Társalkodó, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)
1832-09-12 / 73. szám
73. szám Pest, September’ 12 t óta 1832. TÁRSALKODÓ. LÁTOGATÁS A NÉGER-KIRÁLYNÁL. Egy angol tengeritiszt az United Service Journalban iaígy írja le Afrika’ nyugoti partján a’ fetishtown-i Négerkirálynál tett látogatását. ,5 Reggeli után egy barátommal útra keltem, hogy látogatásomat tegyem a’ fejdelemnek , ki a’ városnak egy különös , fallal kerített részében lakott. Minekutána a’ palotához elérőnk, egy igen meredek, durva készületü hágcsón kelle föllépnünk , szükséges vala itt igen vigyázva járni ’s erősen megfogódzkodni, ne hogy hanyatt ismét alázuhanjunk. A’ hágcsón feljutván , egy nagy terembe vezetőnek bennünket, melly tölgyfa-deszkákból igen csinosan épült; a’ falakat nagy részint törött tükörüvegek, tömérdek apró rézmetszés és képivekdíszerék, mellyek közűl nem kevés fonákul vala felfüggesztve. Látánk itt egyszersmind sok széket mint európai kézműt; e’ házi bútor rendkívüli becsben tartatott, a’ fejdelmet annak bírása biszkité, a’ szomszéd királyokat pedig irigy bánatra gyűjtá. A’ fekete oroz . Fölség azt a’ rabszolgakereskedőktől s egyéb kalmároktól szerzé be ; mivel királyi akaratja szerint egy törvény divatozott, melly azt határozd, hogy egy hajóskapitány se űzhessen addig kereskedést , mielőtt a’ fejdelemnek valamit előleges adó fejében nem fizet. Minekutána néhány perczig a teremben várakoztunk, belépett a’ király. Külsője hatvan esztendős férfit mutatott, igen izmos testalkatú, és szemlátomást elefántkórságban szenvedett, mert mindegyik lábszára emberderéknyi vastag volt. Öltözetének különössége rendkívül gerjesztő bennem a’ nevetés’ vágyát , minduntalan attól tartok, hogy az illendőséget ’s a’ fölség’ kényes érzését véletlen kitörő kaczajjal megsértem. Egy nagy vászondarab minden rend ’s illesztés nélkül vala teste körűl tekerve, ’s ez pótold ki nála a’ köntöst, mellényt, inget, nadrágot ’s minden más ruhaneműt; mezítlen karját egy hasítékon által rejtő a’ vászonba, mivel ezen ország’ szabójinál a’ köntösújak’ készítése még csak jövendő találmány. Fejét egy avult barna szőrkalap fedé, karimájának egy része fülére konyátt; homlokelejét rútul tépték meg az időviharok, ’s eredeti alakjából igen kivetkezett; mert e’ díszes süveg legalább is kétszer keskenyebb főre készült, mintsem mostani birtokosáé. A’Fölség sarukat viselt, minőkkel a’ jó szivű természet mindenkit megajándékoz, azaz: ő mezítláb járt, ríjain gyémánt gyanánt villogtak az eresztett hosszú körmök, mellyekkel bízvást idézhetnék a’ sast párviadalra. Van okunk hinni , hogy Ő Fölségének egész ruhatárát szemünk előtt láttuk. A’ fekete király igen nyájas és leereszkedő volt; kezemet megfogta, a’ terem’ hátulsó részébe vezetett, leült ’s parancsold egy szolgának, hogy nekem széket hozzon. Rövid szünet után beszédhez kezdett, ’s tolmácsa által kérdé tőlem: „Mi újság?“ F? szavakat igen nyájas hangon intéző hozzám, ’s úgy látszék , hogy valamelly hosszabb beszélgetésre akart velük felbátorítok Meg kell vallanom: e’ megszólítás engem eleinte bizonyos zavarba hozott; de midőn meggondolám, hogy szomszédom Francziaországot nem képes Amerikától megkülönböztetni, tehát azt felelém, a’ mi leghamarabb eszembe ötlött, jelesen , hogy mióta a’ Bataviaiak elfoglalták Hollandiát, nem vettünk semmi újabb hirt. — Ő ezen válasszal igen megelégültnek látszék, ’s kétségkívül azt hitte, hogy én őt egy igen bölcs tapasztalt ’s küldolgokba avatott fejdelemnek tartom, mivel olly kérdést ten hozzám , mellyre felelni egy kis gondolkodásomba került. E’ királyt a’ legkényelmesb dőzsölő borhelyek’ sorába lehet helyezni ; ő égő gyönyörrel issza a’ pálinkát csordultig teli poharakból , mintegy háromszáz felesége van, ’s talán ugyan annyi ágyasa. Úgy hallottuk, hogy néhány közülök igen szép ; de mivel ezen ország’ minden szépei feketék, pittyedt ajkúak ’s a’ természettől horpadt széles orral áldattak meg, tehát ösztönöm nem volt oly tüzes, hogy a’ fej-