Társalkodó, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)

1832-10-10 / 81. szám

TÁRSALKODÓ. 81. szám Pest, October’ 10., 1832. TÓT-AJKU KATH. IFJÚSÁG’ MAGYAROSODÁSA. *) (Jolsvai levél után Aug. 23káról 1832.) Ki physical haszonért cselekszik valamit, tettének kevesb érdeme van, mint ki csupán mo­rálisért , melly többnyire lelki öröm ’s a’ tehet­ségek’ helyes irányra fordításából származott édes megelégvés, ’s nyugalom szokott lenni. Hason­­lólag sokkal tetem­esb annak érdeme, ki nem csak kitűzött kötelességeinek pontosan tesz ele­get , hanem azonfelül a’ közjót, ’s embertársai’ boldogságát is szivén hordozván azt minden kitel­hető erejével fellyebbítni törekszik , — mint ki rendes tartozásinak gyakran igen szűk határiból — mint ökör az igából — kitörni röstelvén, i­­dejét, melly kiszabott munkájából fenmarad, többnyire elpazarolja. — A’magyar nyelv’ egye­­temítése’, ’s gyarapítása’ügyében fáradozók mind a’ két nevezett módon magas érdemben részesül­nek. Valóban érzékeny Öröm iparkodásaik’ gyü­mölcsét láthatni olly helyeken, hol mintegy elő­­itéletkép’ ellenkező vélemények uralkodtak, ’s jelenleg is uralkodnak még. De erősen hisszük, a’ lelkes hazafiak’ tüze mindezeket gőzzé fogja változtatni; csak azok térnének minél előbb jó­zan útra —­ mielőtt baj érje bohóságukat, —a kik azt tartják , hogy három több mint nyolcz­­van (31,8n!). — Mindezek’ következésében csak azt akarom mondani, hogy azon hontársa­inkat eléggé nem­ dicsérhetjük, nem becsülhet­jük, kik a’ magyar nyelv’ terjesztését kiszabott kötelességeiken felül gyakori öszventüdésben az ellenképzetekkel még is szorgalmasan ’s buzgón eszközük. Ennek új tanúja az idevaló kath. is­kolabeli fiú- ’s lyángyermekek’ aug. 22-kén tartott megvizsgáltatása. Szép volt hallani azon kisded tanítványok’ tiszta magyar ejtésü előadá­sát a’ keresztyén tudomány, biblika história, számvetés , a’ magyar ’s diák nyelvtudományból; e’ mellett mind azt, a’ mit magyarul mondtak, tót nyelven is előadták, sőt akárhol állíttattak­­meg magyar felelet közben , annak kijelölt he­lyeit szorul szóra tevék által anyai hangokra; azon felül a’ hozzájok intézett magyar beszédet is megérték, ’s gyönge tehetségeikhez képest fe­leltek reá. A’ nagytiszteletü helybeli alesperest ’s plébános Scitovszky József urnak— ki 1830- diktól óta rendszerint minden­edik vasárnap ma­gyarul végezteti az éneklést — példás buzgósá­­ga, ’s honi nyelv iránti szeretete után a’ taní­tók’ szorgalmának tulajdoníthatni ezen jeles elő­lépéseket a’ magyar nyelvben. Újra bebizonyo­­dik, hogy e’ tárgyban a’ lelkes igazgatók, ’s az alkalmas és fáradhatlan iparú tanitók legtöb­bet , sőt mindent tehetnek. — (Ezen szabados m. bányaváros’minden jegyzőkönyvei, 182­9 től óta magyar nyelven vitetnek, ’s a’ Tanácsnak egyik idei határozatánál fogva más nyelven írt kéremények , vagy akármelly tárgyú irományok egyenesen visszautasíttatnak.) — M. D. HARCZ EGY NŐELEFÁNT ÉS NŐOROSZLÁN KÖZT. Martin ur’négylábú szinészi társasága, melly múlt télen Londonban a’ publicumot szintúgy, mint magát a’ színházat — utánozhatlan ordítás által megrendítő, újabb tanujelekkel támogatá azon gonosz csípős észrevételt, hogy az indulatok és szenvedelmek sehol sem mutatkoznak a’ valóság­­nak olly durva köntösében, mint ott, hol azo­kat csupán játékszerepek gyanánt kell gyakorol­ni — t. i. a’ színhelyen. Kénytelenek vagyunk fájdalom­ megváltani, hogy ezen esetnél is, mel­­lyet itt röviden elbeszélendünk, két színjátszó­ Ezen beküldött levél több idegen iromány közt — történetből — elhányódott , mindazáltal tartalma a’ nemzetre nézve folyvást érdekkel bírván, azt — noha már későbben — közölni kívánjuk. Ide csatoljuk egy­szersmind azon megjegyzést, hogy mindollyan hasz­nos czikkelynek, melly a’ magyar nyelvben tett sze­rencsés előlépéseket ’s a’ nemzetiség’ szép fejlődését tárgyazza. „Társalkodónk“ lapjai mindenkor legki­sebb részre hajlás nélkül állnak nyitva. „ Ar Itedaetio.

Next