség Augustusig tart; e’ hónap első napjain az estvék már hüvesek. A’ kiállhatlan nagy hőség természet szerint nem egyéb, mint a’ nap’ folyton hatása a’gőzkörre. Nem szabad itt amaz elavult gondolatot újra táplálni , hogy a’ két pólus (gönczöl) körül nyáron a’ tengernek nincs jege? A’ napnak 6 hónapig tartó lángmelege a’ legvastagabb jégtömeget is , melly a’ tenger felületén úszik, elolvaszthatja. De milly különös! Jakutskban a’ föld csak másfél arschin mélyre enged fel, ’s ekkorig még a’ föld’ fagyának meddig hatását nem lehete kinyomozni. Nyáron a’ marhahús és hal megfagy minden pinczében ’s a’ hévmérő ott folyvást 6° mutat zérus alatt. A’ jég egész nyárra pinczékben tartatik, mivel itt a’ lakosoknak nincs házelőtti kútjok, ’s a’ Lena vize a’ nyári hónapokban legalább két verstnyi távolságra vonul vissza a’ várostól. Decemberben 1830. — Augustus hónapban az erős dér elsorvasztja a’ füvet; minden megsárgul , a’ fa hullasztja levelét, ’s a’ hévmérő 5° 6° 7°ra mutat. A’ hideg beáll ’s mindennap növekedik. Septembert , melly egész Sibiriában igen szép őszi idő , itt első téli hónapnak tartják. Ezen esztendőben a’ szán-út September 22kén kezdődött . October’ 9kén a’ Lena folyó egészen befagyott , ’s néhány mellékágat már az előtti hónapban. Ezen idő körül a’ levegő tiszta, az ég’ színe, mint Olaszországban, lazúrkék, a’ távol tárgyak igen közel tetszenek. Octob. 14kén reggel a’ hideg már 25°, decemb. 12kén pedig 40°nyi volt. Jakutsk és Oklekminsk olly két hely, hol a’ hideg mérgesb erejű, mint az ország’ minden egyéb vidékin. Emberek , kik néhány évig a’ jegestenger’ partján laktak , bizonyítják, hogy a’ legkeményebb hideg ott soha sincs 46° felül, sőt illy mértékű hideg is csak ritka eset. Jakutskban pedig az lSf-f-ki december ’s január hónapiban a’ szesz-hévmérő folyvást 46°on állott ’s csak délfelé szállt 43°ra le. Ezen évszakban vastag sűrű köd tölti a’ levegőt, a’ kéményekből tolongó füst a’ házak’ körül szettet.