Társalkodó, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)

1832-09-19 / 75. szám

75. szám 1832. Pest, September’ 190. TÁRSALKODÓ. AZ EGYIPTOMI BASÁNAK UDVARA. Két vagy három mérföldre Kahirától egy sykemor-lugos’ végében fekszik Schubra, az e­­gyiptomi basának kedvencz lakhelye. E’ palota Nílus’ partján épült, ’s korán sem izmos építé­si szerkezete, vagy roppant csodás külseje teszi azt nevezetessé; hanem az ottani gyönyörű ker­tekben egy kioszk van, melly a’ legszebb, saját szabású épületművek’ egyike ’s az egésznek leir­­hatlan tündérbájt ad. Ha az ember egy szagos narancsligetből kijő, váratlanul egy fölséges hág­csó előtt áll, melly egy roppant kapuhoz vezet. Ide fölérvén, egy fejér márványból alkotott négy­szegű oszlopos­ csarnok’ bemeneténél látja magát, mellyet egy kis tó vesz körül; ezen három négy csinos csarnak — selyem zsinórok által parthoz kötve — lebeghél. Az oszlopos csarnokot kőből egy díszhorladék (Balustrade) rekeszti be , mel­lyen a’ halak’ minden neméből csoportozatokat lehet dombor vágásban látni. Mindegyik szögle­ten egy kis hágcsó-erek (Terrasse) emelkedik, melly előtt óriás nagyságú krokodilok őrök gya­nánt hasalnak; kivűl az oszlopos csarnokon te­temek vannak, mellyek előtt skarlátveres szö­vetből kárpitok függnek, ’s ezek a’ ragyogó fe­jér márványon, mellyből a’ kioszk épült, gyön­­­­géd pirosan sugárzanak vissza. A’ basának leg­­kedvesb mulatságai közé tartozik : valam­ellyik czirkasszi kedvesével itt csolnakba szállni ’s a’ tó’ színén vele ide ’s tova evezni, míg végre a’ tó­nak közepére ér, hol a’ csolnakot egyszerre ra­vaszul fölfordítja ’s a’ benn ülő kedvessel hajó­törést szenvedtet. Ő magassága, ki illyenkor rendesen kalikotból vagy más durva szövetből vi­sel kaftánt, ezen czélzatos fürdéssel keveset gon­dol; ellenben mint gyönyörködik a’ szép czirkas­szi hölgyek’ keserves állapotján­ ezeknek aj­kain a’ halálos rettegés iszonyú sikoltásokat fa­kaszt, a’ vízben majd fel majd alá bukdácsolnak, lepesesen, bontakozott hajjal, élet-halál közt vívódva terjesztik karjaikat a’ fekete heréitek fe­lé , kik azután a’ korladékról vagy márvány-erek­ről magokat vízbe vetik, ’s mint szabadító an­gyalok, koromfeketén előusznak. — Az egyipto­mi basa’ udvarában föltalálhatni az ezer-egy éj­szakának minden varázs-fényét ’s tündér-pompá­ját. Nem lehet a’ világon szinrajobb embercsa­patot képzelni, mint itt a’ núbiai heréitekből ál­ló testőrző sereg : bőrük fényes és holló fekete, ruhájok skarlátvörös, hímezve arannyal, hattyú­­fejér méneken lovagolnak ’s kezök damaski szi­­metárt (szablyát) villogtat. E’ ritka látványhoz kell foglalni még a’ hárem’ számos lakó­ népét, az udvarnok’, a’ szárazföldi ’s tengeri tiszt’pezs­gő sokaságát himvarrásos díszruhában , az apró­­dókat, tschibukvivőket ’s egyéb szolgákat szint­­ugy gazdagon öltözködve , a’ tábori musikát, mellyet Mehemed Ali indulatosan kedvel, az arab méneket, a’ gazdagon ékesített sok droraedárt (tevét) s a’ t. Minden , mi az egyiptomi basát körülveszi, Bagdád’ ’s regényes kalifjei’ arany időkorára emlékeztet. De soha sem mutatkozik e’ pompás udvar olly nagy fenséges díszben ’s ragyogó fényben, mint a’ basának ama’ szép nyá­ri palotájában, melly a’ schubrai kerteknek kö­zepette fekszik. E’ bűbájos lakban szokta Me­hemed Ali a’ Beiram - ünnep alatt tisztjeit elfo­gadni. Az oszlopos csarnok ekkor ki van világít­va , az udvarnép ’s idegenek sűrű csoportozatban járnak szerte a’ tó körül, persiai kis szőnyegekre telepszenek, hosszú ékes pipákból eresztik a’ dohány-füstöt , vagy a’ borladékhoz támaszkod­ván, elméjök álomképekkel mulatozik; míg a’ langy szellő shawljaik’ dúzs szövetében kis ráncz­­hullámokat túr, vagy árnyékjúk — hold- ’s lám­pavilágnál —— a’ ló’ tükörszinén visszajátszatik. Mindenfelől bájos melódiák ’s tündéri énekhan­gok hallatszanak, 's ha szél támad , — illat-ten­­ser hullámzik befelé a’ kertekből. Ő EGY ARAB LÓNAK NEMESI OKLEVELE. Úgy találjuk, hogy a’ népek a’ lovakat min­denkor a’ nemesi állatok közé számítók. A’ Per-

Next