Társalkodó, 1834. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1834-08-02 / 62. szám
azon tőke (fundus), mellyel egy nagy bajok közt organizált, számtalan ellenes czélzás és akadály közt fundált, ’s az idegen földön csaknem minden fizetés nélkül sanyaruan pásztorokt, lázadások, háborúk ’s más szomorú esetek miatt elgyengült magyar gyülekezetét boldogabb állásba helyeztem. Erre már 20 év lefolyta alatt törekedtem, de Anglia és Poroszország’ segedelme nélkül el nem érhettem; annyit azonban elértem (mint ezt már a’ tavalyi Jelenkor érinté) , hogy az európai hatalmak’ konstantinápolyi és smyrnai képviselőinek, és némelly nagylelkű Magyarok’ segedelmivel egy helyet vásárlottam , arra sz. egyházat és paplakot építettem, mellyben már édes hazai nyelvünkön zeng az ének és isten’ igéje; de talpkövét gyülekezetem’ jövendő fenállhatásának nem előbb, mint e’ folyó évben , és csak ezen jótékony segedelmi forrásból vethetém meg, mellyre az ausztriai, orosz , porosz és svéd udvarok konstantinápolyi és bukaresti ügy- és képviselőinek ajánló és tanulevelei nyitanak szabad és bizonyos utat. — Hasonló utat nyitott (hálátlanság volna erről hallgatnom) a cs. k. Fönségének , Magyarországi Nádornéjának legbuzgóbb ’s kegyesb ajánlása (Schedius Lajos k. tanácsnok uri kieszközlése által) és ama’nagy vándor és széles tapasztalása Varga Mátyás ur, bécsi orvos doctor. Valljon eleget tettem-e már hivatásomnak? — Nem ! — Többel tartozom még; ’s ha erőm és tüzem el nem hagy, törekszem eleget tenni. Azonban az emberi tettei soha sem tökéletesek, azokban mindenkor van hiány. — Az ő hivatása sokkal nagyobb, kötelességei sokkal többek, hogy sem azoknak bizonyos időben eleget tehessen; azok egészen ama’ pillanatig tartanak, melly az embert átküldi az élet’ túlpartjára, hol megszűnik az emberi kötelesség-teljesítés ’s az ezekkel járó sok kedvetlenség. — Én is ember vagyok, tetteimben lehetett itt ott hilány, de (mennyire emlékezem) soha a közjónak kárára. — Tovább törekszem azért; ’s ha illy nagy erőködések alatt, mellyek közt czélra sietek, csak ugyan el kellene halnom .Ibízom a’ továbbit két török-magyar fiamra. Áldás addig is munkámra ! áldás a’ Jóstevnkre és nemzetiségünk szent ügyére !!! Süke » Imre, bukaresti ref. pap , itteni Gyülekezet’ alapítója ', ac isten’ igejének magyar nyelvű hirdetője. A TENGERI KALÓZOK’ FOGLYA (Vége.) A' tengerszemünk elől elveszett, magas, kopasz sziklák meredeztek a távolban ; sehol legkisebb nyoma valamelly révfoknak vagy rejtek-öbölnek, csak az itt ott mutatkozó sövényből, ’s a’ végig láthatlan mocsárokból, mellyek minket környezőnek, gyaníthattuk , hogy a’ tenger nincs messze. Mi egy söppedékes , náddal elborított ’s itt ott fekete posványoktól keresztülhasított lapályos téren valónk, ’s az erdős halmok , mellyeket a’ gőzös látkörben alig ismerhetünk ki, a’ már említett sziklákkal együtt kerítőfalat képezének e’ megmérhetlen mocsár körül. — Már ez, Tom! — gondolám magamban — igazi rejtekzugoly tengeri tolvajok’ számára; bízzál, még talán valaha feladásul nyered, hogy e’madarakat fészkeikből kibaszd. — Egy ember kalauzunkul szolgált ez ingoványos , feneketlen térségen, melly minden pillanatban elnyeléssel ijesztett; ’s midőn egyszer a’ gyalog-ösvényről félre térve, a’ sárban megakadtam , Scott Walter jutott eszembe ’s a’ ravenswoodi Lairdi szomorú kimúlása. Néhány perczenett lefolyta után egy hosszú de keskeny házhoz — a’ tengeri kalózok’ lakásához — érkezőnk, melly inkább egy hajó’ derekához, mintsem emberi lakhoz hasonlíta. — Engem itt egy terembe vezetőnek, hol miután egyedül valék , boszonkodva hanyatlom egy székre. Midőn ismét némileg magamhoz tértem, fölkelek székemről ’s egy nekem már korábban kijelölt helyen néhány spanyol könyvet, Byron’ költeményinek egy kötetét, melly Child Harold’ első énekét foglalá magában, továbbá a’ Blakwood magazinje’ két számát ’s több más angol munkát jelöki, mellyekben az előbbi tulajdonosok’ nevei gondosan ki valónak törlesztve. Egyébiránt, kivévén egy szép , különnemü fegyverből álló gyűjteményt, semmit sem látok a’ teremben , mi az én barátomnak, Obadiahnak életmódjára mutatott volna. Az előmbe adott étkek ’s borok válogatott neműek valónak, én tehát jobb étvággyal lakozom, mintsem eleinte hittem — ’s végre a’ jótékony álom lezáró szemeim’. piranat felé egy kutyának ugatása engem fölébresztett; újra kívánkoztam elalulni, de mielőtt az álom lelánczolná érzékim’, asszonyi szózatot hallék, melly azonban egyszerre lankadtabb lön, mintha félne , hogy valaki meghallja. — „Hallgass vén bohó te ! — szóla most egy másik személy halkabban — fölvered az őrt ’s minket lánczra kötnek. Várj, talán az én szavamat előbb megismeri.“ Most csaknem bizonyosnak tartom, hogy valaki figyelmemet óhajtja ébreszteni. A’ szózatok nem valónak előttem idegenek, én tehát kettőztetém figyelmem’. A’ férfi most halian kezde, azután ismét néhány pillanatig hallgatott ’s végre mondó: ,,Ő nem hall minket, vagy nem mer felelni.“ — „Várj egy pillanatig — susoga most egy asszonyi szózat — az asszonyoknak néha jó gondolatjuk van ; tudom már, kit fog megismerni, — itt az én kutyámat. Jöszte, jöszte , hívogasd uradat!“ — Egy hosszú , mélyága