Társalkodó, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)
1832-10-20 / 84. szám
84. szám Pest, October’ 200, 1832. TARSALKOBO. VOLTAIRE ÉS ROUSSEAU, vagy millyen befolyása volt e’ két író’ munkáinak Francziaországra ? (Folytatás.) . Mit teve ezen időszak, mellynek, régóta szokva leg ven a’ Voltaireje'hez, most egyszerre Rousseau hatalmas szavát kellett hallania? Azt, a mit a gyengék rendszerint tesznek: sem egy, sem a máshoz elhatárzottan nem állott, hanem a kettő között ingadozva, t igyekezett magát mindenikkel egyetértésben tenni. Innen támadt azon csudálatos vegyülékeket ellenkező tekinteteknek. Mi a’ szerelmet illeti: Voltaireről el lehet mondani , hogy ő azt nem érzett ’s csak hideg reflexiók után tudta festeni szomorjátékaiban. Azon szerelem, melly elbeszéléseiben, regényeiben — mint például Pucelle— ábrázoltatik, mélység ’s érzelem’ szentségének híjával van ’s nem egyéb, mint szesszenés , és töredékeny gyönyör. Rousseaunál ez egészen másként van. ő épen szerelem által akará visszaállítani a’ nemes, nagy, szent érzelmeket. Voltaire egy Candidot és Kunegundát írt, Rousseau egy Saint-Preuxt és Juliet költött. Milly befolyások jön ez egymással homlokegyenest ellenkező tanításoknak azon kor’ embereire? A’ sokaság Voltaire’ iskolájából megtartá azon tanítást, hogy minden úgy van legjobban a’ mint van; Rousseautól saint-preuxi fellengést kölcsönzött. De ez módi változás volt inkább ara, hogysem erkölcsi jobbulás Hatalmas szavak ’s kisded érzelem; középszerűleg érdeklett szív ’s lelkesült beszéd voltának divatban. Voltaire tökéletesen megegyezett korának véleményével abban, sőt maga is munkált reá, hogy a’ házassági élet nevetségessé legyen. E’ tekintetben bizonyos közvéleményi törvényszék állott fel, melly a’ férjet, ha szerencsétlen volt, sorsával megelégedésre kárhoztatá, ha pedig nem lón megcsalatva , arra, hogy nője’ fényeiért piruljon. Rousseau a’ házasságnak, szinte mint a’ szerelemnek, ismét kimutatá tiszteletre méltó helyzetét, ’s Emilt állítá századai regényeinek ellenébe. Midőn megjelent, a’ házasság valami igen parányi dolognak tekintetett, ő azt ismét szent sugárokkal voná körűl; unalmas állapotnak neveztetett, ő szeretetre méltóvá tette; a sokaság csak azon alkalmatlanságokat számította, mellyek a háznépi élettel egybe vannak kötve, ő megmutogatá az örömeket, mellyek annak kötelességei között virágoznak. Az időszak — mindenhol csak félig engedelmesen — hajlott arra, hogy a’ házassági állapot becsületben tartassák , mint Rousseau akará, a’ nélkül, hogy véleményeiből kivetkőzött volna. Elégnek tartá hiedelmeit csak egy kevéssé módosítani. Megegyezett t. i. abban , hogy világi szerencse ’s előmenetel miatt nem , de hatalmas lángoló szenvedély miatt kivételt lehet tenni a tíz parancsolattól ’s egy heves házasságszegő szerelmet olly nagy mértékben hagyott jóvá, sőt magasztalt, mint egy szent ’s hű házasságot. Még csudálatosabb volt a’ vélemények’ vegyülete a’ moral ’s politicában. A’ morálnak van egy magasabb neme, melly az embert saját természeti méltóságára emlékezteti s elébe nagy ’s isteni ideákat állít: a’ vallás’ és philosophia’ morálja, mint az Telemachban ’s Emilben ábrázolva található. De van viszont egy más : az értelem’ morálja, melly a’ hasznot ’s világi szerencsét czélozza, melly az emberekért van ’s a’sokaság’ tetszését vadássza ’s olly bűnt ’s nevetséges tetteket, mellyek mások’ neheztelését vonhatnák magok után , szorgalmasan elkerülni tanít : Voltaire’ morálja tudniillik. Benne semmi sincs, mi az érzelmeket czélozná. Resignatiot hirdet ugyan és magasztal, de nem mint tényt, hanem mint szükséget, melly gond ’s aggodalom nélküli állapotra segít. Ilyetén morál nem alkalmas arra , hogy ál-